365.170
Miért a hónap képe:

Viki a 170. napon készített egy olyan portrét, ami nálam a hónap képe! Nem biztos, hogy boldog pillanat, sőt. De talán pont mindig azok az erős portrék, amelyek nem a vidámságról szólnak. Nagyon jó döntés volt, hogy a fókusz a hajszálakon van, és nem a szemen. Minthogy a szem csukva, érezni a fáradtságot, azt, hogy ez nem az a pillanat amire vágyunk. A haj kuszasága mutatja igazán, hogy a gondolatok szerteszét, amolyan "csak legyen már vége" érzést ad. Szinte várjuk, hogy rendeződjön el minden, mint a hajunk egy simításra. A fekete-fehérség pedig szerintem nem is kérdés egy ilyen erős képnél, egy ilyen mondanivalónál! Egyszerre magával ragadó, felkavaró, és csak úgy ott hagy a semmi közepén a saját gondolatainkkal! Köszönöm a képet Bach Viktóriának! Köszönöm a választási lehetőséget Bokros Szilárdnak! Egyúttal köszönöm Zsoltnak és mindenkinek, hogy nézhetem a mindennapjaitokat és a munkáitokat egész évben! BUÉK! :) (Szentgyörgyi János)

365/170 (Experimentális)

Heti feladat) (bár nem egészen tiszta számomra, ráadásul a héten átlagosan 14-15 órákat dolgoztam, így kísérletezgetésre nem volt energiám. Szerintem látszik a heti önképemen)

Bach Viki 365.167-es feladatához írnék egy haikut, amit személy szerint általában szeretek. Mármint a haikut. Meg Viki képei is tetszenek, örülök, hogy ő lett a párom, mert amúgy nem tudom nyomon követni mindenki mindennapi képeit, de így Vikiét azért megnézegettem. És szeretem a FF hangulatát.

Lusta árny ballag
Víztükör karjai közt,
Magadra hagylak.