emberek

Balázs, izgalmas nekem ez a zajos üresség, az áttört felületen az ablakréssel az áttűnés, a szociográfia és a tárgyiasság furcsa keveréke a lírával, de van ebben valami befejezetlenségérzet. A képcímben segítséget kérek. (hegyi)
értékelés:

Balázs, ez vicces, mint egy lakótelepi kifakult poszter, olyan a sziklafal, és valóban, van az egésznek egy játékossága azáltal, hogy a tónusjátékkal megbolondítottad a teret. A Truman show jut eszembe, ha jól emlékszem, ott van az, hogy a főszereplő egy valóságshow része, de ő erről nem tud, és néhol lebukik a díszlet hatása, na, ez is ilyesmi. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Most ebben a képben, ugye kép a képben, látunk valami festményt, ez egy modern, naiv festmény nagy ecsetvonásokkal, a kép sarkában egy szimbólum, ami a dohányzás tiltását mutatja. Ahogy látom, valószínű, hogy a rosszcsont fotós raggatta oda, és a fali konnektor egészen szenzációs. Talán a tükröződésben tényleg valami órát látok fölsejleni, ennyiben ott a kapcsolat az időhöz. Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy miért pont ezt a képet kapjuk, de ez volt épp ott a konnektornál, valószínűleg mindenre nem kell valami nagyon elvont magyarázatot keresni. Ha egy picit mozdulunk, akkor lehet, hogy az az óra jobban észrevehető, vagy határozottabb lenne, vagy akár, ha egy kicsit közelebb megyünk, és skurcból ábrázoljuk ezt, nem ilyen iskolásan, hogy minden mindennel párhuzamos legyen, adhatunk ennek egy kis dőlést. Tudjuk, hogy a párhuzamosok a végtelenben találkoznak, Karinthy nagyon jól leírta, erre próbálnék itt utalni. (hegyi)
értékelés:

A címadás azért érdekes, mert lehet látni, hogy van, aki ezt nem nagyon veszi komolyan, és nem nagyon foglalkozik vele, van, aki próbál verbálfotót létrehozni, és kifejezetten didaktikus címeket kitalálni, és van, aki ezt is egy kihívásnak tekinti. Itt a harmadik megoldással találkozunk, és ez azért is jó, mert hozzáad a kép értelmezési síkjához, segít a nézőnek. Látunk egy olyan képet, ahol a fotós úgy komponálta magát, hogy szanaszét darabolja az a tükröződő felület, amit lefotóz, és ebben a helyzetben látunk egy kisembert és valamilyen tologatós játékot. Ez így, önmagában jelentéssel bír, még akkor is, ha azt mondom, hogy a hármas leckét elég furcsán teljesíti, lehet, hogy a Család leckébe is izgalmas lenne, de itt mégis arról beszélünk, hogy önmagamról adok egyfajta értesítést és értékelést. Ez azért fontos, mert van benne irónia, de függetlenül attól, hogy vidámak a fények, a színek, mégis van benne egy kis szomorúság: itt vagyok ezzel a kisemberrel, és mégis egyedül, ketten vagyunk, de valaki hiányzik a képről, szóval érdekes keserédes ízt ad ennek az egésznek. Ha viszont megfigyeljük Balázs első jelentkezését még annó az Estiskolán, az egy recept volt, remélem, hogy ez az ív, amit látunk, a pozitív ív, mert az a recept egy elég furcsa és feszült kapcsolati helyzetről beszélt, és itt most látunk egy kisembert, aki remélem, hogy mintegy megoldása annak a helyzetnek, legalábbis remélem, hogy ez az ív fölfelé halad. (hegyi)
értékelés:    

Engem mindig zavarba hoz, ha alulról látom a nyakam, hogy bénán borotválkoztam, hogy milyen hülyén fordul a szőr, szóval bátor dolog így szemlélni önmagunkat, ennél már csak az a furább, amikor totál hátulról nézzük a fejünket. Jó megoldás. Köszi, és várom a folytatást is az első 3 leckére. (hegyi)
értékelés: