Csájniz

Kedves Gábor, ehhez a képhez nincs hozzászólásunk, kérünk készíts másik képet a 8-as leckéhez. (szőke-hegyi)

Emlékké halványulva

Szinte a Napkirály parkjait idéző hangulatot látunk, és ki kell mondanunk, hogy ez egy perspektívával foglalkozó kép, szinte középpontozva, ahol a középpontban parányi emberi alakokat látunk, oly parányiakat, hogy lehetne akár két vadegér is, és ha feltételezzük, hogy a bukszusok nem az óriások földjéről valók, akkor ebből az következik, hogy bizony ez egy montázs. Ha folthatásaiban szemléljük ezt a képet, akkor a kép felső felétől kezdve azt mondhatjuk, hogy ez a kompozíció nem átgondolt, mert azok a behajló fák, amik az út mellett láthatók, kiesnek ebből a perspektivikus játékból. A palotáig minden jól működik ebben a perspektíva játékban, de ennek ezek a fák ellentmondanak. Így ennek az alsó üzenetrendszernek az intenzitása csökken a jobb oldalon látható zavaros éggel, fakorona kilukadással. Egyik, mondhatni drasztikus megoldás, hogy a kép felső részéből vágunk. De van egy másik megoldás is, amit az alkotó a kép készítésekor tehetett volna meg, vagy ha visszamegy, még korrigálhat, ez pedig az, hogy az ösvényen előre-hátra sétálva, picit legugolva, vagy elmozdulva valószínűleg lehetne olyan részt, olyan helyzetet találni, ahol a fák is megfelelően segítik, keretezik ezt a perspektíva játékot. (szőke)
értékelés:

Látod, azért voltak jó napjaid;
amikor hányingerré mulattad az éjszakát,
hogy reggel az Erzsébet-hídon sétálj
a jeges novemberi szélben Buda és Pest között,
hogy ne vigyorgó-részegen menj dolgozni,
amikor örömödben beleájultál az első nő ölébe,
hogy aztán fájjon a vizelés,
és sorban állj a rendelőben ócska kurvák,
és boxeres stricik közt,
amikor egy tiltott helyen leültél pókerezni,
hogy elveszítsd az utolsó garasod is,
aztán gyermeki áhítattal nézd a kiflit a kirakatban,
mert csak vízre, meg villamosjegyre futotta,
amikor bluest üvöltve motoroztál,
hogy utána ijedt szemmel nézd,
amint barátod örökre eltűnik
egy formalinszagú temetésen,
amikor minden szerelmedbe belehaltál,
hogy aztán kíméletlenül feltámasszanak,
és meglepetéstől megalázott lázárként állj,
mások bomló és rohadt érzelmeivel.
Hát látod, azért voltak jó napjaid...

A Zarándok

Az ötlet jó, a meglátás jó, ezt le kell szögezni az elején, ez az, ami kap egy disznót. De ahhoz, hogy túl lehessen lépni a puszta látványon, ennél bátrabbnak kell lenni. Egyrészt közelebb kell menni, mert így egyrészt pici kis pontok az emberek, nagy üres terek alakulnak ki, ami nem erősíti a kompozíciót, másrészt a dráma hatása elvész, mert a részletek nem jönnek ki, mert a távolság, ami a tárgyak és a fotóapparát között van, feloldja, kilúgozza azt. Látszik, hogy a kerekesszéktől egy nyom indul el a víz felé a semmibe, ez lenne a fő üzenet és nem a szék, a szék csak mintegy indító momentum fontos. A dráma abban rejlik, hogy adva van egy szék a parton, onnan megy a nyom a vízhez, nem látjuk azt, aki a székből kiszállt, látunk embereket, akik magukkal vannak elfoglalva, elkülönült csoportban, vagyis az ő történetük mellett, mögött történik a dráma. Ez így most a távolságtartás miatt nem érvényesülhet.
   Van egy fontos dolog, ami miatt a nagy mesterek a tanítványaiknak nem is engedtek meg más objektívet használni a tanulóéveik alatt, mint az alap 50-es normál objektívet. Ez pedig az, hogy a kompozíciónak, még ha abból nem is látszik konkrétan, részese a fotográfus. Nem vonhatja ki magát, nem lehet csupán szemlélője, mert a hideg kívülállás, a kényelmes távolságtartás bár segít legyőzni a zavart, a szégyenlősséget, de a sűrítés is elvész ezáltal. (szőke-hegyi)
értékelés:

EGY LÓ TRAGÉDIÁJA

Kövér legelőn áll a ló,
de a falon függő képen
éhen hal a réten.

CSODA

Ím, a csoda megesett;
a nyári virágra
hó esett.

ESŐ

Cseppre csepp cseppen,
az eresz alatt ácsorogva
ezt figyelem.

MEGFÁRADVA

Vándorúton, hegyek között,
botom eltörött, csizmám elszakadt,
bicskám kicsorbult, kabátom elhasadt.

ÖREGKOR

Ha már nem ízlik a jó bor, s friss kenyér,
ha már nem édes a szerelem,
menj aludni csendesen.

HITEL

Rizsért mentem a boltoshoz,
de hitelbe már nem ad,
attól fél, hogy holnap holtan fekszem a kő alatt.

SZIMFÓNIA

Csepergő eső hárfázik,
a zivatar bőgőn,
a vihar meg üstdobon játszik.

JÓSNŐ

Jósnőnél jártam este,
tenyerem fogta remegve,
és nem nézett a szemembe.

HALOTT MADÁR

Köd fagyott az ágra,
zúzmarás a kertem,
vén diófa alatt holt madárra leltem.

FARKASORDÍTÓ

Befagyott a patak, lenn a domboldalban,
őz patája szakítja a jeget,
sovány farkas siratja a telet.

TÉL

Fát gyűjtök az erdőn,
talpam alatt jég hasad,
zsákomat hátamra veszem, szakállamra dér tapad.

Vad orgiát álmodtam,
vagy mégsem,
inkább valami csontig maró bárzenét,
mint a körúti presszóban, amikor a zongorista
két akkord között szelíden bukott a billentyűkre,
- mint mackós kispárnára az ártatlan gyermek -
magával rántva a maradék konyakot,
Glenn Millert és alkohol-idióta életét,
ám az ócska dallam tovább táncolt a székek közt,
egészen poharamig, amit egy szuszra kiittál,
nekem csupán néhány félhang maradt,
aztán felugrottál,
- Pisilni mosdóba kimegyek!- énekelted,
és menüettet lépve eltűntél a zsíros függöny mögött,
ahonnan már nem jöttél vissza, hiába hívott
fájdalmam könyörgő vastapsa,
hát magamra maradtam sok vigyorgó arccal,
olcsó cigimmel, és majdnem üres poharammal,
amiből végül cseppenként ittam ki a szinkópát:
EL-HAGY-TAK.

Szeretlek
SZERETLEK – szavalod el,
és valami furcsa már a szóban,
nyelved hazug szavak sebzik fel;
véres harapások a hóban.

Anyám konyhájában volt egy ilyen brómolaj nyomat, amikor elköltöztem 1981-ben Szentesről, akkor egy csomó minden történt, átalakult az életem, sok minden megváltozott körülöttem. Azt tudom mondani, hogy ez az anyám-féle kép most is velem van, nem azért, mert az a kép jó, hanem mert valami érzelem köt hozzá. De elsősorban anyám miatt. (szőke)

Karácsony

Mesélj nekem angyalokat,
pöttyös labdát, hintalovat,
kisautót, mindjárt négyet,
ceruzákat, csupa kéket!


Hóesést, meg jégvirágot,
napsütötte szép világot,
csillagszórós fenyőfákat,
napelemes Jézuskákat!

Nem tudjuk értékelni. (szőke-hegyi)

Paradog
Ez itten egy magyar vizsla. 3268 éves. Azért néz így ki. Szegényt kikezdte az idő, meg az atmoszféra, merthogy még mindig nem szokott hozzá. "Kolbászorrú Hadvezér Rosta Sándor" (ezt a nevet kapta) NEM a Földről való. Ő 1 parakutya. Látta a piramisok építését, Jézus születését és ott volt Rákosi elvtárs 43-ik születésnapján a komlói Fekete Gyémánt Étteremben. Azért gondolom, hogy nem a Földről való, mert valami teljesen ismeretlen nyelven beszél, amit senki sem ért. Eztet megmondta Lőrincze professzor úr is.

Nem tudjuk értelmezni ezt a képet. Az önmagáért valóságában nincs kapaszkodó, nincs kohézió. A szöveg ahogy látjuk, szinte szokásos csapongó forma, irodalmi értékét nem tisztünk megítélni. Arra ösztökélnénk, hogy próbálj a képekkel foglalkozni, mert volna értelme, hogy azt, amit most ezekkel az üzenetekkel akarsz közölni, képek által mondd el nekünk. (szőke)

Alain Delon
Én személy szerint azt kérném, hogy lehessek egy darab templomtorony. Mer ottan van kérem szépen harang, meg kereszt vagy szélrózsa - attól függően, hogy milyen templom az éppen -, meg toronyóra (ahol idő van, az meg ugye pénz), meg még mindenki azt fényképezi, mint Alain Delont. Tulajdonképpen nem is templomtorony szeretnék lenni, hanem inkább Alain Delon.

Itt megint arról van szó, hogy a verbális humor, a szöveg elválik a képtől, a képi üzenet sokkal gyengébb, mint lehetne. Ráadásul a szöveg kontextusa, egysége egy igen erősen szubjektív értelmezésben működik csak, nem hagy teret a befogadónak, magyarán ez az asszociációs lánc csak neked működik, ami Delont a toronyórával összeköti. A képnek önállóan meg kell állnia. Ez a kép önmagában értékelhetetlen. (szőke)

Idő
Az Idő. "Az idő soha, soha meg nem áll" - mondta ezt Vjacseszlav Tyihonov barátom, akivel együtt voltunk Szocsiban egy Munkás-Zenész Találkozón. Ő Munkást szívott, én Symphoniát. Mindamellett az idő pénz, hát többek között ezért a legjobb barátom az Idő.

A kép izgalmasnak ígérkezik, itt is azt a precizitást, figyelmet kérem számon, hogy a kompozícióra figyelj, mert itt az órát vágod esetlegesen. A perspektíva megválasztása jobban fogadható lenne, ha a kamera szögét úgy választod meg, hogy az órák érzékletesebben legyenek láthatóak, a fehérek, kékek játéka, a körformák is egységes kompozíciót mutassanak, kevesebb esetlegességgel. Furcsa, szürrealisztikus játékot lehetne ebből kihozni. Feltételezhető, hogy volt időd beállítani ezt a kompozíciót, de ha ez így van, akkor érdemes mondjuk olyan dolgokra is figyelni, mint az élesség, a bemozdulás, mert ez sokat hozzáadna a képhez, de most így ez is az esetlegességet erősíti. Ha ez a hely megvan még, érdemes lenne még dolgozni ezzel a szinte pop artos helyzettel, mert most a félbevágott óra, az ívek metszése nem segíti elő azt a fajta húzást, amit egyébként a beállítás ad. Most a számok és idők helyzete elmorzsolódik, nagy egészében nem tud átlépni a szürreálisba, mert pontatlanok a formai megfigyelések. Az alsó óra nem tesz hozzá, se benn, se kinn nincs most. (szőke)
értékelés:

Tőzsdecápák
Ezen a képen éppen megpróbálok "kikerülni" néhány igen veszélyes tőzsdecápát, akik még a Nagy Gazdasági Világválság idején vetették magukat az óceánba New Jersey-nél és szerencsétlenségemre éppen 2006-ban értek partot Dél-Angliában, éppen akkor, amikor homárra vadásztam, mert szerettem volna bebizonyítani Bede Róbertnek, hogy a homár nem egy habostorta. Lehetne a kép címe akkor is...

Ha Badár ezt látná, ezt a képet, akkor valószínűleg egy hosszú szöveget tudna ehhez csatolni, amely Burgesz mellett az Európa Kempingben zajlott, és ott esetleg még női nevek és különböző medúzák is feltűnnének, emlékképek a nyárból. Ezt a feladatkört, mármint az albumból kiragadott emlékképét ez a kép valamilyen módon teljesíti, de mégis azt mondanám, hogy érdemes lenne ebben az albumban körbenézned és megfigyelni, hogy mitől tudod ugyanezt az élményt még személyesebb naplóüzenetben elküldeni. Csak ezért nem tudunk disznót adni, mert várjuk, hogy még őszintébbek, még személyesebbek legyenek az üzeneteid. (szőke)

Dorchester

A fotó, a grafika és a mese kapcsolódását látjuk itt, mint egy forgatókönyvi vázlatot, mint egy tervrajz maradékot, egy helyzetről, szituációról. Nagyon szimpatikusnak tűnik, de ha az üzenetek személyesek, szubjektívek, akkor ennek a képnek nagyon jót tenne, hogy vedd a bátorságot, fogj egy tintaceruzát és a saját kézírásoddal, saját jelenléteddel csináld meg, mert itt a precíz, gép által szerkesztett munka miatt lusta megoldást látunk, az üzenet többet érdemel. (szőke)
értékelés:

Intro
Ott vagyok a képen én is; asztráltestek utcabálja a celluloidon + mellé néhány vidám gondolat. Enjoy.

Ez a fajta módszer is a szentendrei festészetből, a kollázsból, Bálint Endre, de más alkotók munkáiból is ismerősnek tűnik, egy kevert technika látható, egy vizuális üzenet és egy vers, ami megerősíteni látszik a képen érzékelhető utcaképet. A szövegrész hasonlóan döntött a képhez, de a két dőlésszög nem egyforma. A képpel az a gondom, hogy két alkotást látunk, ez a két kép van egymásba olvasztva. Feltételezem, hogy egy érzelmi üzenetet is kellene érzékelnünk az alkotóval kapcsolatban, azt, hogy benne is ez a kettősség dolgozik, a jobb és a bal oldal küzdelme, nevezhetjük lágyságnak és logikána, nőnek és férfinak, mégis azt mondanám, hogy mivel itt mi egyszerű dolgokat próbálunk érzelmezni, mert egyszerű emberek vagyunk, ezek szerint a szabályok szerint nem tudom megkerülni, hogy ez egy keretbe foglalt információ. Így ez a kettőssék nem együtt jelentkezik a kereten belül, hanem széttöri egymást. Nagyon nehéz módszer, amivel az alkotó játszik, de a ritmikák összezavarják egymást. (szőke)
értékelés: