Szorgalmi

Lyukkamerával készült kép.

Egy fix 135 mm-es objektívet teszteltem. Közben keletkezett ez a kép.

Van egy kis noteszem, ahova bevágom a kurzusaim sillabuszát, meg felírom, hogy mit kéne csinálni, képeket ragasztgatok bele, meg néha elkap valami, és akkor kollázsok jönnek létre.

Kifejezetten GG-nek néhány mozgásos kép, ahol nem sikerült elkerülnöm a konvenciókat.

- Te Mari, csuda a pírszinged!
- Csitujjá má, nem kell hogy az egész falu tudja!

Izgalmas ez a kék piercing a kék lábkörömmel, ezt tessék észrevenni. A világítással lehetett volna segíteni, ha kevésbé tárgyiasult a világítás, kevesebb fény, esetleg kislámpával, sötétebb helyzetben rávilágítok a köröm részre valamennyivel több fényt, megcsillantom ezt a piercinget, de magából a valós helyzetből kevesebbet adok. Amikor ilyen szórt fény van, ez nem teszi lehetővé, hogy létrejöjjenek azok a formák, struktúrák, amik az ember testén létrejönnek redőkből, izomcsoportokból, meg abból, hogy térbeli testről beszélünk. Itt mindenképpen kellene játszani a megvilágítással. Zsófi, ott lesz még az a piercing, ha nincs ilyen körömlakkod, én veszek neked, de csináld ezt a képet meg újra. Kicsit gondolkodj a világításon úgy, ahogy a 10 év c. képnél gondolkodtál róla. Kell, hogy itt is belefektess egy kicsi energiát, hogy megfigyelni, ha van egy redőny, azt használni, vagy bármi olyan felület, ami árnyékot ad, és ezt az egészet egy kicsit játékosabbá teszi. Ismétlés. (hegyi)

Óbuda, Flórián tér, 2011.10.05.

Kedves Sándor, ha lehet, akkor én ezt a tér-idő anomáliás sorozatot egyben elemezném. Azért, mert egy technikai ügyről van szó, miközben nagyon izgalmas az, hogy milyen triptichonokat hoztál létre. Most én itt a technikára figyelnék, arra, hogy ez a kompozícióhoz képest hogyan jelenik meg. Mindegyik képről elmondható, hogy a kép egyharmadán történnek izgalmas dolgok. Régen voltak ilyen keresztrejtvények is, amikor az volt a kérdés, hogy fedezz föl 4-5 különbséget a képen, karikázd be, és küldd vissza. Itt is ezt a játékot látom. Nem azt mondom, hogy ez, és csak ez az izgalmas, mert a viszonyrendszer fontos, hogy azt kialakítsuk, hogy mihez képest történik meg ez az egész játék, de itt most kapunk olyan képeket is, főleg az első képhármasnál, aminél én lehet, hogy a CIB BANK-os dolgot vágtam volna, mert ott nekem kifut a kép teteje. A második képhármasnál ez nem okoz gondot, mert ott létrejön egy viszonyrendszer azzal, hogy a háromszögformát az égből meghagytuk, és ott indokot kap, hogy a zöld, a vörös felirat hogyan szerepel a képen. Az az érdekes és filozofikus ebben a kérdésben, ami az időről mesél, és ezért tökéletes megoldás erre a leckére. Az emberben néha óhatatlanul is felhorgad az az élmény, hogy most ez már megtörtént velem, vagy csak a képzeletem csal meg, vagy újból élek valamit. Ezt hívhatjuk akár deja vu-nek is, és ennek egy képi megoldását látjuk, hogy „már ez a nő egyszer elvitte a kisszatyrát”, vagy „ó, most megint találkoztam valakivel?”. Főleg akkor érdekesek ezek az élmények, amikor az ember nagyon el van magával foglalva, bandukol az utcán, és egyszer csak ráeszmél arra, hogy hol jár, merre jár, kik veszik éppen körül adott szituációban. Nekem legalábbis ezt az élményt idézi föl. Ezért én ennek nagyon örülök, és a leckére tökéletesen jó megoldás, izgalmas. Ha kérhetem Sándort, akkor szeretném, hogy valamelyik képnél segítsen nekünk, hogy tanulhassunk, abban, hogy mi volt az a technikai játék, amit itt létrehozott. Hogyan történtek ezek, szendvicsnegatív, többszöri expozíció, vagy bármi más trükk? Nagyon köszönöm, nagyon tetszik, izgalmas játék. Megoldottad az Idő leckét, mert egy nagyon érdekes kérdést vetettél föl, amiről érdemes beszélgetni. (hegyi)
értékelés:    

Óbuda, Flórián tér, 2011.10.05.