Munkák | Page 4 | Látszótér

Szűrés

Moholy-Nagy és Klimt találkozása. Továbbra is a geometria és a tér útvesztőjében.

Az ötlet jó, a kivitelezés egyelőre kegyelemkettes. Alul a szövegnél mi az a basz a képhatárnál? Valószínű valami tipó teteje. És azt kell csináld, hogy a képet kijjebb kell akaszd, hogy több jöjjön Klimtből, persze nézni kell, mit enged meg és mennyire zavaros a tipó a többi részen. Ugyanis ha a kép kijjebb van, te mehetsz jobban a lámpa mögé és így már nem lesz zavaró a tükröződés. Vagy ki kell venni az üveget a keretből. Szóval ezt visszaadom neked, forgasd még magadban, mert a dolog jó térjáték, de a problémákat meg kell oldani. (hegyi)

Na, ez kezd alakulni, ez egészen jó. Kicsit a perspektíva guzmis, és az a két pötty fény az nem kéne, de amúgy igen, ilyesmire gondoltam. Ha nem négyzetes, akkor lenn még lehetne, emlékeim szerint ott volt egy vízszintes ritmus, ki lehet azzal próbálni, valamennyit adni, de ez így is elég jó. (hegyi)
értékelés:

István, a majdnem jó, az tőled nem elég, főleg, ha geometria. A párhuzamosok Karinthy óta tudjuk, a végtelenben találkoznak. A tieid meg valahol a Keletinél. Csálé a gép tartás. A bögre fülei? Helló! Ha geometria, ki kell dekázni az egészet, enélkül nem megy. Ismétlést kérek. (hegyi)

Megint a térelosztás. Nem értelek. Tervezel, építesz, ezeknek benned kell lenni zsigerileg, és biztos benned is van, csak valamiért, amikor fotózol, mintha vázlat lenne, nem törődsz ezekkel. Megvan, ott van, kutya, elég. Nem az. A kép lényege, hogy meg kell a formát találni. A kép formanyelv. FORMA. Minden az. Ez egy feszültséggel teli kép, mert csúcsán áll a háromszög (kutya). Bármikor elbillenhet. Nem baj ez, csak ez ellent fog mondani azzal, hogy pihen. A vonal alatti területen nincs semmi, üres. Oda kell egy labda, vagy, ha semmi, akkor vágd le. És bal felül az a flekk túl van világítva, vagy árnyékolni kell, vagy a többit deríteni és így kiegyenlíteni, vagy utómunka. Ismétlést kérek. (hegyi)

István, ez tök szép lenne, minden oké lenne, de a két háromszög csúcsainak egybe kéne esniük. És balról az az ág, az ott zavar. Annyit lehet vágni, hogy lemaradjon, tartva a képarányt, nem baj, hogy fentről is lemarad még. Kettő csillag, egy építésztől a függőlegest, vízszintest és térelosztást el kell várjam, hogy megcsinálja. (hegyi
értékelés:

Na, ez más, ez tetszik, ebben van erő, és határozottabb jelenlét. Egy dolog csak. Azt az erikát-hangát, ami épp csak látszik, be lehet annyira hozni a képbe, hogy takarhassa azt az ablak fordító mechanikát. Igazából csak ennyi bajom van azt hiszem. De a feladat ott van még, hogy az esti verzió is működjön. (hegyi)
értékelés:

Ez egy kicsit másabb talán több minden került rá. Bizonytalan, hogy ez jót tett-e neki. Pillanatnyilag hiszek benne.

Az a helyzet István, hogy ez most nem lett jó. Az előzőnél írtam elemzésben a szürke fátylat, az újra megjelenik, le kell szedni, és írtam a flakonokat, mint zavaró momentumokat, erre szinte mindent leszedtél, közelebb mentél, négyzetesre tetted, szóval amit lehetett egyszerre mindent módosítottál. Olyan, mintha egy énekesnek azt mondanád, hogy az Aida nagyáriában volt 4 fals hang, erre javítás helyett elkezdené énekelni a tavaszi szelet. Szóval ne egyszerre mindent akarjunk módosítani, mert azzal én nem tudok mit kezdeni. Lépésről lépésre, és főleg amin nem mondtam, hogy kell változtatni, azt nem kell bántani. Na, kérek egy ismétlést ahhoz képest, ami az előző volt, ezt a lépést se feledjük, mert tanulság van benne. (hegyi)

Ez egy szép meglátás, tetszik, de én lehagynám jobbról a házat, az oda nekem nem kell, borítja az egyensúlyt így, elviszi a fókuszt a tűzfalról, az ott megjelenő finomságokról. Érdekes momentumnak az a cső épp elég, az kell, mert az ad hozzá egy viszonyrendszert. (hegyi)
értékelés:

Ezt szétvágja a fenébe a kábelköteg, így nem tudok vele semmit se kezdeni. (hegyi)

Bajok vannak, és én igazán próbálom azt átnyomni, hogy olyan nincs, hogy valami úgy jó, ahogy találod. Alapnak jó kiindulás lehet, de kell vele molyolni, rendezni. Enélkül nincs kép. Itt egyrészt fenn sok a felesleg. Másrészt az ajtóról a papírt le kell tépni, az üres üdítős flakonokat kivenni, a vödröt is, vagyis minden mást, mint ami a fő téma, mert a környezet enélkül is hordozza majd azt, amit akarsz, de kevéssé izgága módon, és nem kezdem el vakarni a fejem, miért fontos a szemét fotózása, mert egyből lehet majd érteni. Igyekeztem valamit csinálni, persze ezt PS-ben meló kiszedegetni, nézd el, de talán érthető lesz. És igen, még egy, amit nem tudtam már megcsinálni, azt a mosógépet kicsit elforgatod a faltól felénk, és máris ő lenne a főszereplő. Szóval rendezz! (hegyi)
értékelés:

A mosogató körüli spontán rendezetlenség felett megül a csend.

Egyrészt leszedtem a szürke fátylat róla, mert ez a komorság nem szerethető, a tárgyak, a zsizsgése a képnek meg nem indokolja azt, hogy ennyire komor legyen a megoldás. De a nagyobbik kérdés az, hogy ha a leirat pontosan fogalmaz, márpedig úgy tűnik, konkrét érzés volt, amit meg akartál osztani, akkor miért nem az van a képen? Mit is írsz? A rendezetlenség fölött megül a csend. Szép. Akkor nem kell ennyi a fiókokból, a füles rész alul már bőven lehagyható, viszont akkor kéne fenn az a bizonyos csend. Tér. Az, hogy legyen valami mihez képest érzet. Az a virág, erika vagy hanga, vagy mi a neve, az jó lenne, ha még felette lenne tér, legalább annyi, mint amit lent levágunk. És még valami. A káoszt is kell rendezni. A flakonok nagyon nem illenek ebbe bele. Oda lehet tenni fejjel lefelé két tárnyért. A virágnak kell a hangsúly. Tudom, sokan hisznek a talált képben, és valóban, kiindulási alapnak jó lehet, de szinte soha nem úgy jó, ahogy azt a véletlen összehozta, kell hogy a fotós rendező is legyen. Enélkül esetlen, esetleges és zavaros lehet az eredmény. Kérnék egy ismétlést, ha lehet, rendezve ugyanezt az érzést. És a vízszintes, tudod. (hegyi)

Az van, hogy nem szerethetőek a tónusok. Ez elsőre hülyén hangzik, tudom. Azt értem ez alatt, hogy van egy falatnyi csúcsfény, ami éget, a többi meg be van bukva. A tónusgörbével kéne játszani, hogy meglegyen, mi ez. Mert így most találgathatok, de az ember meg olyan, hogy ami rejtvényként kerül elé, ahhoz nincs mindig kedve, hogy kitalálja, mi is az valójában. Ahhoz meg, hogy absztrakt legyen, túl konkrétak a részletei, és lásd mint fent, koszos hatású az egész. (hegyi)

Hát, ami miatt tükröződés lehet - ha ez mondjuk lift, akkor a lift tükre - az nincs a képen, de ez alapvetően nem baj, mert a portré tetszik. István világgá megy. Bár még nem biztos, de a lakásból így lépett ki. Még meggondolhatja. (hegyi)
értékelés:

Maga a helyzet, a ritmus, amit megláttál, szuper, tetszik. Olvastam a kommentben, hogy mi van a szarvassal, azzal nincs semmi baj, viszont onnan azt a lámpát a fotó erejéig biztos elvettem volna. Ami azonban ennél jobban zavar és egy pillanat alatt orvosolható, hogy a formákat nem fejezed be, fenn is sok, jobbra is. Csináltam egy vágást. Egyrészt jobbra az a baj, hogy ott elindul egy új, zavaros ritmus, fenn pedig felesleges, hogy nem a lépcső tetején zársz. (hegyi)
értékelés:

Eltelt némi idő, de megcsináltam a kép egy újabb verzióját. Most egy kicsit a színekkel is próbálkozom, mert még nem tűnik kezelhetetlenül soknak. A háttér az zavar, azzal nem tudom mit kezdjek pillanatnyilag.

A tárgyak megtalálása jó, és az is jó, ahogy elrendezted őket. Két dolog, ami javítandó, akár utómunkával, ahogy én tettem, akár már ott a helyszínen. Az egyik a fényelés. Most sok a főfény és ehhez képest az árnyékos rész derítése hiányzik. A másik a szín, ez a sárgás fátyol nem tesz jót. És a vágás, most jobb oldalon szabad, lifegő terek vannak, ettől az egész tömege kimozdul balra. A csendélet lényege ott keresendő, hogy a valóságból mit emelsz ki és azt hogyan rendezed össze, a csendéleten a valóság nem számon kérhető és nem is kell rá hagyatkozni, mert nem tárgyfotó, ezért a formákra és tömegekre kell a hangsúlyt fektetni. Csináltam egy sebtében javítgatott verziót. Nyilván, ha neked kell jobbra, hogy az íveid megmaradjanak, akkor balra kell még teret adni. (hegyi)
értékelés: