16. Szociofotó, utcafotó

Szervusztok köszönöm a felvételt a csoportba.Nemrég kezdtem el a fotózàst,eddig inkàbb csak videókat gyártottam,amolyan botcsinálta módón,de egyre inkàbb elkezdett vonzani a fényképezés világa.Nincs kialakult irànyvonalam,még keresem magam,de a kedvenc témáim a street fotózás,és a szocio fotográfia.Megmutatom egyik kezdő képemet,lehet egyesek számàra kicsit felkavaró lehet,de nem tudtam elmenni mellette,és az úr jóvàhagyàsa után muszàly volt kattintanom,mert ezekben a szemekben benne làttam egy egész élet reménytelensègèt,ès megbàntam volna ha nem tudom megörökíteni.A kép szerkesztése kor kicsit direkt módon szűkebbre vàgtam a képet,hogy a fénykép alanyának tekintete jobban meg vezesse a szemet,mivel azt akartam kihangsúlyozni.Mégegyszer köszönöm a lehetőséget.

Azzal kezdem, hogy ez egy nagyon jól elkapott pillanat, beszédes az, hogy mekkora a kabát és mekkora a nő, jó, hogy nagyjából lejöttél az ő magasságához. Adódik az ellentét keresés a turkáló alak és a divatház között, ezt kábé ki is használtad. Azért mondom, hogy kábé, mert ha még lejjebb vagy a kamerával, ez a két dolog még közelebb kerül egymáshoz. A másik, hogy ha elmozdulsz oldalra, akkor a háttérbe kerül jobban a zárt kirakat. Persze ott helyben ezt gyorsan kell eldönteni és kimozogni, nem biztos, hogy ez olyan egyszerű, ahogy elmondom, de erre kell törekedni, hogy az evidensen túl is legyen valami kapcsolódás, üzenet, valami, ami megfogja a néződ. Készítettem egy verziót, mert az utómunkával van problémám. A szociónál könnyű belecsúszni a drámázásba. Nem kell. Bízz benne, hogy enélkül is megáll. Nem kell ennyire komorra venni, mert ez ellene dolgozik a képnek. De összességében tetszik, jó munka, megvan a 3 csillag, várom a képeid! (hegyi)
értékelés:

Nehezen indult a reggel. Szerettem volna egy kicsit a szögekkel, ívekkel és vonalakkal játszani.

Bécs
Olympus XA
APX 400

Krakkó főterén talált mobilos utcafotó.

Az arányok sokkal jobbak, nem is értem, miért nem szeretted a lépcsőt előtte. A tónusokkal még mindig nem vagyok megbarátkozva. (hegyi)

Aarhus, 2019. A tér a szemközti házak felé szűkült össze, a hölgyet megvártam, hogy pont odaérjen, ahol a képen is szerepel.

Nos, itt van az, amikor nehezen tudom elmondani azt, mi hogy lenne jó, hogy ez működjön. Az biztos, hogy távol vagy. A nőt alig venni észre és bele is olvad a térbe. Ennyi előtér ehhez nem kell, tehát ebből az jön le, hogy más objektívvel máshonnan kellene lőni ezt, hogy a nő szerepe is érvényesüljön. Nem ismerem a helyet, ezért aligha szolgálhatok ennél többel, mert jóllehet a hely maga nehéz, de így most a nő alig pár százaléka a képnek, szerepe emiatt nem sok, mert a háttértől nincs leválasztva. (hegyi)

Innen valami hiányzik. Egyrészt a beltérnél lehetne valami sztori vagy formajáték, egy kis olvasólámpa, fene tudja, hisz nem voltam ott, de ekkora ürességgel nincs mit kezdeni. A másik a szemközti ablak, az is akkor él, ha a belső térrel kontrasztba tud kerülni. Nyilván az már tényleg szerencse kérdése, hogy van-e abban az ablakban odaát valami vagy nincs, de a beltereddel történnie kell valaminek a feketeség helyett. (hegyi)
értékelés:

A híres Rosenborg-kastély, a dán koronázási ékszerek „lakhelye”.

Fent nem kell ennyi. Oldalt viszont kéne ahhoz, hogy ez a virágtenger kiteljesedhessen, mint bázis és ellenpontja az épületnek. Ritka, amikor állóba kell a kamerát tenni, javarészt szerintem alig van olyan helyzet, amikor indokolt elforgatni, én portrénál se szoktam javasolni, de más terep, viszont a városképnél, ott jó, ha van környezet is. (hegyi)
értékelés:

Itt meg az van, hogy szegény leejtette a telefonját, vakarja is a fejét, mi lesz most, biztos kikap érte otthon, hogy elveszett - szóval az van, hogy szerinted miből kéne rájönnöm, hogy itt horgászás van? A zsinór kevés, aligha tűnik fel a néződnek, hogy mi van a kezében. Szóval itt is azt mondom, magadban, hangosan ki kell mindig mondani, mit akarok csinálni, látni, és akkor megles az is, honnan, mikor, hogyan kell komponálni és exponálni. (hegyi)

Mindenki a színes házakat fotózza ebben a kis csatornában, én igyekeztem a hajótúra során kicsit más képeket is készíteni.

Na ja, csak az van, hogy az nem elég, hogy mást akarok, mint a többség. Nehéz, mert kiránduláson kötött helyzetek vannak, kötött időtartamok, nem sok esély arra, hogy valóban többet találjon az ember útiképeknél. Ehhez el kell szakadni a programtól, le kell válni, elvegyülni, idő, idő, idő, idő. Ez nem megspórolható. A két figura nem érdekes igazán, persze, van némi vicc faktora, de nem elég erős. A környezetből meg nem derül ki, hol vagyunk, ami ha egy képsor, nem baj, de önálló képnek így ez kevés. (hegyi)

Ez egy jó helyzetfelismerés, fenn a párkánynál már vágnám, de működhetne, viszont nekem az a kérdés merült fel, hogy mire megy ki a fuvar. Mit is akarunk ábrázolni. Mert most, amit látok, abban maga a sikátor nem fontos, hanem az lenne a fontos, ami a sikátor után, kinn történik. Valóban ez a cél? Ha a sikátor lenne, akkor oda kell fényt is mérni, tónust állítani is, de legfőképp az élességet. Így ugyanis pont az marad dekoráció, vagy inkább csak folthatás, ami a lényeget mutathatná. Ez a baromi kis mélységélességgel fotózás nagy divat, érdemes átgondolni azonban, hogy mikor kell és mikor lesz pont ellentétes a hatása, mint amit szeretnél. (hegyi)

Most haragszom, két dolog miatt. Az egyik, hogy itt most ez a tónusrend kifejezetten ellene dolgozik annak, hogy értelmezhető legyen a kép poénja és szociója is. A másik, hogy érthetetlen, miért vágtál lenn és fenn a képből. Olivér, tartsd a 3:2-es arányt, vagy a 4:3-ast, vagy az 1:1-est. Ne variálj, amíg nem érzed teljesen a kompozíciót és a tömegelhelyezést. A kép jó lenne, sőt, de így nem működik. (hegyi)
értékelés: