Szakkör | Page 40 | Látszótér

A fa önmagában nem elég erős, nincs sztorija, így csak egy fényjáték, ami lehet lírai, de ahhoz is kellene valami még. A kapu érdekesebb. Ott talán csak a tónus az, ami nekem túl kemény, sok, de tetszik az, amit megláttál. Na, ilyesmi kellett volna Koppenhágában is. (hegyi)
értékelés:

Igazából nem tudtam leckekategóriába sorolni. Egy sokat látott szobor, egy nem annyira sokat látott szemszögből.

Innen valami hiányzik. Egyrészt a beltérnél lehetne valami sztori vagy formajáték, egy kis olvasólámpa, fene tudja, hisz nem voltam ott, de ekkora ürességgel nincs mit kezdeni. A másik a szemközti ablak, az is akkor él, ha a belső térrel kontrasztba tud kerülni. Nyilván az már tényleg szerencse kérdése, hogy van-e abban az ablakban odaát valami vagy nincs, de a beltereddel történnie kell valaminek a feketeség helyett. (hegyi)
értékelés:

A híres Rosenborg-kastély, a dán koronázási ékszerek „lakhelye”.

Fent nem kell ennyi. Oldalt viszont kéne ahhoz, hogy ez a virágtenger kiteljesedhessen, mint bázis és ellenpontja az épületnek. Ritka, amikor állóba kell a kamerát tenni, javarészt szerintem alig van olyan helyzet, amikor indokolt elforgatni, én portrénál se szoktam javasolni, de más terep, viszont a városképnél, ott jó, ha van környezet is. (hegyi)
értékelés:

A koppenhágai Nationalmuseet tetőszerkezete.

Jó az ötlet. Több kéne a jobb oldali rendből, hogy a bal oldali átrendeződés arányai ne vegyék el a hangsúlyt ennyire, de tetszik, hogy keresed a mértant, a geometriát, jó dolog ez, a tömeg az, amit egyensúlyozni kell, ezért mondtam, hogy az egyenes amiből több kell, mert az lesz a bázis, és ahhoz képest kell minden másnak történnie. (hegyi)
értékelés:

A cégcsoport híres, kék ablakos épülete Koppenhágában.

Itt is az időtényező az, ami segíthet egyedivé tenni a képed, vagy az ablak mögött, de inkább az ablak előtt vagy az égen kell lenni valaminek, ami az ablaksor üres rendjét megbontja. Van is valami lenn, de az nem jó helyen van. A másik, hogy a hordótorzítást érdemes korrigálni utólag, hogy ne görbüljenek a vonalak. (hegyi)
értékelés:

Itt meg az van, hogy szegény leejtette a telefonját, vakarja is a fejét, mi lesz most, biztos kikap érte otthon, hogy elveszett - szóval az van, hogy szerinted miből kéne rájönnöm, hogy itt horgászás van? A zsinór kevés, aligha tűnik fel a néződnek, hogy mi van a kezében. Szóval itt is azt mondom, magadban, hangosan ki kell mindig mondani, mit akarok csinálni, látni, és akkor megles az is, honnan, mikor, hogyan kell komponálni és exponálni. (hegyi)

Bár nem házikedvenc, megtetszett ez a kormorán az indusztriális környezetben és háttér előtt. Kár, hogy a madár maga bemozdult, sebtiben kattintottam, nem figyelve annyira a beállításaimra.

Átteszem a természetfotóba, mert ez valóban nem házi kedvenc. Te magad írod le a problémát, nem volt időm. Ilyenkor vagy a rutin segít, vagy a szerencse. A rutinhoz kilóra kell tolni a városképeket, hogy gyorsan reagálj majd, többezer szar fotó után kezd majd beidegződni a technika. Olyan, mint a nyelvtanulás. A szerencse... persze, benne van a fotóstáskában a szerencse is, de az csak arra jó, hogy esélyt adjon, amiből neked kell kihoznod a jót. (hegyi)

Mindenki a színes házakat fotózza ebben a kis csatornában, én igyekeztem a hajótúra során kicsit más képeket is készíteni.

Na ja, csak az van, hogy az nem elég, hogy mást akarok, mint a többség. Nehéz, mert kiránduláson kötött helyzetek vannak, kötött időtartamok, nem sok esély arra, hogy valóban többet találjon az ember útiképeknél. Ehhez el kell szakadni a programtól, le kell válni, elvegyülni, idő, idő, idő, idő. Ez nem megspórolható. A két figura nem érdekes igazán, persze, van némi vicc faktora, de nem elég erős. A környezetből meg nem derül ki, hol vagyunk, ami ha egy képsor, nem baj, de önálló képnek így ez kevés. (hegyi)

Ez egy jó helyzetfelismerés, fenn a párkánynál már vágnám, de működhetne, viszont nekem az a kérdés merült fel, hogy mire megy ki a fuvar. Mit is akarunk ábrázolni. Mert most, amit látok, abban maga a sikátor nem fontos, hanem az lenne a fontos, ami a sikátor után, kinn történik. Valóban ez a cél? Ha a sikátor lenne, akkor oda kell fényt is mérni, tónust állítani is, de legfőképp az élességet. Így ugyanis pont az marad dekoráció, vagy inkább csak folthatás, ami a lényeget mutathatná. Ez a baromi kis mélységélességgel fotózás nagy divat, érdemes átgondolni azonban, hogy mikor kell és mikor lesz pont ellentétes a hatása, mint amit szeretnél. (hegyi)

A GórCső c. rádióműsorunk marathoni Chaplin sorozatának végére értünk. Hallgassátok Ti is velünk, és várunk a cseten is 2019. április 26-án este 21h-tól!

Nyözö, ez műsorhoz elmegy, de ha már csinálunk valamit, tegyük bele magunkat annál jobban, hogy kell a műsorhoz egy kép, legyünk túl rajta. Szűk, simán lehetne négyzetes is, mert fenn és lenn inkább lenne vágható, mint oldalt, és a lényeg: Orsi megérdemelne egy portrét tőled, amin nem érzi ennyire kényelmetlenül magát. Melós, tudom. (hegyi)

Bemutatkozásként ezt a képet csináltam magamról. 5-6 éve érdekel a fotózás, és most jutottam el odáig, hogy szeretnék ezzel komolyan foglalkozni. Elég nagy kihívást jelent egy önportrét szoftboxokkal igény szerint bevilágítani, és időzítővel elkészíteni a képet, ezért a kötelező körön kívül nem is nagyon próbálkozok majd ilyennel. Én a kamera másik oldalán mozgok otthonosan. A technikai részletekben szeretek elmélyülni.

Gábor, üdv a Téren. Szeretnélek rávenni, hogy foglalkozz ezzel még, mert nem csak azért fontos, mert a Hegyi kéri, meg a bemutatkozás, meg legyünk rajta túl, és értem is, hogy a másik oldalon kényelmesebb az élet, de épp ez a lényege, hogy ahhoz, hogy a másik oldalon állva a modelljeiddel is jól tudj működni, magad bőrét is vásárra kell vinni, különben nem tudod, mit él át a modell, mit bír, meddig, hol él egy gesztus és hol hal meg, szóval megéri a vacakolást még ez. Annál is inkább, mert én értem, hogy az üzenetbe bele akartad tenni azt is, hogy te a másik oldalon vagy most és ez neked a rossz oldal, és kicsit szégyellős is vagy, meg kényelmetlen is, ez javarészt sikerült is, de azt te is látod, hogy tónusrendben azért ezen van mit még melózni. Szóval várnám a folytatást még erre, próbáld ki, mi van, ha nem műteremben, vagy "műtermiesen" csinálod. (hegyi)
értékelés:

Ez egy régebbi fotó, most színesben. Aktuális a repce miatt, de felhők sajnos nincsenek így maradt ez a túldramatizált változat. ;)

Zoli bácsi, én ezt szeretném, ha hagynád, de most fullba nyomod, magyarán annyira akarod, hogy érezzem ezt a színkavalkádot, és annyira nem bízol bennem, mint nézőben, hogy rátoltad a clarityt is, a vibrance-t is és a szaturációt is, ezzel átestünk a lovon. A kevesebb néha több, na. (hegyi)
értékelés:

Azt hiszem, két bajom van ezzel. Az egyik, hogy a perspektívája kicsit el van torzulva, emiatt hiába jó a felső széle, ha alul ferde, és ez zavaró. A másik, hogy én nem itt vágtam volna alul, a padok teteje nekem jobb lezárást adna, mert a pad lényeges elem egy ilyen térben. És egy kis színhőmérséklet korrekció azért tenne jót, mert akkor az aranynak, a sárgáknak több tónusa jönne ki, ha nem lenne alapvetően erre az arany hangulatra még rátolva azzal, hogy sárgás a színhő is. (hegyi)
értékelés:

Sokat gondolkodtam ezen a képen. Valami nem kerek. Értem, miért így vágtad ki. Értem, hogy az ablaküveg két rétege adja a duplázást, de ehhez jön még egy bemozgatás is, és ez így már nekem sok. Azt nem tudom, hogy megtalálható-e az a pont, ahonnan ez a duplázás kevéssé erős, ki lehet-e szűrőzni, nyilván ez mind elvenne a spontaneitásából. Szóval oké, jó ez, de valahogy elfáradok a duplázás okán, és emiatt nem is nézem annyit a képet, hogy elkezdjem felfedezni a terepet. Lehet, hogy egy közelebbi portrénál kevéssé zavarna. Nem tudom. (hegyi)
értékelés: