Izgalmas ez a tűkből összerakott villamos, jól illusztrálja a mozgást, talán ha egy leheletnyit lejjebb billen a kamera és egy tizeddel később exponálsz, jobb helyre kerül a fénytömeg. De látod, Eszter, amit szeretsz, ami izgat, ott nem kérdés, hogy mit kell csinálnod. (hegyi)
értékelés:

Nagyon jó a hármas osztása a képnek, az ötlet kitűnő, de a fából fele ennyi is elég lenne, és akkor a macskára tudnánk koncentrálni. Ő a meghatározó, hozzá képest érvényes csak minden, tehát őt kell főszereplőnek emelni. Abban bizonytalan vagyok, hogy ahogy ő most vágódik, az jót tesz-e, minden bizonnyal ez is helyre tudna kerülni, ha a függőleges osztások rendben vannak. (hegyi)
értékelés:

Itt megint a vágás a problémám. Most itt semmi nem függőleges és vízszintes semmivel, próbálta ezt Eszter helyrehozni, de túlságosan szűkre van komponálva ez a kép. Értem én a ritmust a két M betű között, de ebben a formában ez nekem most sem Bécset nem hozza, a McDonald’s-ot természetesen igen, de azt, hogy ezt hangulatban hová tegyem, azt annyira nem. Itt arra is akar utalni ez a helyzet, hogy igen, ez egy emelkedettebb szint, mondhatni ide úriemberek járnak. Nyilván, ez is egy groteszk dolog, hogy a McDonald’s és az úriemberség hogyan csatlakozik. Mindig szoktam nevetni azon, hogy Budapesten a Nyugati pályaudvarnál egy gyönyörű épületrészt adtak át a McDonald’s-nak, és büszkék vagyunk arra, hogy a világ legszebb McDonalds’-a címet elnyerték, de én azt mondom, hogy ez elég kétes cím. Ezek a gyorséttermek arra valók, amire, gyorsan az ember valamit tápol bennük, de furcsa nekem ez az egész archaizálás, hogy most egy régi kort próbálunk visszahozni, miközben 10 perc alatt készül el az ebédünk. Ez csak egy eszmefuttatás volt, ennek a képnek ehhez nem túl sok köze van, de talán annyi igen, hogy a kép aljából azért hiányzik, mert az állásfoglalás hiányzik, az, hogy most egy mesét akarok elindítani, vagy az, hogy most ez egy kritikai hang akar lenni, hogy itt most a fiatalok buliznak, és az a cél, hogy ezt mutassam meg, és őket hívjam be a McDonald’s-ba, vagy az 50-es korosztály is felfedezte magának, operalátogatás után, szóval nem tudom mi az irány, ebben kellene nekem segítség, ezt most ez a kép nem mutatja meg. Ismétlés. (hegyi)

Göngyölt csirkemell

Hozzávalók:
csirkemell filé,
bacon szalonna,
feta sajt,
friss spenót,
aszalt paradicsom,
aszalt szilva,
sonka,
trapista sajt,
só,
bors

Elkészítés:
A friss spenótot alaposan megmosom, sós forró vízbe dobom, majd néhány másodperc múlva szűrő segítségével már ki is halászom a leveleket. A csirkemellből szeleteket vágok, s óvatosan kiklopfolom őket. A hús szeleteket kevés borssal és sóval fűszerezem. Négy különböző töltelékkel készítem a tekercseket (feta-spenót, feta-aszalt paradicsom, sajt-aszalt szilva, sajt-sonka), majd bacon szalonnába csavarom őket. Tűzálló tálba szorosan egymás mellé teszem a tekercseket, alufóliával lefedve, előmelegített sütőbe teszem a tálat. Amikor már megpuhult a hús, leveszem a fóliát, s pirulásig sütöm tovább.

Nagyon örülök annak, hogy Eszter a szakácstudományáról is számot ad nekünk, én a többieket is bíztatnám abban, hogy osszunk meg recepteket is egymással, ebben is fejlődhetünk, és mindehhez a fotó legyen a fő csapásvonal. Örülök annak, hogy ez normális leiratot kapunk, és látjuk azt, hogy hogyan is néz ki ez a valóságban. Nagyon finomnak néz ki, nagyon tetszik az egész. Lehet, hogy én egy kicsit jobban megpirítottam volna, de hát ez az én hülyeségem, hogy én mindent szinte szénné égetve szeretek. Annyiban talán ez azért is érdekes lehet, mert most kevésbé van kontraszt a tányér és a rajta elhelyezett étel között, kicsit túl van világítva. Nem tudom, hogy ez vaku, vagy valami lámpa, de kevesebb fénnyel sejtelmesebb, hangulatosabb lenne az egész. Ez most egy kicsit nekem direkt, de az üzenet rendben van. Abban nem vagyok biztos, hogy ehhez a tányérhoz meg ehhez az ünnepi szalvétához ez a kés meg villa illik a legjobban, nekem ez inkább piknikezéshez való szettnek tűnik, szóval ezen is érdemes elgondolkodni. A harmóniát itt azzal kell megteremteni, hogy ha ez egy ünnepi étel, akkor az ünnepi asztalhoz is valamilyen közünk legyen. Jó az irány a szalvétával meg az asztal színével, ez rendben van, szépen el vannak rendezve a hússzeletek is, a krumpli is, tényleg vidám az egész. Persze azt se mondom, hogy kötelezően a francia konyhának a díszítéseit kell használni, de ez a kés és a villa idegen most ettől. (hegyi)
értékelés:

Ha autókról van szó, akkor Eszter egészen zseniálisan magas szinten tudja magát érzelmileg belehelyezni a feladatmegoldásba, ez a kép is ilyen, autóknál Eszter tévedhetetlen. Zárójelben jegyzem meg Eszternek, hogy az lehet a célravezető a fotografálásban számára, ha megfigyeli magát, hogy mi az, ami az autó, a közlekedés fotózásánál őt ennyire lelkesíteni tudja, és ezt kell átvinni minden egyéb területre is. Elolvastam a hozzászólásokat, többen írták azt, hogy esetleg a negyedik karika is, ha meglenne teljesen, akkor jó lenne, de én nem biztos, hogy ilyen didaktikusra venném ezt a figurát. Nekem ez így, ebben a formában egy jó kép, ugyanis ahhoz, hogy tudjuk, hogy ez milyen autótípus, elég ez a három és fél karika is, nem tesz hozzá, ha megvan a negyedik, viszont a hangulathoz hozzátartozik az, hogy ezek a kiválasztások nem mindig szabályosak. Ha megfigyelünk egy ilyen helyzetet, most itt van például előttem a keverőpultunk, és annak a logójába beletakar az egyik kábel. Ettől én még pontosan tudom, hogy az milyen. Ha erről próbálnék csinálni egy érzelmi megközelítést – márpedig itt ez a fontos -, akkor ebben benne van a szabálytalanság esélye. Tehát én ezt abszolút el tudom fogadni, ez egy jó reklám. Megvan a három csillag, a leckemegoldásra azért várjunk még, mert szeretném, ha még gyakorolnánk ezt a feladatot. (hegyi)
értékelés:

Jó ez a fátyol, ez valamilyen trükk lehet, vagy kirakat, vagy nem tudom mitől van ez a sráfolás az egész képen, gondolom valamilyen tükröződés hozhatta ezt létre, de maga a meglátás rendben van, és megvan a hármas leckemegoldás is, mert olyan, mintha nem is itthon készült volna ez a kép. Tényleg turistás meglátás, miközben lebukik az alkotó a hellyel magával, az ábrázolással. Én lehet, hogy vágtam volna a kép tetejéből. Szép az az oszlopforma, de ott elindul valami másik is azzal a lámpával, meg van ott valamilyen kerek ablak is, de annak is csak egy része. Én ott hoztam volna egy döntést, és azokat a fekete formákat vágtam volna, stabilabb lenne a kompozíció. Eszter, elkezdhetnél dolgozni most már a többi leckével is, körülbelül ebben az irányban, ami a személyességet illeti. Meg kellene keresd magad a többi leckében is. (hegyi)
értékelés:    

Szép ritmus, jó az ív, jó az, hogy visszacsillan a talapzatról is a gyertyafény, mert egy újabb ritmust kapcsol be. Szinte minden rendben van, én a képnek a jobb oldalából egy centit vágtam volna, kb. ugyanannyira a szélére kihúztam volna az egész ritmust, mint ahogy a másik szélén van. Ha ott ennyire kicentizted, hogy hova esnek a gyertyák, akkor ezt meg lehet csinálni a kép másik oldalánál is, sőt a kép aljánál is. Itt nem is az olló lenne az elsődleges megoldás, az már csak utólagos, hanem magánál a komponálásnál egy kicsit mozdítasz a kamerán, amennyit az élességnél enged, mert a kameráknak a közelpontja meghatározza azt, hogy mit lehet kihozni, de ennyit talán lehetne. Ha mást nem, akkor a kép jobb oldalából azt a centit lenyisszantanám. De a három csillag és a leckemegoldás megvan, egyszerű, mégis nagyon érzékeny kép. (hegyi)
értékelés: