A Ka szóval az egyiptomi mitológiára szeretnék utalni.

A képet nagyon szeretem. Nem a szín miatt, nem azért mert hogy van-e fogalmam valamilyen módon arról, hogy mi a szimbolikája, hanem egyszerűen azért, mert az alkotó nagy szeretettel bújik oda a kis kamerájával a kisgyermekhez. Az ő szintjére ereszkedik a kamerájával és szépen fogalmazza meg a pihenést fényekben, elmosódott formákban. Jó is a kompozíció ritmusa. Azért szeretem ez a képet, mert ebben a képben szeretet van. Az, hogy ehhez maga az egyiptomi kultúra hogyan kapcsolódik, színvilágában esetleg, a kelet világát jelezve ezekkel a sárgákkal, csíkokkal, kicsit mór hangulattal, ezt nem tudom. Ilyen értelemben, ha a cím megfejtését keressük, akkor ugyanúgy akár a merkaba szó is elhangozhatna itt. Nem biztos, hogy a magam részéről közelebb jutnék ahhoz, amit a kép üzen. Mert hogy ez a kép a cím nélkül is önmagában megállja a helyét a kisgyermekkel, a szép fényeivel és a szeretetével, mondom, ahogyan közel tudunk oda bújni és szinte hallhatjuk ennek a kisgyermeknek a szuszogását. Ettől függetlenül a kép utalhat sok minden másra is. Az alkotóban lévő folyamatokra, az alkotóban folyó az álommal, a misztériummal, a misztikummal kapcsolatos küzdelmekre és az alkotóban való nyitottságra, felnőtté válásra is, ahogyan a gyermekkor, a gyermeki létre tekint. Tehát a képet az biztos, hogy nagyon fontosnak tartom és nagyon örülök, hogy a Viktória ezen az úton is elindult ezeken a megfigyeléseken. Ezek erős és nehéz, nőies történetek lesznek majd. Reményeim szerint lesz folytatása és ezeket az utakat ő fogja kialakítani, de nagyon örülö, hogy ezt a képet ő elküldte. Három disznó. (szőke)
értékelés:

Én nagyon szeretem a hajókat, a vitorlásokat, a tükröződéseket, bár nem járok a Balatonra, csak elsősorban télen, de akkor nem így tükröződnek a hajók. Tehát én szeretem ezeket a geometriákat, rombuszokat, Renault jeleket és egyéb dolgokat, amiket létrehoz a világ, a természet. Ilyenformán, bár valós megfigyelés, valós tárgyi környezet az, amit a fekete-fehér kép mutat, én azt mondanám inkább, hogy ezeken a geometriai jelzéseken keresztül kellene elindulni, és én akár képes volnék rosszalkodni, képes volnék még teljesen a feje tetejére is állítani ezt a képet, ha a geometriát venném itt alapul üzenetként, mert talán akkor biztonságosabban állna a talpán ez a történet. Hiszen a kép legfölső sarkában ott az a vasbeton, zsaluzott vasbetonfelület, vagy nem tudom, ahova ki vannak kötve ezek a hajók, az ott egy picit belóg a kép szélén. Az kérdéses talán, hogy jó-e annyira, jobban kellene, hogy belógjon, de ott van ő és mutatja, hogy a vízhez képest ott az a valami az ott lezárja azt a felületet. Minden a kép középső harmadába középre mutat, az árbocok, az élek és minden - de ott nincs semmi. Ez az egy kérdésem van, hogy vajon mit kellene ott értékelnem, ami miatt az összes geometriai jelzés középre föl a kettőharmad, a középponti rész kettőharmad magasságába vezeti a szemet? Mert ott csak egy bokor árnyékát látom én. Úgyhogy ezek így nyitva maradnak bennem ezek a kérdések, ezért mondanám azt, hogy ez egy egydisznós kép, ha szabad ezt mondanom és várom természetesen ugyanezeket a megfigyeléseket, mert ugyanakkor úgy gondolom, hogy a Gergely jó úton, jó úton megy, halad ezekkel a munkákkal. (szőke)
értékelés: