Delacroix világát idézi ez a beállítás. Mindenféleképpen a festészet, a XIX. századi festészet kapcsolódik ehhez a képhez. Nagyon nagy divat volt Berlinben, Bécsben, Párizsban úgynevezett olyan híres festőműtermekben, olyan műteremrészeket létrehozni, ahol akár természeti tárgyak, természetes anyagok voltak, sőt időnként még épületrészeket is megépítettek és ott valamilyen historikus helyzetben, modellekkel beállítva, bevilágítva, trükkösen megvilágítva ezeket a képeket elkészítették. Nagyon szépek a fényei a képnek. Nagyon jó ritmusban helyezi el a formákat – diszkréten – és azt gondolom, hogy nagyon sokféle kép jelenik meg az Estiskolások beküldött anyagaiban, és néha el kell tudni azt is fogadni, hogy a kutatásokban, a tanulásokban, a kísérletezésekben a klasszikus módszerek is előtérbe kerülnek. Ebben a harmóniában – mert ez egy harmóniára törekvő kép – ebben a háromszögek, a női test ívei, a testformák ebben a picit szórt fényben, de egy sötét háttérrel nagyon szépen kapcsolódnak. Ez egy három disznós kép. Annyi csak, hogy az előtérben ez a rafia, vagy valamilyen csuhé anyag nem mindenütt kapcsolódik konzekvens módon az emberi testhez, az édenkert felirat fölött függőlegesen ott bekandikál három vagy négy ilyen rafia darab, ami a hát nagyon szép formáját, ívét, azt egy kicsit ott összekarcolja, összezavarja. Ugyanakkor én azt sejtem, hogyha itt valamilyen időzáras munkával készítette el a alkotó a képet, nyilván nem volt egyszerű itt visszafutkosni és aztán igazítgatni, de egy ilyen klasszikus megoldásnál ezekre azért érdemes odafigyelni. Három disznó. (szőke)
értékelés:

Egy álló formátumú képet látunk, ahol az megállapítható, hogy a testrészlet fotózásánál próbált olyan hátteret keresni a fotós, ami ezzel a struktúrával, az előtérben például az őszi sárgult talán juharlevél struktúrájával, mint felületi formával hasonló. Egy márványszerű, foltos, töredezett hatású háttér van, ami egy szürkés-zöld tónussal jelentkezik, és ez a többnyire szürkés hatás az egész képre jellemző, a bőrszínezetre és még a vörösesen sárgult levélre is. A beállítás egyrészt egy teremben érzékelhető szórt alap fényben látható, másrészt pedig egy alsó megvilágítással, valamilyen kis állólámpa vagy valamilyen zseblámpa fényével lentről is kap egy plusz fényértéket. Ezt a bal oldali térd környéke és a jobb oldali comb élfényei is mutatják, jelzik. Ez segíti elő a plasztikusságát az emberi testnek. A kép szatirikus hangvétele elsősorban a levél kontra női intim testrész játékából adódik, tulajdonképpen a combbal szorítja oda ezt a levelet, kvázi egy olyan szimbólumot használ, ugye a női szemérem-rész asszociációja itt egy ilyen furcsa növény mintázattal és egy árnyékkal tulajdonképpen ugyanazt szimbolizálja, amit eltakar. Elsősorban a barokk allegorikus hangvételű, biblikus tárgyú képalkotásban van nagyon sokszor jelen ez a fajta világ. De természetesen nem csak a barokkban, hanem a németalföldi festészetben is megtalálható Dürernél, de akár ha visszább megyünk, akkor Masaccionál is. Ugye Ádám és Éva kiűzetése a Paradicsomból című híres templomi képe, amelynek eredeti állapotában a mester a két emberi alakot esendően és fedetlenül ábrázolja, később ugyanígy, ahogy itt ezt a levelet látjuk, különböző ráfestésekkel szalonképesebbé teszik a majdani cenzorok. Itt is ugye csak vállaltan játékosan egy cenzúrázott képet látunk. Egy ilyen fajta helyzetnél azt gondolom, mivel ezek szerint ennek a képnek elsősorban nem a tanulmány jelleg, hanem valamilyen geg a fő iránya, azt kell feltételeznünk, mint ahogy a plakát fotográfiánál is, hogy egy mesterségbeli tudásnak a háttérben meg kell húzódni. Ez azt jelenti, hogy ha elfogadjuk a humorforrást, elfogadjuk az üzenetet, akkor azzal a résszel is kell foglalkoznunk, hogy vajon mesterségbelileg hogyan van megközelítve mindez. Az egyik, amit most az Estiskola tábor alatt, ahol stúdium munkában aktfotózással foglalkoztunk, a Pedellus részéről többször elhangzott teljesen jogos szakmai érvként, hogy általában ha modellfotózás történik, akkor érdemes megvárni azt, hogy a testfelületen lévő ruhák nyomai eltűnjenek. Még egészen extrém módon azt is tudom mondani, hogy érdemes egy modellfotózás előtt akár egy masszázst alkalmazni, amelynél a bőr újra felveszi ugyanazt a rugalmasságát, felületi egységét, amely akkor nem jelentkezik, hogyha mondjuk elkezdünk fotózni, a modell levetkőzik, és akár a nadrágszíj, akár a nadrág, pulcsi, melltartó nyomok megmaradnak.
   Én még egy dolgot szeretnék mondani – fűzi hozzá Hegyi –, hogy az egy kérdés számomra, hogy ugye itt van egy levél, és ennek a levélnek a kiválasztásánál most egy olyan formai helyzet van, ahol árnyékok keletkeznek a levélen is, meg árnyékok keletkeznek a testen is. Ez lehet egy olyan eszköz, amit tudatosan használunk, ezzel fokozunk valamilyen drámai hatást ezekkel az árnyékokkal. Most itt úgy tűnik számomra, hogy ez a világításból adódóan így történt, és nem vagyok biztos benne, hogy ez egy tudatos helyzet. Ezen a világítással lehet segíteni akár egy kis reflexszel a levélformának a fölső részére egy kis fényt adva kisimítani ezeket az árnyékokból adódó tökéletlenségeket, és akkor ez a helyzet formailag rendezettebbnek tűnik.
   De alapvetően nem ez a probléma, hanem az – így Szőke –, hogy ez a kép világítva van, csak nem ott, ahol a képkeret látható. Van egy sejthetően koncentrált fényvilág a képen kívül, a kép alsó vízszintes határán túl, miközben a kép gegvilága az igazából a női szeméremtest kontra levél kapcsolatát mutatja. Ez azt jelenti, hogy igazából oda világít az alkotó, például a térd, combok alsó régiója, ahol mi nem láthatunk semmit, viszont ahol érdekes lenne az egész történet, ott csak valamennyi a fényből odacsúszik. Tehát nincs eldöntve világítástechnikailag, ez a humoros és izgalmas, erotikus töltet mint ötlet föl van vetve, és igazából nincs végigvezetve. Tehát ismétlésre visszaadnám a képet. (szőke-hegyi)

Itt olvasok, eszem, alszok... (Láncreakció Margit képére.)

Mivel a képet a láncreakcióba elfogadjuk, ezért a képnek, most itt nem történik meg az elemzése, hanem a tervezett közös gyöngysor egyik része, ott fogunk vele foglalkozni. (szőke)

Mint kép szimpatikus, és mint képet szeretem Anita fotóját. Azt is értem, vagyis sejtem, hogy értem, hogy a család helyzetében, drámájában fontos ez az egész kép és hogy tulajdonképpen ezen a képen igen, nincs rajta a család, csak egy ember. Egy olyan ember, akinek a copfja látszódik itt árnyjelzésként. Zsolt segíts légy szíves.
   - Én most nagyon elnéző leszek, meg azt kell, hogy mondjam én fogom azt hiszem talán megmenteni a képet most ebben a pillanatban, mert én szeretem ezt a képet. Ugyanis Anita megint kinyit egy ajtót és én izgatottan várom, hogy hova fog eljutni ezen az ajtón, vagy hogy mit talál emögött az ajtó mögött. Tehát én azért adom meg rá a három disznót, mert bátorítani szeretném, hogy kezdjen el ezekkel e történetekkel foglalkozni. Most gonosz leszek egy picit egyébként, én örülök neki ha túl tudtok lépni a - csuhéj-babával ábrázolom a világot - helyzeten, mert ez a csuhéj-baba világ és nem a fotográfia, és másról szól. Vissza lehet majd ahhoz térni és az majd meg fogja adni a magyarázatát annak, amit most mondok, hogyha mondjuk egy fél év múlva tér vissza a csuhéj-babás fotókhoz az Anita. Én nagyon örülök, hogyha elkezd egy kicsit eszköztelenebbül és elvontabban fogalmazni és keresni magát ezekben a történetekben. (szőke – hegyi)
értékelés:

Születés

A kép egyrészt az Anitától már ismert kézműves tárgyakkal, talán csuhéj-babákkal történő szobrászati játékot mutat be az előtérben, egy allegorikus jelenetet és valahol a háttérből, a sötétből előtűnik egy emberi arc. Tulajdonképpen egy portré és ezt a portrét az előtérben lévő allegorikus jelenség minősíti. Fordítva kéne ennek lennie. Tehát, hogy az arc, a varázsló arca kéne, hogy ízesítse az előteret, de én mégis azt mondom, hogy valójában sokkal intenzívebb és sokkal fontosabb a háttérben látható életlenben tartott arc, aki ránk tekint. Már csak azért is, mert ez a háttérben lévő arc beletekint a kamerába, látjuk a tekintetét, amíg az itt létrehozott kis figurák, bábucskák szeme, arca, gesztusai nem látszanak, sematikusak maradnak. Viszont ahogyan a fény érkezik a háttérben lévő emberi arcra, ahogyan odaesik a fény, az eléggé profán. Ez nem biztos, hogy ennek a képnek baja, csak nagyon érdekes kontrasztot hoz létre az előtérben lévő meseszerűséggel és a háttérben látható picit keserű arcmimikával. Olyan ez, minthogyha valami furcsa boszorkánykonyhában lennénk, ahol ezeket a kis marionett bábukat a készítőjük, mozgatójuk megmutatná, de minthogyha benne lenne valahogy ebben a gesztusban, hogy nekem mozognak, nektek nem biztos, hogy ugyanúgy megmozdulhatnak ezek az élettelen kis tárgyak. Van valami furcsa, tehát emiatt, van valami furcsa és lehet, hogy pont ettől érdekes ez a kép. Valami olyasmi, minthogyha egy finom levesben lenne egy pici kis hajszál. Van valami furcsa, amitől elég nehéz ezt a képet megemészteni. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy a 26-os lecke ünnep kategóriára megvan a három disznó, a többivel Anitának kéne kezdenie valamit, hogy átléphessen valami határt megint. (szőke)
értékelés:

Fotográfia kategóriában ugye azt tudnám mondani, hogy itt a javítás az helyénvaló, jól méretezett keretformát választott ki az Anita. A személyesség és a világítás még feladat. De megvan a plusz egy malac az előzőhöz kapcsolva. (szőke)
értékelés:

A képet, hadd tegyem hozzá, hogy nem azért szeretem, mert hogy a tükröződést végül is Anita megtalálja, nagyon sok ilyen kép készül. Nem csak azért örülök ennek, mert az út a mögötte lévő történésekkel a mögötte haladó autóval is látható, hanem azt szeretem ebben a képben, hogy Anita jelen van. Jelen van a tükör jobboldali részében a kis kamerájával. Még nagyobb lett volna az örömöm, hogyha valahogy tud annyit játszani evvel az egésszel, hogy ott az arc, vagy a szem egy pillanatra, vagy a haj megjelenhet még ott a kamera ezüstje mögött. És talán ez a ragyogó naplemente, vagy ősz, vagy világítás visszatükröződése a kép jobb szélső részében a tükröződő lámpa csillanó felületén, ha abból egy picit több tudott volna lenni, akkor azt mondom, hogy ez egy 100 százalékosan tökéletes kép. Ezekkel a tükröződésekkel nagyon sokat lehet pilinckázni, nagyon hálás helyzetek. Én azt gondolom, hogy azért jó ez, mert egy ujjgyakorlat erre a bizonyos őszre. Mivel a kézjegy ott van a tükröződésben én el tudom fogadni és azt tudom mondani, hogy Anitától sokkal erősebb képeket is kaptunk már, tudom, hogy tud ennél erősebbet is, de azt gondolom, hogy a két disznó megvan. Biztos, hogy fog még küldeni ősz kategóriára később is. (szőke)
értékelés: