Kápolna-hegy

Kápolna-hegy

Aludni készül.

Nagyon tetszik ez a kép azért, mert jól keretezi a lombozat a képet, attól, hogy ilyen kiégett a táj és átlátunk a szőlőn, ez nagyon jót tesz az egésznek, mert hívogat oda hátra minket, miközben mi békésen álldogálunk a fa alatt, tehát szépek a ritmusok, jó osztatú a kép. Abszolút jól hozza ezt a hangulatot, ami a lombhullásnál létrejön. (hegyi)
értékelés:    

Barátok

Barátok

Teljesen olyan érzésem volt, hogy szegény kidobott sírok itt bátorítják egymást. I've got your back and you've got mine!

Az a megfigyelés, amit Zsófia tesz, az egy érdekes kérdés. Amikor temetőben járunk, látunk szétdúlt sírhelyeket, és fölmerül az emberben a kérdés, hogy ilyenkor mi történik, és miért bontják meg azt a rendet, ami a temetőkre oly jellemző, ezt a nyugalmas, csendes, magányos helyzetet, miközben azt nézzük meg, hogy minden egyes sírkő a maga sutaságával is, de egy-egy mementó, egy-egy szobor, és ezeknek az idővel való harca is nagyon fontos. Akkor persze az ember, ha kicsit utánagondol, akkor rájön, hogy nyilván új temetés van, vagy lejárt a bérleti díja a sírhelynek, szétszedik ezeket és innentől kezdve nem tudom, hogyan tovább, hogy raktározzák, vagy kidobják, vagy újból hasznosítják. Az biztos, hogy belátunk a kulisszák mögé. Azért érdekes az, amit Zsófi itt mutat, mert ahogy ezek egymásra vannak dobálva, adnak egy olyan érzetet, ami továbbmutat azon a primér szinten, hogy sírköveket fotózunk. Annyiban tudnék segíteni Zsófinak, hogy ilyenkor fontos lenne, hogy arra a szintre menjünk le, ahol ezek a tárgyak vannak, függetlenül attól, hogy ő nem kiskutya, vagy kisgyerek, de az a szemszög fontos, hogy abból a perspektívából nézzünk, ahol ezek elhelyezkednek. Úgy közelebb jutunk hozzá, bensőségesebb lesz az ábrázolás. Kompozícióban is ki lehet ezzel takarni olyan részeket, amik esetleg esztétikailag nem olyan jó. Például a hátsó sírnál ki van taposva a fű, nyilván ennek van funkciója, de esztétikailag nem olyan erős. Ha egy kicsit leguggolok, akkor maga ez a tömeg, ami a kép előterében van, takarta volna a hátsó részt. Ezzel tessék játszani, hogy honnan exponálok. Érvényes lehet a teljesen felülről való exponálás is, csak annak egy leltár jellege van. A bensőséges ábrázoláshoz oda kell vinnünk a nézőt, arra a szintre, amit mi is meg akarunk neki mutatni, mert a kamerával mi a nézőket hozzuk be a képbe. Amikor ott vagyunk a helyszínen, akkor a nézők a mi kameránk által látnak. (hegyi)
értékelés:

Mécses

Mécses

Minden home-made: a függöny és a mécses is!

Itt látjuk azt a függönyt, amit már egyszer megkaptunk, mint épített környezet, most ennek egy változatát kapjuk, és ez már egy lényegesen jobban értelmezhető helyzet szociografikusan is. Azt a mécsest én meggyújtottam volna, nem ártana, ha lenne lelke, és világítana, esetleg kistükörrel valahonnan ezekre a csillámló kristályformákra is valamit rá lehetett volna még villantani. Néhol megtörténik ez a csillogás, erre még valami erőt kellett volna adni, és amennyit a kép tetejéből vágnék, annyit hozzátennék alul, legfőképp azért, hogy ne vágódjon be egy fő motívum. Elfogadom Épített környezetnek, hiszen magunk alakítjuk a belső környezetünket is, nem csak az utcát, úgyhogy a leckemegoldás rendben van, a kidolgozottsággal vannak problémáim. Egy csillagot adok, és kérnék egy ismétlést is. (hegyi)
értékelés:

Sosem tudhatod

Sosem tudhatod

hogy mire gondolok. De a rendetlenség körülöttem többet mond, mint szerény személyem látványa.

Örülök annak, hogy Zsófi dolgozik saját magán, és azon, hogy ezeket a leckéket megoldja. Annak kifejezetten örülök, hogy érzelmileg, és nem technikailag próbál ehhez közeledni, mert az első három lecke legfőképpen az érzelmi, önismereti megközelítésről szól. Az is egy érdekes megfigyelés, hogy nagyon puritán tárgyi környezetben helyezi el saját magát, és ebben a környezetben kifelé néz a képről, miközben alig valamivel többet enged kompozícióban a kép középpontjából elmozdulni, tehát, miközben ez egy nyugalmas póz, mégis feszültséget hordoz a kép, feszültséget ad át. Az is tetszik, hogy egy keresetlen képi helyzetet mutat, nem flancolta magát fényesre, nincs báli ruhában, ott van a kis pokróca, a kis fülhallgató zsinórja, a falon a képek, amik fontosak neki, és ebben a kis pizsiben ül velünk szemben. Az arckifejezés nagyon sok mindent elárul arról, hogy van egy helyzet az ember életében, amikor szeretne kommunikálni, szeretné elmondani azt, ami belül nyomja, és mégis az adott pillanatban, amikor ott ül szemben vele egy barát, vagy egy valaki, akkor hirtelen mégis elnémul, mert nem tudja, hogy hogyan kezdjen hozzá. Nekem ez jön le erről a képről, én ezt nagyon köszönöm, majd kompozícióban próbáljunk erősíteni: fejtetőből nem vágunk, az egy fontos dolog lenne. Szépek a fények, de ezen még lehetne picit dolgozni. Szóval, ha ezt, mint önportré értékelem, akkor vannak itt kérdések, amiket föl kellene tenni, de ezt most, mint üzenet értékelem, és az üzenet ereje nagyon erős. (hegyi)
értékelés:    

Visulenia

Visulenia

Honnan is jött a nicknevem, Visulenia. A képet rajzolta: Török József, de a kicsi version.

Szerintem Juhász Dani még nem járt erre, mert neki biztos, hogy nagyon tetszik. Én nem akarnám értelmezni a képnek a szövegi részét, sőt, az üzenet is elég érdekes, ez egy barlangrajz, csak nem barlangban készült, hanem valami klozetajtón, de a lényeg az, hogy izgalmas, hogy Zsófi ilyet megfigyel, és rá is mély hatással volt. Nem tudok elszakadni ettől a szövegi üzenettől, a vizeletmérőn nehezen tudok továbblépni. Itt egy párkapcsolati helyzetet látunk, van valaki, a boldog, égnek álló hajú keresztbe tett lábbal, és van egy kevésbé boldog, hosszú hajú kislány. Én megértelek Zsófi, abszolút értem a nicknév választást is, ez első leckének tökéletes, mert magyarázatot ad nagyon sok mindenre, lehet, hogy több mindenre, mint amennyire te gondolsz. :) (hegyi)
értékelés:    

Köldököm

Köldököm

- Te Mari, csuda a pírszinged!
- Csitujjá má, nem kell hogy az egész falu tudja!

Izgalmas ez a kék piercing a kék lábkörömmel, ezt tessék észrevenni. A világítással lehetett volna segíteni, ha kevésbé tárgyiasult a világítás, kevesebb fény, esetleg kislámpával, sötétebb helyzetben rávilágítok a köröm részre valamennyivel több fényt, megcsillantom ezt a piercinget, de magából a valós helyzetből kevesebbet adok. Amikor ilyen szórt fény van, ez nem teszi lehetővé, hogy létrejöjjenek azok a formák, struktúrák, amik az ember testén létrejönnek redőkből, izomcsoportokból, meg abból, hogy térbeli testről beszélünk. Itt mindenképpen kellene játszani a megvilágítással. Zsófi, ott lesz még az a piercing, ha nincs ilyen körömlakkod, én veszek neked, de csináld ezt a képet meg újra. Kicsit gondolkodj a világításon úgy, ahogy a 10 év c. képnél gondolkodtál róla. Kell, hogy itt is belefektess egy kicsi energiát, hogy megfigyelni, ha van egy redőny, azt használni, vagy bármi olyan felület, ami árnyékot ad, és ezt az egészet egy kicsit játékosabbá teszi. Ismétlés. (hegyi)

10 év

10 év

Új termékünk, az idő! Próbálja ki Ön is! Ilyen volt... ilyen lett! Ne hagyja kis ön sem! Ha most megrendeli, ajándékba kap tőlünk élményeket!

Ez nekem inkább kamaszkor, és olyan leckénk nincsen. Ezt azért mondom, mert itt az utalásba még egy ritmust bekapcsoltam volna. Itt van ez a képkeret, itt van egy főszereplőnk, és őhozzá képest ez a képkeret elhelyeződik, és mind a két kép valamiről mesél. Nyilván látjuk a különbséget, az időt észlelni tudjuk, azt, hogy hogyan tűnik el a haj, hogy kerül föl a szakáll, hogyan változnak az arc szerkezetei. De mindehhez vagy azt a döntést hozom meg, hogy a kettőt úgy állítom párhuzamba, mint egy kettős portré, és nagyjából ugyanazt a beállítást követem el, akkor ezt pontosítani kell, vagy pedig azt mondom, hogy „lírai” utalást akarok tenni, és valamilyen folyamatot, utat szeretnék megmutatni, a felnövés, az érés útját, és akkor ez még igényelne egy lépcsőt. Itt esztétikáról van szó, a képkeretről az árcédulát levenném, nem csak a fotó kedvéért, az engem nagyon zavar. Azt pozitívumként emelem ki, hogy maga ez a képkeret milyen érdekes árnyékokat vetett a modellnek az nyakára, vállára. Mindez olyan, mintha valamilyen kockás pokróc lenne odadobva, úgyhogy ez nagyon rendben van. Arra kell figyelni ilyenkor, hogy ezek az árnyékok amilyen jól mutatnak a testen, nem biztos, hogy mindenütt szerencsésen mutatnak az arcon. Ha én hozom ezt a döntést, akkor valami olyan helyzetet próbálok találni, hogy az arcra kerüljön az árnyék, és kevésbé a szemre, mert az arc felülete kevésbé izgalmas felület, miközben a szem az, ami beszél. Az ötlet viszont nagyon tetszik. Az, hogy nem csak ilyen volt-ilyen lett képet rakunk egymás mellé, hanem mindezt kompozícióban és fényjátékban is Zsófi igyekezett elhelyezni, ez egy nagyon fontos dolog. Van itt ez a képkeret, nézzük meg, önmagában, ha ez egy asztalon szerepel, akkor azt mondjuk, hogy ilyen volt a kisboltban, de ezzel a fényjátékkal, a csillanással, az árnyékvetéssel ez egy megfigyelés eredménye. Gondolom ezt Zsófi megfigyelte, utána azt mondta, hogy „állj ide mögé, nézzük meg, hogy ez mit mutat akkor, ha ezt én rád vetítem”. Ez mindenképpen egy üdvözlendő út. Kettő csillagot adok rá, mert itt az ötlet az, ami tetszik. (hegyi)
értékelés:

Másnap

Egy tequilás este másnapja.

Zsófi egy punk tulajdonképpen, ezt már be kell lássam, és provokatív üzeneteket küld a leckébe akkor, amikor belebújik a kisördög. Ételfotó az egy viszonylag érdekes dolog, Zsófi, én ezt ugyan nem enném meg, persze vannak olyan szituációk, amikor az ember rákényszerül dolgokra, remélem, hogy azért veled ilyen nem történt. A lényeg az, hogy mint ételfotó ezt nehezen tudom értelmezni, de értem a viccet, el is fogadom, vegyük úgy, hogy ez egy vicces ételfotó. Viszont mint kompozíció, mint tónusrend abszolút elfogadható az üzenet, talán a képnek a jobb oldalából, a bot végénél én vágtam volna, de ennyi az elsődleges üzenet kompozícióban, amit tudnék mondani. A másik az, hogy ez a Jacobs feliratú 3.1-es kávénájlon a maga tényszerűségében és szociografikus ábrázolásában neked lehet, hogy fontos, de az egész dolog ledobja magáról, és agyonveri azt, ami ugyanennél a képnél szépen megfogalmazódik a hamuval, ami egy kis koszosságot ad ennek az egésznek, az elszopogatott citromkarikákkal, amik bele vannak dobálva ebbe a tányérba. Semmi más nem kellett volna történjen, mint azt a döntést meghozni, hogy mi is érdekel engem, mi az, ami izgalmas ebben? A különböző vízszintesekhez meg egyenesekhez képest ez a nagymamánk korát hozó tányérminta-világ, és a körformák, és ebben a természeti formáknak a citrommal megmutatott körök izgalmasak. Ebbe a képbe még az az eszköz is belefér, ami ott van, mert az is organikus forma. De ez a reklám dolog számomra kiugrik ebből az egészből, gyengíti az üzenetet. Erre én adok neked egy csillagot, és legközelebb legyél olyan bátor, hogy meghozod ezeket a döntéseket, és azt mondod, hogy nem a dokumentálás a lényeg, mert ettől már eleve elrugaszkodtál azáltal, hogy fekete-fehérre vetted a képet. Ez már nem dokumentálás, és ha ezt a döntést meghoztad, nyugodtan bele lehet nyúlni a tálba, és azt a két vackot onnan kivenni. Minden ugyanígy megmarad, és meglett volna a három csillag. (hegyi)
értékelés:

Függöny

Nem csak hogy épített környezet, hanem egész konkrétan batikolt!

Zsófi, feszegeted a határokat, azt lássuk be, hogy mitől épített környezet az, hogy egy függönyt lefotózol, miközben megfogtál, mert épített környezet, ember által épített a függöny is oda, nyilvánvalóan valaki azt odarakta, nem oda teremtette a jóisten. Értem én a párhuzamot, nagyon szépen meg van fogalmazva ez a textil, de én csak bemondásra hiszem el, hogy ez függöny. Ez bármi más is lehetne. Mivel ez a batikolós technika magában hordozza azt, hogy ezen különböző furcsa nyomok alakulnak ki, ezért nem tudom eldönteni, hogy mi az, ami árnyék, mi az, ami gyűrődés, mi az, ami rajta van, mint festék, nincsen viszonyítási pontom, nincs meg az, hogy mihez képest. Valamennyit akár a karnisból, akár a párkányból, akár a környezetből meg kellene hagyni. Ha ez függöny, akkor ezen biztos átsüt a nap valamikor, ha igen, akkor, ha valamit berakok az ablakba, akkor fog valami árnyékot vetni, azzal az árnyékkal el tudok kezdeni dolgozni, ha felismerhető az árnyék, akkor az már valamit jelent. A „mihez képest” nincs meg a képen, nem az a baj, hogy ez 13-as lecke, hanem az, hogy nem tudom, hogy mihez képest függöny ez a függöny, lehetne ez ágytakaró is. Ismétlés. (hegyi)

Szöszi pihen

A lehető legjobb helyet találta meg.

Igen, lebukott a macska, én sosem értettem, hogy miért csak az egyik oldalán nő a virágcserépben a szegfű, most ezt megtudtam. Félretéve a viccet, ez egy nagyon érdekes kép, jó a kompozíciója, tessék megfigyelni azt a szögletes kerítésrácsot, amihez képest ez az íves forma elhelyezve, ebben a macska, ahogy megjelenik, tónusban is rendben van. Megint azt mondom, hogy amit ebből a fényképezőgépből ki lehet hozni, azt Zsófi mind kihozta, és az a megfigyelés, hogy az a kis virág ott van, mint egy dísze a cicának, szerintem tíz pontos találat. Szöszi megkapta ezt a kis díszt a hajába, ez nagyon jó dolog. (hegyi)
értékelés:    

Koponya I.

Nagymamám háza falán.

Van egy Koponya II. képünk is, a két képről most ennél a képnél beszélnék, mert tulajdonképpen mind a két kép hasonló dologról mesél, miközben a kettőből nekem ez az első kép az, ami fotótechnikailag jobban sikerült kép. Nagyon nem mindegy, hogy ezen a szarvon létrejönnek-e tónusok, és ezzel a térbelisége, formája, és struktúrája megjelenik-e, vagy, mint a második képnél, ez egy sötétbarna folttá csökken. Ismerem én is a helyet, volt szerencsém ott járni, ahol Zsófi, és tudom, hogy nem egy egyszerűen megfotózható dolog, mert a nagy pusztaságban van egy tanya, ott ha süt a nap, akkor nagyon sok a fény, meg fehérek is a falak, tehát elég nehéz ezt a dolgot megoldani fénytanilag. Ezt jól sikerült megoldanod, a Koponya I. tökéletesen rendben van, ez egy nagyon jó expozíció. Én nagyjából tisztában vagyok, hogy milyen fotómasinával rendelkezik Zsófi, amit abból a gépből ki lehet hozni, azt itt maximálisan kihoztad. Ami az üzenetét illeti a képnek, az egy nagyon érdekes üzenet, mert nagyon sokrétű üzenet, de annyira szemérmesen fogalmazol, hogy ez csak annak bontható ki az összes rétegét illetően, aki ezt a személyes történetet ismeri. Aki nem ismeri, annak megakad ez a történet az első szintnél, Tisztelet, búcsúzás, gyász, mert egy koponyát látunk. Jóska kiokosított engem, ez egy merino kosnak a koponyája, és az első rétege ez a lecke értelmezésénél. Ezek az állatok, még akkor is, ha nagy számban vannak jelen, ki tudunk alakítani velük valami személyes kapcsolatot, és nyilvánvaló, hogy ha valamiért ez egy házfalra fölkerül, mint díszítőelem, valamilyen köze a háziaknak ehhez a koshoz volt, valamiért pont az ő koponyája került föl, nem véletlenül az övé, aki itt a szereplő. Ez az első értelmezési rész. Lehet sok más is, ebbe én most nem mennék bele, ezekhez az értelmezésekhez azt hiszem, hogy a leirat ad segítséget. Köszönöm szépen, három csillag, rendben van a leckemegoldás. Egyszer adok három csillagot, mert a kettőből, ha választani kell, akkor nekem a Koponya I. az, ami jobban működik, mint a II. (hegyi)
értékelés:

Kreálmány

Ezt sikerült alkotni a kórház-fehér szoba falára Demeter képeiből. Tudom, nem szabályos kör, de direkt!

Akkor, amikor Zsófi itt volt, és elkérte ezeket a lapokat, magyarázta, hogy mi van a szobával, én odaadtam, hogy valamit csinál vele, aztán kész. Ez a végeredmény teljesen rendben van. Kompozícióban is, abszolút érthető, hogy miért nem körforma, tetszik az egész. Demeternek megmutattam, ő is meg volt hatódva, úgyhogy köszönöm szépen, rendben van. (hegyi)
értékelés:

Emlékmű a bejáratnál

Третьяковская галерея.

Izgalmas ez a kép, mert először azt hittem, hogy valamilyen bazár-helyzet van, zsibvásár, amikor kiteszik a megunt képkereteket, és akkor árulják. Aztán kiderült számomra, hogy ez maga egy szobor és egy szökőkút, és elgondolkodtam azon, hogy mennyire más felfogásunk van a tárgyiasult művészetnél arról, hogy mi a giccs, és mi az, ami maradandó. A világfájdalom fája belenő a képkeretbe, és a képkeret is mint egy márványosra tört üveg, hordoz egy struktúrát, miközben a bondel keret meg van csinálva, ami eleve archaizálás. Furcsa az egész, ember legyen a talpán, aki erről levakarja a giccset. Ennek nagy mesterét úgy hívják, hogy Jeff Koons. Azt kell tudni róla, hogy ő volt Cicciolinanak az egyik férje. Érdemes rákeresni a neten a munkáira, mert hasonlóan giccsből csinál szobrokat, és az embernek a viszonyát a giccshez megváltoztatja. Michael Jackson-t is ábrázolja egy kismajommal, ha láttatok borzalmat, akkor ez az, és mégis nevet az ember az egészen, ami fontos. Itt is ezt érzem, hogy ez valami őrület, még a víz is bele van komponálva, és mossa az egész szerkezetet. Ami még izgalmas nekem, amire a hangsúlyt rátettem volna az a pad, ami emögött a szerkezet mögött van: bal oldalt a padon van egy McDonalds-os pohár. Ez lenne az izgalmas, ez lenne a továbblépés, hogy amikor ilyennel találkozunk, akkor a saját véleményemet mondjam erről el. Ha csak ábrázolom ez a dolgot, hogy itt van, szörnyülködjetek, akkor nem tudom eldönteni, hogy ez vajon Zsófinak tetszett, és ha igen, miért, vagy ő is szörnyülködött rajta? Ezt a döntést tenné egyértelművé az, ha a fricska be lenne fejezve, már amennyiben Zsófi is látja, hogy itt egy borzalmas giccsről van szó. Fogom a fényképezőgépet, beállítom ezt az expozíciót, közben vettem a Mekiben egy ilyen üdítőt, és úgy exponálok, hogy a kezemben lévő üdítőt közelibe hozni, és a kettőnek a viszonyát exponálni. Attól lesz meztelen a király, ha mi vetkőztetjük meztelenre. (hegyi)
értékelés:

Humoros oroszok

Mert tudnak ők azok is lenni, ha akarnak.

Itt van egy kép, ami önmagában egy jó dolgot mutat, hogy ebből a kőgömbből egy graffitis miként formál egy fejet, és ez egy fricska ezekhez a monumentális építészeti objektumokra. Egyetlen egy problémám van: olyan időpillanatot kellett volna megvárni, amikor nem egy német busz áll a háttérben, hanem valami, ami a helyre jellemző. Vannak nagyon ronda orosz trolik, szereplőket lehet keresni, akiket megkérek, hogy álljanak oda egy kicsit, a háttérben kezdjenek el valamit csinálni, instruálni egy kicsit a modelleket, találni olyan tipikus orosz fejeket, akik ezt az egész helyzetet elhelyezik a térben azért, hogy ténylegesen látszódjon, hogy mi az oroszoknál jártunk. Ez így most készülhetett volna bárhol, nem jön le belőle nekem az, hogy ez Oroszország. Tehát kellene oda még valaki vagy valami, aki/ami ezt az egészet értelmezi, és onnantól kezdve működne a geg. Így most önmagában ez dokumentálása annak, hogy milyen graffitik vannak. Ha találok egy orosz kislányt, akinek két copfba van kötve a haja, őt leültetem a kő szélére, és akkor a kettőjük viszonya adja a humort. A megfigyelés fontos, de képileg nincs teljesen megoldva, de a megoldás ott van a kapuban, mert ha nem ez a német busz állna a háttérben, hanem bármi más, ami az oroszokra jellemző dolog, akkor oké lenne. (hegyi)
értékelés: