Január Tolnában

Kirándultunk Szekszárdra. A hazafelé vezető úton akadt meg a szemem a következő dombon. Fantasztikus látvány volt. Ha ezt nem, akkor semmit, gondoltam, miközben már szedegettem elő a kis Olympust. Hát, így készült.

Multikulti

"Meg őrülök már megint egy effekt ráadásúl az az olcsó selective b&w". Mondhatná a felszínes szemlélő, de nem, mem nyúltam a szinekhez, semmi effekt. Sztori: az N+1. rokonnal vártam a London eye-ra mikor mikor furcsa ruhás csoportot pillantottam meg a tömegben, de semmi különös vártak Ők is. De amikor odamemtek a Chaplin imitátorhoz akkor, kellő Magyarsággal nekik szegezte a kérdést, "kenájtékdőpikcsőrr?". Nem ellenkeztek így elkészült a kép. Remélem több ez mint egy átlagos turista fotó.

Brisz

A zsidó körülmetélés kemény dolog, nemcsak a kisfiúknak, hanem a szüleiknek is. Megérintett, ahogy az apuka megsimította a síró kisfia arcát, nyugalmot sugárzott a gesztus.

Apollo

A debreceni Apollo mozi neon reklámja nagyon tetszett. Sajnos nem tudtam elég sokáig ott álldogálni ahhoz, hogy megvárjam, míg sötétebb lesz. Azt azonban éreztem, hogy a bejárat önmagában nem elég izgalmas/mozgalmas, ezért megvártam egy járókelőt, hogy besétáljon a képbe.

Vigadó

A pesti Vigadó belső terei lenyűgöztek, különösen ez a részlet. A fények, a rózsaablak színei, a formák mind-mind harmóniát sugároztak számomra – ezt próbáltam kicsit kimozdítani azzal, hogy nem középre komponáltam az ablakos részt.

Beduin mosoly

A jordániai Rum Vádi beduin férfijával igyekeztünk szóba elegyedni, persze nyelvi korlátok miatt ez nem ment annyira. Sátrában nem vásároltunk semmit, de ittunk nála egy teát, ezért is mosolyog ennyire.

Nehéz az élet

Bár nem házi kedvenc, de mégiscsak állat, így ebbe a leckébe szántam. A jordániai Rum Vádi egyik tevéje szerepel a képen, és bár itt nem látszik, de vakarózott. Azok alapján, amennyi a képen látszik, azt hihetnénk, csak pihen, fejét a csőnek vetve – ezért is adtam ezt a címet.

Taxira várva

Szintén a jordániai Ammánban láttam meg a férfit, aki vagy telefonált, vagy cigarettázott és várakozva pillantgatott a dombtető felé – feltehetően taxira várt.

Tartózkodás

Szintén a jordániai Ammánban járva pillantottam meg a beszélgető időseket, mire kattintottam, egyikük ki is szúrt. Tartózkodó tekintete egyébként nem volt szokványos az utatás során, többnyire szívélyesen láttak bennünket.

Csendespihenő

A jordániai Ammán utcáit járva pillantottam meg ezt a három férfit, akik délelőtt pihengettek-szundítgattak a forgalmas főutcán.

A horgász

Nyár volt, nagyon korán reggel, sokkal inkább kora hajnal. Munkába mentem. Annyira csend volt. Valami megmagyarázhatatlan nyugalom ölelt át mindent. Közeledtünk az év leghosszabb nappala felé, merthogy június 16-át írtunk. Öt óra körül értem a Velencei-tóhoz. Rengeteg időm volt még munkakezdésig, ezért lekanyarodtam a korzó felé. Vállamon az állvány, kezemben a gép és sétáltam. Egyszercsak finom neszezést, a víz csendes csobogását hallottam. Emlékek ébredtek bennem. Az uszoda hajnali hangjai, illata elevendtek meg. Régi barátok arca, még a hangjuk is. Arra vettem az irányt és láttam a csónakot, kifelé a nyílt víz felé haladt. Csendben, lassan, nyugodtan. Muszáj volt lefényképezni. Azután álltam és figyeltem, amíg el nem tűnt a nádas mögött. Mentem dolgozni.

Tandori Dezső

Balla Demeter felvétele 1992-ben készült Tandori Dezsőről, aki ma elment. Szerencsés vagyok, mert ismerhettem, mert láthattam, hallhattam játszani a szintetizátoromon, mert ott lehettem, ahogy beszélgettek, ahogy rajzolt.

Két adást is készítettem, az egyiket Inszomnia címmel 2017 őszén - Demeter kórházban volt, ahol egy hónappal később meghalt. Ebben a zenék és kórházi zajok között Dezső verseket mond, a magnókazetta a Számadó utcai konyhában készült.

A másik műsor picivel több, mint egy évre rá került adásba, Tandori-Balla apokrif beszélgetés, 1989-ben vettük fel szintén a konyhában, ahol Dezső szabad stílusú zongorajátéka is hallható.