Tudod mi van, Viki? Az, hogy átestünk a hihetőből a diafilmes mesébe. A szemfüles Vinetu miután átúszta az óceánt, rátalált a kis házra, ahol nincs parabolatévé sem, így elvonultan a világtól rendezgeti a kerti füveket. Szóval na, az a gondom, hogy most akkor vagy hagyod, hogy a kép és a ház magától meséljen, mert a helyszín és komponálás erős, vagy belemászol, és átrajzolod, de akkor el fog az eredeti varázs veszni, és jóllehet átesik komikusba a líra. Nem mindenre húzható rá ugyanaz az effekt. (hegyi)
Volt rá 10 másodpercem, hogy a kép elkészüljön, ennyit engedett a herceg.
Nem adod könnyen, hogy beleszeressek a tájaidba Viki, az van, hogy nem hogy csak alig van valami a képen, de ami van, az kőkemény, ettől olyan, mintha egy olyan kiránduláson lennék, amiről azt az emléket viszem haza, hogy kurva hideg volt, bár sütött a nap. Ami nagyon izgalmas, az a minimálisan jelenlévő középponti részen a horizont, a talán vízfelület, és a kékek, szóval az ott valami elérhetetlen vágy, hogy míg mi a kőbánya tavánál kell a szemétdomb mellett üdüljünk a vadkempingben, bezzeg a gazdagoknak ott a pompa a messzeségben. Szóval van hangulata, de nem egyszerű kicsomagolni, szerencse kérdése, hogy a néződnek sikerül-e, lesz-e türelme hozzá. (hegyi)
Feri, ennek van egy nem túl jó tónusterjedelme, a középtónusokban nagyon lapos, annyira, hogy eltűnik minden valószerű az arcról, ráadásul a kékítés ellenére is koszos tónusban, a képkivágás pedig mivel a fejtetőnél erősen vágtál, még előnytelenebbül tolja bele a képünkbe a modelled fejét, anatómiailag problematikusan. A haj éles, a fej bemozdult, a gesztus pedig nem nagyon barátságos, inkább valami kényszeredettség van benne, mintha a modelled nem győzted volna meg arról, hogy képet fogsz róla készíteni. Nem tudom, hogy mobillal lőtted-e ezt a képet, vagy az utómunkában sikerült ilyen brutálisra a tömörítés, de komoly információvesztést érzek. (hegyi)
Egy esős nap után. Nikon D80, nikkor 18-70.
Alapjában a tócsa tükröződése, ezek a dolgok kedvelt ügyek és nem véletlenül azok, a kérdés mindig az, hogy mi az, amit az ember ebbe belekomponál, milyen környezetből milyen másik világra nyitunk ezzel kaput. És ha mondhatom ezt, itt van esztétikai érték, mert a tónusok és a mértan jó ellenpontja annak, amit az épület mutat. Szóval jó lett ez, várom a képeid! (hegyi)
Ne adjatok rám aranyos palástot,
Nem kell a gyémántos korona,
De vigyétek a víg csörgő-sapkát is
S tarka köpenyeg sem kell soha.
Szürke-országnak vagyok a királya,
Láthatlan trónom nekem ragyog.
Amíg nem láttok, nem ékesíttek,
Nem rubrikáztok, addig: vagyok.
(Ady Endre)
Nem leszek népszerű, de fene egye, azt gondolom, hogy ez a kép maszatolás. Kiviszel a határba egy nőt, lefotózod valahogy, aztán addig roncsolod a képet, amíg elő nem állítasz valami elvontat, kellően borongót. Minden, mint egy állatorvosi lónál, ott van a képen, erős szemcsézés, borongó felhő, meghajló horizont, vignettálás, van alak, aki nem felismerhető, kimaszkolva az arcát is. Na de ilyen elven Kölcsey is lehetne az idézet, szellemalak, megállék, düledékeiden.
Feri, nem tudom, hogy fogom tudni leírni azt, ami nehezen verbalizálható, az ízlést és a mértéket. Van egy horpadt völgyed, ismerjük a képeidről. Embléma. Sok mindenre alkalmas. Akár arra is, hogy az őszi ködös esőben megtalálj hangulatokat. Bármit megtehetsz, ha van gondolatod. Ha van előre valami, ami mentén nekiindulsz a fotografálásnak - előre, mert ez nem egy rácsodálkozó tájkép vagy egy adott pillanatot bemutató szoció. Az, hogy állítsunk ki egy embert a tájba egy lepedővel, mert olyan még nem volt, és majd lesz valami, az nem elég, az csak a forma. Ha nincs belső motor és a forma vezet, akkor abból ilyen maszatolás születik, és tudom, mert magam is átestem rajta, hogy utólag otthon minél többet bindzsizik az ember a szerkesztőben, annál jobban húzza be a dolog magával, annál újabb dolgokra képes rátalálni, hogy jajj, ez is jó, ez is ad hozzá, fú, akkor még a szemcsét is felnyomom, na, még lejjebb a középtónusokkal... de a helyzet az, hogy ha a kép, ami az alap, értelmetlen, tartalmilag nincs kitalálva, azt megette a fene, azt lehet farigcsálni a képszerkesztőben, de nem lesz belőle maradandó dolog. Elnézésed kérem, de mivel erről a kérdéskörről beszéltünk már, azért mertem ennyire szókimondó lenni Feri, mert azt gondolom, hogy az akadály nem a technika, nem a szakmai készség, hanem az, hogy mi van a fejben kép készítés előtt. Ha erős gondolat van, ha erős érzelem, akkor az meg fog születni. Gondolom ezt a képet is ronggyá dicsérték már mások, én mégis leírom: kevesebb vignetta, kevesebb attrakció szerintem több lenne. Ez a kép formailag hoz mindent, ami a Mácsai képein ott szokott lenni, de ahogy ezeket a rétegeket hántjuk lefelé, mint a hagymánál, a rétegekkel együtt tűnik el a tartalom. Biztonsági játék ez, nincs tét. Forma van, de a formai elemekből nem fog tartalom születni. Állj ki te az esőben a mezőre egy lepedővel, még gépet se kell vigyél, elég egy tükör, és abban benne lesz, amit keresel, vagy amit tapasztalásként már modellel transzponálni tudsz. (hegyi)
A Látszótér Alapítványt
banki átutalással
MagNet Bank
16200120-18524112
vagy PayPalon keresztül
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…