Domján Péternek
Beszéltem velük. Azt mondták, nagyon várják már, hogy interjút adhassanak.

Király utca
Ez csak egy játék. De én sokszor így látom ezt a várost.

Készülődés
Készül a mézeskalács.

Ugye egy ellesett pillanatot látunk, az ünnepi készülődésnek egy olyan pillanatát, amikor mondjuk hajnalban fölkel anya, és készíti a mézeskalács süteményeket, vagy délután munkából hazajövet, nyilvánvalóan ezt ebből az állásból nem tudjuk jól megállapítani, mert ez egy kora reggeli vagy késő délutáni felvétel. De mindenféleképp nagyon pontos és nagyon szerethető megfogalmazása annak az élménynek, ezek a munkálkodások, ezek a közös munkálkodások jelentenek, amiknek nagyon nagy hagyománya van egyébként, és nagyon fontosak voltak ez a régi időkben, ezek a közös munkálkodások, közös cselekvések. Én nagyon örülök annak, hogy a Gábor egy ilyen helyzetet mutat itt nekünk, amikor egy családi ünnepnél ezek a kis kulcsfigurák, ezek a kis kulcspiskóták a kis csillagokkal valószínűleg nem csak annyit mutatnak, hogy na akkor letudunk egy ilyen helyzetet, hanem nagyon is szeretettel és gondossággal és figyelemmel vannak ezek adjusztálva, és ez a képen nagyon is átjön. Nagyon jó az a világítási helyzet, amit Gábor megtalált, és nagyon jó az, hogy egy intimitást tud kölcsönözni a képnek az a tónusrendszer, azok a színek, azok a sötét és világos formáknak a ritmusai, amiket a képen látunk. Ez a barnás-vöröses tónusban tartott csillogás ad egy ragyogást az egész képnek, és ettől ünnepi is az egész. Tehát nagyon jó a megfogalmazás, ez egy háromdisznós kép. (szőke-hegyi)
értékelés:

Anorexia nervosa
Telefonnal készült. De itt talán a technika mellékes.

Részben azt mondom, hogy értem a címet, nyilván a modell egy sovány hölgy. Én ugyanakkor sem a vágyat, sem a címet igazából a képpel nem érzem adekvátnak. Történetiségében, a valóságban lehet, de a kép nem erről szól, véleményem szerint. Akár a mozgás kategóriával kísérletezne a Gábor, akkor azt mondom, hogy abban érdemes lenne ezzel foglalkozni és akkor nyilván különböző kompozíciós dolgokat végigbeszélnénk. Akár a könyök, akár itt a valamilyen játékgép, vagy nem tudom mi van oldalt ezekkel a formákkal. Én ezt nem tudom a vágy kategóriájában elfogadni, mert nem értem a kapcsolódását ennek a történetnek, és ezért nem is tudok evvel igazából most foglalkozni. Pont azért mert nem értem a dekódolását. Én ezt visszaadnám ismétlésre és nem is kérek benne segítséget. (szőke)

Hullám
Télen a hullámok is csendesebbek.

Annak örülök, hogy a Gábor a témahatárokat kreatív módon használja és nem a tél leckére küldte ezt a képet, ott is nagyon szépen megállná a helyét. Ami miatt ez mégis egy elvontabb üzenet, az pontosan az a rétegeződés, ami egy sejthetően megfagyott víztükör, és a víztükör alatt elhelyezkedő valamilyen vízbe fagyott formát mutatja, ha jól sejtem, de lehet ez akár egy ablaküveg is, ezt innen nem tudjuk megmondani, mert hogy nem ad hozzá segítséget. De azt a nyugalmat, azt a meditatív helyzetet, amit a csend lecke feltételez, vagy amit a csend lecke behív a leckék sorába azt nagyon jól illusztrálja. Talán ez egy autónak az ablaküvege a vezetőülésnél itt a szélénél, és azért van egy kicsit megolvadva… egy ház tükröződik benne. Én azt mondom, hogy én most nem kérném számon az előtér, háttér, középtér dolgot, hogy milyen reális dolgokat tudunk bekapcsolni. Pontosan azért nem, mert talán azt a csöndet, azt a belső csöndet zavarnánk meg vele és dinamizálnánk túl, ami most ennek a képnek nagyon nagy erénye. Annyi talán csak amit én hozzá szeretnék fűzni, hogy ugye a kép egy átlós elrendezésű kompozíciót mutat és a felső háromszög, a világosba futó háromszögben én egy picit több részletet kérnék, vagy várnék, mert most néhol az abszolút, mondhatóan már szinte struktúra nélküli szürkés-kékké fut ki. Tehát ott egy picit talán tónusban még lehetne vele játszani, de a három disznó megvan. (szőke-hegyi)
értékelés:

Kéttorony
Mácsai képére reakció.
Pesten is van tiltott zóna, csak a főváros több tornyot tud felvonultatni.

Mivel Gerlei a láncreakcióba küldte ezt a képet és a láncreakcióba elfogadjuk, ezért ez a kép most nem elemződik, hanem bekerül egy sorozatba. (szőke)

Projektor
Ha lánc, legyen tényleg lánc. Ez nem Feri képére rímel, hanem a "Néha látszik a kijárat"-ra. Archív, negatívról szkennelt. A képen Český Krumlov.

Ez a kép bekerült a láncreakcióba, ezért nem elemezzük. (szőke)

Renault
Margit képéhez

Gerlei Gábor képe bekerült a láncreakció sorozatba, amiről már eddig beszéltünk, hogy egy másfajta megítélési rendszer jön létre. Mivel bekerült a sorozatba és ez majd egy önálló oldalon megjelenik, ezért a láncreakciót itt, most nem elemezzük, de bekerült. (szőke)

Vasarely
Arany és kék

Victor Vasarely, tehát Vásárhelyi Győző aki ugye magyar származású és az op-art képzőművészeti formák egyik atyja, Franciaországban élt, az ő munkásságát dicséri ez a kép. Nagyon jó főhajtás Gábor részéről a Vasarely-féle ritmikai rendszer. Ugye itt egy épületben látja meg a tükröződéseket és egy jó kompozíciós forma mindaz amit itt látunk. Talán annyi, amit ugye a Gábor nem szeret és tudja, hogy erre az ember sokszor az ő képeinél visszatér, és akkor ugyanakkor utána később ő kvázi dühből csinál egy olyan képet, hogy - na tessék itt vagyok - , hogy evvel a képpel semmi más bajom nincs csak az, hogy Gerlei nincs benne. Azért nem akarom részletesebben elmondani, hogy mi az amit elvárok a Gábortól, mert ő ezt nagyon jól tudja. Tehát a kép önmagában jó, mivel abban állapodtunk meg, hogy mindenkit megpróbálunk magához képest nézni, értékelni, ezért azt mondanám, hogy Gábor erre megvan két disznó, de ismétlés, mert Gerlei nincs benne. Ne kérd, hogy megmondjam, hogy hogy, úgyis tudod, hogy mi az amiről beszélek és szerintem megmaradt az a szabadság, hogy ezt te döntsd el, hogy hogyan gerleisedhet a tisztelet Vasarelynek című kép. A meglátás zseniális, a személyesség a következő lépés, hogy belekerüljön az, amitől ez a kép mások számára megismételhetetlenné válik. (szőke)
értékelés:

Csigaház
Very Important Pedestrian Day (Nagyon fontos gyalogosok napja) amikor London legforgalmasabb két utcáját egy napra gyalogos utcává változtatták.

Esti ünnep
Az ünnep csak egy pillanat

Egyet, még mielőtt a Zsolt elkezdené: Én láttam a Gerlei-féle Erdélyt, vagy nem tudom Csángó vagy Székely területeket, és ez csak az én magánvéleményem, hogy nem egyszerű dolog nagyvárosokat valahogy beszippantani és alkotóként azt közvetíteni, mert én azt mondom, hogy erősebbek azok az alkotások amelyeket a Gábor ott készített.
   - Egyszerűbb dolga van ott - mondja Hegyi.
   - Hát hogyne, egyszerűbbek a rekvizítumok, egyszerűbbek a jelzések, de letisztultabbak is. Ezek a képek ugyanúgy zaklatottak, mint ahogy az a környezet, ahol most gondolom dolgozik, vagy tanul, vagy nem tudom.
   - Én most talán először fogok az Andrásnak ellentmondani, de megtanultam, hogy erősnek kell lenni. Én ezt a képet ugyanis szeretem, ugyanis azért szeretem, pontosan azért, mert a Gábornak - és nagyon jól mondja az András, ahhoz a világhoz képest amit ő kedvel ehhez a falusi akármihez azt mondom, hogy erdélyi világhoz, ehhez a világhoz képest ő belecsöppent ebbe a nagyvárosi létbe, ráadásul külföldön van, idegen nyelven beszélnek körülötte és ráadásul ünnepi hangulat is van - szóval ez biztos, hogy egy sokkoló helyzet és ezt ő, ami ebből létrejött, ezt ő alkotásra fordította ezt az energiát, vagy ezt az impulzust és én ezt nagyon fontosnak tartom, egy. Kettő, azt is gondolom, hogy ráadásul ez a kép egészen jól tükrözi azt a helyzetet, amikor a nagyvárosi forgatagban egyszer csak ott van az a két alak, akik ennek az egésznek a főszereplői. Mondhatnánk, hogy ez a kapucnis, fehér kapucnis alak ott egy kicsit zavaró, meg sok mindenbe bele lehet kötni, és mégis azt mondom, hogy könnyű Erdélyben jó témát találni, könnyű Erdélyben elmenni és azt mondani, na most teszek egy fotós sétát, hát ott tálcán kínálják, hát az olyan, mint egy színpad, tálcán kínálnak neked mindent, nagyvárosban csináld meg ezt.
   - Jó, jó ezt a Zsolt adta most ezt a három disznót, én akkor sem vagyok ettől a képtől elájulva, megvan a három disznó, de ezt a Zsolt adta. (szőke-hegyi)
értékelés:

Majdnem egészalakos
Egy csomó lépcsőfok van még előttem.

Ez egy egész lakos portré a Gerlei Gábor-féle szemérmességgel, ahol mint oly sokszor az Estiskolán, itt is egy jó döntéssel torzított tükröződéseket használ az alkotó. Sokszor megemlítettük már ezeknél a fajta fotóknál, André Kertész sorozatát, az Estiklopédiában találhattok ide vonatkozó megjegyzéseket. Én úgy gondolom, hogy jó az, ahogy a Gábor vizsgálja magát a világban, és azok az erős képei, amikor ezekben ő valamilyen módon meg is jelenik, tehát amikor úgy készíti el akár az erdei, akár a nagyvárosokban exponált munkájait, rácsodálkozásait, hogy valamilyen módon abban jelen van, az mindig erőteljesebb úgy érzem, mint mikor egyszerűen csak egy kompozíciós rendben valamilyen jelenséget rögzít. Mivel ennek a képnek a Gábor a fontos kulcsmondata, így nem gond az sem, hogy esetleg ez az angol nyelven írt megállító tábla, vagy információs tábla, vagy akár ez a furcsa, torz gömböc, ez félig-meddig lemarad a képről, és valahol, ahova a középpontba hajtana bennünket az optika és a szem, ott egy ilyen fekete kockát látunk, így evvel a kuszasággal, ami a nagyvárosokat jellemzi, itt ebben a megfogalmazásban nincs gond, három disznó. (szőke)
értékelés:

London
Panoráma

Jó az, ahogy a Gábor megtalálta ezt a régi holmit idéző helyzetet, amiket így pörgettünk, korai fotográfiai eljárást, amikor még nincs mozgókép és hogy ilyen kis darabkákra van így szétszedve a tükröződés miatt a látvány. Ez egy mozi, ez egy színház, ez egy anzix, és mint ilyen pontosan azért, mert Londont megfogalmazni így bátor vállalkozás, én ezt jónak tartom és a színháziasság az pont a síkra redukáltság miatt jön létre. Én ezt egy jó munkának tartom, ez három disznó. (szőke)
értékelés:

Zene
Felemel, elvarázsol

Nekem ezzel a képpel van bajom. Az a bajom, hogy van egy leirat, és én hülye elolvastam, hogy - zene felemel, elvarázsol -, még itt van az is, hogy ünnep, aztán látok egy mit tudom én a Sugárnál az Örs vezér téren egy aluljáróban készült kép, lehet hogy nem ott készült, mert a feliratokat nem lehet elolvasni, de az biztos, hogy látok valami ilyet, hogy szerencsétlen utcazenészek állnak ott a Lidl-nél és akkor nyomják a zenéjüket és azt nagyon komolyan mondom, hogy én Párizsban voltam ilyen helyzetben, amikor voltak ilyen utcazenészek és tényleg leesett az állunk. Talán egyébként azt kell, hogy mondjam, hogy talán Párizs az egyetlen hely, ahol ezt úgy tudják művelni, ezt az utcazenélést, hogy egyik zenész is a másikat, hogy mondjam, csodálattal nézi. Volt egy néni, aki azon a sokhúroson játszott, és ment a basszusgitáros, a másik csávó, az meg egy jazz zenész volt, és leállt nézni a nénit, és dobott a néninek pénzt a másik utcazenész. Egészen elképesztő volt, de itt ennél ezt nem érzem. Ünnep, ismétlés Gábor - kéri az osztályfőnök. (szőke-hegyi)