Szorgalmi

Úgy használom, ahogy épp kézre esik. Tokkal, tok nélkül, egy kézzel, két kézzel, letámasztva. A házi feladat készítésekor meg épp úgy...

:)

Egy olyan megfigyelést kapunk Danitól, ami azért izgalmas, hogy egy valós helyzetben, egy valós térben hétköznapi értelemben mindennapos történetből egy olyan kimetszést mutat nekünk, amihez egy fontos dologra van szükség: arra, hogy az ember fejben redukáljon és komponáljon. Redukáljon három dimenzióról két dimenzióra, másrészt utána ez, ha felkelti az érdeklődését, utána elkezdje képpé szervezni. Itt tárgyiasan nézve egy lépcsőt látunk, ahova a tilos lemenni, és ezt egy kötéllel oldották meg, miközben ott látunk egy kapaszkodókorlátot is. Teljesen egyértelmű amit látunk: ez a nevető, vigyorgó smiley figura, amit az internetes beszélgetésekben olyan előszeretettel szoktunk alkalmazni. Az a jó, hogy ezt Dani úgy tudta elénk tárni, hogy ha még volt is manipuláció, hogy egy kicsit odébb húzta az egyik oszlopot, hogy pontosan ott legyen a kompozíció szempontjából, ahol lennie kell, de ez sem sértő, nem bukik le, hogy ehhez ő hozzányúlt (ha hozzányúlt). Az a ritka eset áll elő, amikor akár ez így is történhetett, talált helyzetből komponál az ember képet, és a kompozícióval abszolút egyet is értek. Dani, a Humor leckére ez egy jó geg, nekem megvan rá a három csillag. Talán egy kicsit a kép bal oldalából egy fél centit még vágnék, hogy kevésbé legyen hangsúlyos az a fali doboz, de hát ez már minimális. (hegyi)
értékelés: