Szorgalmi

Izgalmas az a világ, amit András mutat. Egészen meseszerű az, ahogyan ezek a kis levelek a tó tükrében, a tó vizében megismétlődnek, tükröződnek. Nagyon tetszik az a színvilág, amit kapunk, bár azt hozzáteszem, hogy a kép bal alsó sarkán ez a sárgás félkör nem teljesen érthető, hogy mi akar lenni, de ez legyen a legkisebb bajom. A kép hangulata nekem a prerafaelita festőket juttatja eszembe, van egy ilyen időtlen nyugalom, tánc, egy kicsit olyan, mintha akár a Gyűrűk ura meséjéből egy illusztrációt látnánk, tehát a hangulat abszolút működik. Hogy ez miért rezonancia, azt valószínűleg András jobban tudja nálam, én magam nem teljesen értem ebben a rezonanciát, de azért egy pici zavarosság mégiscsak van. Ezek a sárgás foltok, levelek, formák valahogy ezt az egészet mintha fölülírnák. A képnek a jobb oldalán is van egy benyúló ág, vagy botocska ebben a színben, ami nem a nyugalmat erősíti. Azt nem tudom, hogy maga a kép hogyan készült, milyen technikával, ezért a megoldást sem biztos, hogy meg fogom tudni mondani, de nem tudom most egységként kezelni ezt a képet, mindazzal együtt sem, amit az elemzés elején elmondtam. Tehát a hangulat nagyon jó, és jól működne, mégis valahogy ezek a fajta idegen színek nekem ezt a nyugalmat felborítják. Nehéz dolgom van azzal, hogy most én erre milyen értékelést adjak a csillagokat illetően, mert ez megint egy olyan kép, amivel az ember vagy azonosul, és akkor azt mondja, hogy hú de nagyon jó, és három csillag, vagy elkezdi keresni, hogy mi az, ami őt zavarja, és akkor viszont mégiscsak nehéz azt eldönteni, hogy most ez hány csillagot ér, vagy hányat kellene elvennem. Úgyhogy ha András egyetért, akkor én ezt a Rezonancia leckéből áttenném a szorgalmiba, és akkor nincs ez a dilemmázás, hogy most csillag, vagy nem csillag. Legyen ez inkább szorgalmi. Remélem nincs harag. (hegyi)

A közismert Windows háttér másképp.

Réka

Abszolút jól érthető és dekódolható az üzenet, az a helyzet, amikor a gyerek rácsodálkozik a természetre, ahogy tartja a kezében a pillangót, aki ugyanúgy fél ettől a helyzettől, mint a szereplő, de azért odaszállt, ismerkedik. Nyilván ennek vannak biológiai megfejtései is, hogy az izzadtság, a kipárolgásunk, izgalmas lehet ennek a kis állatkának, de hát a mi nézőpontunkból a csoda, ami megtörténik, az addig jó, amíg nem az ilyen „földhöz ragadt” megoldásokat keressük, hanem hagyjuk, hogy ezek a pillanatok hatásukkal lenyűgözzenek minket. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen helyzet nem tart örökké, nehezen megfogható, ezért amit most mondani fogok, az nagyon nagy mértékben a szerencsétől is függ, hogy megoldható-e, hogy azért jó lenne a modellből valamennyit kapni. Ez a fölső gépállás ez nagyon a felnőtt nézőpontja. Ezt nagyon sokszor elmondtam már más elemzéseknél, hogy amikor gyereket fotózunk, célszerű az ő magasságát megtalálni, és abból a nézőpontból megoldani a fényképet, mert ez így most a nézőt kívülállóként hagyja szemlélni ezt a történetet, nem kerülünk bele abba a világba, amibe ez a kislány van az ő lepkéjével. Azért nem, mert a felnőtt nézi ezt a gyereket. (hegyi)
értékelés: