Kedvenc fám őszi ruhában.

Egy nagyon szép iskolafeladat, ami itt látható és ezekre is szükség van véleményem szerint. Egy jó arányjáték, egy tájkép, a tájképformával dolgozva és egy indítás. Egy olyan indítás, amibe tulajdonképp, ha ez egy film lenne, akkor most következhetne az a pillanat, amikor beszalad a barokk ruhába öltözött főhős, vagy elszáguldanak a lovasok, tehát amikor az esemény elkezdődik. Egy kicsit az az érzésem, hogy mint klasszikus kép feladatat természetesen szép és jó, de ha az Eszternek az ezt megelőző sorozatát megnézzük, ahol nagyon is vérbőn ott van az „eszteri” szemlélet, hozzáállás, egy picit azt érzem, hogy ez a kéznyom hiányzik ebből a képből. Tehát szép háttér ez a kép, de kérném hogy Eszter ismételje meg ezt a házi feladatot, kevésbé távolságtartón, mert ha valami kedvenc, ahogy a leiratban olvashatjuk, akkor ott igen erős személyes kapcsolatnak is lennie kell. (szőke)

Újjá született kedvencek, seregszemlén.

Eszter képriportja azért egy nagyon fontos vállalkozás és nagyon-nagyon szerethető, mert bátran azt mondja, hogy igen, elmentem egy kiállításra, igen, rengeteg Chevrolet meg nem tudom én régi motor meg mindenféle volt, kis duda, nagy duda, kis kerék, nagy kerék, engem nem ez érdekel, hanem az érdekel, hogy milyen ritmusok vannak, és az, hogy nekem ebben mi az élményem. Hiszen ha megnézzük, talán a negyedik képet, egy Pannonia motorkerékpár tükröződésénél igenis belerajzolja, beletükrözteti magát Eszter, mosolyog vidáman és azt mondja, hogy ez egy nagyon jó kirándulás volt, egy nagyon jó túra, ahol az én élményeimet, ritmus élményeimet figyeltem meg. Nem korrekt útikönyv albumot akar létrehozni, ahol ezek a 20-as évekbeli motorok és három, négykerekes kis speciális autók korrekt módon mint egy ilyen térképvázlat jelen vannak, hanem a kirándulás élményét, az odaérkezés élményét meséli minden egyes pillanatban és mindezt könnyedén teszi meg. Van itt egy Hoffer traktor talán, ha jól látom, vagy cséplőgép. Nem akarja nekünk teljes egészében - hiszen ez nem egy szerszám géplakatos oldal - megmutatni ezt a szerkezetet, de Guszti, a Guszti felirat, amely nyilván a traktor neve, vagy az eredeti tulajdonosé az bizony érdekli őt és ettől izgalmasak ezek a képek. Attól izgalmasak, hogy személyes az üzenet, Eszter személyes üzenetei, személyes naplója és nagyon örülök, hogy ebben a házi feladatban most érkezett egy ilyen kis összefoglalás. Egyetlen ok, ami miatt kettő disznó, hogy kell tudni nemet mondani, egy picit ezt lehetne feszesebbre venni, hogy mérlegre teszem az egyes képeket, a képek közötti kapcsolatokat, az egymásutániságot, és hogy olyan ritmizálást csinálok, olyan belső ritmust, ami a képeket egymáshoz képest is érvényesíti, és ilyen mérlegelés után ki szokott esni 2-3 kép, ami hasonlót mond el, az kiüti egymást, tehát ebből 2-3 kép még kimaradhatna. (szőke)
értékelés:

A tükröződések nagyon kedvelt témái az Estiskolásoknak. Sokféleképpen voltak földolgozva már. Törött tükrök, szobában fekvő tükrök, torzítós, homorú és domború felületek. Egy ilyen játékot látunk itt is. És talán annyi lenne a megjegyzés, hogy ez a tükör kint a valóságban segítve a közlekedéseket, talán Budapesten a feladatát végrehajtja és dacol az időjárással. Sok ilyen apró jelzést látunk itt a fényképen, ahogy a kép legalsó sarkán, az épület frontfalán egy kis foncsorhibát láthatunk a vakolatot kitakarva, vagy mindazokat a festékfoltokat, amely a jobb fölső sarkon érzékelhető, ha jól látom fönt a tükrön, vagy akár a tükörkeret, amely felhívó jelként pirossal és fehérrel körbe van festve. Ott is a festék sérülései mind ezt az idővel dacolást jelzik. Én nem szégyenlősködtem volna, azzal, hogy ezt a keretet megpróbálom kihagyni. Már csak azért is mert maga az optika, a fotóapparát optikája is valamilyen módon torzít, tehát ha magát ezt a tükröződő épületformát szeretném ábrázolni, akkor vagy nagyon sokat kellett volna az épületből vágni, és mindez a szép ovális forma nem lenne látható, vagy pedig ugyanilyen nehézség jönne létre, mint amit itt érzékelünk, hogy a keret benne is van a mi valós keretünkben, a képkeretünkben és nincs is. Én igazából azt a döntést hoztam volna meg inkább, hogy ezt a furcsa, szoció, pop-artos, vörös és fehér zebraszerű keretet is megtartottam volna, mert nincs ezen mit szégyenkezni, hogy ez az anziksz úgy teljes. Kettő disznóra tudnám ezt értékelni. (szőke)
értékelés:

Hazaúton, a felhők felett...

A pop art színvilágát érzékelhetjük itt a szokásos, hogy is mondjam – repülőgépből kinézek – képek sorozatában. Nagyon sokan készítették ezt el, akik repülőgépen utaztak, ha sikerült az ablak mellé helyezkedniük. Nyilván ezek parányiak, ezek a repülőgép ablakok, úgyhogy nehéz úgy komponálni utazásokon, hogy képzőművészeti szempontból, ritmikai szempontból is minden stimmeljen. Mégis azt mondom, hogyha lehetne, hogyha lehetett volna egy picikét izegni-mozogni avval a kamerával, ez a tűzvörös és acélszürke szegélyes szerkezet, valószínűleg meghajtómotor, vagy ott a háttérben a szárny egy picike széle, ha még erőteljesebben jelen van a képen, akkor ez a folyamatosan izgága világ még jobban számunkra érthető lenne. Ugye az Estiskolán többször beszéltünk a színdramaturgiában elsősorban a plakátfestészet kapcsán, hogy a vörös és a szürke egymásmellé helyezése az többnyire a mozgósító plakátok világában, húszas évek, Uitz Béla és más alkotásoknál felfedezhető ugye az egész modern művészet, főleg a plakátművészet egyik nagy üzenete, a vörös és a szürke egymás mellé állítása. Mert hogy ez nem csak dinamizál, hanem állandóan feszültséget is hordoz a két szín kapcsolódása miatt, vagy éppen a taszítása miatt, ellenpólusai miatt. Ez ezen a képen látható és ez az irány érzékelhető, csak arányaiban a párizsi kék felületeihez képest talán még jelentősebben kellett volna, hogy tömegében több legyen belőle és az alsó képmezőben erőteljesebben ott legyen. Tehát én ezt egy egydisznós képnek értékelem, de várom természetesen az alkotótól a továbbiakat. (szőke)
értékelés:

Biztos tudjátok, hogy nekem ezek a fajta történetek a gyengéim, hiszen Taliándörögdön az Ősök Házában a Dörögdi-medence múltját kutatva sok hasonló tárgy is látható. Bár szívemet melengeti és egyszerűen még szerencse, hogy csak gépelve érzékeltek engem és nem látjátok, hogy hogyan csorog a nyálam ezért a gyönyörű szép kerámia edényért, ami a kép jobboldalán van, vagy ezért a feliratos szódásüvegért, amely a kép baloldalán látható a feliratokkal. Nem véletlenül rosszalkodok és kötök bele ebbe a kép oldalsó felületbe, mert én azt mondom, hogy amennyiben ezek a tárgyak funkcióikban is látszanak és ezek a tárgyak mint múzeumi, vagy múltat idéző tárgyak fontosak egy képen, és itt azon túl, hogy egy fénytani tanulmányt látunk, azért erőteljesebben túllép a kép a valódi bemutatás felé - ez pedig azt jelenti, hogyha valami ilyet keresünk, akkor meg kell tisztelnünk a tárgyakat a fényképen keresztül azzal, hogy ezek a tárgyak ha nem csak formatanulmányokként vannak jelen, láthatóak, fogyaszthatóak, megismerhetőek legyenek. Ezalatt azt értem, hogy véleményem szerint túl szűkre van komponálva a kép és a két oldalfelületen a két ritmus nincs megtisztelve eléggé, így csak egy töredéke látszik a képen. Ugyanakkor a szódásüveg a baloldalon, mint szürkés felület maga az üvegrész nem tudja ellensúlyozni azt a barnás tömeget, amely a kerámiaedényen keresztül jelenik itt meg. Tehát a kép jobbra borul. Én ezt egy egydisznós képnek gondolom, de amennyiben megvan ez a családi környezetben, én meleg szívvel ajánlom, hogy vissza kellene menni és kísérleteket kéne végezni ezzel a képpel. Már csak azért is, mert azt az Eszter nagyon jól meglátta, hogy a talán kandallószél, vagy valamilyen lakásbelső szélnél különbözőképpen jelennek meg a fények, a baloldali vakolt felületen és a jobboldali árnyékban tartott felületen. Hovatovább annak a szódásüvegnek nagyon szép és nagyon izgalmas árnyékai is lehetnének, ha mondjuk kivárnánk egy másfajta fénytani helyzet idejét. (szőke)
értékelés:

Csősz Gergely "Varázsszemüveg" c. képét látva, jutott eszembe e számomra oly kedves régebbi képem.

Ilyen szép napsütéses téli napokon, az ebédemet kanalazva, ezt látom s
vágyódom a szabadba - sétállni, fotózni. De nem lehet, hisz vár a munka, s
számítanak rám...

Mostanában sokszor elhangzik elemzéseknél az előtér-középtér-háttér viszonylat. Ez azt jelenti, hogy a kovácsoltvas kerítésforma, amely nagyon jó kiválasztással a kép elejében valamilyen ablakkeret szegélyezésében látszik, a középtér fenyőkkel és ott egy fatörzzsel szintén érzékelhető, és a háttérben valamilyen épület okkersárgája sejthető. Ennél a képnél is azt mondanám, hogy ha a megfigyelés folytatható, érdemes a belső fényviszonyokat, melyek itt az előteret, tehát a rácsozat felületét, vagy a keretrészt jelzik, megnézni akár egy belső megvilágítással a síkokat, a három különböző síkot szétválasztandó, kicsit foglalkozni ezzel. Az előtér-középtér-háttér viszonylatában más-más napszakban is megfigyelni ezt a jelenséget, amely ezt a hármas tagozódást még jobban felerősítené. Hiszen itt most a kovácsoltvas felületek mellett a gyönyörű szép fenyő formák mint egy mesekönyvnek a feltáruló de rácsozott titkos kertjének kapuja kellene hogy érzékelhető legyen. Éppen a fények nem megfelelő megválasztása okozza azt, hogy összemosódnak a tónusok. Azok a szürkék, amelyek itt az előtérben jelen vannak tónusvilágában, ha egy picit hunyorítunk a képre, hasonló értéket mutatnak fekete-fehérben, mint a fenyőlombok sötétjei, és ebbe csak átsejlik valahonnan az a háttérben lévő sejtelmes épület, de nem tagozódik eléggé. Tehát én azt mondanám, hogy egy disznó, és ismétlést kérnék, amennyiben lehetőség van erre a belső felületből való kilátásra, visszatérni, és az alkotónak ezt ismételni. (szőke)
értékelés: