Azt hiszem, hogy az, amiért ez megfogott téged, az a képhatáron kívül maradhatott most, mert anélkül, hogy a környezetet látnám, így, ez a maradék, ami képre került nekem annyira nem izgalmas. Gondolom a környezetéből lógott ki ez a nagy rendezettség, de annyira zártak a formák, hogy nem látok be a falon túlra sehol, és hát igen, még valami: a rendhez hogy jól ábrázoljuk, kell egy kis kosz, egy kis hiba, rendezetlenség valahová, egy kilógó autó orra, vagy a fene tudja, itt mi lehetett volna, de ahogy a káoszt se lehet csak rendezetlenséggel mutatni, így ezt se, mert kell valami viszonyítási lehetőség. A mihez képest. (hegyi)

Nem áll össze a történet. A végén lelocsoltátok a gyerekeket? Neked fejben megvan az egész nap, ez oké. És ilyenkor jön az, hogy az ember valamit kiragad, ami neki vicces vagy fontos, csak a baj az, hogy a néződ nem volt ott. Így neki itt most valami folyosó van, slag, néhány dolog a fűben, egy indokolatlan szórófej és ennyi. Ahhoz, hogy egy képben legyen történet, rendezni kell a "filmet". Máshogy nem megy. (hegyi)

István, örülök, hogy újra itt vagy, én ezt a képet nagyon kedvelem, van atmoszférája, hangulata. De haragszom is, drága István, te egy építész ember vagy, mi a tökért nem egyenes a polc, miért hagyod ferdén a dolgot? Ennek akkor van húzása, ha a mértani szerkesztettség is megjelenik, és ennek ellenpontja lehet a lírai élesség-életlenség, és a tónus, a fád hangulat. Na de ha nincs megcsinálva rendesen a koordinátarendszere, akkor cseszhetem, akkor a hangulat se maradéktalan, mert gyakja a szemem a ferdeség. Kérlek, tudod te ezt, figyelj picit jobban oda erre, mert ha ezt leszámítom, a kép hibátlan. Lenne. (hegyi)
értékelés: