Szorgalmi

Érintés

Ez nem egy nyári nyaralás "képeslapja". A tengertől 20 percre élek, és minden alkalommal, amikor tehetem kisétálok. Ezt tettem most is, és ezt az ajándékot kaptam ettől a naptól. Eltelt megint, vitte amit felélt. Nevettem magamon, hogy én mindig erre gondolok, ha egy nap véget ért. A tökéletességet én a természetben találtam meg. Skarlát az ég. Vagy okker. Nem áldozat szeretni. Minden alkalommal az utolsó pillanatig nézem, folyamatában is. A legszebb, amikor először érinti meg a tengert, majd belefolyik a végtelenbe.

William Turnernek hívják azt a festőt, aki tengereket, hajókat, de legfőképp felhőket és fényt festett. Tessék utánanézni. Azért mondom ezt, mert egészen fantasztikus az, amit megfigyel Hajnalka, és amit létrehoz a képen a felhőknél, tényleg festői, és annak külön örülök, hogy mindezzel együtt létrehoz valami olyan viszonyítási pontot, ami ezt a festőiséget visszahozza a fotográfia területére. Ez a horizont, a napkorong és a vízfelület. Nagy áldás az, hogy ott van a tenger, és örülök annak, hogy nem történt semmilyen giccses utalás, nincs kishajó, nincsenek madarak, borzalmas lenne. Ez a kép, így, ahogy van, megáll a lábán, ennél nem kell több, szerencsére megáll azon a határon, ami a giccsig már nem engedi el. (hegyi)

Este nyolctól fél kilencig

Üröm, 2011.08.20.

Őrületes ez a szoció, amit itt látunk, a lekopott Coca Cola-val, és ezzel a bezárt kisbolttal, gondolom ez stop-shop lehetett a helyi faluban. Ez a kép nekem mindent visz, azzal együtt, hogy ez egy lejtős helyzet lehet, de erre rá kellene erősíteni valahogy, hogy stabilan álljon az a ház. Én biztos, hogy vágtam volna ebből a képből, valahol az út felénk közelebb eső határánál, már az a határoló kő se kell, az út elég, ha keresztülfut, és akkor kevésbé hangsúlyos ez a ferdeség, de mégis jelen van. Ez a fű, itt elől nekem ehhez nem ad hozzá, sőt, viszi is a fókuszt, miközben grafikailag értem a megoldást, de mégis van ezzel problémám, akkor is, ha ez egy négyzetes kompozíció akar lenni, mert most minden kép négyzetes. A következő kép egy abszolút jó megfogalmazás, bár picit dől itt is a horizont, nem tudom miért. Szubjektív kép, abszolút jó irány, a teret is nagyon jól érzékelteti, és azt is, hogy egy kihalt utcán vagyunk. Bárhol lehetne ez a városban, bármelyik kerületben, és ettől lesz mégis nagyon egyedi a dolog. A harmadik képet lehet, hogy én ezt kihagytam volna, mert ez a vakus megoldás itt olyan szinten elmeszeli az egészet, hogy lelet-érzetem van, hogy találtam valamit, és itt valami titoknak kellene itt lenni, amit keresek, és nem találok. Utána az ember elszontyolodik, hogy most mi az, amit én nem vettem észre. A következő kép, ahol már égnek az utcai lámpák, nagyon jó fényviszonyok között egy nagyon jó megfigyelés. Azt teljesen itt sem értem, hogy mitől dől a horizont, ezt az 1-2 fokot nem ártott volna kikorrigálni, de abszolút illik abba az irányba, ami az első két képen létrejött. Aztán a következő kép ezzel a graffitis játékkal megint később van időben, jó megoldás, nagyon tetszik, ezzel semmi bajom nincs. Talán annyi, hogy lehet, hogy én azt a zászlót meghagytam volna teljes egészében, mert az egy jó ellenpontja lehet a graffitinek, filozófiájában is, és rá is fért volna annyi nyitás fönti és bal oldali irányba, hogy meghagyva ezt a négyzetes kompozíciót, még abból a rácsos ajtóból talán több is belefért volna. Az utolsó kép egy teljesen szubjektív, személyes üzenet, amikor az alkotó belekomponálja magát ebbe a képbe, és az ellenfényben, amit a lámpa hátulról világít neki, ebben ábrázolja az egész környezetet a maga kiességével, a maga falanszterjellegével. Itt tulajdonképpen semmilyen szeretet, semmilyen befogadó élmény nincs, mindenki éli a maga kis zárt világát, magas kerítések között, semmilyen társasági élet nincsen, nincsenek az emberek között kapcsolatok. Nekem ez jön le erről a képről. Abszolút jó az, amit látok, jól hozza az időt is, ahogy telik az idő. Nem csak a kép belső idejét, hanem a mi időnket is, tehát minden rendben van. Én azt a vakus képet kihagynám, és a horizont-problémákat korrigálnám. Annak nagyon örülök, hogy egy másik irányt is látunk Sándornál, viszont egy picit legyen szigorúbb magához. (hegyi)
értékelés:

2011. október 5-én, szerdán 17 órakor nyílik Balla Demeter kiállítása a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék Folyosó Galériájában (6722, Szeged Egyetem u. 2.) Balla 80 címmel. A kiállítást Kincses Károly fotómuzeológus nyitja meg. A kiállítás 2011. október 20-ig tekinthető meg.

A latszoter.hu közösségünk non-profit oldala, melyet a Látszótér Alapítvány tart fenn. Látásoktatás az interneten. Az oldal fotós, videós és rádiós publikációs lehetőséget biztosít beiratkozott tagjai számára, hogy a leckemegoldásokra kapott elemzések, visszajelzések segítségével vizuális kifejezőkészségük, önismeretük fejlődjön. Az oldal része az interneten 24 órás műsort sugárzó Látszótér Rádió. A közösség tagjai napi friss, nagyobbrészt szöveges műsorral jelentkeznek. Rádiónk tagja a Szabad Rádiók Magyarországi Szervezetének.

Péntek délutáni csendélet

Szemek

Az 50-es objektívemhez vett előtétlencse tesztje.

virágos

Ágnes, nem tudom, te fáztál, amikor ezt csináltad, mert annyira libabőrös vagy, ez nem annyira szerencsés. Aki látott már női személyt borotválni magát, borotválás után van ilyen, hogy leborotválta a lábát, és ilyen érdekesen fellázadnak a szőrtüszők, nekem ezt az érzetet hozza. Tehát nekem a kép fölső részén ez idegen, és a vágással sem biztos, hogy tudok mit kezdeni. Ez a gatyó kettévágja az egész történetet, ráadásul, ha már az egyik lábamat mutatom, akkor furcsa, hogy hova tűnt a másik, mert ez a beállítás, mivel a köldökről szól, erről kellene inkább meséljen is. Nem árt, ha megfigyeléseket teszünk abban a tekintetben is, hogy bizonyos izomcsoportok, bizonyos mozdulatok milyen tónusokat hoznak létre a bőrön, az fényben, árnyékban mit fog jelenteni. Sok mindent lehet rám mondani, de azt, hogy kocka hasam lenne, azt nem, de még én is létre tudom hozni azt az állapotot, igaz, nem túl sokáig, amikor valahogy kinézek. Ezt azért teszem itt hozzá, mert itt jót tett volna, ha többet kapunk ebből a hasból, és, ha már a köldökről beszélünk, jó lenne, ha a gatyakorccal nincs ennyire elvágva, és jó lett volna, ha Ágnes kicsit feszíti magát. Lefekszünk a földre, és direkt olyan pózt találunk ki, amiben kicsit szenvednünk kell, és ez majd meghozza a gyümölcsét, tartjuk, feszítjük magunkat, elemelkedünk egy kicsit a földtől, és ez a feszítés jót fog tenni ennek az egésznek, mert struktúrákat fog létrehozni. Ha egy kicsi surlófénnyel dolgozunk, akkor nagyon szépen rajzolódnak ki ezek a bőr vonalak, ezek az izomcsoportok. Ismétlés. (hegyi)

Nemzeti Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság

Gondolkodtam a kategórián... Amikor fotóztam... Ez egy épület, így a 13. leckébe illik. Tovább gondolkodva... Az égbolt és a felhők rajta a lényeg, ami természet, tehát 29. lecke. Ám végül a tökéletesség lett a besorolás, mert olyan tökéletes a tükröződés, mintha csak egy ritka rácson át közvetlen az eget látnánk, ugyanakkor az ablakokban tökéletesen látszik a lapredőny is.

Megkapjuk a leiratot, hogy Gimének ez miért tökéletes. Én ezt el tudom fogadni, de a tökéletességbe nem fér bele a kompozíciós trehányság. Tessék megnézni ennek a blokknak a vonalait, ezek hova futnak ki? Értem én, hogy most az épület teteje az, amit te kihúztál a szélére, de ennél hangsúlyosabb a peremen végigfutó korlát, nem tudom, az milyen célból van ott, és az nem jó helyre fut ki. A kép jobb oldalán a hasábforma is érdekesen ér véget. Szépek a színek, tényleg olyan, mintha egy vízfestéket beleoldanék a kávéspoharam vizébe, és akkor nézném, ahogy a festékszemcsék elörvénylenek. Jó ez a helyzet, szép, de nekem egy kicsit kevesebb effekt is elég lenne, mert ha túlhúzzuk az ilyen szűrést, vagy tónus-játékot, tónuseltolódást, akkor a hiteltelensége miatt válik az egész giccsessé. Meg kell maradni a hitelesség határain belül ahhoz, hogy az egésznek artisztikus értéke is legyen. Ha bementek bármelyik bevásárlóközpontba, ahol vannak képárusító helyek, pontosan ez az, amit észre lehet venni. Mindenik kép annyira realisztikusan akar dolgozni színekkel, formákkal, hogy egyszer csak olyan érzésünk van, mintha elcsaptuk volna a hasunkat, mert minden nagyon színes, minden nagyon tárgyias, még azok a képek is, amik egyébként festészeti stílusukban nem a tárgyiasság körébe kerülnének, kopogósra vannak véve a figurák, és itt is ezt érzem. (hegyi)
értékelés:

Mexikói homály

Hajvágás Rákosszentmihályon

Bandi hajat vált

Csinos

Az alsó kép tavasszal készült, a mobilommal, a felső meg még télen a nikonommal, és most, nyáron, rájöttem, hogy össze lehet rakni belőlük egy lovat.

Lábujjkák

Ágnes megfigyelése zseniális, én ezekkel a lábujjkákkal sokszor találkoztam már, és nem nagyon vettem észre, hogy itt milyen Rodolfo-trükkel állok szembe. Nagyon izgalmas ez a megfigyelés, amiben az az érdekes, hogy tulajdonképpen ez egy dokumentáció jellegű kép is lehetne, de amit ehhez Ágnes hozzátett, mint plusz információ, az a saját lába ebben a kis papucsban. Amivel nem tudok mit kezdeni, hogy ez a kevésbé esztétikus, ronda papucs mit keres a képen. Mért nem lehetett azt levenni? Ettől az egész olyan, hogy akarok is közeledni ahhoz a nagy, elefánt lábhoz, meg félek is tőle. Akarom is, hogy ott lehessek közelében, de azért védekezésként fölvettem egy ilyen mellvértpapucsot a lábamra, hogy nehogy elkapjam a körömgombát. Valami furcsa, nem tisztázott élményt hoz még pluszban ez az üzenet így. Érdekes, mert jelentése van, hogy miért rakta magára Ágnes ezt a papucsot ehhez a képhez, de el tudom azt is képzelni, hogy csak simán lusta volt levenni, és nincs ennél mélyebb magyarázat, bár az mégiscsak érdekes és izgalmas, hogy miért így valósul meg egy ilyen képi megoldás. A leckére ezt nagyon jónak gondolom, a papucs miatt minimum egyet levonok. (hegyi)
értékelés: