Amióta Zenna van, tudom, hogy a kutya odaadó is tud lenni, de fotóalanynak nem mindig alkalmas, mert hirtelen fogy el a türelme, azaz nagyon fontos, mint más házi kedvencnél is, hogy a gazda folyamatos megfigyeléseket tegyen és kísérletezzen, hogy az adott jó gesztusokat miképp lehet előhívni, például, hogy ez az eb mi okán tud ilyen fejet vágni. Mert ha ez megvan, akkor a következő lépés az, hogy mondjuk a lavrot kivisszük, hogy formája és színe ne zavarja az összképet. Igazán a színe az, ami sok. De a kép jó, őszinte. (hegyi)

Az a helyzet, hogy a gyerek hálás téma, az arca kedves, érdeklődő, figyelmes, rendezett, tehát alapjában minden megvan, de valahogy nem áll össze nekem, hogy a kép miért itt és ekkor készült, a környezet ebben nem segít. A pillanat megörökítése és a pillanat kiragadása fontos, a fotó megkerülhetetlen jellemzője, de épp ezért, mivel nincs előzménye és folytatása, abban a pillanatban kell benne lenni minden oknak és indoknak is, nem csak a szereplőnek. (hegyi)

Nos, ez se lenne rossz, ha nem lenne az első beküldött képed, akkor ez is megtenné, de igazán ahhoz képest ezen sok elvarratlan szál van formailag. Olyan részformák, amik úgymond kibeszélnek a képből, kifelé hordanak, amik nem erősítik a belső kohéziót. A sapka hátuljának barnái, a sál mögötti kabátrész, az, ahogy a fejtetőnél vágod, ezek még nem precízek annyira, mint az első képen. Még, vagy már, ezt te tudod, melyik kép hogy következett a sorban, de számodra ez azért fontos kérdés, mert arra ad választ, ha a képsor egészét nézed, hogy hol van a csúcs, azaz hogy mikor lettetek a legkoncentráltabbak. Ebből lehet tanulni, hogy mi az íve egy munkának, hogy fokozatosan haladva érted el a csúcsot és ott vége, vagy feljutottál a csúcsra, majd nem álltál ott meg, hanem tovább fotóztál, avagy elsőre lőttél egy 10 pontosat és utána maszatolódnak el a dolgok - kérdezheted, mi a különbség. Igazán ott van, hogy ha az elején van a jó, az könnyen lehet véletlen, tehát érdemes elemezni, hogy ott mi a jó és mi az, ami utána már nincs meg. Ha a közepén, akkor a kérdés az, hogy mi az, ami miatt nem bíztál a megérzésedben, hogy megvan a dobás. Ezek a saját szempontodból a jövére nézvést fontosak igazán, hiszen a képek jók és megcsináltad azt a képet, ami a korona a sorban. (hegyi)

Filmforgatás élményem van a kép láttán, jól választottad le a szereplőd a környezettől, mert értelmezhető maradt, de mégis erősíti az ő egyedüllétét, és ráadásul a mozdulat úgy fűszerezi, hogy abban benne van egyfajta szabadságvágy is, de mégis fura kötöttségben, ez erősíti a belső feszültségét a képnek. Jó munka lett, köszönöm! (hegyi)