Ez egy másik irány, itt az az érdekes, hogy ezzel a színhelyzettel, ezzel a sárga-fekete-fehérrel megint egy erős dinamikai helyzetet hoz létre Eszter - legnagyobb dinamikai különbséget egyébként színdinamikában a sárga és a fekete hordozza, erősebbet, mint a fekete és a fehér - ettől van egy felkiáltás érzete is az embernek, főleg ezekkel a nagy függőleges vonalakkal, amit egyetlen egy dolog lágyít, ez az alkotó formája. Nem egy boldog üzenet, nem egy vidám helyzet. Gondolom, hogy ez annak is köszönhető, hogy azon a reggelen, amikor megy az ember munkába, és lekési a kombinót, akkor nem biztos, hogy ennek olyan nagyon örül. Eszter, azt mondom, hogy ezt a leckét is visszaadnám ismétlésre, mindaz mellett, hogy ez egy jó megoldás, de én mást várnék tőled. Kicsit most bujkálsz, és nincs erre okod. Ismerjük már egymást annyira, hogy ebből a sötétből, az ajtómögöttiségből kicsit gyere előrébb, mert téged akarunk, nem a lenyomatodat. Ismétlés. (hegyi)

Úgy használom, ahogy épp kézre esik. Tokkal, tok nélkül, egy kézzel, két kézzel, letámasztva. A házi feladat készítésekor meg épp úgy...

A képen egy korunkra nagyon is jellemző új tárgyat látunk, és ez egy elektronikus könyvolvasó. Ha megfigyeljük a kép üzenetét, azokat a jeleket, amiket azonosítani tudunk, akkor több síkon, több szálon tudunk elindulni Eszter megismerésében. Kompozíciós szempontból a főszereplő az Amazon Kindle nevű kütyü. Ez önmagában is jelez egy irányt: ezt az embert érdekli a technika, hiszen ha csak az olvasó ember mivoltomat szeretném mutatni, akkor előveszek a könyvespolcról egy könyvet, és azzal mutatom meg magam. Eszter döntése az, hogy szakít ezzel a hagyománnyal, nem egy tradicionális könyvet mutat nekünk, hanem annak egy elektronikus formáját. Olvasható a könyv, amit mutat: ez egy sci-fi írás, méghozzá nem egy mai darab, Asimov ezt az írást elég régen írta, legalább 50 éve. Ez is egy fontos üzenet, hogy mi az, amit ő jelképként küld, mert behozhatott volna más olvasnivalót is. Azért is jelképnek gondolom ezt, mert nem a könyv belső oldalairól valamelyiket mutatja, hanem a nyitó oldalát ennek a kötetnek. Szerintem ez is, mintegy plakátként üzen nekünk. A környezetet kell a következő lépcsőben megfigyelnünk. Ez a környezet egy párna, amin egy elefánt látható, és bár játékosnak gondolnám ezt az egészet, de mégis felnőttes világot mutat. Ez nem egy gyermeki ábrázolás, hanem ahogy a felnőtt nagyon is korrektül megfigyeli az elefántot. Színvilága és motívumvilága is a felnőtt megközelítése. Utolsóként mondom a kezet, Eszter kezét, aminek a tartása az, ami számít, és fontos, hogy nem használat közben mutatja ezt az eszközt, tehát nem megmarkolja, fogja a kezében, és olvas, hanem egy picit támasztja, de sokkal inkább szeretettel, mintegy simogatja az oldalát ennek a kis eszköznek. Ebben is van szerintem sok érzelmi szál, mert az ember mindig viszonyul valahogy a tárgyaihoz. Hol dühvel, mert akadályozza a mozgásban, hol szeretettel, mert egy régóta vágyott álom beteljesüléséről szól. Én itt most ezt az utóbbit érzékelem. Ha összefoglalhatnám azokat, amiket eddig elmondtam, akkor azt mondanám, hogy az első leckét mutatja be Eszter egy jó kompozícióval, emellett az üzenetnek az is fontos része, hogy ehhez a tárgyhoz ő érzelmileg is viszonyul. Nem ad hoc jelleggel elővett valamit, hogy na akkor megoldom az első leckét, ráteszem valamelyik testrészemet, és kész, hanem elgondolkodott azon, hogy milyen cselekvés az, amit szeretne nekünk megmutatni. Ez egy szabadidős cselekvés, tehát nem a munka frontjáról küldött üzenetet, hanem azt szeretné nekünk elmondani, hogy mivel tölti azt az időt, amit magával tölthet. Ebben látszik egy olyan irány is, ami az önbecsülésről szól, hogy rendezett a környezetem, hogy rendezett a kezem, rendezettek a viszonyaim, nyugalmas hangulatot teremtek magam körül, amikor elkezdek olvasni. Nem a kissámlin ülök, és nem is valami könyvtári gyűrött könyvet szorongatok, hanem a legújabb technikai megoldást használom. Én ezt egy jó iránynak gondolom, megvan rá a három csillag. Annyit tennék hozzá Eszternek segítségként, hogy talán ha az egész eszközt egy hajszálnyival följebb tolja a párnán, akkor többet kaphatnánk a kezéből, mert most ott van a hüvelyujjnál a vágás, ami nekem egy picit fájdalmas. A formákra kell figyelni. Ahogy ügyelt arra, hogy az elefántnak a háta ne legyen levágva a képen, így arra is kellett volna ügyelni, hogy a saját keze teljes formájában megjelenhessen. Ebben még van egy lényeges jelzés: ha megfigyelitek, akkor a képnek talán ha 1/6-át - 1/8-át teszi ki a kéz. Minden egyéb más fontosabbnak tűnik. Ez arra is jellemző lehet, hogy az ember a térből mennyit hasít ki magának a saját kényelmére. Vannak emberek, akik szeretnek elfeküdni a kanapén, és mindent, ami őket körülveszi, olyannak tekintenek, ami az ő kényelmüket szolgálják, miközben vannak olyanok, akik elkucorognak egy kis fotelben, egy csendes sarokban, és a világ többi része nincs úgymond a hatalmuk alatt. Én ezt is egy iránynak gondolom, majd Eszter elmondja, hogy ez a fajta elemzés mennyire tükrözi a valóságot, de ebből a képből nekem ez jön le. (hegyi)
értékelés:    

Hát Eszter, ez tíz pont. Én nagyon komolyan mondom, hogy olyat találtál megint, ami csúcsszuper. Lehet, hogy az autók vannak rád egészen extra hatással, de az öröm is látszik az arcodon, az, ahogy létrehoztad ezt a terpeszállást, ami erre a Citroen jelre rímel, ez kifejezetten tetszik. Az is jó, hogy meghagytad ott a tükröződő felületnél az eget, ami jól mutatja azt, hogy ez hogyan is készült. Ha ezt ennél szűkebbre vágod, akkor az embernek nem biztos, hogy leesik, hogy ez egy autó hátuljáról készült kép, és nem egy szendvics-felvétel. Szóval én nagyon örülök ennek. Igaz, hogy ez is egy kicsit dől, ez most éppen jobb felé, ezt lehet, hogy édemes lenne kiküszöbölni, de az ötlet zseniális. Ha téged ez ennyire feldob, és én ezt látom rajtad, a mosolyodon látszik, hogy te ezt élvezed, akkor azt is el tudom képzelni, hogy ebből egy sorozatot létre lehetne hozni a különböző autómárkák jeleivel, hogy arra te hogy tudsz rímelni. Azt mondom itt a férfitársaimnak, hogy a Renault jelet egészen extra lenne így megcsinálni. Száz százalékosan egyetértek a képpel, végre földobod itt a csapatot, fölrázod ezzel a mosollyal. (hegyi)
értékelés:

Azt nem tudom, hogy ez hol, hogyan készült, valahogy olyan, mint ezek az építészeti robbantott ábrák, ahol megmutatják az épületet furcsamód kívül is, meg belül is. Ezt sikerült elérned, és én ennek nagyon örülök. Annak kevésbé, hogy a kép elég erőteljesen húz bal felé. Ha már ezzel ennyit foglalkoztál, akkor nem ártott volna ezt egyenesre húzni. Én értem, hogy most körülbelül arra a pontra próbáltad a függőlegest beállítani, ami a templomnak az oldalfala. Ugyanakkor ezt a szabályt azért írja fölül a valóság, mert az optika torzítása miatt a kép jobb oldalán lévő ívek és az a falrész, ahol az ajtót és a kijáratot látjuk, elkezdenek dolgozni neked bal felé, tehát elkezdik ezt az egész tömeget balra rántani. Ezt kell valahogy visszahúzni. Ezeknél a nagylátószögű obiektíveknél nem olyan könnyű megtalálni azt, hogy mi lesz a kiindulási pont, a bázis, ahonnan elindulok. Ezek borítják a teret, ez a tulajdonságuk. Ennek a képnek különben ez az ereje is, hogy ezzel az obiektívvel készült ez a kép, ezért tudtad ezt az egészet befogni. Számomra nem teljesen világos, hogy ezt a tükröződést mi is hozta létre. Az biztos, hogy valamilyen tükröződés lehet, ugyanis ott van egy ilyen ablakmaradvány, ami a boltívre rátükröződik, tehát ebből gondolom, hogy ez valamilyen fénytani hatás. Izgalmas kép, tetszik, érdemes majd erre figyelni, hogy a tömeg hogyan húzza el a képet az optikai torzítás miatt. (hegyi)
értékelés:

Minden nyáron izgatottan vártuk, mikor érkeznek meg az első gólyák.
Végre nem csak ilyen kis bolha-méretű gólyákat látok, hanem itt azért ez a madár jobban kivehető. Sok mindent ezzel nem lehet csinálni, tudom, hogy a gólyák viszonylag öntörvényű állatok, távirányítással nem működnek olyan jól. Ebből kifolyólag én köszönöm ezt a képet, mint dokumentáció abszolút szeretem, dehát ebből ennél sokkal többet nem nagyon lehet kihozni. Persze, fontos a gólya, de ha már ez a kérdés, hogy gyerekkoromban milyen fontos volt a gólya, akkor lehet, hogy ez már a Gyerekkor leckébe illene, de azt mondom, hogy elfogadom Nyár leckébe. Vannak olyan képi történetek, amiket már sokan megcsináltak, és ettől van ezek között olyan, ami ettől hatásában kezd el gyengülni. Ha nem valami extra helyzet történik egy gólyával, akkor már egy természetfotós nem is biztos, hogy le fogja fotózni. Számunkra nyilvánvalóan mást jelent, mert más érzelmi helyzetben vagyunk, esetleg máshogy kapcsolódunk ehhez a meséhez, de azért arra kell törekedni, hogy valamilyen szinten képileg olyat csináljunk, amibe bele tudunk mi magunk is kerülni, amitől az többé válik, mintha ezt mondjuk én fényképeztem volna le ugyanígy. Remélem érthető amit mondani akarok. Ezért nem tudok én erre három csillagot adni. Ez egy érzelmi jel, egy szignó, amivel Eszter egy táblára felírja a többieknek, hogy neki mi a nyár, de nem jutunk ennél tovább. Erre most egy csillagot tudok adni, annak kifejezetten örülök, hogy nem valami bogarászandó picike kis flekk a gólya, hanem viszonylag közelről látjuk. (hegyi)
értékelés: