Erdei illemhely
Mártély

Értem, hogy most kapunk egy épített környezetet, ezt kompozícióba rendezzük, mert a fák és az átszűrődő napfény és a foltok a földön, de hol van ebben a Bara? Nincs benne az alkotó, nem a budiban, hanem most felrajzszögeztünk a falra egy képet, ami jó kép, de hol van ebben Bara története, azon kívül, hogy rácsodálkozott arra, hogy van ilyen budi is még a világban. Bara, kérlek ismételd ezt a leckét (ne ezt a képet), amin átjön a személyes érintettséged, történeted is. (szőke)

Kerités

Ez egy szorgalmi és nyilván a szorgalmik azért is készülnek, mert remélhetően meglesz az az egy disznó. Jelentem, megvan a disznó. De. Mégis azt mondanám, hogy azon érdemes lenne gondolkodni, hogy az estiskola olyan fórum-e, ahol ha bizonyos szint fölé érnek az alkotásaim, akkor azt is el tudom érni, hogy felrakható, akkor ez egy virtuális galéria, hirdetőtábla, vagy tényleg akarok dolgozni a magam szempontjából, hogy az én személyes nyomaim benne legyenek a képekben. Nem akarok rosszalkodni, de én is tudnék kerítést fényképezni, mert van Dörögdön kerítés, én is tudnék egy csomó ilyet, és ezzel csak azt akarom elérni azzal, amit mondok, ha már megengeditek, hogy beszéljünk a képekről, hogy jelenj meg a képeidben, ne csak az legyen, hogy egy gyűjteményt lássunk, amiben van egy védőfal az alkotó és a néző között, hanem ezt a falat próbáld lebontani és jelenj meg valós emberként. Nagyon jó megfigyeléseid vannak, de van ezekben a munkákban egy távolságtartás, mintha nem mernéd magad eléggé vállalni, mintha a fotó egy védekezés lenne, egy bizonyos territóriumon belül maradva. Szidjatok meg, de ezeket a képeket kamuzásnak érzem, egy tehetséges ember kreatív ötleteiből időhúzások önmagával szemben. Olyan kevésen múlna, a bátorságon, hogy van mondjuk nálam egy sapka, amit ráakasztok a kerítésre, vagy a pulóverem, szoknyám, tehát belenyúlok a történetbe, hogy közöm legyen a képhez, met az jó, hogy megtetszett ez a sárga folt, és ez jó is, hogy megláttad, de semmi nem ellenpontozza a képen, nem helyezi kontextusba és térbe, hanem ez az alap, ahonnan el lehet indulni és nem a végcél. A filmezésnél Ferreri filmje kapcsán mondta egy mesterem, hogy ha egy filmben megjelenik egy pisztoly, akkor annak a pisztolynak el kell dörrennie, annak működésbe kell jönnie. Ha el van indítva egy történet, akkor azt le kell zárni. Itt egy mese elindul, de nincs lezárva a történet. Ez itt lehet a tévémaci szignálja, tüttürüttü tüttürüttürű, megy a szignál, megy, de mindig újraindul, nem tudjuk, mi lesz a mese. Senkit nem akarunk bántani azzal, hogy ha azt mondjuk, hogy a fotó kamuzás, mert ez egyáltalán nem biztos, hogy tudatos, mert lehet, hogy Bara keresi a formát, hogy hogyan tud megjelenni személyességében, csak azt tudjuk mondani, hogy bátorság, bátorság, bátorság. Ez egy fontos út és talán abban tudunk segíteni, hogy a személyes történeteteket merjétek beleszőni a képmesékbe. (szőke)
értékelés:

Fény-árny

A két kép amit kaptunk Barától, bizonyos szempontból hasonlít egymásra, de amit az ufós tojásnál mondtunk, az itt is igaz, hogy jó, hogyha valami kapaszkodót adunk a nézőnek, mert a realitáshoz nem tudunk kötni, viszont ez a szerkezet egy kitalált szerkezet, tehát csak a formai megfelelés a kapaszkodó, és ez a forma szép és izgalmas, de önmagáért való játék. Sejtjük, hogy ez egy sörösdoboz, de ilyen fényformát találunk másutt más által létrehozva is. Szép, haladjunk tovább az úton. (szőke)
értékelés:

Középpont

Valamilyen szakrális épület a 10-es 20-as évekből, ez valaminek a kupolája lehet, mint egy kis kaleidoszkópnál ezek a formák egymásba kapcsolódnak, és ez a középpont elcsúszik a bal oldalra és valahogy ettől a kupola ívei is megjelennek középen. Alapvetően a kép szimpatikus és mandalaszerű meditatív játékot látunk egy valós helyzetből kiemelve, valami azonban hiányzik a képből, ami egyrészt megintcsak azt mondom, hogy az alkotó személyes üzenete, személyes kötődésének megjelenése. A geometria keresést értjük, de megintcsak egy védekezést látunk, ahol a valós belső történést nem láthatjuk. Ez a kép jó önmagában, de mélyebbre lehet menni, mélyebbről lehet felhozni a belső történetünket. Fontos dolog észrevenni egy ilyen képi helyzetet, és azt mondjuk, hogy ezt inkább átsoroljuk a 13-as leckére, mert a köldöknél személyes emberit keresünk inkább. Ilyen kerékformát, amire azt mondhatjuk, hogy köldök, találunk a kocsikeréken, egy üveggolyóban vagy más tárgyban is, de ebben a képben az, amit Bara tud, nem tud előhívódni, pedig Barában megvan ez a többlet tudás, csak elő kell hívnia. A 13-asra 2 disznó, mert ha épület, akkor viszont pontosabbnak kell lenni egy ilyen geometriánál. (szőke)
értékelés:

Csésze

Néha azért érdemes ezeken a dolgokon elmerengeni, hogy a negatív kép, amihez nem szoktunk hozzá, az mennyire fel tudja frissíteni az ember szemléletét, mennyire mást tud adni, miközben a megszokott formák azonosak, mégis egy furcsa világba tudja elvezetni a nézőt ez a köztes technikai állapot. Ma már ez könnyen előállítható elektronikusan. A kép dominanciája a sötét felület, a csészét tartó szerkezet, doboz, és pont azért, mivel negatív képet látunk, ez egy erős fényben lévő tárgy lehet, ami a kép középpontjában helyezkedik el. Egy picit ebben a negatív ritmusokban billeg a kép, mert a csésze árnyékai fehér foltokként jelentkeznek és nem oda súlypontoz a történet, és ez a sötét folt meghatározó, ez egy furcsa nyugtalanságot ad a képnek a sötét és világos foltok ellentétes dinamikája miatt. Ha a csésze szélre kerülne, ezzel a vad játékkal, és 180 fokkal megfordul, akkor egy izgalmasabb kompozíciót kapnánk, ha már borul minden, akkor a kompozícióval is játszhatunk. (szőke)
értékelés:

Tőlem neked
...eme virágcsokor

Baránál ez mindenképpen egy nagy öröm, és előrelépés, hogy elkezd egy személyes helyzettel foglalkozni, hogy ez az ő keze vagy másé, mindegy, a gesztus nagyon fontos és megvan benne az az öröm, hogy tavasz van és le tudunk szedni néhány virágot és érintkezésbe tudunk lépni a növénykékkel. Van ebben egy szentimentális vonal is, amikor a kisgyerek a szülőnek, vagy a kedves a szerelmének szed egy csokrot, a cím is erre erősít rá, mindaközben a szorított kéz, a szinte ökölben tartott virágok ennek ellentmondani látszanak, akarom is, hogy megkapd, de nem adom könnyen, tiéd is a virág, hisz neked szedtem, de az utolsó pillanatban mintha meggondolnám magam. A technikával annyi probléma van, hogy picit fáradtak a színek, ami abból is adódik, hogy nem egy verőfényes helyzetben történt az exponálás, ami nem baj, viszont ezek a kevéssé napos helyzetek könnyen teszik lapossá a képet, mert nincs kellő kontraszt és színdinamika. Az előny, hogy így a fehérben megvannak a tónusok, de a csúcsfények és a mélyebb feketék hiányoznak, mintha így egy szürke hályog lenne a képen. Jó ez az aszimmetrikus elhelyezése a virágoknak, ez nem egy oldott helyzetben van megmutatva, ettől dinamikus lesz a kép, TŐLEM, NEKED! És ez hozza vissza a szentimentalizmusból a képet. (szőke)
értékelés:

Huncutság

A kérdés, hogy miért játssza egy döntött kameránál az alkotó, hogy gyerekes, de közben tanárnős is, és közben most egy ilyen játékkal és a döntéssel most meg vagyunk fogva. Főleg most a kereskedelmi tévéknél lehet látni, meg a fiatal filmeseknél, és ezt szoktam mondani, hogy attól még valami nem lesz érdekes, mert döntöm a kamerát, mert csálé a kép, attól még nem lesz történése a dolognak. Nem azért kell dekomponált képet alkotni, hogy majd attól kapjak egy ritmust, mert most a jobb oldali kéznek a karperecsora ugyanúgy vágott, nem biztos, hogy attól kerül helyre egy kompozíciós rend, mert elkezdem a kamerát tekergetni. És a gesztusrendszert se értem, mert egy ilyen kvázi kisgyermeki, kvázi csábító, de közben pedagógus szemüveggel, szóval nem értem az üzenetet, hogy most ez egy buja képeslap, vagy mi? Ha elkezdjük lehántani róla a rétegeket, akkor azt mondom, hogy a keze rossz, leengedjük, mert takar, elviszi a figyelmet, oké, visszadugom a nyelvét a szájába, oké leveszem a szemüveget, kiveszem a mű fröcskölést a képből, szóval a túlzásokat kitakarítom, akkor érdekes módon ugyanezzel a fejtartással, ugyanezzel a kameraállással és döntéssel máris egy elfogadható kép lenne, mert egyébként az ajtó két vonala pont jó helyen vannak és ott jó helyen van a feje, szóval jó lenne ez, de ez a maszk, ezek a maszkok azok, ami miatt nehéz odaállni az emberek elé, mert idétlenkedünk zavarunkban, holott épp mivel egymás között vagyunk és már sok mindenki volt zavarban, lehet akár nyitni is és ezeket a zavarból származó mű gesztusokat levetkőzni. Az alapért, ameddig sikerült a pedellussal ketten lehántanunk, kap egy disznót. De könyörgünk Barának, picit vegyen komolyan minket. (szőke)
értékelés:

Goa

Azt tudjuk elmondani, mint az előző képnél is, ha pedig a képet kell elemezni, függetlenül a leckétől, akkor azt kell mondani, hogy ez a kép egy képesalbumnál ez működik, de önálló képként nem lép át abba a kategóriába, hogy ez egy magasabb szintű közlés legyen. Félprofilt látunk, ahol a modell fejére van téve egy pink műanyag paróka, de nem eldöntött, hogy ez viccként funkcionál, vagy valami ennél komolyabb közlés része, manifesztuma-e. A pink és a háttér rózsaszín-sárga felülete nem válik el egymástól, a képhatárok igen szűkre vannak vágva, aminek nem érezzük indokoltságát. A modell arckifejezése teljesen idegen attól a képi közegtől, ami körülveszi, olyan, mintha csak a fotós kedvéért ment volna bele ebbe a játékba, ami már fárasztja, untatja és csak a fotós iránti megértése az, ami a kamera előtt tartja és tűri, hogy játszanak vele. (szőke)

Hellooo

Tetszik, szimpatikus, de a sokadik portrét kapom a barát kategóriára, holott amikor feladtuk a leckét, elég pontosan elmondtuk, hogy lépjünk azon túl, hogy a barátunk az ember, vagy a kutya, mert van ez a történet tovább is, én a Zsuzsika autómat mutattam be ott skiccként, tehát azt gondoljuk a pedellussal, hogy nem kéne leállni ott, hogy a barátom a Béla, vagy az Erzsike. Ha a képet, mint portrét kell elemeznünk, akkor azt tudjuk mondani, hogy időbe telt, mire megtaláltuk a modell szemét, alul és felül szűkre van vágva a kép, míg bal oldalon szinte fecseg a felelsleges tér ehhez képest, tehát vagy ahhoz az oldaltartáshoz kellene igazítani az alsó és felső képhatárt, amit most látunk, vagy egy más beállítást adni, ahol értelmet nyer ez a távolságtartás. A modellt instruálni kell, mert ő nem látja magát kívülről, mi, a film, vagy fotó készítője vagyunk az, aki segítségére tud lenni a modellnek, hogy jelezzük, ha valami nem előnyös vagy nem jó gesztus. Ha profilt választunk bemutatáshoz, akkor a hajjal kell valamit kezdeni, megint eldöntendő kérdés, hogy a haj takarjon-e mindent és így főszerepet kapjon, vagy a profil, az arcél, a szem játéka legyen a fontos, mert ha köztes helyzetben maradunk, akkor a néző se fog tudni közel kerülni a modellhez. Egy disznó azért, mert a felvetés érdekes, de a barátom leckét tessék továbbgondolni, ha pedig mindenképpen ragaszkodtok ahhoz, hogy portrét készítsetek erre, akkor ott a részletek is számítanak, mert a modell nem sokat tud kezdeni az avantgard felfogással, akkor az a portré nem a modellt fogja ábrázolni, hanem a modellen keresztül a fotóst, ami nem baj, csak akkor ebben is határozottnak kell lennünk, hogy a modell csak eszköze és nem tárgya a képnek. (szőke)
értékelés:

Részlet...

Öröm, ha valaki újra kezdi a leckéket, hiszen új értelmezések is megjelenhetnek ahogy telik az idő, és ez mindenképpen megér egy disznót, bíztatásként. De a kép sajnos nem az, amit Barától várnánk. Ha azokat a képeit nézzük, amiket a kerítés mögött készített a barátnőjéről, akkor minimálisan azt a szintet jó lenne tartani. Miért bemozdult, miért pontatlan, miért a varrásnyomon van az élesség, ha az ékszer fontos, akkor miért nem az van kiemelve, értem én, hogy minden ellen lázadunk és mindenben avantgardok vagyunk, de ez nem jelentheti azt, hogy pontatlanok vagyunk. Az alkotótól láttunk már pontos fogalmazásokat is, a fél kézzel gyorsan odatett megoldást tőle nem fogadjuk el. (szőke)
értékelés:

kukucs... Kikirics
Hívószavak: napfény, öröm, fény...

Igazából itt egy portrét látunk, alapvetően amit látok a képen, az egész képre egy zöldes tónus jellemző, mintha egy fátyolként rajta lenne a képen, és ha nincs is rajta direkt, akkor is a mögötte lévő keki színű tapétafal nagyon domináns a szemre elhelyezett pitypangok virágjával és most így az egész képet ez a sárgászöld uralja, ami nem feltétlen egy dinamikus szín, hanem inkább valami csökkentett ha nem is melankólikus, de kesernyés ízt ad a képnek. A két virágszirom egy geg, amitől humorosnak kellene lenni ennek a képnek, de valamiért mégsem érzem oldottnak és könnyednek a képet, hanem olyan, mintha egy csak az ötlet kedvéért kimódolt helyzet lenne, nem a tavasz kategóriájában érzem ezt a képet. A szín, a szűkre vágott kompozíció, szóval olyan, mintha nem egy játék lenne ez a csillagszem. A fal reflexel az arcra is, a kéztartás is problematikás, szóval bár lehetne ez tavasz is, de így ez most nem áll meg. Mivel Barát jó fényképkészítőnek gondoljuk, ezért ismétlésre kérjük. (szőke)

Pici tappancsok

Nagyon meglepő, abszolút ott van benne a szeretet, a humor, a szocio, a roncsfilmes érzés, minden, és szeretjük ezt a képet és köszönjük, itt megvan a 3 disznó. (szőke)
értékelés:

Suhanás
örök emlék...

Gondolom ez valami útikép, az a bajom, hogya kinyitnám az Estiskola összes mozgással kapcsolatos házi feladatát, 96 darabból 84 biztos, hogy a metró lenne, meg az elszaladó vasút, meg a kisautó, szóval fölvetném azt a problémát, amit az előbb mondtam a pitypangos fűfavirág porzó tavasz asszociációra, hogy lépjünk már túl ezen. A pedellus mondja, hogy amikor valaki készít egy útiképet, akkor az egy jó technika, ha azt mondja, hogy hazajöttem, és legalább fél évig ne is nyúljon hozzá. És fél év múlva nézze meg, hogy mi az, aminek tényleg él még a hatása. Kezdjen el a mozgással foglalkozni mélyebben, mert egy tehetséges alkotó és kérem, hogy ne azt kelljen látnom, hogy gyűjtitek a sok pontot, hanem egy picit mélyedjetek el. (szőke)

Alkotók alkotásai
Dupla "alkotás"

Köszönjük ezt a munkát. Jó meglátás. (szőke)
értékelés:

Mirci

Egyetértek azzal, aki emiatt befolyásolta a pedellus munkáját is, meg kellett változtatni a címet is, tényleg érdekes, hogy Mircinek hol van a lába. A macskafejű kígyó. Viccen kívül persze ilyen van a macskáknál, hogy így behúzzák a lábukat és gubbasztanak. Mirci egy kedves állat. De a kép nem éles. Ha Mirci együtt él az alkotóval, akkor semmi sem indokolja, hogy ha az alkotó meg akarja örökíteni Mircit, miért nem vár egy olyan pillanatot, amikor Mirci nem elmosott. Tessék ismételni. Mirci kapja a disznót. (szőke)
értékelés: