Nagyon szeretem ezt a képet, nagyon jó meglátás, nagyon örülök annak, hogy egy ilyen furcsa helyzetet észrevesz Eszter és nekünk megmutatja. Nem tudom, hogy ez a kép hol készült, de nagyon humoros, hogy ennyiféle ablak, tehát olyan mintha egy ilyen BNV-n lennénk, ahol az őszi vásáron bemutatják, hogy na, milyen ablakokat vásárolhatunk. Tényleg egészen szürreális. Kicsit a Hundertwasser házakhoz hasonlatos élmény, hogy ott is ugye mindenféle építészeti anyagot felhasznált a mester és nem nagyon érdekelte őt a hagyományos építkezés rendje, hogy most mivel fut a szemöldök, meg a párkány. Tehát itt is valami hasonló helyzet van. Mondom, nagyon tetszik és kifejezetten jó, hogy keresett egy olyan helyzetet, ahol hát, nyilvánvaló, hogy a fát nem lehet onnan elhessegetni, tehát meg kellett valahogy oldania azt, hogy azért az értelmezhető maradjon és talált egy ilyen nézőpontot, ahonnan még viszonylag ez a fa kevésbé zavar, sőt azt mondom, hogy izgalmassá teszi ez az átláthatatlanság magát ezt a történetet. Úgyhogy nagyon sokat ehhez nem lehet hozzátenni, mert az ember hozott anyagból dolgozik ilyen esetben, tehát leszerelni a lámpát onnan nem lehet a falról, a fát kivágni nem lehet. Ebből kell kihozni a legtöbbet és én úgy érzem, hogy Eszter ezt meg is tette, tehát három kiscsillag az megvan. (hegyi)
értékelés:

Ha tél, akkor madáretetés.

Pont egy ilyen kis madárka volt egyszer itt nálunk a kertben, Ő egy kicsit butácska volt, mert nekirepült az üvegnek aztán kicsit megszédült és kellett pihennie a madáretetőnkben, ott pihegett mielőtt tovább ment és hagyta magát megsimogatni is. Valaki, aki ért a madarakhoz, az majd mondja már meg, hogy milyen madár!? A képsorról azt tudom elmondani, hogy a harmadik kép, ami érvényessé teszi az előző kettőt, melyek nagyon szép megfigyelések és nagyon jó, hogy a mélységélességgel, az előtér-háttér viszonylattal és a fényekkel is játszik Eszter. Ez az első képre igaz. A második kép, abból a szempontból izgalmas, hogy kaptunk először szemből egy felvételt, aztán oldalról egyet, tehát anatómiailag be tudjuk azonosítani a madarat, de igazándiból, ami gyönyörű, az a harmadik kép, a fürdés. Én ilyet porban láttam, hogy porban fürdenek, hóban nem nagyon még, de biztos ugyanazt a célt szolgálja, gondolom ilyen tisztálkodási ceremónia. Persze lehet mondani a harmadik képnél, hogy még jobb lenne, hogyha ez a madár szembe fordult volna, de lehet, hogy annyira szemérmes, hogy a hátulját mutatja nekünk, tehát én ebbe nem kötnék bele. Ez egy nagyon kedves képsor, képi megfigyelés. A kép alá írást nem nagyon értem, hogy "ha tél, akkor madáretetés”, mert én itt etetést nem látok, de mindegy. A lényeg az, hogy ez a hármas egy nagyon jó meglátás. (hegyi)
értékelés:

A címről meg a témaválasztásról rögtön Jim Jarmusch: Kávé és cigaretta című filmje jutott eszembe. (Aki esetleg nem látta, az feltétlenül nézze meg, mert szerintem egy nagyon jó film.) A hangulat és hát nyilvánvalóan a témaválasztás az, ami indokolja, hogy ez nekem eszembe jusson. A csendélet témaköréről vitatkoztunk is az utóbbi időben elég sokat. Azt gondolom, hogy ez a kép – bár nem egy klasszikus csendélet – teljesíti azokat a feladatokat, amit egy csendéletnek teljesítenie kell. Ha nagyon egyszerűen akarok fogalmazni, akkor a csendélet olyan fotográfia vagy olyan festmény, ahol egy beállított helyzetben tárgyak, és a tárgyak egymáshoz való viszonyával mesélünk el egy történetet, egy hangulatot. Itt ez a történetmesélés nagyon is érthető és jó. Nekem tetszik az, hogy ilyen szépiás barna színben van tartva ez a fotó, tehát hogy egy ilyen monokróm helyzet van és mégsem fekete-fehér. Ez a kicsit meleg szín jót tesz ennek a képnek. A kiválasztás is jó. Igazából nehéz a csendélethez – nem azt mondom, hogy nehéz, de mindig feladat – megfelelő tárgyakat találni és akár az ételfotózásnál, akár a csendéletnél a nagyon extrém tárgyak azok nem biztos, hogy mindig jók, mert nagyon harsányak mutatkoznak meg és nehéz melléjük párt találni. Itt ennél a képnél kifejezetten jó, hogy ez a bögre nem egy hagyományos kávésbögre, hanem egy modernebb verzió. Első nekifutásra néztem is, hogy mi az ott az oldalán, aztán rájöttem, hogy valószínűleg valamilyen festés vagy díszítés. Pontosan azért jó, mert a rendet, amit a csempék a háttérben képviselnek, megbolondítja. Ahogy látom az objektív torzítása miatt ezek a párhuzamosok nem a végtelenben találkoznak és ennek jót tesz, hogy játéka ez a csésze, ami szintén egy ilyen bolondosabb darab. Ehhez képest a müzli szelet pontosan attól válik izgalmassá, hogy – gondolom ez valamilyen kókusz lehet vagy nem tudom mi az a fehér az alján, mondjuk joghurt - ezek a színjátékok és strukturális játékok jót tesznek ennek, nekem ez tetszik. Egy picit talán annyit lehetett volna kezdeni ezzel a müzli szelettel, hogy egy picit közelebb hozzuk a kamerához és akkor a méretjáték is jobban kijön, és nem olvad bele ennyire a háttérbe, mert ahogy látom ott van egy ilyen vízvető valami, a csempe és a munkalap találkozásánál, és azzal most ez egy picit össze van ragadva. Tehát, ha egy picikét előbbre mozdítjuk, akkor talán jobb lenne. Én azt gondolom, hogy a hangulata miatt a három csillagocskát megéri. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:

Szombat esti láz, vasárnap hajnalba nyúló koncert, jó az ötlet a leckére, a hangulat is igen jól átjön, a szem szürrealitása is, így néz, így, így, néz, csak néz... Az oké, hogy mivel egy tükör felület mutatja a zenekart, így emiatt nem éles a kép ezen része, és értem, miért kell a szem, miért került a képre, csak ez a döntött forma csak látszólag egyszerűsíti a helyzetet, egyébként sokkal feszesebb komponálást igényel. A szem most le akar esni, és mivel jóval világosabb, mint a zenekar, így ez is oka, és a színvilága, hogy külön áll, marad a kép többi részétől. Ezt ha máshonnan fotózod, a kompozíció változtatásával lehet enyhíteni. De a két csillag megvan. (hegyi)
értékelés:

Egy nagyon jó meglátást küldött Eszter a gyerekkor leckére, könnyed, játékos, érthető. Aki olvasott Stephen Kinget, a Ragyogásban a "kellögem" (redrum) felirat jelenik meg a tükörben, itt az "adovó", nem is baj, ha dolgoztatjuk a nézőt. Egy kis utómunka javaslat: most a téma (autóüveg és tükröződés) lényegesen sötétebb tónusban jelenik meg, mint a háttér (házfal, ablakkal). Ha ez valahogy legalább egálba hozható lenne, az azért lenne jó, mert most a tekintet mindundalan kifut a kép bal felső része felé, nem tudunk elég erősen benne maradni a tükröződés mesevilágában. Lehet, hogy ha a kamera helyzetét úgy választja meg Eszter, hogy az többet adjon az üvegből, akkor ez magától megoldódik. Nem tudom, ezt a helyszín ismeretében lehet csak eldönteni. Ettől függetlenül majd azért várom Esztertől azt a megfejtést is erre a leckére, ami egy picit talán jobban szól, mesél Eszterről, az ő viszonyáról a gyerekkorhoz. (hegyi)
értékelés:

Eszter régebben már küldött egy hasonló csendéletet, erre utalhat a kettes szám is. Egy nagyon jó tanulmányt látunk, abban szeretnék segíteni, hogy ez valóban csendéletté érhessen. Izgalmas az a fényviszony, amit észrevett Eszter, és ahogy sejtem, a falon más tárgyak is izgalmas árnyékokat vetnek, most ezt a két dolgot - tehát a konkrét tárgyat és az árnyékot - kellene szerkeszteni. Egy pici trükk is eszembe jut: ha még van szénsav a palackban, exponálás előtt egy picit megnyomva a kart a csövön előbukkanó csepp is jó lehetne, hiszen ezzel kicsit élettelibbé válna a tárgy, a használati tárgy. A képen még egy fontos szereplő van, a képkeret a falon. Ez most jelzésként van jelen, azt én nem tudom, mennyiben mobilis a talapzat, amin a szifon áll, de valahogy jó lenne ezt a képet is bekapcsolni az üzenetbe. Eszter, kérlek ismételd meg ezt a felvételt, ha van mód rá, mert érdemes! (hegyi)

Budapest ünnepi UV villamosa.

A riport egy nagyon izgalmas műfaj itt a fotográfián belül, az oldalon, mert hogy nem mozgó képeket készítünk el, hanem akár több képpárból, több képkapcsolódásból álló képsorral mondunk el egy történetet. Tulajdonképpen ez a mozgófilm elődje is lehetne. Ugyanakkor miközben a képek egymáshoz kapcsolódása is fontos, az is megszívlelendő, hogy ezeknek a képeknek is önállóan meg kell állniuk a lábukon és a kapcsolódási rendszerükkel egy plusz külön üzenetet kell létrehozni. Tehát az, hogy a mostani időszakhoz kapcsolódóan Budapesten ilyenfajta látványelemeket az ott élők felfedeznek, ez nagyon fontos dolog, nagyon jó megfigyelések vannak ebben a képsorban és a hat képből én úgy gondolom, hogy a kevesebb az sokkal több tudna lenni. Ha a legelső képet megnézzük és azt mondjuk esetleg, hogy talán 10 év múlva mit fog jelenteni, véleményem szerint a szociofotóban a felirat, a jelzés, amely ki tudja, hogy jó pár év múlva ez a villamos járat, ez a forma lesz-e még, nagyon fontos dokumentumüzenetként bír. Tehát nem csak látványelemként, hanem ahogy ma már nincs egy csomó közlekedési eszköz meg a 80-as évekből és az ahhoz kapcsolódó dalok, szövegek ma már csak bizonyos személyeknek, akik abban a korban éltek, dekódolható, itt az első kép ebben a képsorban fontosnak tekinthető. Ugyanezt gondolom a második képről, ahol viszont az alkotó szignója ezen az összetett látványon keresztül a tükröződésen keresztül egy kézzel, ujjakkal, de szinte csak sugallatként benne van egy összetett tükröződésben, tehát én ezt is fontosnak tartom. Az első képből pedig nagyon jól következtethet a néző, hogy mik ezek a ragyogások a kép alsó felében és ugyanilyen erősséget érzek a harmadik képnél is, bár lehet, hogy ott ez a visszapillantó tükör forma, amely, hát enyhén szólva nem egy képzőművészeti alkotás, ebből lehet, hogy egy picit lehetett volna nyesni, de a benne lévő tükröződés, ahogy az az emberi alak éppen a villamosról próbál leszállni, vagy fölszállni nagyon fontos életszerű helyzetet hoz létre. Az első három kép én úgy gondolom, hogy verhetetlen és ha az első három képet nem látnánk, akkor a többi képekre is önállóan azt mondhatnánk, hogy nagyon érdekes kiemelések Budapest 2009-es karácsonyi létezéséből. Azonban, ha az első három képet megtekintjük és sorozatba állítjuk, akkor számomra elmesélik ezt a történetet. Sűrítetten, egészségesen, jól is olvashatóan, és onnantól már nem építkezik tovább a 4-es az 5-ös a 6-os kép, miközben a 4-es az 5-ös a 6-os kép is nagyon jó. A sorozat pedig valószínűleg ahogyan most sorrendbe van állítva, nyilván mert kéri a nézőtől, hogy ebben a sorrendben olvassa, nézze a történetet, nem jut el egy következő konklúzióig. Tehát én szeretném megadni a két disznót az Eszternek a 20-as lecke riport kategóriájára, hogy erősítsem, hogy ebben a házi feladatban is nyugodtan lehet ismételni. És azért nem tudom megadni a három disznót, mert mondom, a sűrítés egy nagyon fontos eleme lenne ennek a házi feladatnak. (szőke)
értékelés: