Munkák | Page 20 | Látszótér

Szűrés

Ünnep
Very Important Pedestrians

Itt a képen én azt látom, hogy az exponálás miatt Hegyi Zsolt van itt a kép bal oldalán, ahogy szalad és veszi a karácsonyi ajándékokat. Azt látom, hogy a hosszú expozíció miatt az emberek suhannak és egy, csak egy ember van talpon a vidéken, Rózsika, aki középen áll a korlátnál és körbe tekint és azt mondja mindenkinek, hogy én nem értem ezt a világot, miért rohan mindenki ennyire. Valójában a kép igazi megfelelése az az, hogy Rózsika a vörös hajú hölgy maga Gerlei Gábor, és itt keresném igazából a kérdéseket, hogy Gábor miért csodálkozik így rá erre a közegre, de mindezt én zárójelbe tenném, tudom, hogy a hölgy az nem a Gábor, egy egyszerű technikai játékot látunk itt, amit ő használ. Kivár és egy statikus pozíciót, így tulajdonképpen főszereplővé léptet elő valakit, és mint ilyen, azt gondolom, hogy mint iskola feladat aránylag jól megoldott helyzet van. Csak az a probléma, hogy Gerlei Gábortól egyszer láttunk egy mezőt ugye, ahol napraforgókat láttunk, ha jól emlékszem, és ha azt most visszaidézné az ember, azt mondaná, hogy oly egyszerű…
Ne bántsd már ezzel a napraforgóval, mert most olyan vagy, hogy most már azt is megbánja, hogy beküldte azt a képet - dorgálja a pedellus az osztályfőnököt – én azt mondom, hogy azt nem értem, hogy miért ennyire fekvő ez a kép.
Azért mert onnan mennek az emberek ide - mondja Szőke. - Nekem nem ez a bajom, nekem az a bajom, hogy azt mondom, hogy jó, de a Gábor ezt tudja, hát akkor most, ne haragudjál már, ha azt mondom, ideraksz nyolc fejet azt akkor is itt nézzem? Gábor kienged. Egy disznó. (szőke)
értékelés:

Ferihegy
Mikor elindultam még működött. Mire hazamegyek, ki tudja. Drukkoljatok, hogy legyen megérkezés is.

Néztem egy ideig a képet, és egy idő után rájöttem, hogy itt nem egy kis modellrepülőgépet látunk, hanem a tükröződésben fedezte fel a Gábor azt a játékot, hogy ezt a repülőt, amivel ő valószínűleg haza fog jönni, ezt betette a shop kirakatába, és látszik is, hogy ez egy duty-free bolthálózat. Nekem ez a történet ettől függetlenül egy picit kettéválik, mert van egy szociografikus ábrázolása ennek a háttérben lévő történetnek, amit én fontosnak tartok egyébként, és jónak is gondolok, és ebből egészen izgalmas történetet lehetne megcsinálni, ugyanakkor engem éppúgy izgatnak a repülőgépek, az ilyen szerkezetek és ezeknek a formái, és akkor még mindig nem tartunk ott, hogy utazás-hazatérés, mert nem vagyunk ott, abban az élményben, ami ezt jelentené. Maga az az élmény is megfotózható, de nekem itt, most, ebben mintha minden kellék meglenne, és valahogyan mégsem áll össze. Ismétlést kérnénk ha lehet. (szőke)

Frank
Újabb kisérlet bemutatni nektek Franket.

Gábor, elfogadtuk a képet mint javítást, köszönjük. Én szeretem ezt a képet, mert olyan, mint egy sci-fi, vagy Boris Vallejot tudnám még ideidézni, aki egy grafikus vagy festő, hiperreális technikával fest, de szürreális történeteket, és annó az IPM magazin címlapján nagyon sok grafikája jelent meg, előszeretettel használták őt fantasy és sci-fi történetek illusztrációihoz is. Ez a kép is nagyjából ezt a fajta erőt és ezt a fajta színvilágot hozza, úgyhogy nagyon érdekes. Még fontos elmondani, hogy nagyon jó, hogy a Gábor az ékszerteknőst vagy mit, de ezt a parányi állatkát úgy fotografálja, hogy monumentálissá válik. Pont itt az előző kép, amit elemeztünk – bár nem szoktunk összehasonlítani – de ott ugye ő egy tudatos felső gépállást használt, itt pedig az alkotó egy alsó gépállást használt, amivel a modellt emelte fentre, piedesztálra helyezte. Itt az egésze egyfajta olyan rácsodálkozás, ahol felnagyítódik minden. (szőke)
értékelés:

Bus Stop
Ragasztottam rá bélyeget is, csak a másik oldalán van és nem látszik.

Ikrek
Dr. Jekyll és Dr. Jekyll

Igen, fölvetődik ennél a képnél, hogy akkor Mr. Hyde hol van, és mivel tudjuk azt, hogy Gerlei Gábor iróniája tulajdonképpen végtelen, így van egy olyan sejtésünk, hogy a cím alatt elhelyezett megjegyzés, amely nyilván a két kínai golyóra utal, és mivel a cím aláírásban Jekyll neve hangzik el, így valószínűleg, bár ezt Gábor vissza fogja utasítani, de Hyde nézheti ezt a fotót, ahol Dr. Jekyll és Dr. Jekyll látható, amint önmagát egy torzító felületen elemzi. Jónak tartom azt a döntést, hogy két gömbfelületen fényképezi magát az alkotó, mert hogy a Gáborban is megvan az a kettősség, megvan a visszahúzódás és megvan a folyamatos játékosság. Nagyon jó az, hogy a két golyót egy ilyen íves felületen helyezi el, annak ragyogásai, a színtónusai azok folyamatosan erősítik ezt a nem párhuzamos elrendezést. A képet én jónak tartom, talán egy picit azt a fényt igazítottam volna meg, hogyha tudnék fénytechnikailag számítógépen keresztül belenyúlni a képekbe, amely a jobb fölső sarokban az asztallapjának lakkozásán keresztül tükröződik be, ezt a fényforrást csökkenteném - mondjuk az asztal lapjának fénye is lehetne lényegesen kevesebb - és akkor ezek a gömböcskék egy egész különleges állapotba kerülnének, a háttér szempontjából előre ugranának. De ez így is három disznós kép. (szőke)
értékelés:

Hangfoglalás

Hangszer, hangtechnika és miegymáskiállítás.

Ugye én az előző riportnál azt mondtam a Gábornak, hogy amennyiben a 10 képből csinálunk egy ötös sorozatot, akkor sokkal sűrűbb és élvezhetőbb lesz a riport hatása. És itt még fokozottabban kell, hogy azt mondjam, hogy igazából a Gerlei-féle munkákban az az erősség, amikor emberi helyzeteket, az ember és a tárgyak kapcsolatát, mintegy szociomegfigyelőként létrehozza. Például itt, a Hangfoglalás c. sorozatban az 1,2,3,4. kép az, ahol lehet érezni hogy sűrítetten fogalmaz, ugye itt egy Ibanez vagy milyen gitár tükröződésében látszik valami, ahol azt mondom, hogy önmagában egy sűrített történetet látunk; bár azt hagy jegyezzem meg, hogy vagy jobban kellett volna a gitárt metszeni, vágni, vagy a gitár íveit felülről meghagyni. Ugyanakkor ezt nem mindegyik képre merem 100 %-osan elmondani, hogy a képek önállóan is megállnák a helyüket, az 5. képnél pl. nagyon izgalmas a hangmérnök karaktere, de ott is a hát íveibe belevágunk, jó, hát fontos ez a keverőpult, de szerintem nem annyira, mert kisebb metszésben is látható lenne, tehát egy kicsit azt szeretném mondani, hogy a riport kategória nem azt jelenti, hogy ezeknek a képeknek önálló kompozíciós rendjükben nem kellene működniük. A szkreccselő fiúnál is nagyon jó, ahogy ezt a gesztust próbálod rögzíteni, de a kalapba belevágsz, itt az alján értelmezhetetlenül olyan rendezetlen, pontatlan a kompozíciós rend. Nagyon jó megint az eladó és vásárlók ahogy nézik a következő képnél a szituációkat, de a Goda Stúdiót és Blue Sound-ot is látom, meg a Szabó Istvánnétól a kis erősítőnek zsinórjáig, de nem erről akarok beszélni, hanem az egész sorozatban azt szeretném elmondani, hogy nagyon jó dolgokat csípsz el, pl. a kendős, réztányért ütő kisfiú, és a többinél is, pl. a fülhallgatós zongorázó vagy a basszusgitározó fiúig, de ugyanakkor kellene ezt a sorozatot szűkíteni és a kompozíciókat rendbetenni, nagyon szenzációs a hét törpe ahogy sorban ülnek ott fejhallgatóval, nagyon jók a meglátások, de egy kicsit sűríteni kellene, én visszaadnám ezt a munkát egy kis rostálásra és képszerkesztésre, én azt mondom, hogy állapodjunk meg egy ötös sorozatban, ezt cseréljük, azt javítsuk, egy kicsit morzsolgasd ezt otthon. Erre most nem jár citromdisznó, mert a Gerlei tud ennél jobbat. (szőke)

Hóesés, utcai lámpa, csend a városban

Három síkfelülettel dolgozik Gerlei. Előtérben a hólepte kis szomorkás gallyak, amelyen a cinege szomorúan ülhetne, ha rajta lenne. A neonlámpa vagy utcai lámpa fényei ezt a fátyolszerű hóesést gyönyörűen megvilágítják, és van egy harmadik tér mindebből a hóesésből, ami eltünteti ezt az egész utcai rendszert. Jó a fílingje, a Gerlei amúgy is erős ezekben az atmoszféra megjelenítésekben, úgyhogy ehhez küldött most a csend kategóriájába egy ilyen könnyed zsáner történetet. Talán annyi megjegyzésem lenne, hogyha valahogy picit lehetett volna úgy mozogni a kamerával, meg egy picit ezeket a gallyakat úgy rendezni, hogy legalább egy tűéles ág valahol itt az előtérben jelenjen meg nekünk... (szőke)
értékelés:

Lomi
Lomi
Lomi
Lomi
Lomi
Lomi
Lomi
Lomi
Lomi
Szemétkörforgás

Gábor hosszú képsorából - kilenc darabos képsort küldött a riport kategóriába -, véleményem szerint az első lépés tehát a kezdés nagyon erős kép. Ugye itt egy forgalmi táblát, egy üres széket és egy utcát látunk. Önmagában is megállná a helyét ez a kép, és aztán egy hosszú képsorozatot kapunk, melyeken váltakozón, hol különböző használati tárgyakat az utcán kirakva, hol esetlegesen valamilyen gesztussal emberi alakokat láthatunk. Én azokat tartom erősebbeknek ebben a merítésben, ahol valamilyen gesztussal emberek is láthatók a képen. Amúgy is Gábornak az emberekkel kapcsolatos megfigyelései az erőssége. Így például az utolsó kép, ahol egy hajléktalan alszik egy ágyon, akkor a hárommal az utolsó előtti kép, ahol talán egy hölgy hajlik a szétszórt szemetek közé és keres valamit. Aztán az a kép, ahol szintén egy középkorú úr gondolkodón figyeli a szétszórt tárgyakat egy fehér pólóban. Ezek azok az erős szoció jelenetek, amelyek szerintem az első kép elindítása után egy olyan történetet alakítanak ki, ahol az ember és a tárgyak viszonya jól mesélhető. Véleményem szerint jól indult Gábor a riport kategóriában, de kicsit bőbeszédűre sikerült ez a sorozat. Én szűkíteném ezt a merítést és akkor pontosabb lenne szerintem az üzenete. Jó a záró kép és jó a kezdő kép, én kivennék ebből a sorozatból, de a két disznó az megvan erre a képsorra. Azt lehet érzékelni mostanában, hogy az alkotók megízlelik egy-egy házi feladatnak a ritmikáját, földobnak egy kézjegyet, de szerintem érdemes utána - mert időnk van rá -, tovább foglalkozni ezzel, nem kell rohanni. Most Gábor, ugyanígy azt érzem, hogy megérezted, hogy mi ennek a lényege és lehet még ezzel nyugodtan foglalkozni. (szőke)
értékelés:

Varga Klára

Szerencsémnek tartom, hogy ismerhetem. Sokat tanultam tőle.

Végre, végre, végre! Végre riportot látunk, végre elindult valami jó irányba, jó értelmezéssel. Az első kép, bevezető, valami garázssor előtt halad egy házaspár, a férfi kezében látható valami, ami nem beazonosítható - azért talán ez nem ártana, ha értelmezhető lenne. A második kép egy fejközeli ugyanerről a párról, amiből arra következtethetünk - jóllehet tévesen - hogy a házaspár egy garázsban lakik. (Ha nem, akkor ezt javítani kellene, mert így most a garázsok mint környezet bemutatás már megtörtént az első képen, ismételni nem kell, viszont a szituáció helyszínét nem ártana ismertetni.) A harmadik kép egy enteriőr, egy új szereplő, sejthetően a fiú is megjelenik, egy kiskutyát is látunk, és a hetvenes éveket idéző lakótelepi bútorokat, tárgyakat. (Talán az ajtófélfa már nem kéne...) A negyedik kép az anyára, a főszereplőre koncentrál, aki valószínű szeret hímezni, egy ilyen terítőt mutat a kamerának - ebben az esetben ha egy picit várunk, talán a terítő is jobban megmutatható, nem direkt, beállított pózban, de érzékeltetve annak méretét és mintáit. Ugyanis az ötödik kép a szoba másik felét mutatja, ahol a főszereplő karjában a kiskutyával egy kanapén ül, amin ez a terítő újra megjelenik, de csak félredobva. Mindettől függetlenül mind a két belső kép jól ábrázol egy világot, egy élethelyzetet. A hatodik képen az anya büszkén mutat egy keretezett képet, amin egy fiatalember látható - talán az, aki az előzőekben is már bekerült a történetbe, talán a testvére - tehát az is kiderül, hogy ennek az asszonynak ez a fiú nagyon fontos, az, hogy szép ruhában mikrofon előtt, fellépés közben láthatjuk. A hetedik kép picit kakukktojás, újabb képek kerülnek elő újabb szereplőkkel, de itt mivel közben a kék ruhát bőrkabátra cseréltük, ezért nem érthető, hogy időben és történetben hol és mihez kapcsolódik ez a kép, kik vannak rajta, és ők miért fontosak. A nyolcacik kép külső környezetben készült, kiderül, hogy nem lakótelep, hanem egy kis ház, vagy házrész az, ahol a történet játszódik, a képen a főszereplő anya, a fia és talán az unoka látható, itt az anya drámai tekintete, a fiú gondterhelt cigarettája valami tragikus végkimenetelt sejtet, aminek a kisfiú a főszereplője. Az utolsó képen egy kettős portrét látunk, anya és fia, szeretetben, az anya mintegy támaszt talál a fiában, aki kicsit felé fordulva ezt a szerepet vállalja is.
Összefoglalva a történet jó irányban halad, azt gondolom, hogy amint azt fentebb írtam is, vannak pontok, ahol a történet fonala mintha kirojtosodna, és amire nem kapunk választ, az az, hogy mi az, amit Gábor tanult tőle, mi a csattanó - ez lehet az is, hogy a fiú sokra vitte, de ez az üzenet most a képsor közepébe került, és így nem egyértelmű az irány. Ettől függetlenül 3 malacot adok rá, mivel a téma felvetése, az irány jó, és érződik az a kötelék, ami fontos ahhoz, hogy egy riport érvényes legyen. Ha van mód, jó lenne tisztázni a tisztázandókat, finomítani, akár egy-két képet cserélni, bővíteni. (hegyi)
értékelés:

Nyomot hagyni
Összevont lecke magamról, arc nélkül, mozgásban, a talp leckére egy igazi nyári képen. (Bár ma készült). Ma hazautazom, de aztán megint rögtön el. Talán onnan is tudok majd küldeni üdvözlőlapot.

Érdekes, hogy most mindenki egyszerre akarja az összes leckét megoldani, a Gábor is azt írja, hogy ez egy összevont lecke, portré arc nélkül, talp, mozgás, nyár... de hát én önhatalmúlag úgy döntöttem, hogy a talp leckébe teszem. Azért, mert egy nagyon szép megoldást látunk erre a feladatra. Azzal lehet vitatkozni, hogy – ez valami tengerparti környezet lehet, és látszik, hogy a Gábor már benne volt ebben a vízben, mert vizes a lába, nem tudom hol járhat, hogy ilyen cudar időben bemászkál a tengerbe – azért felhívnám a figyelmét, hogy vigyázzon magára, mert hidegek ezek a vizek – vagy gyónjon a Gábor, hogy hol járt itt. De mindenféleképpen nagyon érdekes maga az a perspektíva, ahonnan fotóz, és vitára adhat okot a partvonalnak az az ábrázolása, de a perspektívában mindenféleképpen segít – igaz akkor meg felmerül a kérdés, hogy hogyan vágunk, meg milyen nézőszöget választunk a kamerának. Mert nekem most a kép felső részében, ahol most a hátul lévő bal lábat látjuk, annál a résznél én egy picit adnék még hozzá, hogy jobban tudjon érvényesülni ez a fajta perspektíva, miközben fontos az, hogy mi történik a kép alsó részében – de ha egy ilyen döntést meg tudunk hozni, akkor megint az a kérdés, és ebben megint egy picit a határon érzem a megoldást – hogy mi a fontosabb nekem, hogy merrefelé haladok, és itt egy pici zuhanásélmény is van a képben, mert mindkét láb dől, tehát olyan, mintha egy zuhanás előtti állapot lenne, és akkor fontos lenne megmutatni, hogy hova érkezik ez a mozgás, kvázi még a kép alsó és jobboldali részéhez hozzátennénk, és ez a zuhanásérzet erősebé válhatna; vagy pedig, azt mondom, hogy ez csak véletlen, esetleges, nem ez a kép fő mondanivalója, akkor pontosan a jobboldali és alsó vágással ha még vágnánk, akkor egy feszesebb kompozíciót hozna létre, és akkor mindenféleképpen szükséges lenne a kép felső részéhez hozzátenni legalább egy ujjnyit, hogy befejeződhessen ott ez a formarendszer. Az mindenesetre biztos, hogy ez a forma, ez a zuhanásszerű állapot erőssége a képnek, dinamizálja azt. (hegyi)
értékelés:

Hazafelé
Ez már régen volt. (Bár a kép friss) Hosszú kollégiumi kimaradások, nagy séták. Ma már nem ilyenek a vasárnap hajnalok.

Ezen a képen érzem azt a személyességet, amit a vasárnap hajnal jelent, függetlenül attól, hogy mit olvasok alatta leírva, azaz ez így rendben van, és megoldja a feladatot, 100 százalékosan – ugyanakkor azt mondom, hogy egy kicsit számomra mindig kérdéses, hogy... az rendben van, hogy valami bemozdul, meg az is, hogy valami életlen – de hogy életlen is meg bemozdult is, az olyan nagyon már nincsen rendben. Tehát ha van egy futási helyzet, mert azt látjuk, hogy ezek az alakok átfutnak a zebrán, akkor már nemigazán értem, hogy most már miért van még bemozdítva ez a kép. Értem én, hogy maga a futó alak belefényképezett ebbe a tükörképbe – mondjuk kérdéses, hogy valóban ez történt-e, mert szerintem nem, csak illúzióból van úgy, hogy magából ebből a tükörből fényképeződött ez a kép, és ha pedig nem onnan fényképeződött, akkor ezt el lehet érni úgy is, hogy nem mozdult be ennyire ez a helyzet. Ráadásul megint az a kérdés, hogy mi mihez kapcsolódik, mi mivel van párhuzamban, mert most egy kicsit esetleges ez a történet. Lehet az a szituáció, hogy úgy futottunk, hogy majd kiszakadt a tüdőnk, ezért hát persze, hogy esetleges, akkor viszont erre az esetlegességre még rá kell erősíteni. Két disznó (hegyi)
értékelés:

Fehérvári lányok
Nándorfehérvár. Kilátás a várból a Szávára.

Egy érdekes kommunikációs helyzetet látunk, nagyon szép a táj, szépen tagozódik a tér ezekkel a párarétegekkel, én egy picit a vágást tartom itt most nem teljesen jónak, ill. inkább a kamerán fordítottam volna annyit, hogy a baloldalon lévő hölgy ne legyen félbevágva, míg a jobboldalon szintén kétujjnyi olyan felület van, ami a történethez nem ad hozzá, sőt. Ezeknél a helyzeteknél mindig azt figyeljétek meg, hogy itt pl. van három ember, akik kommunikálnak egymással, és az a fontos. A háttérben ott van a folyó, errefelé mozdul, és ez egy nagyon erős és koncentrált helyzet lenne. De ha meghagyjuk oldalirányban ezt a fajta teret, akkor ez a tér kilágyítja ezt a kompozíciót, már lényegesen kevésbé koncentrált ez a helyzet ettől az üres tértől. Takarjátok le a képernyőn, nézzétek meg, egyből dinamikusabb lesz a kompozíció, erősebb a lány mosolya vagy az a játék, amit a hajával csinál a másik. (hegyi)

Utca éjjel
Belgrád éjjel.

Itt megint ebbe a szerencsétlen épített környezetbe akarunk beleszuszakolni mindent, miközben ez a kép ez nagyon nem erről az épített környezetről szól; ez ha akarom, lehetne ágy vagy vágy, szóval én erről egy csomó mindenre tudnék asszociálni, az épített környezetre a legkevésbé, úgyhogy a Gábor segítségét várom, hogy hova tehetjük át ezt a képet, mert engem az épített környezetben ez nemigazán érdekel, ha épített környezetnek nézem, akkor ez egy igen kevéssé izgalmas kép, mert építészetileg ez semmi. Ha viszont mondjuk ágyra vagy vágyra veszem, akkor ez egy izgalmas történet, ugye látjuk ott azt a hölgyet, ugyan tele van grafittizve a hónalja meg az orra, keze, de ott fekszik ebben a nagy eladótérben – persze tudjuk a tudatunkkal, hogy ez egy plakát, és valamit reklámoz ez a néni, de mégis úgy tűnik, mintha egy ilyen góliát, egy Gulliver(ina) feküdne ott abban a boltban, és ott valamit szerelnek a testén a kis törpék, de ő itt nagy bőszen fekszik, és jön a törpe itt az utcán, még majdnem úgy is tűnik, mintha egy fegyver lenne a kezében, és kiszabadítja a Gulliverinát, aki az előző részben a Hófehérke szerepét kapta. Én ettől a játékosságtól, ettől a szürreális helyzettől is nagyon szeretem ezt a képet, úgyhogy ez három disznó – de keressünk már neki egy másik leckét, jó? (hegyi)
értékelés:

Péter
Egy régi-új ismerős. Akivel ezer év szünet után úgy folytatjuk a beszélgetést, mintha abba se hagytuk volna.

Egy portrét látunk valószínűleg valamilyen kávézóban vagy egy erkélyen, külső térben, talán az asztal, a hamutartó reklámfelirata inkább kávézóra utal, egy nagyvárosi környezetben, és ezen látunk egy dohányzó úriembert, aki egy sztorit mesél valakinek. Nagyjából ennyire tudnunk következtetni. A leirat arra utal, hogy ő egy régi barát, akivel ezer év után is ott folytatja a beszélgetést Gábor, mint amikor abbahagyta – vagyunk így néhányan talán a szerencsésebbek közül, akiknek megadatik, hogy legyenek ilyen barátai. De egy picit azt kell, hogy mondjam, hogy megint a verbálfotó felé indultunk el, hogy maga ez a kép ezt nem biztos, hogy tudja közvetíteni; sem az ezer évet, sem a félbehagyott beszélgetéseket, sőt, még azt sem igazán, hogy ő itt a Gáborral beszélget, mert ha a Gábor van a kamera másik oldalán, ezt feltételezhetjük, akkor ez az úriember a képről kifelé, oldalra néz, beszélget, valaki olyasvalakivel, aki nincs a képen és nem az alkotó. Ezért itt nekem van ebben egy pici bicsaklás. A másik pont az élesség, ami most valahol a könyök pontjában látható, tudom, hogy van egy ilyen vonal a fotográfiában, a 80-as 90-es évek táján volt divatban, ill. akkor nagyon relevatív volt ennek a hatása, de ezeknek a szubjektív pillanatfelvételeknek akkor van igazi erejük, ha ez a szubjektivitás és pillanatszerűség mögött mégiscsak van egy előkép, egy elképzelés, amit az alkotó csak megvalósít, megvárja, amíg az a valóságban is megtörténik, akkor a gesztusoknak kell elvinni a hátán a történetet. Merthogy én ebben itt túl sok esetlegességet fedezek fel; a kép vágását, részben mert a könyök melletti résznél nem igazán fontos teret találunk, a szereplő jobboldal felé beszél kifelé a képből, mégis kevesebb itt a tér, tehát se nem komponált, se nem dekomponált a kép, ez a most ez így történt, lefényképeztük, és szuggesztívnek és erősnek gondoljuk, mert gesztusok vannak rajta, és mozdulatok – ami fontos, mert a fotográfia egyik lényeges kérdésköre és problémaköre az idő múlásának az érzékeltetése, amit a hosszú expozícióval nyilván könnyebb elérni, vagyis el lehet érni – de ennél a képnél az élességet azért el kellene döntenem, hogy igazából hol legyen éles. A hamutartó környéke lenne fontos, akkor az is elfogadható lenne, a háttérben lévő történet lehetne fontos az is elfogadható vagy a főszereplő gesztusai, arca a fontos, mert most itt egyik sem tűnik annak, minden egyformán erősnek tűnik a képen, nincs egy hierarchia, egy döntés, hogy mi mi után következik a fontossági sorrendben. Ismétlés. (hegyi)

Őszi délután
A nyár a múlté, itt az ősz

A felső gépállásból készült kép a víz szerkezetével, a víz és a valós tárgyi világ valószínűleg valamilyen kerti csempe vagy medence alja, ahol megáll a víz; a víz fizikájával, és azon keresztül a látvány technikájával foglalkozik. Sokszor említődött, és ajánlanám, ha valahol beszerezhető, vagy internetről letölthető Leonardo Trattato della pictura akkor érdeme lenne beszerezni otthonra, nagyon hosszasan foglalkozik a fénnyel, a fénytannal, a levegőrétegek és a víz felületi rendszerével, fényáteresztésével, festészeti szempontból A kép is ezt ábrázolja, holott látszólag alig tartalmaz információkat, olyanokat, amiket megszoktunk. De tulajdonképpen ha egy leltárt készítenénk, akkor a csempék fugái, az algák vagy moszatszerű foltocskák, a tükröződő felület, talán a felette tornyosuló fák-bokrok tónusai, a gyönyörűszép, esőcseppekből létrejövő geometrikus körök, a levéltöredékek és más konkrét, listázható pontok, pl. a felfújható labda, mind egy leltársorba konkrét formákként felsorolhatóak. Ezt azért tartottam fontosnak megjegyezni, mert nem elsődlegesen egy absztrakt ritmikai játékot látunk itt, hanem igenis megvannak azok a költészeti utalások, kapaszkodói a képnek, amelyek egyrészt az időről, másrészt az őszhöz kapcsolódó asszociációból az elmúlásról,az idő előrehaladásáról is mesélnek, lásd a labda, amely egy-két hónapja még fel volt fújva, de már behorpad, látszik, hogy jóideje ott van a nyaraló egy elhagyott részénél, a foltok is azt mutatják, hogy rég lehetett ez a csempefelület takarítva – azaz minden az időről, az elmúlásról mesél. Ugyanakkor mégsem szabad a geometriát vagy az absztraktot sem kifelejteni innen, a felső gépállás többségében akkor használatos, amikor valamilyen térképszerű összefoglalás történik alkotói szempontból és itt is ez egy adekvát módszer, mert az egész látványt egységében próbálja az alkotó kezelni¸ természetesen az absztrakt ritmusok játéka is szerepet kap, és ha ez a ritmikai rendszer, akkor az aranymetszést is elég jól hasznosítja, a pop-art világát idéző gyerekjáték, mint urbánus jel, ’megbolondítja’ ezt a képet, azokat a csempefugákat, raszterhálókat, amelyek valahová egy picit jobbfelé kifelé tartanak, és ez a labda úgy tűnik, hogy jól van a sarokban elhelyezve, mert az extrém színvilágával a hátteret egységében tartó barnás-zöldes, a vízen nagyon fátyolosan lilásan jelentkező színvilágot az extrém vöröseivel, kékjeivel, fehérjeivel nagyon is jól ritmizálja, bemozgatja. Különösen azért, mert egészen a kép szélére van kihelyezve ez a furcsa szögletes forma. Véleményem szerint a kép egyik nagy előnye az, hogy a Gábor érzékenysége jelen van, elképzelésem szerint ebben a háttér-szőnyegfelületben, a víz, a víz hatásai ezen a csempén, a levelek és mindent egy összegben nevezek szőnyeg-háttérfelületnek, amiből kibukkan a egy picit a színfal elé helyezve, mint egy akrobata vagy előadóművész – ez a labda az, ami különváltan kezelnék a kép összességében. Talán a Gábor egyik előző képénél mondtam, hogy nagyon fontos lenne, hogy az alkotói kézjegyek mindig kerüljenek oda a képre, az, amitől az a mondanivaló, amit létrehoztok az ugyanakkor megismételhetetlenül csak hozzátok tartozzon. És az én megítélésem, nézetem szerint ezen a képen jelen van a Gerlei Gábor, rajta van a szignója, és ez az egészen furcsa, meglepő, clown-szerű, fonnyadt labda a színeivel az, maga a bohóc, ő az én sejtésem szerint a Gerlei-féle kézjegy. Mindaz, amit a természetből megfigyel a fotós az esőcseppekkel, a vízzel és csempékkel – azt megfejeli véleményem szerint kevésbé manipulatívan – a labda formája teszi ezt az egészet sajátságossá. Ha manipulált a kép, akkor annyiban finoman manipulált, hogy hihető, elfogadható egy ilyen látványkivágás, egy vidéki kertes ház szélén otthagyott, a nyári élmény után az időben egy helyzet. Én ezt a képet nagyon fontosnak tartom, nagyon jónak tartom, és nekem az tetszik különösen benne, hogy miközben fontos gondolatokat fogalmaz meg – és nem vidám, hanem nagyon is mély dolgokról szól – én mégis azt mondom, hogy őszintén beszél egy létállapotról, ez a kép egy képnyelvvel mondja el az alkotónak a világhoz való viszonyát, és talán ha sejtenénk, hogy Gerlei a labda, akkor látható, hogy mennyire nem központi, hova kerül ki ezen a képen, és mennyire bizonytalanul egyensúlyozik egy kötélen, ahonnan lezuhanhat ide a bal alsó sarokba a mélybe, ahogy nézzük azt a képet, folyamatosan azt gondoljuk, hogy guruljon már el onnan az a labda végre, mennyen már ki a képből, tehát az mindaz a gyermeki rácsodálkozással történő megfigyelés, ami a Gáborban megvan, az ezen a képen szerintem jól működik. Nagyon köszönöm ezt a képet, és három disznó. (szőke)
értékelés: