Szorgalmi

gömb-ablak

Gime, én ezt átteszem a Szorgalmiba. Én nem látom ebben azt, hogy ez mitől lenne önportré, miért gondolod azt, hogy ez rólad szól. Ez dokumentálása egy helyzetnek, ott voltál valahol, volt egy halszem-optikád, és készítettél egy felvételt. Ez nem több ennél. Szorgalmi. (hegyi)

Hazahoztuk Oldmannal Demeter kiállításának képeit - a következő megnyitó a Petőfi Irodalmi Műzeumban lesz május 31-én, de erről jön még hír bővebben is, a naptárba azért írjátok be!

utcai álom

...loitte

András, egyszerű leszek: én ezt átteszem a Szorgalmiba. Azért, mert nem érzem azt, hogy ez bármilyen szinten többet mutatna annál, mintsem hogy épp ott voltál, és készítettél egy felvételt. Értem én, hogy ez a figura, a maga törzshajlításával ellene dolgozik az épület dőlésének, és aki ismeri a Felvonulási teret, az tudja, hogy ez az épület hogyan néz ki, és mennyire extrém építészeti megoldásokat tartalmaz, már ilyen budapesti szinten. Mi azért még nem tartunk ott, mint más világváros, hogy teret engedjünk a modern építészetnek a maga valóságában, de amennyit lehet, magyar módra, ennyi fér bele. Ennyi, és ez nekem egy képhez kevés. Ez a kép számomra nem hordoz olyan üzenetet, amit megörökítendőnek tartanék. (hegyi)

repce

Szeretnék egy sorozatot ilyen képekből, lehet nem sok értelme van, de nekem tetszik.

vasarcsarn...

szellemlány

Falusi Tesla

Véletlenül, jókor, jó helyen ...és megszületett a fotó :D

Berci és Cili

Völgyek, lankák és a csúcs

Egy őszinteségi rohammal kell most megküzdenem itt az elemzésnél, ezért nem is fogom túlságosan sokat elemezni ezt a három képet, mert ez egyfajta játék volt részünkről Rozival. Mégpedig egy olyan játék, hogy én voltam az a galád, aki itt különféle női princípiumokra utaló jeleket vélt felfedezni ezeken a képeken. Ezek a V-alakot formázó hegycsúcsok, vagy a fordított V-alakot formáló hajó, vagy a kerti út is nekem bizonyos női formákat idéznek. Rozival volt erre egy fogadásunk, hogy most én vagyok-e a bolond, vagy más is így látja. Szerencsére megnyugtattatok, mert a hozzászólások között látom, hogy nem csak nekem jár erre az agyam. Viccet félretéve, ezek valós üzenetek kompozícióban, és ez egy valós irányvonal, hogy olyan formákat hozunk létre, amik ezeket az irányokat juttatják a néző eszébe, még ha tudat alatt is. Amiért jó a párhuzam a Márti leckéjével, az az, hogy tessék megnézni Márti munkáit, ott is van ilyen park, ahol az eléletlenítéssel Márti létrehozza ugyanezeket a formákat. Én ezt egy három csillagos őrületnek tartom, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Humoros oroszok

Mert tudnak ők azok is lenni, ha akarnak.

Itt van egy kép, ami önmagában egy jó dolgot mutat, hogy ebből a kőgömbből egy graffitis miként formál egy fejet, és ez egy fricska ezekhez a monumentális építészeti objektumokra. Egyetlen egy problémám van: olyan időpillanatot kellett volna megvárni, amikor nem egy német busz áll a háttérben, hanem valami, ami a helyre jellemző. Vannak nagyon ronda orosz trolik, szereplőket lehet keresni, akiket megkérek, hogy álljanak oda egy kicsit, a háttérben kezdjenek el valamit csinálni, instruálni egy kicsit a modelleket, találni olyan tipikus orosz fejeket, akik ezt az egész helyzetet elhelyezik a térben azért, hogy ténylegesen látszódjon, hogy mi az oroszoknál jártunk. Ez így most készülhetett volna bárhol, nem jön le belőle nekem az, hogy ez Oroszország. Tehát kellene oda még valaki vagy valami, aki/ami ezt az egészet értelmezi, és onnantól kezdve működne a geg. Így most önmagában ez dokumentálása annak, hogy milyen graffitik vannak. Ha találok egy orosz kislányt, akinek két copfba van kötve a haja, őt leültetem a kő szélére, és akkor a kettőjük viszonya adja a humort. A megfigyelés fontos, de képileg nincs teljesen megoldva, de a megoldás ott van a kapuban, mert ha nem ez a német busz állna a háttérben, hanem bármi más, ami az oroszokra jellemző dolog, akkor oké lenne. (hegyi)
értékelés:

dobozgitár

ENHA

2011. április 13-án, szerdán nyílt Balla Demeter fotográfus Balla 80 című kiállítása Répcelakon a Nyitott Tér Kulturális Egyesület Répce Galériájában (Répcelak, Bartók Béla u. 55.), melyet Kincses Károly fotómuzeológus nyitott meg a Móra Ferenc Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tanulóinak közreműködésével. A Répce Galéria 82. kiállítása megtekinthető 2011. május 8-ig.

Herman Stigler és felesége a Zwingerben, Drezdában

Gime, én azt mondom neked, hogy én ezt a képet átteszem a szorgalmiba. Ennek több oka van: egyrészt ez még mindig nem életkép, nem zsáner. Ha tudni lehetne azt, hogy kicsoda is Herman Stigler és a felesége, akkor lehetne zsáner. Ez most nagyon egyszerűen megfogalmazható számomra, hogy ez mitől nem az: attól, hogy nem tudtam meg a szereplőkről semmit. Ők turisták? Mert akkor milyen speciális helyzetet mutatok be, ami jellemző rájuk? Ők főállású turisták, akik végiglátogatják az összes helyet, és valamelyik újság fizeti az útiköltségüket, és ők onnan tudósítanak a kis kamerával, amit látunk a kőpárkányon? Nem valószínű. Ő fotográfus, aki így örökíti meg magát, és ebből csinál fotoblogot? Kicsi az esélye, mert nem vagyok biztos benne, hogy ilyen kamerával dolgozna. Nem tudom, hogy kik ők, ezt nem mutattad meg. Ettől nem lesz életkép, nem lesz zsáner. Egyébként, mint kép, borzasztóan ingerel ez a túlélesített metódus, amit itt ismét látok. Átfordulnak a kontrasztok, annyira túl van húzva az élesség. Ha megfigyeljük a háttérben lévő modern épületet, akkor ott lehet egészen jól látni, hogy a fekete keret és a szürkés-fehér ház-tónus között szinte fehérre meszelődve van egy csík, ami a valóságban nincs ott, de ettől a túlélesítéstől jön létre. Ezek azok, amik lebuktatják azt, hogy itt valami bindzsizés megint van. Kár, de ezzel a képpel akkor sem tudnék túl sokra menni, ha ez rendesen lenne laborálva. Még valami: ezt a Gime.hu-t én nem kérem az Estiskolára, köszönöm a megértést. (hegyi)