16. Szociofotó, utcafotó

A kép hangulata abszolút megvan. A besorolást nem értem, mitől szoció ez, inkább egy hangulat, egy asszociáció, de a szocióhoz lírai és a sztori sem egyértelmű. Ha nem foglalkozom azzal, hogy a leckebesorolás nem jó, akkor azt mondom, hogy 3 csillag, és örülök, hogy ez lett a Hónap képe, viszont feltételezem a tudatosságot a beküldésnél, így egy csillag a fiókban marad, mert a szocióhoz konkrétság kell. (hegyi)
értékelés:

Nos, abban az értelemben biztos, hogy több, mint sima turistafotó, hogy a téma így, ebben a formában egyedi lett, a pillanat jó, és azt a lehetőségekhez képest meg is oldottad. Talán annyit lehetne finomítani, hogy a szaturációból picit visszaveszel, gondolom sRGB a színtér, az elviszi ebbe a sárgásvörösbe eleve, így azok a részletek is kapnak ebből, ami múgy tényleg fekete-fehér lenne. De az biztos, hogy erénye a dolognak, hogy nem csak azzal voltál elfoglalva, hogy az óriáskerékre jó helyed legyen, hanem közben a várakozást meg tudtad szakítani a fotózás miatt. Ez sokszor nem könnyű, mert a barátok, a család nem veszi jónéven, idő sincs sok, szóval kihoztad, amit lehet. (hegyi)
értékelés:

Nyilván ha a nyelv nincs meg, marad a kézzel-lábbal gesztus átadás, máshogy nem megy, de ez így egy kihagyott ziccer. Tök jó a feje a bácsinak, a kezei is, de bele van vágva, a háttérben a csávóka csinál valamit, de nem tudni mit, de a fő probléma, hogy elfordítja a tekintetét a főszereplő. Ilyenkor az a megoldás, hogy mondani, jelezni kell, hogy mennyire odavagy érte, és hogy szeretnéd lefotózni őt, örömködni, fenntartani a hangulatot, és elérni, hogy rád nézzen, azaz a gépedre. Jelezni lehet a másiknak, hogy bocs, picit mássz már ki a képből. Vagy ha a hely engedi, a főszereplőt ültetni máshogy. Demeter cikkében ott a lényeg: az egész világ a műtermem. Ez azt jelenti, hogy minden helyzetet úgy kell felfogni, hogy neked, mint fotósnak a feladatod ugyanaz, mintha műteremben lennél, keresni a helyszínt, a fényeket, a környezetet, az arcot, gesztust, kapcsolatot. (hegyi)
értékelés:

Nem tudom, hogy mindezt megelőzően volt-e már önálló kísérleted az utcán élők bemutatására, vagy a szociofotóra, mert azt nehéz megítélni, mi az, ami a workshop számlájára írható és mi az, ami nem. A közös fotózások szerintem csak ritkán működnek jól, főleg ilyen érzékeny téma esetében, hajt az idő, az oktató-elóadó, ott vannak sokszor a többiek is, nem egy bensőséges szitu. Ugyanis a képen azt érzékelem, hogy nem voltál nyugodt, nem voltál egyensúlyban, ezért a szándék érezhetően jó volt bár, de a megoldás több szempontból is hagy kívánnivalókat maga után. Az egyik fontos kérdés, hogy ilyenkor mi a cél. Ezt neked kell előre meghatározd. Nem a szitu ismeretében, hanem előtte, hogy most akkor te portrézni akarsz, vagy helyzeteket megmutatni, riport, lírai etűd, mi a cél, mert ez meg fogja neked mondani azt is, mi a hozzá tartozó és elvárható forma. Ha portré, akkor ki kell kerülni a lehető legtöbb zavaró tereptárgyat, nem állhat ki a fejéből a deszka pl, és nem vághatod így el a kezeket. Ha szocio, akkor viszont több kell a környezetből, hogy egy viszonyítási alap legyen, hol él és hogyan, hogy történetbe helyezhessük. A tónusok kábé megfelelnek a most eévárt és használt kopogós tónusrendnek, én nem vagyok ennek feltétlen híve, mert a drámázásnak nem tónusokkal kell megtörténnie. A kompozícióban a fejek felett túl sok a hely, miközben lenn meg legalább annyi kéne, amennyit fentről vágnék. Hát, én most azt mondom, hogy bármennyire is ritka itt az, hogy emberek fotósként bevállalják az emberábrázolás ezen formáját, de azt mondom inkább, hogy ha érdekel ez a téma, ugorj majd neki újra, de előbb a portrét, ezen belül is az önportrét kell gyakorold, mert az fogja neked megadni a biztonságot abban is, hogy hogyan ábrázolj egy embert és abban is, hogy önmagad elfogadd, mert enélkül nem tudsz elég közvetlen lenni az emberekkel sem. (hegyi)

Feri, ez nem szocio, nem utcafotó, semmi nincs benne, ami miatt érdemes lefotózni, nem is értelek, hogy ez a kép miért készült el. Attól, hogy az utcán fényképezel, nem lesz még street photo, ahogy a csendélet sem attól születik, hogy csendben vagy, amikor fotózod. Bocs. (hegyi)

Hát, értem a humort, de ez így nekem képileg nagyon lötyög, nem fog meg a dolog. Bocsánat érte, de azt kell mondjam, hogy a képi humor ennél többet kíván, ez olyan favicc kategória. (hegyi)

Ez számomra az utóbbi idők egyik legizgalmasabb képe. Nagyon szeretem ezt a munkát, és nagyon örülök, hogy a Hónap képe is lett, mert nagyon erős hangulata van, bizonyos értelemben hoz egy szociografikus megközelítést is, de rendkívül érzelmesen mesél egy helyzetről, abszolút működik a sztori. Gondolkodom rajta, átérzem az üzenetét, tényleg nagyon sok fájdalom, megtörtség van a képen, és nagyon szépen van ábrázolva mindez. Nincsen belemászva a modellnek az aurájába, nincs kiterítve, és elemezve az ő élethelyzete, csak könnyedén ábrázolva van egy szituáció, és ez nagyon-nagyon nagy erénye ennek a képnek. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés: