Munkák | Page 3 | Látszótér

Szűrés

Nikolas Schöffer alkotását láthatjuk a képen, Kalocsán található ez a szobor. Ez egy kinetikus szobor, aminek az a jellemzője, hogy a szél által mozgatott kis lapocskák különböző helyzeteket generálnak a megvilágítással, ha jól tudom, a hang is szerepet játszik, és így egy érdekes, tulajdonképpen a véletlenre is bízott mozgással kiegészített konstrukció jön létre. Schöffer ennek nagy mestere volt, és ez egy szép objektum. Én örülök annak, hogy a környezetből is kapunk, tehát ott a szocreál, ez a falusi helyzet. Aki kalocsai, mondja, hogy Kalocsa város, de hát ettől még a kinézet eléggé falusi, és izgalmas az, hogy itt megjelenik egy ilyen modern szobor. Aki kevésbé képzett művészileg azt is gondolhatja, hogy ez egy mobil átjátszótorony, de az az ő baja. Köszönöm szépen, hogy ezt megmutattad. Jól látszik, hogy mit kéne itt néznünk. Ami problematikus nekem az, hogy fekete-fehérben tartod ezt az egészet, mert itt, ha jól tudom, akkor a színeknek is van szerepe, és ezt az anyagszerűséget jó lenne érzékelni. De így, hogy fekete-fehér, így is megvan a három csillag, de jó lenne, ha elmondanád, hogy miért nem a színest hagytad meg. (hegyi)
értékelés:

Erről a képről nekem valami hiányzik. A fényt értem, bár nem vagyok teljesen biztos abban, hogy téged valóban az égbolt kékje izgatott föl, valószínű, hogy inkább az a fényjáték, ami a falon létrejött, de akkor miért nem az van megfotózva? Akkor ezt a sarkot kellett volna jobban elkapni. Ez az én megfigyelésem, hogy általában a lépcsőházakban rabszolgasorsra jutott valamilyen virágok is szoktak lenni, itt szokott lenni a növény-böri, ide szoktuk rakni azokat a virágokat, amit valahogy sikerült elcsesznünk a locsolással, vagy a száradással, és úgy vagyunk vele, hogy nem is túl szép, de azért kidobni nincs kedvünk, szóval a képről valami ilyesmi hiányzik, ami ezt a szocreált kicsit erősítené. Önmagában ez így nekem nem elég ahhoz, hogy izgalmas kép lehessen. (hegyi)

Azt nem tudom, hogy hol lehet ilyet találni, de ez az egyik legizgalmasabb kép az utóbbi időben, amit a Látszótéren láttam, bár ezt lehet, nehéz elmagyarázni. Ugyanis ami ebben a képben magával ragad, az az akció-reakció keresetlensége. Egy erős objekt van a képen, ami sokféle értelmezést ad és ehhez a kép többi része támogatólag szerepel, segíti azt, de nem túlzásba víve, élni hagyja a modellt, de mégis, több, mintha kiragadtuk volna ebből a valóságból és áttettük volna egy műterembe. Miközben joggal gondolhatjuk, hogy ez maga is egy műterem így, hiszen annyira túl van épp a realitáson, hogy beinduljon a képzelet, és ne csak egy szociofotót lássunk. jó lett, gratulálok. (hegyi)
értékelés:

a kategóriát a fene tudja, de talán ez fedi a legjobban. A pozitív-negatív forma érdekelt igazán a képen.

Az ötlet jó lenne, de a gesztus nem. Az emberek a képen esetlegesen álldogálnak, nincs szituáció, nincs olyan helyzet, amit értelmezni kéne a nézőnek. A másik az élesség, ha ennyire kontrasztos, grafikus hatású egy kép, nem lehet életlenség sehol. (hegyi)

István én azt elhiszem, hogy ez baromi finom lehetett, de kinézni elég randán néz ki. Értem miért választottad az íves tányért, mint háttér, de így most az a hatás, mintha maradék lenne a tányér szélén. Másik problémám az élességgel van, fentről fotózva egy tárgyat nincs indoka annak, hogy miért életlen. Ezt a hatást oldalról fotózva szabad csak használni ételfotónál. A színek is bajosak, ki is szorultunk bal szélre, szóval ez most nem sikerült. (hegyi)

Ez egy nagyon szépen rétegzett természetfotó, Bach Viki szokott Norvégiából hasonló képeket küldeni, talán annyit tudnék hozzátenni, hogy nekem az égből kevesebb is elég lenne, cserébe az előtérben lévő fenyőkből többet szeretnék látni. (hegyi)
értékelés:

István, ez egy szép megfigyelés és igen jó kis kép lenne, a tónusai is rendben vannak, de mi az a folt ott a tetején a szerkezetnek? A másik, hogy utómunkával, ha már világítással nem történt meg, ki kéne egyenlíteni a fénybeli eltérést a jobb és a bal oldal között. (hegyi)
értékelés:

biztos nem tökéletes, de nekem nagyon hozza az este hangulatát...

Ez már egy fokkal jobb, mint Feri portréja. Két dologra hívom fel a figyelmed. Az egyik a tónus. Most Jóska keze világít, a feje meg szürke. Ez amiatt is lehet, mert mondjuk melege volt és pirosabb volt a fején a bőrtónus, vagy a megvilágítás eshetett jobban a kezére, nem tudom, de ezt korrigálni kell, ekkora tónuskülönbség ebben a pózban indok nélküli, a fej ráadásul így nem is nagyon mutat jól. A másik is a kézre vonatkozik. Az emberek egy része szereti támasztani a fejét, vagy mert fáradt, vagy mert nem érzi magát komfortosan, ez egy gesztus, egy üzenet is, nincs ezzel sok baj, csak annyi, hogy egyfajta dekadens hatást kelt, nem tudja tartani a fejét, ez sok esetben nem ad pozitív kisugárzást, jelen helyzetben pedig az, hogy ennyire takarja a száját, bár jelzéssel bír ez is, visszakódolható, miért nem akarja, hogy lásd a szájat, de mint kép, nem jó pillanat, mert olyan jellemzőt hangsúlyoz ki, ami nem kötelezően tudatos és a fene se tudja, jó-e erre ilyen erősen felhívni a figyelmet. Azért is mondom, hogy önportrézzatok, mert könnyebb az ilyen élményeknél visszakeresni, mi is járt a fejedben, ha te vagy a modell, mintha valaki mást kapsz le. (hegyi)
értékelés:

Ferivel és Károllyal éppen megütközünk a mán.

Ha már leckébe került, nos, akkor elemzem is, de sokat nem fogok tudni mondani. Ugyanis ez bár elsőre viccesnek ható pillanat, de épp ettől lesz amatőr a megközelítése, mert az efféle vicc nem időtálló. Vagy ritkán az. Feri itt mint egy mamabagoly olyan, megütközést nem érzek, csak egy kiragadott pillanatot. A portré nem ez, ott ritkán jó a hirtelen ötletből elkövetett kattintás, márcsak azért is, mert egy ember gesztusrendszerét idő feltérképezni és utána ezt tudva akkor exponálni, amikor az neki is jó és nekem is és ki is fejez valamit, ami rá jellemző. Ez itt most olyasmi, amit amúgy a sajtóban sajnos sokszor alkalmaznak, hogy egy megfagyasztott pillanatot mutatnak és abból vonnak le következtetéseket. (hegyi)

egy magánnyomozó iroda kirakata a 11. kerületben. MIt is rakjanak az ablakba, ugye?

Szerintem ha már behozod alul a ráccsal az ellenpontját ennek a tüchtig művirágos boldogságnak, akkor végig kel csinálni. Azaz akkor kevesebb elég fenn, és több kell lenn ebből, akár ha lehet a járdáig is elmenve, megint azt mondom: viszonyrendszer. Ez fontos, gyakorlással egyszer csak menni fog, hogy amit meglátsz, kontextusában alkosd meg képpé. Ugyanaz, mint előbb, a megfigyelés szuper. (hegyi)
értékelés:

fogynak ezek a helyek ahol eredeti negyven évvel ezelőtti hangulat uralkodik még. A legtöbbet átalakítják, vagy rátelepszik a retró. Ennek a belső térnek is csak ez a szelete maradt ilyen.

Építész szemmel ez egy jó kép, van hangulata is. Kicsit élettelen is, meg életlen is. Vagyis inkább a mélységélesség lehet kevés. És ha én vagyok, vagy egy embert, vagy legalább valamelyik asztalra egy virág, vagy a franc se tudja, de nekem üres így. Ettől még tetszik ez is, De ennek Tolnától Baranyáig élesnek kéne lennie. A megfigyelést viszont díjazom, ez fontos! (hegyi)
értékelés:

foglalkoztat az a hangulat ami a téli Budapestet megüli. Hogyan lehet visszaadni ezt a szürke bevonatot ami mindenre rátelepszik. Ez valahogy annyira sajátunk, ez a letapadó por és a borús ég.

Amit láttál, jó, de kicsit elkéstél. A másik, hogy engem nem érdekel a betontalapzat. Egyszerűsítés, ez a jelszó. Mi az érdekes - fel kell tenni ezt a kérdést. A híd, a csávó, esetleg a háttér és ezek aránya. Akkor ez kell a képre. Csináltam egy hevenyészett verziót, mire gondolok. (hegyi)
értékelés:

szeretem ezeket a vonalas műtárgyakat

Aha, igen. Ez fekvőben szuper lenne. Állóban egy albumba kivágott fura emlék, de nincs arányítva, nincs környezet, miközben van feleslegesen sok ég. A másik, hogy erre ahhoz, hogy működjön, rá kell játszani kicsit a tónusokkal, a szaturációval, már ha színest akarsz mindenáron, keresni valaki ismerőst, aki elsétál ott egy mondjuk vörös ruhában, vagy ernyővel, szóval a statikusságból a játékos, a meseszerű felé kell mozgatni. (hegyi)
értékelés:

soroksári -talán városháza- épület, útközben

Va, végre valami olyan, amiben megbújik a szakmád, jók a tónusok, anyagszerű, jók a függőlegesek, az arányok is majdnem, talán annyi, hogy engem a tetőantenna kevéssé izgat, mintsem az, ami lentről lemaradt, mert ez segíthetne érzékelni az arányokat, méreteket. De így is jó lett, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Korrekt kábé, de sok a kérdés. A legfontosabb, hogy miért fotóztad ezt le. Erre egyelőre nem találom a választ. Oké, arra jártál, oké, látni a Délit, de egyébként? Azért azt hiszem ez a legfontosabb minden kép esetében, hogy jó, jó, de minek? Ha erre a kép nem ad választ, akkor nem biztos, hogy időtálló a produkció. És ez egy dolog, de tanulmány szinten se értem, hogy mi az, ami ebben megmozgatott. Segíts. (hegyi)