Szorgalmi

Igen, ezt is bele lehet gondolni ebbe a képbe, Isten középső ujját, vagy bármi más testrészét. Erről már egy másik képnél elmondtam a véleményemet, hogy az ember rá is szokott csodálkozni, esetleg el is készíti, mint kép, de aztán jó esetben a megmutatás előtt alkalmaz egy fajta kontrollt, és azt mondja, hogy ez a fajta asszociáció csak nekem jön le, nem annyira erős. Nem is mindenki képes ezeknek az asszociációknak a megfejtésére, nem mindenkinek van erre rezonálása, erre a képre azt mondom, hogy elég kis vékonyka humor, Gimesi-féle humor, nem nagyon erős, átteszem a Szorgalmiba. (hegyi)

Fogalmam nincs, hogy mit jelent a kép címe, én ezen a nyelven nem értek, látok egy ablaksort, szép virágokkal, és látok egy feliratot, nagyjából ennyi, ami az én üzenetem. Ebből nekem most az jön le, hogy Ágnes találta ezt a ritmust, és azokkal a függőlegesekkel, vízszintesekkel, és azokkal a kemény, kopogós formákkal, ami létrejön, ellentétbe tudta állítani ezt a virágkompozíciót, és ez az, ami megragadta az ő figyelmét. Ennél sokkal többet ehhez a képhez nem tudok hozzátenni, építészetileg nem gondolom annyira jellegzetesnek, szépek ezek a virágok, de hát akármerre elindulunk Nyugat felé, azért találunk mi ilyen giccses virágkompozíciókat, ott az utcadíszítésnek hagyománya van, nálunk ez még nem annyira erős, idő és pénz kérdése, hogy ez nálunk is gyökeret verjen, de körülbelül ennyi, nem nagyon értem, hogy miért készült el ez a kép. Mint épített környezeti kép, talán a háttérben, az ablakban tükröződő forma segíthet minket ebben, de ez se nagyon történik meg, dől hanyatt az egész, perspektíva nincs korrigálva, elindul valami alsó forma csíkozással, valaminek az előtetője lehet ez, aztán fönt van valamilyen korlátszerű rész, ami lehet talán panzió, de az sincs folytatva, tehát nincsen szituációba helyezve ez az ablaksor. Így nem tudom beazonosítani, hogy ez micsoda. Ágnes, én ezt áttenném a Szorgalmiba, erre a leckére ezt nem tartom egy erős megoldásnak. (hegyi)

Nagyon szép helyeken jártok a kameráddal, nagyon izgalmasak ezek az erdőrészletek, ráadásul a fényekkel is szerencséd van. Ami Emesét illeni, aki a modelled, és aki jelen esetben az idő múlását hivatott megmutatni, ebben a beállításban, azzal a gesztussal, azzal a mozdulattal, amit kapunk, inkább a tétovaságra utal - merre menjek -, és ez a tétovaság jóllehet az alkotóra is vonatkozik. Ha Emese a szemközti parton mozgott volna a csalitosban, vagy onnan haladt volna a vízbe, tehát, ha a mozgás koreografált lett volna, akkor, ha ezzel szembeállítjuk a hosszú expozíció által érdekesen rezonáló környezetet, létrejött volna az, amit az idő érzetével kapcsolatban mutatni szerettél volna. Ha Emese hajlandó még részese lenni az őrületeidnek, akkor kérlek, ismételjétek meg ezt a feladatot, mert ez most a hiba leckére lehet megoldás így. (hegyi)