Amikor megláttam hangszer restaurátor barátom nagybőgőjét, olyan volt, mintha tükörbe néztem volna. Ez a bőgő én vagyok, saját magam.

Olvastam a hozzászólásokat: egy dolog miatt szeretnék erre reagálni. Az érthető, hogy miért ellenfényben készült ez a kép. Fénytanilag, ha megfigyeljük, itt arról van szó, hogy van egy tárgyunk, és erre a tárgyra vetítődik rá egy kép. Erre a fényes felületre, ami az üveg, ami mögött a nagybőgő, és a nagybőgőnek is a lakkozott felülete van, vetítődik valami rá. Ez csak akkor tud megtörténni, ha az a valami, ami rávetítődik, fényben van, tehát maga is fényt tud visszaverni, sugározni. Ez akkor jön létre, ha a modell szemben áll a fénynek. Ha háttal állna neki, és ha a bőgőnek a teste kapná a fényt, akkor nagyon szépen látnánk az erezetét, a lakkozását, de nem látnánk benne Rozit. Ez viszonylag egyszerű képlet. Egyébként én ezt egy nagyon jó megoldásnak tartom. Kifejezetten szeretem azt, ahogy ez kinéz, talán az aljánál van egy kicsi bizonytalanság, mintha ott lenne egy zajos, szemcsézett rész, az vágható lenne. Másrészt, ha hoztam egy döntést abban, hogy a képnek az oldalánál vágtam ezeket az íveket, ez nyilván abból is adódik, hogy magamat próbáltam belekomponálni, azzal voltam elfoglalva, hogy a kezem, a karom, a mellem, a hasam, a nyakam benne legyen, akkor a másik oldalon ezt ugyanígy le kell vágni. Ez most így kicsit féloldalas. Elfogadom a vágást, de akkor mind a két oldalon következetesnek kell lenni ebben. Rozi munkáihoz mérem ezt a képet, azokhoz a munkákhoz, amiket tőle eddig kaptunk. Egyrészt köszönöm, hogy elkezdte a leckéket újra, másrészt az első leckét megoldottnak tartom, azzal együtt, amiket elmondtam, és amiket remélem, hogy Rozi jegyzi magának a jövőre nézvést. Ez egy három csillagos kép, és az első osztály első leckéje ezzel megoldásra került. (hegyi)
értékelés:    

Nagyon szép virágfotót kapunk Rozitól, annyit hozzáteszek, és ez valószínűleg nem a Rozi hibája, hanem a fényképezőgépéé, hogy nem teljesen ott, és úgy éles ez a kép, mint ahogy az az igazi lenne. Ezzel túl sok mindent nem nagyon lehet tenni, ezt elfogadom így ahogy van. Persze, ha Rozi majd úgy gondolja, és olyan lesz a helyzet, hogy törheti a fejét egy másik gép beszerzésén, akkor majd érdemes lesz ezzel a technikai résszel is foglalkozni. Ami a képnek az érdeme, hogy egy olyan rózsafotót látunk, ami a szokványostól eltérő képkivágást és kompozíciót mutat. Ami ebben a képben izgalmas az nem is a fő központi figura, hanem az a két másik rózsafej, ami ennek a nagynak az árnyékában él, amit, mint egy kis satnya ikertestvért, elnyom a főszereplő. Azt is hozzáteszem, hogy ez akkor is működött volna, ha nem alkalmazza ezt a fekete-fehérré egyszerűsítő photoshop effektet. Két irány lehetséges: az egyik, hogy színesben dolgozom, a másik, hogy fekete-fehérben. A köztes állapot miatt a határozottságából is veszít a kép. Ha fekete-fehérrel dolgozunk, a tónus az, ami abban fog segíteni, hogy ez egy gyászos, szomorú állapot, vagy pedig egy erőtől és energiától duzzadó állapot. Izgalmas lenne fekete-fehérben elkezdeni egy kicsit gondolkodni, mert a tónusrenddel szerintem jó tisztába jönni, és ehhez a fekete-fehér könnyen ad segítséget. Ha színesben hagyom, akkor evidens, hogy ez egy öröm, és akkor tényleg csak a formai rész az, ami az örömhöz vegyít némi egyéni ízt, némi olyan élményanyagot, amivel az életben sokszor tudunk találkozni. Szóval az irány jó, és a meglátás is jó, a technikára nem tudok most mit mondani, elfogadjuk olyannak amilyen, viszont ezt a bindzsizést én nem kedvelem, ez ennél a képnél gyengít, úgyhogy kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

Milyen hülyeség, hogy a Butterfly - azaz pillangó - tulajdonképpen azt jelenti, hogy vajlégy, nem?

Péntek valahol Angyalföldön.

Rozikám, köszöntünk a fotográfusok között, megérkeztél. Ezt azért mondom ilyen határozottan, mert ez egy olyan kép, aminek a nyomában el lehet indulni. Rozi, hagyd a francba a bindzsizéseket, a makrókkal, amiket a géped nem is biztos, hogy rendesen meg tud csinálni. Ez valószínű a gépednek is könnyebb megoldás. Normális fényviszonyok között, normális távolságokból készített fényképekkel meg tud birkózni egy kisebb kompakt gép is. Ez egy teljesen érthető, zseniális történet. A Roncsfilm jut eszembe róla, a hangulata nagyon hasonlatos. Elképesztő az, hogy itt a szeméthegy között egyszer csak ott van a kiterített ruha. Ebben a képkivágásban még az sem bukik le, hogy esetleg ott a képnek a jobb oldalán ott van valami kacsalábon forgó csoda kertes ház, és közben ott van a rendetlenség is. Tehát ez egy nagyon jó meglátás, Rozi, három csillag, ebbe az irányba haladj tovább. (hegyi)
értékelés:

Lemenőben a nap, s a büszke lovas mozdulatlanul áll, csak áll, csak áll...

Szeretem ezt a képet, el tudom képzelni, el tudom fogadni a Csend leckére. Nagyon szépek a fények, nagyon szép ez az egész játék. Én a képnek a fölső egyötödét levágnám. Ez a kép számomra addig izgalmas, ami a kép fölső részét illeti, ameddig ezek a felhőcsíkok tartanak. Ami utána kékbe átfordul, az nekem ehhez a képhez nem nagyon ad hozzá. Ezt azért is mondom, mert úgy kompozíció is erősebb lesz. Azok a felhő- és fényjátékok, amik a háttérben vannak, ezzel a sziluettes tömbbel jobban harmonizál. Tömegelhelyezésében is izgalmasabb lesz. Tehát én ezt a vágást megcsinálnám. Mindezzel együtt a kép az tökéletesen rendben van, megkapja a három csillagot, és próbálja ki Rozi azt, hogy ezt a vágást ő megcsinálja, ha egyetért. (hegyi)
értékelés:

A június 25-i Rozi rádiózik riportalanya. Nagy dohányos. Ahogy rágyújt - szertartás a javából! - csak úgy dőlnek belőle a szavak...

Ez a képsorozat a Riport leckébe érkezett. Rozi, miközben rádióinterjút készített a barátjával, megfigyelte a cigarettázás műveletsorát. Azt Rozi és én tudjuk, hogy több kép készült, mint ahány most bemutatásra került, a szűkítéssel segítve a témára fókuszálást. Ugyanakkor azok a képek, a képsor azon része, ahol a szereplő portréja is megjelenik, gyengítik a cigis képsor erejét. Ez nem azt jelenti, hogy a cigarettázó férfi arca ne kerülhetne a képsorba, de úgy érzem, hogy a cselekvésről a fókusz azoknál a képeknél a szereplőre kerül. Magyarán: Rozi nem a cigarettázást, hanem a cigarettázót figyelte. Ezen túlmenően pedig arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a tárgyfotóknál indolkolt lenne az élesség. (hegyi)
értékelés: