Egy öt képből álló sorozatot látunk, és abszolút érzem azt, hogy Eszterben a közlekedési eszközök iránti szerelem igen erős. Az első képet nem teljesen értem, hogy miért, és hogyan vannak itt a függőlegesek és a vízszintesek, egy kicsit slendriánul van komponálva, nagyon szűkre is van véve. Ha jól látom, ez a felvétel valamilyen belső térből készült, valamennyiből többet lehetett volna adni ebből a belső térből. Persze nem ismerem magát a teret, de talán ha többet adunk, akkor többet tudunk komponálni is, és akkor nem ilyen szűkre szabott ez a front elem, ami ennek a vasúti szerelvénynek az eleje. Aztán a második kép egy nagyon-nagyon míves réz betűsor, és ehhez képest egy korszakkal előbb való tábla. Érdekes ez a párhuzam: a gyönyörűen restaurált technikai dolgok, és ez az ütött-kopott tábla. Így együtt elég furcsa, de szép megoldás. A függőlegesek, vízszintesek, párhuzamosok kicsit hanyagul vannak megvalósítva. Ugyanez igaz a következő képre is: dől a horizont, dőlnek az egyenesek, nem igazán értem, hogy mi mivel van párhuzamban vagy függőlegesben. Én értem, hogy lenyűgöz téged ez a kilincs, tényleg gyönyörű, de tessék azt a vízszintest meg azt a függőlegest beállítani. Ugyanez igaz erre a sarokelemre: tessék onnan fotózni, hogy ne kelljen ennek az egésznek ilyen furcsán szétnyílnia. Az ott egy 90 fokos sarokelem, de most, attól, hogy a kamera nem lett pontosan úgy állítva, ahogy kell, ettől ez a 90 fok most 92, és ez így nem jó. Nem bírják el ezek a geometriai játékok ezt a pongyolaságot. Ettől esetlegessé válik az egész. Nagyon szép viszont az utolsó kép, ez az enteriőr. Nagyon izgalmas, nagyon tetszik, főleg az, hogy közben a háttérben ott van egy modernebb villamos, és a kettő együtt nagyon finom utalást mutat a régi idők kidolgozottságára és mívességére, és az új formalizmusra. Itt is érdekes a perspektívajáték, de ezt helyrehozza az, ami a tetőtérben történik a kapaszkodókkal. Nem tudom, hogy oda ki tudsz-e még menni, ahol ez a földalatti vasúti kocsi van, jó lenne, mert én azt gondolom, hogy megérne ez annyit, hogy kicsit több türelemmel foglalkozz ezzel. Ez idő kérdése, hogy az emberben az az élmény, amit látott, feldolgozásra kerüljön, és utána, ha már ez megtörtént, akkor nagyobb türelemmel az ember ki tudja ezeket a helyzeteket úgy választani, hogy megfeleljen ezeknek a formai követelményeknek. Ezt ezért adom vissza ismétlésre, maga a ritmus jó, szép dolgokat találtál meg, kicsit befejezetlen a sorozat, de érdemes ezzel játszani. Hagyd, hogy az érzelmeid elragadjanak, hagyd, hogy az érzelmeid vezessék a kezedet, viszont emellett a szigorúság meg kell legyen a kompozíciót illetően. (hegyi)

Rég jártam a Balatonnál, ezért nem tudom, hogy mennyire elterjedtek most ezek az UFO, álhattyú vízibiciklik, elég őrületesen néznek ki. Bevallom, én abban a korban nőttem fel, amikor ezek vas szörnyetegek voltak, és kellett némi bátorság ahhoz, hogy az ember vízre szálljon velük, nem voltak ilyen dizájn elemekkel erősítve. Ettől most egy kicsit olyan, mintha egy vállfát látnék. Érteni vélem azt, hogy miért van döntve a horizont, mert nem akarta az aranyhíd, a naplemente, és az egyéb giccses képeslap témák felé elvinni, vagy onnan szerette volna visszabillenteni az üzenetet Eszter. Ez többé-kevésbé sikerült. Azért csak így, mert több dolog nincs eldöntve: az az arányrendszer, ami a horizont alatti részt, és a horizont fölötti részt jelenti. Számomra nagyon szép és nagyon izgalmas az a struktúra, ami létrejön a horizont fölött a naplementével, a felhőkkel egészen festői, sőt, Turner-nek a munkásságát szeretném figyelmetekbe ajánlani, aki ezekkel a fényeknek volt a nagy tudora, és ezeket tudta egészen őrületesen átadni festményekben. Ha tehetitek, akkor kérem, hogy nézzetek utána, amennyit lehet, tessék könyvből megnézni, nekem volt szerencsém élőben is látni festményeit. Ha engem kérdezel, Eszter, akkor én a képnek a fölső részével foglalkoztam volna. Most az az alsó háromszög, ami a bal alsó sarokban van, nagyon komor, és nagyon kopog. Olyan helyzetet kellett volna keresni, ahol ez nincs jelen. Lehet, ha fölmész a mólóra, akkor zavartalanul tudtad volna fotózni ezt a helyzetet, és akkor ezt az egész színátmenetes naplementés felhős dolgot meg tudtad volna mutatni, mert gyönyörű. Nem önmagáért valóan szép, hanem tényleg el tudja az embert vinni érzelmileg, gondolatilag. Most, ami a kép alsó részében történik, az egy kicsit nekem zavaros. Én erre most azért adnék egy csillagot, mert maga a csend, mint megfogalmazás, tökéletesen rendben van a képen, de a többi kérdésre kellene döntésre jutnod saját magaddal, és szeretném, ha ismételnél. (hegyi)
értékelés:

Kecskebak, de úgy viselkedik, mint egy kutyus. Figyelmet követel magának.

Eszter, itt az a bajom, hogy ami az előző képnél, Marcipánnál működik, abból most itt semmit nem látok. Látok egy állatot, az én ismereteim, mint pesti csávó, odáig mennek, hogy valószínű kecske, ha te mondod. Miközben a nézőpont megválasztása, a plán megválasztása abszolút személyes irányt mutatna, ez a személyes kontaktus mégsem jön létre. Nem csak azért, mert nem ránk néz ez az állat, hanem valahogy nem mentünk tovább, nincs ez a helyzet eldöntve, hogy mit akarunk ezzel mondani. A kecske elég sok mindent megrág, de ennek is most csak egy jelzése van a képen a zöld levéllel, ez csak illusztrációként van meg. A háttér is egy kicsit zavaros, visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Ma már nem így hívom.

Eszter, itt az a bajom, hogy önmagában ez egy pitypang. Hogy te ezt buborékvirágnak hívtad, az aranyos, de ez most a leirattal működik csak, önmagában a képben nem. Valamit még ehhez kellene csinálni, a háttérrel dolgozni, ott valamilyen szcenáriót beállítani, vagy az előtérben kellene valaminek történni, ezt rád bíznám, de valaminek történnie kellene ahhoz, hogy én ezt elhiggyem, hogy neked ehhez közöd van. Most ez nem sikerült, visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Kedves kollegámat leptem meg néhány feldíszített édes falattal.

Muffin alaptészta (12 darab)
Hozzávalók:
15 dkg margarin,
15 dkg kristálycukor,
1 csomag vaníliáscukor,
15 dkg liszt,
1 teáskanál sütőpor,
2 egész tojás,
1 citrom leve és héja,
5 evőkanál tej

Elkészítés: A tojás fehérjét külön felverem, majd félreteszem. Kikeverem a margaint, cukrot és vaniliáscukrot a tojássárgákkal. Ezt követően adom hozzá a sütőporos lisztet, a citromhéjat- és levet, valamint a tejet. A kikevert tésztába lazán belekeverem a felvert tojásfehérjét. A papírral bélelt muffin formát félig töltöm a tésztával, majd ráteszek egy-egy kis kanál csokipudingot, végül újabb kanál tészta kerül a formába. Középmeleg sütőben aranybarnára sütöm a muffinokat. A kisült sütiket cukormázzal és dekor gyöngyökkel díszítem.

Végre elindulunk egy fotográfusi megközelítés irányába. A leiratból, és a kommentárokból tudom, hogy a mi környezetünkben talán ezek a kis színes golyók nem annyira ismertek, de én abszolút el tudom fogadni a szereplésüket. Ehhez még hozzáteszem azt, hogy az alkotó próbált ehhez csatlakozni azzal a szalvétával, ami körbeveszi ezt a kis csomagot. Ez egy jó irány. Talán itt annyit lehetett volna a térrendezésben létrehozni, hogy megcserélem a kis fehér bogyókat tartalmazó muffint azzal a muffinnal, ami most a kép bal alsó sarkában van, amin a nagy színes gömbök vannak. Vagy ha készült még ilyen színes bogyós, akkor azt valahová, például a képnek a jobb felső sarkába helyezem. Most ennek az egésznek a tömegét, és a figyelmet a bal alsó sarokra viszi el a kép, mert ott vannak a legnagyobb értékkel bíró színdinamikai megjelenések. Ahhoz, hogy a szem körbe tudja járni ezeket a muffinokat, be kell csapni magunkat, erőszakkal kell rávenni a nézőt arra, hogy minden egyes muffinra ugyanannyi idő jusson, vagy legalábbis ez a kör, amit itt létrehoztunk, valóban körbe tudjon menni. Ott van két olyan muffin a jobb felső sarokban, amik lényegesen kisebb szerepet kapnak, ami nem baj, csak akkor azokon a díszítésnek kell erősebbnek lenni. Kettő csillagot adok rá, Eszter. Az irány abszolút jó, ez egy türelemjátékos dolog, hogy az ember elkezd ezekkel játszani. Ha te még csinálsz ilyeneket, márpedig én úgy gondolom, hogy igen, mert ebben látszik a szeretet és a törődés, ez valószínűleg nem egy egyszeri eset volt, hogy te sütöttél, és akkor lássuk azt, hogy hogyan kezdesz el ezekkel játszani. Annyi segítséget tudok még mondani, hogy tessék eltekinteni attól, hogy én most muffinokat látok, tessék ezeket úgy kezelni, mint tárgyak, ez fog segíteni az elrendezésben. (hegyi)
értékelés: