A dolog úgy néz ki, mint egy válltáska, amit egy hippi lány lóbál. Ennél én nem tudok beljebb jutni ebben a négyesben most, valószínű, ahogy az előző 4-esnél is írtam, ez az én hiányosságom, avagy ha csak forma, akkor mint mozgásélmény persze megvan, de miért mozog egy gázóra? Szóval nem tudom, ez most nekem picit öncélú. (hegyi)
Zoé is szabadgyakorol, lassan majd azért kéne nézegetned a leckéket, hogy azokban is elkezdj gondolkodni. A kép nem lenne rossz, ha nem fentről lenne fotózva. Mert így a lényeg veszik el, az, hogy valakit kiszúrunk a tömegben. Lejjebb a kamerát és onnan has magasságból kell lőni. (hegyi)
Megint egy szabadgyakorlat-megúszás - na mindegy. Jó lenne, nincs nekem bajom azzal, ha szétkaszabolod az árnyékokkal a fejed és kiégeted a retinám a fénnyel a vállon, de akkor toljad neki erősebben, akkor a fél szemed simán árnyékba teheted, mert akkor nem valami hibaféle jön ki, hanem egy tudatos komponálási játék, és az a hangulatnak is jót tehet. (hegyi)
Mivel a kosárpalánk a leghangsúlyosabb, így az visz el mindent a hátán, minden csak utána jön, én úgy komponáltam volna, ha a hangulatot akartam volna erősíteni, hogy a háló ne keretezze a palánkot, hanem szabja szét, mert az mellékes, a lényeg a szürrealitása a helyszínnek, isten tenyerén egy kis szórakozás, miközben az ember nélküliségében benne van a magány is. Szóval jó, pici módosítással helyére kerül a hangsúly is. Nem tudom, van-e itt világítás, ha igen, tudod, ilyen ostorlámpákra gondolok, amik a pályát világítják meg, szóval ha van, érdemes lenne egy olyat is megnézni, mit ad ki ez, ha estefelé járunk, amikor épp már vannak lámpák is, az ég már sötétebb, de még nem ment le minden fény, hogy a hegyek is érvényesüljenek, és a mesterséges fény festhetné ezt még meseszerűbbé. Jó lesz ez. (hegyi)
Viki, azzal kezdem, hogy ha már vannak leckék, az, hogy mindent szinte csak a szabadgyakorlatba teszel, az egy lehetőség elszalasztása. A kép őszintesége példás. A kivitelezés lötyög. Szerintem helye van a képi naplózásnak is, de amikor épp nem arról van szó, hogy jegyzetelünk a fényképezőgéppel, akkor érdemes lenne a folthatásra is szánni időt, az élességpontra, vagyis azokra az úgymond másodlagos komponálási feladatokra, amik által egy kép falra kerülhet. Régóta érik, hogy azt mondjam, Viki, ha nagyobb energiát fektetnél a gyakorlatba, elkezdhetnél kiállításban is gondolkodni akár (jó, nyilván egy kis kocsma szintjén bármi falra kerülhet, tudom, hogy ez a trend, hogy olcsón legyen dekor a pult mögött), de ehhez a fókuszt a melóra kéne helyezni. Ha az önmegvalósítás mindent felül tud írni, akkor a végeredmény nem lesz tartós. Szóval arra akarnálak sarkallni, hogy legyél fegyelmezettebb. (hegyi)
Mobilos kép. Emlékszem mikor megláttam a pillanatot, nagyjából tudtam mit akarok látni. Többé-kevésbé sikerült megvalósítanom
Éva, ez szép, majdnem azt mondtam, hogy fájdalmasan szép, de inkább úgy mondom, hogy fájdalmasan szép lehetne, ha lenn vágnál addig, hogy az út a kép aljánál-szélénél fusson ki, minden, ami ez alatt történik, lazít a kompozíciódon. Igazán kevés meló ez, mert a lényeg a képen, a képben van. Annak kifejezetten örülök, hogy merész vagy a tónusokkal és ez itt most nem lett öncélú, értelme és értéke lett. (hegyi)
Miközben abszolút értem és érzem ennek a képnek a hangulatát, ez egy búcsú, azon gondolkodom, hogy mi az oka annak, hogy azt érzem, hogy valami nincs a helyén. Azt elmondom: minden úgy jó, ahogy van, jó a nap, a csillogás a koszos üvegen, a kötél, minden, de lehet, hogy túl közel mentél, és az lehet a baj. Nem kellene sokkal több, csak valamennyivel több az előtérben a hajóról, hogy még egyértelműbb legyen, hogy ez egy hajó, csak a korlátból egy kevés, vagy az ablakkeretből. Azért, hogy meglegyen az a kontraszt, hogy én most már megyek el, búcsúzom ettől a helyszíntől. Ez így is érthető, csak erre még rá kellene tenni egy lapáttal szerintem. (hegyi)
Hát Jánosom, a kis hölgynek ez a képe, mint portré, nem működik. Azért nem, mert egy ellenfényes képet mutatsz, amit elfelejtettél deríteni. Ebből kifolyólag a kép bebukik, és pont az a rész, ami a portré lényege lenne, hogy az arcát lássuk, az alig-alig értékelhető. Szépen el van lágyítva, az egész nagyon kis puha, hogy ennyire szűk mélységélességgel dolgozol. Én nem vagyok barátja az ilyen nagy mélységélesség eltorzításnak, de érthető akkor, ha a háttérben kupleráj van, és ott látom, hogy van, mert ott valami van a kis hölgynek az arca előtt, de nagyon úgy néz ki, hogy ő nem nagyon akarta ezt a fotózást, el is fordul tőlünk. Ez nem lenne baj, ha értékelhető lenne a tónusrend. Most azt mondom, hogy János, ezt visszaadom ismétlésre, gondold végig, gondolom, a kis hölgy még megvan, úgyhogy tessék őt lefotózni portréban. Dolgozz vele. (hegyi)
... a hátam mögött Ősamusága ólálkodik. Gyanítom, nem a szőlőmre fáj a foga. A tegnapi projektkép előzménye.
Igen, a macska még akkor sem alszik, amikor alszik, ezt tudom, úgyhogy elég egy pici rezdülés, egy hang, ahogy kinyílik a nájlontasak a sonkához, és ő máris megjelenik. Ez ebben az értelemben egy jó megfigyelés, fentről én vágtam volna 2-3 millimétert, és a kép jobb oldalából is egy fél-egy ujjnyit is akár, akkor ez még hatásosabb lenne. (hegyi)
Megint ugyanazt mondom: francnak kell fentre az a sok ég. Nem kell. Nézd meg, vágd le a tetejéből a fenyőfa fölötti részt, és egyből húzása lesz az egésznek ettől a sáros úttól. Ha ott van ez a fönti rész, akkor ez semmi. Baromi egyszerű ez: a kompozíció az, ami meghatározza a kép erejét, és azt, hogy mi hova tart, mi mivel van összefüggésben, vagy ellenpontban, anélkül ez nem tud működni. Ez a kép attól gyengül ki, hogy hagysz egy ekkora üres eget. Tudod mit? Ha ez a lényeg neked, és el akarsz menni lírába, akkor oké, de akkor ezt a sarat vedd le az aljáról, de akkor három ujjnyit legalább le kell venni, csak az nekem mondjuk unalmas meg közhelyes. Ez izgalmasabb lenne, amit most megláttál, valószínűleg ez érdekelt téged, ami a sárral történik, és ehhez a viszonyrendszerhez képest fontosak a szereplőid, de ebben a viszonyrendszerben nem szerepel az ég. (hegyi)
Nehéz címet adni egy természet fotóról, ami tulajdonképpen csak a nemes egyszerűségében szép.(legalábbis számomra)
Az biztos, hogy föntről kellene vágni, legalább egy ujjnyit, mert engem nem nagyon érdekel ez a tejfölszerű ég, ebből kevesebb is elég lenne jócskán, akár másfél ujjnyival is. Nézd meg, próbáld ki, hogy letakarod, hogy akkor mit kapsz. Akkor helyrebillen az, hogy hova is kell fókuszáljak, mivel is kell foglalkozzak: ezzel a sáros úttal. A leiratban azt írod, hogy neked ez csak szép, de itt a szépség a legkevésbé fontos, ennek a képnek van története, illata, akkor, ha ezt hagyod, hogy működni kezdjen. Ehhez az kell, hogy sokkal kevesebb legyen fönt, most azt mondom, hogy akár két ujjnyit is levághatsz. (hegyi)
Még mindig nem értem a Londoni képeim végére, innen most egy újabb kép, Paddington - aluljáró
Érdekes hullámzása van ennek a képnek, és Jánosnak is azt mondom, hogy ha egy picit lejjebb menne, nem sokkal, de egy 10-15 centivel lejjebb, akkor nekem jobban tetsző lenne az, amit látok, de ez is oké. Tudod mi hiányzik erről a képről? Az, hogy ott a sárga fal előtt elmenjen egy öregasszony a botjával, vagy a banyatankkal, vagy egy kölyök kék műanyag kabátban, hogy lássuk, hogy ez mégiscsak egy élő környezet. De a helyszín megtalálása jó, és ezek a színritmusok is jók. (hegyi)
Bobák Csabának küldöm, hogy megmutassam a bogáncslakótelep napfényesebb oldalát.
Ez az a bogár (vagy rovar, ezt sose tudom jól, hogy melyik melyik), amelyik abba a csoportba tartozik, akit nem szeretek. Egyrészt jópofáskodni akar a hátuljával, hogy hogyan van megfestve, de azért ez egy nagyon kis fürge bogár, erős a szexuális élete, és nekem nem barátom nagyon. Ez a bogáncs illik hozzá. Mondjuk itt többes számban beszélsz, de én egy ilyen bogarat látok, ilyenkor mindig félek, hogy egyszer csak észreveszem a következőt, mint az Alienben, kijön belőle az a száj, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy gyorsan továbblapozok, nem akarom megfejteni. De jó lett, csak nem szeretem őket. (hegyi)
Szigetvár, 2015
A vilagvevo a kozephullamu radioadasok koraba visz vissza bennunket. Kossuth Radio. Budapest 540kHz. Pecs 873kHz. Megall az ido. Gothar Peter filmjet ma mikrohullamon tovabbitott kabelteven nezi a telep. A falakon ures tanyerok, az asztalokon szintugy. Az erkelyek tukorbe neznek, Bela a foldszint kettobol inkabb hattal ul. Mert friss levego azert kell. Fokuszbol szol a nota. Jo ebedhez. A kutya vacsoraja a kutyara bizva, keresi. Az uton senki sem jar orakig. Kerekparok kosarakkal, amikor meg vasarolni jartunk, ugyi Iren, emlekszel. Evek ota elado. Kell a gyereknek az iskolara. "Korben Dallas, vilagjegy". Ismerje meg a vilagot a kanapejarol. Ahogy a XIX. szazadi amerikai polgar a tavoli tajak fenykepeit, ugy isszuk a vilag tavoli es kozelebbi csodait es mindennapjait bemutato kepeket. A kimozdulas vagya vagy lehetosege nelkul fogyasztjuk az elore megfogalmazott velemenyeket kerdes nelkul. Szuk lakasok egyetlen multifunkcionalis szobaval, talan ez a szep uj szo a szobakonyhara, szocializacio az erkelyen at. Gyerekkent pontosan kiskocsival jartuk a falut papir- es vasgyujteskor. Talan meg mindig ilyennel jarjak. Nem csak gyerekek. Leirhatnam, hogy mitol komor, hogy mennyi tortenetet mesel, hogy milyen jo, hogy nem muelesitett, hogy milyen hatasos a szerkezete, hogy technikailag is pontos, mert ez mind nagyon is igaz, de inkabb azt irom, hogy mennyi gondolatot ebreszt, mert ez talan fontosabb. (bobák)
Van egy kiállása ennek a macskának, az biztos. Nyilván nem teljesen kiszámíthatóak ezek az utcai állatok, de én azért jobban örültem volna, ha még lejjebb van a kamera. Tudom, tudom, nem egy egyszerű dolog lefelé mozogni, a föld felé, mert a gravitáció egy furcsa barát, és néha megtréfál minket, de érdemes lenne egy kicsit még lejjebb, még lejjebb. Az ő szintjükön kell mozognunk, akkor fog ez működni. Látod, az előző képnél lementél, és abszolút szerethetővé vált a kép, a mi barátainkká váltak, oda le kell menni, ahol az előző képnél jártál. Történet nélkül ha ennyire tág a környezet, nem él meg a kép. (hegyi)
A Látszótér Alapítványt
banki átutalással
MagNet Bank
16200120-18524112
vagy PayPalon keresztül
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…