Strand

Strand

Hát, aktnak nem tudom látni, mert hogy annyira roncsolt a test, hogy ember legyen a talpán, aki kihámoz belőle bármit. Ha ez egy mozgatható objektum lenne, persze egy valódi aktmodellel együtt már érdekes képi összhatások lennének elérhetők, de így önmagában ebből a szobor méretéhez képest túl korrekt távolságtartásból a dolog nem tud személyessé válni, leíró jellegű marad, leltári tárgy. Érdemes lenne vele foglalkozni, de nagyobb elmélyüléssel, hogy mit is szólít meg benned ez a tárgy. (hegyi)

Hangyán

Hangyán

emberek

Azt hiszem, értem a dolgot, az ember és az építménye, a kettő viszonya, formailag és korban is, a méretek, az egész hiábavalósága, de én lemondtam volna a fűben meghúzódó romokról, cserébe közelebb mentem volna, amennyit az építmény enged, hogy ez még határozottabban megmutathassa a viszonyrendszert. És hát igen, az utazás nem mindig engedi meg, hogy kipróbáljuk a fényviszonyokat délelőtt, délután, reggel, estefelé, hogy mikor adja ki jól, most az árnyék nem a barátunk. (hegyi)

Belátás

Belátás

Először is gyónás következik: gyerekkoromban azért szerettem lakótelepen lakni, mert kényelmesen be lehetett látni a szemközti ház ablakain. Fejben mindenkinek megvoltak a történetei, a fésülködős lánynak, a nagypocakos söröző bácsinak, a főzős néninek... a kertes házas élet ebből a szempontból egy magányosabb világ. Vö. hollandiai kurvák az ablakban. A kép tetszik, épp amiatt, hogy a feketére kimaszkolt ablakok és járókelők adnak az egésznek egy sematizáló hatást is azon túl, hogy persze a ritmikai képlet is jó lett, a metrókijárat tetejével is passzol, és azzal a rombolással is, ahogy átrendezik a városunkat. Vö2. a miniszterelnöknél azért nem lehet tüntetni, mert be lehetne látni az ablakon. Várom a folytatást! (hegyi)

Fröccs

Fröccs

Én kedvelem, ha szerepet kap a véletlen, könnyed és játékos ügy ez, működik, van formai értéke, és egy olyan ajtót nyit ki, amiben benne van Moholy-Nagy is, úgyhogy aki akarja, felfedezheti ezt a világot úgy is, hogy tudatosan kezdi el ezeket a dolgokat használni és a dimenziókkal játszani. Balázs, kapcsolj rá, küldj még képeket. (hegyi)

Kiállítás Roham

Freisinger Balázs, Kucsera András, Marton Frigyes és Wahorn András szeretettel meghív minden embert a november 25-én (kedden) 20 órakor kezdődő közös kiállításuk megnyitójára a Roham Bárba (volt Metro Klub, Budapest, VII. kerület, Dohány u. 22).

Megnyitja: Marton Luca (basszusklarinét) és Wahorn András (elektronikus kíséret) Kedvsöröm röpkeddnek. Megtekinthető december 3-ig.

Finisszázs is lesz koncerttel, fellép a Tapasztalt Ecsetek (Orosz László – dob, Kopasz Tamás – gitár, Ulrich Gábor – ütősök, Szurcsik József – basszus, Chris Allan – billentyűk, Wahorn András – fúvósok)

his name is robert paulson

his name is robert paulson

Balázs, izgalmas nekem ez a zajos üresség, az áttört felületen az ablakréssel az áttűnés, a szociográfia és a tárgyiasság furcsa keveréke a lírával, de van ebben valami befejezetlenségérzet. A képcímben segítséget kérek. (hegyi)
értékelés:

Nikotonicum ('A Csillagkapu oldalról')

Nikotonicum ('A Csillagkapu oldalról')

Hát, erre nem tudom azt mondani, hogy így jó, itt most egy közepesen gyenge poénért megyünk, de ledobja magáról a fotó az ilyen ábrázolást, egész egyszerűen azért, mert esztétikailag nem megoldott ez. A cigaretta önmagában nem baj. A csikk se, az is fotózható. A lusta dohányos neveletlen szokása, hogy pohárba nyom csikket, ez az, ami nem működik. Étel közé nehezen elképzelhető, hogy betehető a csikk, még ha valami nagyon punk, nagyon durva közlést is szeretnénk, akkor se fog menni így, mert az ember ösztönszinten raktározott, kódolt szabályait és tilalmait kéne tudni átírni, ez nagyon ritkán sikerül. (hegyi)

Mi bajunk lehet?

Mi bajunk lehet?

Balázs, ez vicces, mint egy lakótelepi kifakult poszter, olyan a sziklafal, és valóban, van az egésznek egy játékossága azáltal, hogy a tónusjátékkal megbolondítottad a teret. A Truman show jut eszembe, ha jól emlékszem, ott van az, hogy a főszereplő egy valóságshow része, de ő erről nem tud, és néhol lebukik a díszlet hatása, na, ez is ilyesmi. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Oldókötés

Oldókötés

Távoli visszhang az emlékműveleteitekre.

Balázs, megérkeztünk, végre valaki mer viccelődni is ezzel a szoborral, mert nekem ezek a drámázások, lírák kezdtek egy kicsit sok lenni, és itt végre valaki Stephen King világába visz minket, az Elveszett turista, avagy a rozsda marja című filmnek az egyik kockáját kaptuk. Minden nagyon szép és jó, az annyira nem, hogy a perspektívát érdemes lett volna korrigálni egy kicsit ahhoz, hogy az oldalnál ne legyenek ilyen bénák ezek a kis háromszögek, amik megjelennek, ezt érdemes lett volna kiegyenesíteni. Egyébként viszont tetszik a dolog, köszönöm. Mindezzel a problémával együtt erre én most megadom a három csillagot. (hegyi)
értékelés:

update

update

Most ebben a képben, ugye kép a képben, látunk valami festményt, ez egy modern, naiv festmény nagy ecsetvonásokkal, a kép sarkában egy szimbólum, ami a dohányzás tiltását mutatja. Ahogy látom, valószínű, hogy a rosszcsont fotós raggatta oda, és a fali konnektor egészen szenzációs. Talán a tükröződésben tényleg valami órát látok fölsejleni, ennyiben ott a kapcsolat az időhöz. Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy miért pont ezt a képet kapjuk, de ez volt épp ott a konnektornál, valószínűleg mindenre nem kell valami nagyon elvont magyarázatot keresni. Ha egy picit mozdulunk, akkor lehet, hogy az az óra jobban észrevehető, vagy határozottabb lenne, vagy akár, ha egy kicsit közelebb megyünk, és skurcból ábrázoljuk ezt, nem ilyen iskolásan, hogy minden mindennel párhuzamos legyen, adhatunk ennek egy kis dőlést. Tudjuk, hogy a párhuzamosok a végtelenben találkoznak, Karinthy nagyon jól leírta, erre próbálnék itt utalni. (hegyi)
értékelés:

Fene. Fenék.

Fene. Fenék.

Ritkán érkezik erre a leckére megoldás, most azt mondom, hogy ez egy jó képi geg, érdekes meglátás. Az, ahogy ez az egész rendszer itt fölépül, a Televíziós mesék felnőtteknek sorozat jut eszembe, nem tudom, ez mond-e valakinek valamit. Régen volt egy ilyen sorozat, akkor még csak egy tévéadónk volt, abban volt egy ilyen, és mindenféle akkor használatos, viszonylag kezdetleges számítógépes grafikával voltak megspékelve a történetek, és a sztorik maguk olyan sci-fi novellák voltak, amik neves írók novellái. Például Zsoldos Pétert tudnám itt megemlíteni, de a képi megoldás elvitte az egészről a figyelmet, gondolom, hogy valami szerkesztő jó pénzért megvette ezeket a masinákat, és igazolni kellett ennek a létjogosultságát. Ez a világ jön itt újból be, ez nem hiba, sőt, nagyon érdekes az a megközelítés, hogy keresi az ember, hogy hogyan és hova tud viszonyulni ehhez, hogy ez kifelé nyomakszik, vagy befelé húz, mint egy örvény, és ez, mint leckemegoldás is rendben van, köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Szentkétség

Szentkétség

A címadás azért érdekes, mert lehet látni, hogy van, aki ezt nem nagyon veszi komolyan, és nem nagyon foglalkozik vele, van, aki próbál verbálfotót létrehozni, és kifejezetten didaktikus címeket kitalálni, és van, aki ezt is egy kihívásnak tekinti. Itt a harmadik megoldással találkozunk, és ez azért is jó, mert hozzáad a kép értelmezési síkjához, segít a nézőnek. Látunk egy olyan képet, ahol a fotós úgy komponálta magát, hogy szanaszét darabolja az a tükröződő felület, amit lefotóz, és ebben a helyzetben látunk egy kisembert és valamilyen tologatós játékot. Ez így, önmagában jelentéssel bír, még akkor is, ha azt mondom, hogy a hármas leckét elég furcsán teljesíti, lehet, hogy a Család leckébe is izgalmas lenne, de itt mégis arról beszélünk, hogy önmagamról adok egyfajta értesítést és értékelést. Ez azért fontos, mert van benne irónia, de függetlenül attól, hogy vidámak a fények, a színek, mégis van benne egy kis szomorúság: itt vagyok ezzel a kisemberrel, és mégis egyedül, ketten vagyunk, de valaki hiányzik a képről, szóval érdekes keserédes ízt ad ennek az egésznek. Ha viszont megfigyeljük Balázs első jelentkezését még annó az Estiskolán, az egy recept volt, remélem, hogy ez az ív, amit látunk, a pozitív ív, mert az a recept egy elég furcsa és feszült kapcsolati helyzetről beszélt, és itt most látunk egy kisembert, aki remélem, hogy mintegy megoldása annak a helyzetnek, legalábbis remélem, hogy ez az ív fölfelé halad. (hegyi)
értékelés:    

Többen

Többen

és köszönjük a kitartó fáradhatatlanságot, valamint fordítva.

STAR#957872

STAR#957872

Engem mindig zavarba hoz, ha alulról látom a nyakam, hogy bénán borotválkoztam, hogy milyen hülyén fordul a szőr, szóval bátor dolog így szemlélni önmagunkat, ennél már csak az a furább, amikor totál hátulról nézzük a fejünket. Jó megoldás. Köszi, és várom a folytatást is az első 3 leckére. (hegyi)
értékelés:    

Szöszök

Szöszök

Érdekes az a szempont, ami alapján Balázs ezt a képet elkészítette, nevezetesen hogy a sétáló, andalgó párok, turisták mint díszítések vannak jelen és mi ezt mintha akár a vízben állva néznénk, hogy de buták is ezek az emberek, hogy nem mártóznak meg a vízben. Persze aztán az ember körbenéz, és amikor látja, hogy egyedül didereg, lehet, hogy revideálja nézeteit, de a büszkeség nem engedi a gyors menekülést. Jó sztori, és a vízhez is jól kapcsolódik, hiszen olykor egyszerre vagyunk lázadók és turisták is, néha elmaradunk, lehagynak, előreszaladnak a társak, és mi ott maradunk a parton, a vízben, ott, ahonnan más optikája van mindennek, aprók és jelentéktelenek lesznek a figurák és a gondok is, és picit az idő is mintha nekünk dolgozna, bár van egy pici félsz is ebben, hogy vajon bevárnak-e, vajon utolérhetjük-e őket, vagy egyedül maradunk mindörökre... (hegyi)
értékelés: