Munkák | Page 9 | Látszótér

« első
‹ előző
1
2
3
4
5
6
7
8
9

Szűrés

Egész(b)en
Én vagyok ez egészen, egészben.

Egy nagyon meghitt, kedves képet látunk. Az első pillanat az, mint amikor belépünk egy lakásba, még azt mondom, hogy talán vendégségbe, de még ez sem biztos, és a házigazdákból sugárzik, hogy örülnek, hogy mi oda megérkeztünk és nagy szeretettel fogadnak. És ez azért fontos számomra, mert hogy itt egy fotográfián keresztül valósul meg és a vendégek mi vagyunk, a nézők. A többi Estiskolás, vagy azok akik idelátogatnak az oldalra, és Eszter a saját világába kalauzol minket ezzel a szíves invitálással. A testtartás és az arc mutatja mindezt, mert előre van téve az egyik láb és a kéz, amivel a kamerát tartja, az pedig olyan, minthogyha egy ilyen hívogató mozdulatot tenne, a fejbiccentés egy kicsit fél oldalra is, nekem azt hozza, hogy nem egy számon kérő helyzet van, hogy na miért jött meg a villanyóra leolvasó, hanem minket várt és minket hív be. Nyilvánvaló, hogy egy tükörben készült fotográfiát látunk, tehát egy tükörben fotózott Eszter, és ez a tükör valószínű, mivel az egész alakját mutatja, egy nagyobb méretű tükör, tehát nem valószínű, hogy könnyen leszerelhető, vagy mobilizálható. Miért merül ez föl bennem? Mert, hogy ez a történet mind nagyon, nagyon jól elindul, csak ott van egy pici problémám, hogy hova hív minket. És ez a fürdőszoba. Tehát maga ahova a kép tart, tulajdonképpen egy előtér, középtér, háttérben gondolkodunk, maga a háttér az pedig egy nyitott ajtón át a fürdőszobába mutat, ami ennek az erejét egy picit elveszi. Még azt is mondhatnánk, hogy egy humorforrás lehetne akkor például, hogyha a fürdőkádban apa fürdene, és azt látnánk, hogy beszappanozott fejjel ül apa. Azért mondom ezt, mert hogy nagyon fontos ez, ezek a viccek és ezek a humor helyzetek, ezek az ironikus dolgok, és ezt el lehetne vinni akár ebbe az irányba is. A másik kérdés az pedig az, hogy a tér, ugye amennyi rendelkezésre áll ahhoz, hogy az egész alakunkat be tudjuk fogni ebbe a képbe, tehát egy nagy látószögű állásba kellett ezt az objektívet beállítani, és ebből adódik az, hogy ezek a függőlegesek ezek ilyen hordóformára torzulva jelennek meg. Ezzel túl sokat kezdeni ilyen méretű kamerákkal nem lehet. Erre hozták létre azokat a lemezes gépeket aminél ezt a perspektíva korrekciót meg lehet ejteni, és ezeket a torzításokat talán ki lehet küszöbölni. De ezt itt nem kérhetjük számon. Azt viszont igen, hogy a képnek az előterében vagy egy szekrény oldala, vagy valamilyen másik ajtó látható, ami nagyon hangsúlyos most, és nagyon keményen, mellbevágóan jelentkezik itt. Hogyha ez a bejárati ajtót próbálja szimbolizálni, akkor érteném, és akkor funkcióba lehetne ezt hozni, de most nem ez történik. Én két disznót tudnék erre adni, és nagyon köszönjük. (szőke-hegyi)
értékelés:

Nézz rám, ez vagyok én, ilyen őrült, aki vissza se néz,
Döntsd el kellek-e így,..." (Sing-Sing)

Eszter választása, hogy kameráját, fényképezőgépét, írói tollát elhelyezi valahova mellkas magasságba - és mielőtt beküldte nyilván látta ezt a képet -, mindenféleképp azt jelzi, hogy erős öniróniája van, nemcsak önmagával szemben, hanem a világgal is. Hiszen ezt a pozíciót, ezt a kis igazolványképet, amely kellően csálé, ezt egy olyan környezetben rögzíti, ahol tudom is én az angoltanfolyam bejárati ajtója, vagy az önkormányzati jegyző iroda ajtaja körbekeretezi a modellt. Ez az alsó gépállás részben azt mondhatnánk, hogy nem előnyös, részben pedig éppen attól, hogy nem egy piedesztára emelés, éppen ettől emberi, éppen ettől szerethető, éppen ettől bájos. Akik ehhez nagyon értenek, azok a csehek. Sajnos ma már mi a csehekkel nem vagyunk határosak, az eredeti Csehszlovákia másik részével, és érezhető is, hogy az a polgári humor, az a polgári gondolkozás, amely Hrabalnál élhető át egészen frenetikusan, és aztán nagyon sok írónál, másnál is, Haseknál és sorolhatnám - ez a fajta íz megvan ebben a képben, és én úgy gondolom, hogy második lecke önportrénak nagyon karcosan és nagyon határozottan idelépett elénk Eszter, és ez szerintem jó. Úgyhogy én ennek a képnek örülök, ez három disznó. (szőke)
értékelés:

Kéz a képben
Kedvenc mackóm már az első nap velem volt saját kislakásomban. Ezért van Ő az első bemutatkozó kép középpontjában. A mozdulat, pedig remélhetőleg felismerhető: a képet komponáló fotós "jelképe" e mozdulat. Mi vallana ennél jobban e számomra oly kedves időtöltésről?!

Egy nagyon izgalmas játékot küld Eszter nekünk ezen a képen keresztül. Ha visszaemlékeztek, sokszor látható híres albumokban, vagy különböző forgatási képsorozatokban, hogy az operatőrt úgy ábrázolják (ahogyan a rendezőt a két kezébe temető fejével, vagy imádkozó ajkaihoz illesztett összezárt tenyerekkel), hogy az ujjait összeillesztve, mint egy ilyen kis képkeretként átnéz a világba. Eszter a saját kezein fényképez keresztül, így mi az ő kezein át látunk, azokon a kezeken, amelyek az ő történetéről is nagyon sokat mesélnek, nagyon sokat megtudhatunk, ha úgy tekintünk erre a képre, megmutatja a saját környezetét, a saját világát, ebbe a távcsőbe helyezi el azt a kis állatkát, amely nyilván az ő szeretetteli múltjához is kapcsolódóan egy személyes tárgy, egy plüss állatka. Ez az a távcső, a mutató és a hüvelykujj közötti szakaszon belül, ahol a fényképész árnyékát, a megmutató árnyékát is láthatjuk. Mindezek fontos jelek. Így a baloldali hüvelykujjnál a kis díszként megjelenő négy ujj árnyéka, a plüss állatkára rávetülő hosszú ujjformák. Ahogyan pont ettől a kiemeléstől, az ujjak közötti átlátástól, a háttérben lévő belső terem különböző tárgyai is jelentést kapnak. Mint például a kerámia virágtartó hengerforma, és mindezeket, ha az ember megpróbálja egy csokorba összerakni, akkor azt mondhatja, hogy nagyon fontos üzenetet küld Eszter nekünk, kiemel, még tán azt is meg lehetne kockáztatni, hogy ehhez a kéztartáshoz, és ehhez a kéz jelhez kapcsolódóan bizonyos történelmi, vallási formák fontos, mágikus testkód jelzésként használták ezt a gesztust. De ha csak játékosan közelítjük meg mindezt, akkor a gyermekjátékokban a varázslásnál is a nyitott kezek mágikus szavakkal tűzdelve megjelenítenek. Ez a varázsló keze, az a varázsló kéz, amely a fotó, a fotográfia mágiáján keresztül megnyitja, megjeleníti a világot. Most itt Eszter világába varázsolódhatnánk bele, és ha elfogadható, amit a kéz varázshatalmáról és a kéz mágikus hatalmáról az előbb elmondtam nektek, akkor logikusan következik ebből a kérdés, hogy – de Eszter, miért nem szereted a jobb kezed is ugyanannyira, mint a bal kezed? Ha a varázskezeket látjuk, miért nem láthatjuk a jobb kezet ugyanúgy, mint a bal kezet, sőt a bal kezet is és a jobb kezet is miért nem láthatjuk még jobban?Ahogyan, ha a fényviszonyokat, az exponálás pillanatát megnézzük, nagyon fontos üzenetek találhatóak a körmökön. Ezek a körmök aranybarna lakkokkal vannak ellátva, amelyek a köröm állapotából adódóan hengeres formákként jelentkeznek a képzőművészetben, tehát ahhoz, hogy a rajta megcsillanó fény jól tudjon működni, olyan megvilágítást, olyan fényt kellene használni, amin a kéz, a kéz jelentősége és a kézhez tartozó felületi világok még erőteljesebben jelen vannak. És mindez azért nagyon fontos, mert gyökereiben az ötlet nagyon is jó és érzékelhető, tehát joggal elvárható az, hogyha valakinek ilyen zseniális megközelítése akad, akkor konzekvensen vigye végig ezt az üzenetet. Mint ahogy a háttérben lévő hengeres, szürkés-fehér forma, virágtartó váza is most, ebben a képkivágásban egy obeliszk-szerű díszítése ennek az összetett geometriának. Abban az esetben, ha egy nagyon parányit balra elmozdítottad volna a kamerát, akkor a két ujj, a két mutatóujj találkozásának folytatásaként jelentkezne a háttérben lévő kis hengeres forma. Most pedig elcsúszva, igazából a háttérben picit zavaró körülménnyé válik. Nem a hátteret kellett volna, vagy kellene megváltoztatni, hanem a megfigyelések pillanatában a külső világ játékos kapcsolódásából adódóan kellene nagyon parányit manipulálni. A manipulálás alatt nem a dolgok, tárgyak átrendezését, hanem jelen esetben ennél a képnél a kamera kevéssé elmozgatását kellett volna létrehozni. De ettől függetlenül én azt gondolom, hogy nagyon fontos ez a kép, amit elküldtél, és örülünk, hogy elérkeztél ide hozzánk. Pontosan az ötlet miatt, abban az esetben megvan a három disznó Eszter, ha megpróbálod megcsinálni ennek a javítását ennek a képnek, de várjuk a további munkákat. (szőke)
értékelés: