A Tó keresése
keresés... út... meleg... napfény... álom... s fáradt "talpacskák"...

Ez a lecke vetette fel azt a kérdést, ami okán elkészítettük a kiegészítő filmet. Ehhez annyi kiegészítést tennénk, hogy szeretjük ezt a képet, megkapod rá a szorgalmikra járó egy disznót, mert ez a kép nem a talpról szól, nem a talp lecke megoldása. Úgy tűnik, hogy talán a lecke megoldási folyamatban lehet valami félreértés. A feladott leckék lényege az, hogy azokat megoldjátok és nem az, hogy az archívumotokban keressetek valami olyan képet, ami talán teljesíti a feladatát, talán nem, valami átvitt módon talán értelmezhető leckeként, de legtöbbször csak nagy közelítéssel, elnagyolva. Előfordulhat, hogy valami lecke találkozik azzal a gondolatisággal, ami korábban már bennetek is megvolt, tehát nem eleve kizárt, hogy archívban levő munka megoldása legyen egy-egy feladatnak. Mi arra szeretnénk rávezetni benneteket, hogy éljétek meg ezeket a feladatokat, belső élményeiteket dolgozzátok fel, formáljátok képpé. A leckék leginkább erről szólnak, arról az útról, amit be kell járni ahhoz, hogy egy-egy alkotás megszülethessen. A tehetségetekkel könnyen találtok kibúvókat a leckék alól, de az Estiskola célja épp az együtt gondolkodás és együtt munkálkodás, ezért a konzerv megoldások még ha egyébként kitűnő képek is, legfeljebb szorgalmiként értelmezhetőek. Mi viszont arra szeretnénk titeket rávenni, hogy a szorgalmik helyett aktuális házi feladat megoldásokkal foglalkozzatok. (szőke)
értékelés:

hibaista csendéletke

A cím egyrészt utal egy másik közösségre, ahol szívünket nagyon melengeti, hogy aktív szellemi munka folyik, nem is akármilyen, másrészt a csendélet kategóriájára érkezett egy házi feladat. Csak a rosszalkodás végett, a képet nagyon szeretem, de a kép valós csapásiránya nem a csendélet, hanem tükröződési rendszerek, a ritmizálódás, a sötét-világos mozaikszerű vibrálás, annak ellenére, hogy a kép szürkésfekete tónusban van tartva. Ha a házi feladat szempontjából nézem, a csendélet másodlagossá válik a történetben. Sejtem, látom az üveget, sejtem, látom ezeket a talán bögréket, a kockákat is, ennek ellenére pont azért mondom, hogy sejtem, látom, mert csak egy prekoncepció miatt lehet arra következtetni, hogy a csendélet speciális rekvizítumai ott szerepelhetnek a képen. Nem a képet önmagát akarom minősíteni, nagyon jó a kép, de azt a súlypontot nem sikerült megtalálnod, hogy képes vagy-e a csendéletről ugyanilyen mélységben és összetettségben beszélni. Még mindig keringesz a feladat körül, megkockáztatom, hogy nem véletlen az, hogy sokan trükköznek és nem akarják ezt a túl egyszerűnek tűnő feladatot megoldani és mindenki csavarni akar ötletekkel az egészen, mert nem mernek nekimenni annak, hogy tudok-e egy poharat, egy üveget, vagy evy virágcsokrot, fenyőtobozt, egy pipát lefényképezni, bele tudom-e ezen a konkrét rendszeren keresztül rakni mindazt a meseiséget, költőiséget, amit más képeken trükközve meg tudok jeleníteni. Tehát ez az önmagam kihívása is valahol, ezért két disznó, bár nagyon szeretjük ezt a képet, mert nem teljesen csendélet. (szőke)
értékelés:

Underground2
Az Underground című kép továbbgondolása.

Elsősorban azért, mert ezt a játékos trükköt alkalmazza, másrészt mert jobb a ritmikája, jár a disznó. (szőke)
értékelés:

Nem, nem...

A kép felirata és a kép, amin nem nagyon találunk fix pontot a bemozgások miatt, nagyon azonos irányban összefüggőnek tűnik, nézzük csak, hogy kétszer is ismételve van a kép címe. És a mi megszokott mozgás konzervativizmusunkból rögtön következtethetnénk arra, hogy amikor ez a szó elhangzik, hogy nem-nem, jobbra balra rángatódzik a fej és benne van egy erős elutasító gesztus. Ez egy gesztuskép. Ezt az elutasítást erősíti a munka, ugyanis attól, hogy exponálás közben a figura elmozgatását használja fel arra, hogy nem azonosítjuk az emberi arcot, maszkot, ez létrehoz egy falat, amivel az is kimondatódik, hogy nem látod meg az arcom, nem tudsz belenézni a szemembe, nem tudsz megszerezni, bár sejted, hogy veled szembenálló ember, veled szembenálló személy, veled szembenálló nő vagyok, veled szembenálló Bara vagyok, még akkor is ha esetleg nem ő látható a képen. A lecke szempontjából adekvát az eszközhasználat és jó érzés, hogy a festőiség irányába mozdul el az alkotó. (szőke)
értékelés:

Vágy

Az fontos dolog, amit már többször mondtunk, hogy ha a képen találhatunk valami élességet. Lehet lágyítani, az egy más technikai dolog, megmarad az élessége, csak az átmenetek módosulnak. Ez életlen. Kompozícióban a kép jobb oldalán lévő felület egészen a világos oszloptól jobbra már nem történik semmi, akár a pohárba belevágva is egy izgalmasabb kompozíció jöhet létre. Ezek a dús színek, amelyek az érzelmekről beszélnek, furcsa csatornákon keresztül, miért lenne fontos, hogy egy poharat látok, hiszen sokkal fontosabbak azok a színkapcsolódások, formai játékok, amelyek itt, mintegy vákuum vagy csatorna, színritmusban majdhogynem monokróm rendszerben vannak felvetve, miért lenne fontos, hogy verbálisan keressek hozzá kötődést? Sokkal fontosabb, hogy a formák és színek egysége fogalmazza meg a vágy fogalmát, és ha ez ki van mondva, hogy így van, akkor ebben a helyzetben, amiben benne van a szexus, a nőiség, a férfi rekvizítumok, van benne valami lüktetés, akkor nem kell keresni hozzá azokat a formákat, ami eleve tudatos szándékkal a felső felületnél már eleve vágva van. Ha ott belevágott, vághatott volna bátrabban is. Csak az élesség... (szőke)
értékelés:

Aszimmetria
A "Harcos" c. kép továbbgondolása. Megjegyzés: Kedves András és Zsolt! A napokban leutaztam Szegedre, ahol a Harcos c. kép készült, hogy újra lefótozzam a ti javaslataitok alapján, de sajnos zárva találtuk azt az ajtót, ahol az a rács található, így most addig is küldök egy kicsit más jellegű rácsos képet. :)

Az aszimmetria kép egy trükkös kép. Már eleve 100%-osan női kép, eleve ezzel az aszimmetria üggyel bekavar minket nézőket és azt akarja velünk megetetni hogy valamilyen geometriai játék az elsődleges. Csakhogy ez a kép nem erről szól. Ez a kép a nőislégre jellemzően a finomságokkal dolgozik. Nézzük meg azt az egészen porcelánbabaszerű, japánképszerű arcpírt, vagy azt a raszteresen durva sokszor lefestett kovácsoltvas felületet a maga rusztikusságával és nézzük meg a rókucikának a szőréből azokat a bolyhos szőröket, ami mintegy rembranti, németalföldi festményben szupernaturalisztikusan megjelenik. Ezeknek az arányai, finomságai kapcsolódnak egymáshoz. Ugyanez történik a színekkel is, a prém színrendszere, a rózsaszínes arc, ami az egészhez ad valami romantikát, és ehhez kapcsolódóan ezek a bugyikék vas felületek, ezek összekapcsolása az igazán izgalmas. Talán egy picit az alján hiányzik a vasból. (szőke)
értékelés:

Fordulat II
A "Fordulat" c. kép folytatása

Volt egy erős képed, örülünk, hogy foglalkozol ezzel, de amikor megoldunk valamit, akkor az készen van, az előző képed már megoldás. (szőke)
értékelés:

Reggeli ébredés
A minap leugrottam Szegedre barátnőmhöz és ott készült kora reggel ez a kép, kicsit "másnaposan", s fáradtan:)

Örülök, hogy színes kompozícióként érkezett a kép, ha ez fekete-fehér lenne, akkor akár Pécsi József is eszünkbe juthatna. Jó az aszimmetrikus építkezése a képnek, enyhén szólva üt ez a neonzöld óra, elég extrém módon vibrálja, mozgatja meg a kép finom csengéseit, bambusznád függyöny csíkrendszere ad. Érdekes, hogy ez a zöldes harang kalappal ellátott óra játékosságot, gyermeki mozgást, szinte szürrealizmust is hoz a képbe, valahogy az óra formája ebből a gépállásból akár még egy zöld békára is emlékeztetheti az embert, mindenképp van egy vidám hangulata ennek a vibrációnak. (szőke)
értékelés:

Duzzogás

Nagyon szeretjük ezt a képet, de mivel a Pedellus is belenyúlt, így nem tudom elemezni, legközelebb a kezére csapok, ha értékelés előtt ollót ragad. Értettem, mondja a Pedellus... (szőke)
értékelés:

Mircicic vágya
...hidegről melegre... magányból társaságba jönni...

Nagyon jó megfigyelés, és kell is a talapzat, de ott az a V forma zavaró. Nagyon izgalmas az egész, nem tudjuk, mi az a V, a talap kell a tömegben, de ott ezt a zavarosságot meg kellen oldani. Ha a te macskád, és lehet, ismételd meg, és akkor három disznó lesz. (szőke)
értékelés:

Odaát

Jó a térbeli helyzet meglátása, jó alap, ahogy a filmekben is, ez egy jó gesztus. De ahogy a filmeknek is fontos, hogy legyen eleje, közepe és vége, ez a fotónál is fontos - bár a fotóban jelentésrétegekről beszélhetünk. Ahogy a film az időben építkezik, a fotó a jelentésrétegekkel hoz létre történetet. Ebből itt most egy jelentésréteg a lépcsősor, ami a fény felé, kifelé visz, ez egy utazás, szép a struktúra, de ez nem több, ez még csak egy réteg. Hiányzik az a második réteg, ami a történetet ellenpontozhatná, vagy alátámaszthatná. Mondjuk egy macska fölfelé a lépcsőn, vagy lefelé a képcsőn, ez mind a kettő más asszociációt hozna, más és más értelmet nyerne a kép. Elindítaná a nézőt egy belső úton. Most a fény az egyetlen, ami hívna, de az ív le van zárva, így most üresen maradt egy lehetőség. (szőke)
értékelés:

Mircicic

Végre egy olyan állatfotó, ami nem akar nagy csinnadrattát, nagy szenzációt, csak megmutatja Mircit, ahogy kimerült a játékban és most pihen. Ha együtt laktok Mirciciccel, érdemes időt szentelni rá, figyelni, kézközelben a kamerával, akár picit be is avatkozni, hogy mondjuk ha tudod, hol a kedvenc helye, ahol játszani szokott, ahol lepihen, akkor ott egy kis előmunkával rendet tenni, hogy a háttér kiegyensúlyozottabb legyen. Nem könnyű ezeket a kis öntörvényű lényeket jó pillanatban megragadni, érdemes tehát előre gondolkodni, hogy mi fog történni és az hogy fog kinézni. Itt most ennél a képnél picit sok a háttér tónuskülönbsége, egy picit a lábaiból, a kis tappancsokból is mutathatnál többet. Ezek nüansznyi dolgok, szinte már így is megvan a kép. (szőke-hegyi)
értékelés:

Csendélet

Nagyon jó vertikális ritmusokkal indít a kép, a szürkés háttér erőteljesen emeli az üvegek dús színvilágát. Ami billenti a beállítást: az asztal és színe! Régen az estiskolán sokszor írtuk, hogy érdemes eldönteni "mire megy ki a fuvar", ez alatt azt értem, hogy az alsó vízszintes keret nagyobbat foghatott volna be, de akkor nyilván az a színsűrítés, amely a zöld, aranysárga, kék, mályva piros kapcsolódását jelenti, széthúzódott volna. Másrészt úgy érzem több bátorság kellene kimondanod: Igen, csendéletet készítek, nem akarok bizonyítani, hogy az üvegeknek van alja (biztos vagyok benne, hogy az üzenetem erős) merek csak a ritmusra figyelni! Így esetleg a négy üvegforma színei a szürke háttár előtt összegzettebben jelennek meg. Mivel tehetséges vagy és jó a téma választás és izgalmas, egy disznó. Ismételd, várom nagyon! (szőke)
értékelés:

Vágy
Messze valahol, az óperencián is túl, ahol a kurta malac is túr...

A perspektíva és a padnak a fordulása a tekintettel együtt, a test bal oldalra nyitottságával együtt nagyon fontosak a feketék a jobb oldalon, de egy picit tolnánk ezt a bal oldal felé, akár még úgy is, hogy ezt a kiégett Balatonból még többet hagynánk, mert fontos a távolba tekintés, amit a fehérek és a sötétek arányaival lehet elérni. Így most a kép borul. Azért egy disznó, mert az alkotó olyan szintet üt meg, hogy ha képes olyat csinálni, mint az előzőnél, akkor tessék ezt is ugyanazzal a precizitással végigcsinálni. (szőke)
értékelés:

Melankólia
Ő is a barátom.

Nagyon jó az, hogy használja a fekete-fehéret, elsősorban azért, mert ez elősegíti a formai játékokat. Egy kerítésrészt látunk, ami körbekeretezi az arc részét, de érdekes módon ez a franciás simléderes sapka, olyan csibészesen, kanyargósan nagyonis beleilleszkedik azokba az ívekbe, amelyek aztán ritmizálnak az áll alatt a kardigán gyűrődésével, és ezek jól erősítik a bal oldali arcél elhajló formáját. Így az egész a félárnyékban tartott arc kap egy forgó keretet, ami beszív minket középre, és vágyódunk, hogy csak egyszer láthatnánk a tekintetét. Annak ellenére, hogy a képnek az a címe, hogy melankólia, de nekem ez a kép nem szomorú, hanem van egy furcsa időmegállítás, ahol nem tudom elképzelni, hogy a következő pillanatban nem néz fel és kacsint ránk, és mondja, csettintve az ujjával, hogy figyeljetek, én csak vicceltem, szevasztok. Van az egészben valami olyan lebegés, ami nem a melankólia felé, hanem abba a keserédes Szöszi szerelmei ízt ad neki. Ugyanakkor nagy titkok is vannak itt a száj mögött. Aláhúzandó, hogy ma nem ilyen világ van, és nagy dolog, hogy meri idedobni ezt az érzést, ezt a gondolatot. Az első pillanatban azt mondtuk Zsolttal, hogy de jó modelleket talál ez a lány. Aztán rájöttünk, hogy nem is ez a lényeg, hanem hogy nagyon jól dolgozik a fénnyel, a világítással, jól érzi ezt a helyzetet, amitől az emberek széppé, különlegessé válnak. Mindegy, ki a modell, az alkotót látjuk itt, aki tudja, mit akar üzenni. Közben Demeter is megnézte a képet és ő azt mondta, hogy ha felül azt a belógó ívet a jobb oldali hegyessel együtt levágjuk, nyugodtabb, még jobban az arcra koncentráló képet kapunk. (szőke)
értékelés: