Javult a helyzet, picit mintha átestünk volna a ló túlsó oldalára, szóval a kettő között van valahol az igazság, de ha a két képet kell összehasonlítanom, akkor ez számomra értelmezhetőbb, többet mesél, mint a szűk kivágás. Hozzáadom azt az egy csillagot, ami lemaradt az előzőről, és azt mondom, hogy ne add fel, figyeld a furcsaságokat tovább! (hegyi)
értékelés:

Az a helyzet, Balázs, hogy értem, de a fára feldobott tárgyak megtalálása az az a pont, aminél lejjebb ne menj. Nyilvánvaló, hogy valamennyi fényt ehhez hozzáadott az az ostorlámpa, amitől ez fénybe került, de erre te is rádolgoztál fotosoppal, miközben azzal, hogy abban a világítási helyzetben fotóztál, amiben, tulajdonképpen nem nagyon értékelhető és érzékelhető a környezet. Pedig itt fontos lenne, mert a szürrealitása az egésznek pont akkor működne, ha felismerhető lenne az, hogy ez hol van és mi van, hogy az erdő közepén egyszer csak van valami zsinór. Tehát most, ebben a formában, ez minden fotosoppos segítség ellenére is nem visz engem előre. Én azt mondom, hogy abba az irányba mozduljunk el, ami a fán megtalált tárgyak, mert ezek a talált helyzetek jók lehetnek, ha nagyon szigorú vagy magaddal kompozícióban, mert az indokolhat, és az alátámaszt, de azt is hozzáteszem, hogy remélem, hogy az első három leckére kapok tőled beküldést. Amióta ez az osztályba sorolós rendszerünk van, azóta tulajdonképpen az emberek nagy többsége újrakezdte a leckéket, nálad is azt mondom, hogy jó lenne, főképp a többiek szempontjából is, ha az első három lecke bemutatkozását is megcsinálnád. Én ezt a képet most nem ismétlésre adom vissza, hanem továbbgondolásra, hogy milyen irányba is akarsz haladni. (hegyi)

Nem tudom, hogy ez mi akar lenni, hogy ez sárkányló, vagy micsoda, tényleg érdekes, amiket talál a fára felakadva Balázs. Ez még akkor is izgalmas, ha ő maga dobálja föl, de itt is azt tudom mondani, mint az előző képnél, a tollasütővel, ami itt még fokozottabban érvényes, hogy most már szinte elveszítjük a tájékozódásunkat, annyira szűkre van vágva ez a kép. Kevésbé kell szűkre vágni, a történetet kell tudni mesélni, hogy ez valahogy oda fölkerült. Itt most ez már annyira tényszerű ábrázolás akar lenni, hogy a mese nem tud elindulni. Érdemes lenne ezt átgondolni, hogy hogy lehet ezeket a talált tárgyakat úgy megcsinálni, hogy ezzel a környezet is valamilyen szinten ábrázolódjon. A másik része az, hogy lehet ez egy irány, hogy elkezdjük kifesteni a képet, de akkor én nem állnék meg a kantárnál, akkor tessék ezt a figurát elgondolni, hogy ez milyen színekkel rendelkezhet, és akkor úgy elkezdeni festegetni. Ehhez javaslom, hogy ha az ember ilyennel akar foglalkozni, akkor a festett képeknek és az utólagos színezéseknek nagy hagyománya van, amit nem a számítógépes ipar találta ki - anilin festékkel mi is festettünk ilyeneket régen - de azt gondolom, hogy nem árt, ha az ember átgondolja, és beszerez hozzá eszközöket. Rajzpadot lehet kapni most már nem is olyan drágán, ugyanis itt érdemes arra is odafigyelni, hogy ezek a színezések attól izgalmasak, hogy kicsit mindig túlrajzol az ember a formákon, kicsit mindig belefest a másik részbe, tehát a kézművesség jellegét kellene erősíteni, ha már festek, és akkor nem megállni. Tessék átgondolni, hogy egy fekete-fehér képet hogyan festek át, milyen színvilágot találok ki hozzá, ez izgalmas lenne. Ez most egy egy csillagos megoldás, és várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Érdekes meglátás, jó az üzenet, de nem értek egyet a képkivágással. Kellene a honnan-hová ábrázolása. A kép aljánál én nagyon szűknek érzem ezt a teret, kell azt érzékelnem, hogy ez a tollas ütő valahova felakadt. Most ebben a képkivágásban olyan szűkre vágtad, hogy most nem tudom, hogy fentről nézünk lefelé, vagy lentről fel, valahogy ezt nem ártana mutatnunk jobban. Oldalirányban rendben van, a kép tetejénél is, a kép aljánál nekem ez nagyon szűk. De maga az, hogy ebben a téli tájban egy nyári sportot idéző tollaslabdaütő van fölakadva, ez jól jellemzi azt, amikor az ember a vakáció utolsó pillanataiban dühödten dobja félre a játékeszközt, mert kell menni a suliba. Tetszik a dolog, de a kompozícióval nem értek egyet. (hegyi)
értékelés:

Azért tartom ezt egy nagyon jó megoldásnak, miközben nekem a Tetris nevű orosz játék jut eszembe, mert az absztrakció nem áll meg azon a szinten, hogy gyökértelenül lebegjen, ússzon a semmiben. Ez a fényjáték eszembe juttatja Deim Pál nevét, aki nagyon hasonló formákkal dolgozott a festészetben. Nem csak arról van szó, hogy itt találtam valami fényjátékot, és azt akarom megmutatni, hanem a valóságból ezt az átlósan áthúzódó villanykapcsoló zsinórt benne hagyom ebben a mesében, és itt már ettől az egész térbe, korba helyeződik, van egy viszonyítási rendszerünk, alapunk. Ezt egy nagyon jó meglátásnak tartom. Túl sokat nem szeretnék hozzátenni, magáért beszél a munka, egy finom megoldás, és örülök neki, hogy Balázs egy ilyet is megtalál. Ez a ritmusjáték tökéletesen illik erre a leckére. (hegyi)
értékelés:    

Nem tudom nem megemlíteni a Soerii és Poolek örökérvényű zeneművészeti alkotását a tangáról, nekem az akkora sokkhatás volt, hogy azt hiszem, hogy ehhez a szóhoz örökké kapcsolódik annak a hölgynek a megjelenése a videóban. Visszatérve ehhez a képhez, nyilvánvaló, hogy ez egy kevésbé agresszív megoldás, viszont nagyon finom meglátás. Itt visszautalnék Balázsnak egy nagyon korai munkájára, amit még a Konyha rovatba küldött be, amiben egy főzés szituációját írja le békülsődugásilag. Szeretném, ha a többiek is újból vennék ezt a leckét, mert Balázsra nagyon jellemző ez a férfibú, és én ezt a képet annak a leckének egyfajta folytatásának tartom. Köszönöm, megvan a leckemegoldás is, és az első három leckét legyen kedves megcsinálni újból, hogy azokat is újból átbeszélhessük. (hegyi)
értékelés:    

Szubjektív napló, szubjektív közlés, benne van az őszi sétának az élménye, benne van az az évszakra nagyon jellemző helyzet, hogy próbáljuk azt elérni, hogy minél tovább tudjunk nyugalmasan sétálni ezekben a parkokban, de azért már fázunk, már rövidül az az idő, amit kényelmesen el tudunk tölteni. Tehát ez a része nagyon jól működik ennek az egésznek, de itt is érdemes lenne vágni egy ujjnyit a képnek a jobb oldalából ahhoz, hogy az a kis fa legyen a képhatár, ami elindul függőlegesen, mert ami azon túl van, az már engem kivisz ebből az egészből, ott kinyílik egy újabb tér, kevésbé koncentrálok arra, ami ezen a képhatáron belül a fő alakokkal létrejön ezen az úton. De az ötlet rendben van. (hegyi)
értékelés: