Életem első repülőútja, és gyermekkorom dőlt romba: Isten nem is a felhők fölött lakik.

A filozófiai kérdés, amit Zsófi felvet, vicces akar lenni, és mégis az érdekes ebben az, hogy a viccessége mellett is még benne maradt az a rácsodálkozás, ami egy fontos impulzus. Emlékszem, hogy amikor én repültem először életemben, ha nem is pont ezen gondolkodtam el, de mégis nagyon közeli dolgon, mert meghökkentő az élmény, hogy micsoda furcsa dolog, csak attól, hogy az ember egy repülő szerkezettel fölé tud emelkedni a felhőknek, olyan üzenetet tud hordozni, ami mindenkinek nagyjából ugyanúgy dekódolható. Nem egyszer előfordult az, hogy rossz időben, télen kellett fölszállj repülővel, szürke, havas, vacak idő volt, és az ember fölment a felhők fölé, ahol sütött a nap, ami egy pillanat alatt elmos minden lenti nyavalyát. Ez nagyon giccses megfogalmazásnak tűnik tőlem, de mégis ezt éreztem. Ennek a képnek is itt az ereje, mind amellett, hogy ott fönt ez van, tehát nem ül ott sem angyalka, sem Isten, sem semmi a felhőkön. Ezek a nagy pamacsok olyanok, mintha madártejet látnék, de azért van az egésznek egy olyan díszlet jellege, ami zseniális. Talán annyit fűznék hozzá, hogy ha már maga a jelenség nem valami őrület, tehát nem találtam odafönt senkit, másrészt a felhők is konszolidáltan mutatkoznak, akkor az nem árt, ha az ember meghagyja a kabin ablakot, mint keret, mert jótékonyan tud hatni a képi kompozícióra a kabin ablak. Előfordul az is, amikor ellenfényben van minden, amikor a gép mögül süt a nap, és a gép árnyéka rákerül a felhőre, az egy őrület. Nehezebb megtapasztalni, mert olyan időben, olyan irányba kell repülni, hogy ez létrejöhessen, de nekem volt szerencsém ezt látni, úgyhogy az még egy másik lehetőség. De ez a kép tetszik, és a filozófiai gondolattal együtt hozza nekem az élményt. A leckemegoldáshoz viszont várnék személyes megközelítést, történetet, képben. (hegyi)
értékelés:

Albérletben.

Itt azt tudom mondani, amit már mondtam, ha gyertyákat látunk a képen, hogy a gyertyának az a funkciója, hogy meggyújtsuk. Tudom, vannak olyan díszgyertyák, amit az embernek nincs szíve meggyújtani, tapasztaltam én ezt, nem értek egyet vele, mert minden tárgy arra való, hogy használjuk, még a díszgyertya is, egyébként giccs. Tehát ennek a két kis teamécsesnek is jót tenne, ha világítana. Persze a láng hőt termel, és akkor csak bizonyos magasságból lehetne biztonsággal lefényképezni, anélkül, hogy égési sérüléseket szenvedne az ember ebben a beállításban, de nem lenne rossz, ha ez megtörténhetne. A másik dolog az, hogy ez, ha jól látom, egy vakuval készült felvétel, és ez most talán megoldható lett volna két íróasztal lámpával is. Azért lenne ez jobb, mert plasztikusabbá lehetett volna tenni azokat a tárgyakat, amik most szerepelnek ezen a beállításon. Ezt én most úgy fogom fel, mint egy csendélet, és nagyon meghatározó számomra az, hogy alapvetően a körformákkal dolgozik az alkotó. Ha megfigyeljük, itt van egy fekete tányér, ami egy körforma, van két mécses, ami szintén körforma - annak kifejezetten örülök, hogy nem egy smiley akart ebből létrejönni, mert akkor lehet, hogy agyvérzést kapok - és vannak a rózsaszirmok, amik szintén körformák. Ennek talán csak a levelek ellenpontoznak a lándzsás formájukkal, de azok is viszonylag gömbölyű formák. Ez abszolút egy nőies megfigyelés, és egy nagyon fontos ügy, hogy a térrendezésben vállaljuk azt, hogy mi a mi attitűdünk, amivel megközelítjük ezt a helyzetet. Ez számomra abszolút elfogadható. Itt talán egy kicsit az zavar, hogy ennek a kompozíciónak a középpontjánál a két zöld levél az, ami nekem túl erős. Ha a rózsaszirmokat tettük volna a két mécses közé, és azokkal rendezünk, akkor nyugalmasabb helyzet jött volna létre. Most, miközben ez a körforma révén akár még egy ying-yang jelnek is felfogható helyzet létrejön, szétszabdalja ez a zöld levél. Kevesebb is elég lett volna ebből, a tányér széle felé elrendezve. A háttér, ahogy meg lett rendezve az első beküldött leckédnél, a bemutatkozásnál, itt most ez a háttér egy asztallap. Ez azonban ebben a megvilágításban túl homogén, nem tudja jól keretbe foglalni ezt a fekete tányért. Nehéz dolog ám a fekete fényképezése, nem egy könnyű ügy, főleg egy ilyen félig selymesen csillogó felületet fotózni, mert ebben a helyzetben benne van az, hogy olyan csillogások is létrejönnek, amiket az ember nem biztos, hogy tudatosan bele akar tenni. Nagyon csínján kell bánni a fényekkel. Hogy ez a Tökéletesség leckébe került, nem vagyok biztos benne, lehet, hogy a csendélettel kellene elkezdenünk foglalkozni ahhoz, hogy egy ilyen térrendezésnél már el tudjon indulni az a másodlagos értelmezési vonal, hogy azon kívül, hogy az ember egy kompozíciót lát, ezt értelmezhesse is tökéletességnek. Értem én, persze, hogy itt maga a hangulat az, amire az alkotó utalni akar, hogy valamilyen társas kommunikációs helyzetben szereplő tárgyat látunk, utal egy érzelmi helyzetre az elszáradt rózsalevél. Ugye nem kell nagyon szételemeznem, hogy mit is jelent a rózsa, főleg az ilyen vöröses-sárgás rózsa. Ezt a színt hozza a mécses is, ezek mind erős érzelmi utalások, és ebben én érzek egy melankolikus vonalat is, mert nem lett meggyújtva a két mécses, és nem látom azt, hogy ez abban a pillanatban készült volna, amikor ez az érzelmi helyzet a csúcspontján van. Ebből arra tudod következtetni, hogy ez egy visszaemlékezés egy pillanatra, mint emlékkép üzemel. Ez teljesen elfogadható, de a Tökéletesség leckére nem vagyok biztos, hogy száz százalékos megoldás. Ha Zsófi egyetért, akkor én ezt áttenném a Csendélet leckébe, és a Tökéletesség leckére várnám a megoldásokat, de talán a csendélettel kellene elkezdenünk foglalkozni majd, főleg akkor, ha az első három leckére mindre megérkeztek a beküldések. Várom a folytatást arra is. Ha áttettük a Csendélet leckébe, akkor ez, mint irányvonal, most egy csillag, folytassuk erről a kommunikációt. A javaslatom az, hogy a kisboltból kell hozni egy almát, kell keresni egy narancsot, egy körtét, szóval valami olyan formákkal kezdjünk el először játszani, amik a nézőkben nem váltanak ki ellenszenvet, és ezekkel a formákkal rendezzünk teret, utána ezeket tudjuk gyakorolni. Ha idegenkedik az alkotó a gyümölcsöktől, akkor valami más klasszikusabb tárgyakat válasszon. (hegyi)
értékelés: