Szorgalmi

Igen, van rajta effekt (bár nem sok), de nekem ez itt és most így. Pont.

Olyan ez az egész, mint egy kotta, hangjegyekkel, ezek a lámpák meg drótok. Azért nem tudok vele mit kezdeni én magam, tőlem azért áll ez távol, mert olyan, mintha egy cukormázzal le lenne öntve az egész. Az én érzelmi helyzetemhez nincs szükség arra, hogy az alkotó még pluszban ráerősítsen arra, amire, ha akarom, egyébként is értek. Ha nem fotóról lenne szó, hanem zenéről, akkor azt mondanám, hogy popzene, ilyen darkos, kicsit szomorkás popzene. Hogy ez rezonancia-e, ezt se tudom igazán megállapítani amiatt, amit itt elmondtam. Azért vagyok tanácstalan, mert nem tudom, hogy mi van akkor, amikor valamit nem tudok kicsomagolni. Értem, hogy miért csinálta meg Gimesi ezt a képet, de én nem csináltam volna meg. Értem, hogy ha már megcsinálta, akkor miért rakott rá ilyen effekteket, de én nem tettem volna rá effektet. A tipikussága, ami kérdés, hogy van-e bármi olyan, ezen a képen, ami más, mint bárhol máshol elkészíthető kép naplementében. A Szabadság szobor az egyetlen, ami ezt az egészet igazolja. Pedig meg lehetne ennek a dolognak a maga szocio hidegsége is az oszlopokkal, de ettől a filterezéstől pont ezt a szocio-réteget hántotta le róla András. Ha csak formailag nézem, és azt mondom, hogy csak esztétika, és forma, akkor nekem ez a kép kompozícióban nincs összefogva. Zavarnak a technikai hibái. Nem tudom, hogy mik azok a pontok a képen, hogy azok madarak akarnak-e lenni, vagy valami effekt, vagy sérülés érte az objektívet, vagy mik azok. Ahogy az ég elfeketedett, és ennyire vissza van fogva a tónus, ez is egy olyan kérdés számomra, amit nem tudok visszafejteni. A nap, meg a felhők érdekes fényjátékot hoznak létre, de ez nem elég ahhoz, hogy ellensúlyozza ezt az egészet, amit a képnél látok. Egy lényegesen szűkebb képkivágásban lehet, hogy működne ez a kép, ha a tetejéből nagyjából majdnem az egész feketét levágnánk, és a kép jobb oldalánál, ahol a második legmagasabbnak mutatkozó villanyoszlop van, utána nem sokkal szintén vágnánk, valahol ott, ahol összeérnek a villanydrótok. Talán akkor egy működőképes kép lehetne, de akkor is azt mondom, hogy olyan, mint arany hidat fényképezni, hogy önmagában nem elég, és ebből a nézőpontból a Szabadság szobor sziluettje sem elég meggyőző. Átteszem ezt Szorgalmiba. (hegyi)