16. Szociofotó, utcafotó

A doboz arca

Éppen a barátommal jártuk Budapest utcáit, és amikor megpillantottam ezt a dobozt, mindketten egyszerre szólaltunk meg, hogy erről kell egy kép. Próbáltam a maximumot kihozni a képből, sok embernek tetszik, kíváncsi vagyok nektek mi a véleményetek.

Ez egy nagyon jó megfigyelés, értékelem, hogy nyitott szemmel jársz az utcán és még ahhoz is van energiád, hogy a képet is megcsináld, ez nem mindenkinél evidens, hogy megtegye, szóval ez külön megér egy csillagot. A kompozíció is jó, egyensúlyban van, a formák is, szóval szinte minden rendben van, kivéve az utómunkát. Egy ilyen esetben nyilván ott a helyszínen nem lehet sokat molyolni, nincs lámpa, derítőlap, szóval ami ott nem adott, azt utómunkával kell kijavítani. A fő motívum most sötétben van, ezt ki kell emelni, a többit kicsit visszavenni és a szürkés fátylat levenni. Mutatom, hogy kábé mire gondolok, csak vázlat szinten, mert a kijelölésnél én se voltam perfekt, lett kis udvara, de remélem érteni így is. (hegyi)
értékelés:
danyirobert_1704821jav.jpg

Különbség

A pécsi vasútállomáson elkapott pillanat. A kép magáért beszél.

Az elkapott pillanat az látszik, a különbséget is érzékelem, de ez most egy lesifotó és az ritkán jó. Nagyon óvatosan van megfotózva, ettől elmegy az ereje az egésznek, szembe kell velük állni, szóval ez másképpen nem megy, esetleg még beültetsz közéjük egy nőt, vajon kit választ, szóval érted, valamilyen történetet elkezdesz vele játszani és utána megcsinálod, megkéred őket, valahogyan legyél benne, mert most innen oldalról ez így nem működik. (hegyi)

nem találok haza

Ez az első, filmes géppel készült képem. Zenit-e fényképezőgéppel, kodak 200-as filmre fotózva. Budapest, budai oldal. Gül Baba utca. Itt laknak.

A filmes géppel készült élmények szerintem mindig más kategóriába esnek, és elsősorban nem képileg, mert ott már a digit sok mindenben utolérte, akár túl is szárnyalta az analóg technikát, de maga az, ahogy várunk rá, az utánozhatatlan. A kép maga jól ábrázolja a kiút keresését, bár a leirat többet mond, mint a kép, az itt laknak, az nincs a képen. (hegyi)

Világvevő lakótelep

Világvevő lakótelep

Szigetvár, 2015

A vilagvevo a kozephullamu radioadasok koraba visz vissza bennunket. Kossuth Radio. Budapest 540kHz. Pecs 873kHz. Megall az ido. Gothar Peter filmjet ma mikrohullamon tovabbitott kabelteven nezi a telep. A falakon ures tanyerok, az asztalokon szintugy. Az erkelyek tukorbe neznek, Bela a foldszint kettobol inkabb hattal ul. Mert friss levego azert kell. Fokuszbol szol a nota. Jo ebedhez. A kutya vacsoraja a kutyara bizva, keresi. Az uton senki sem jar orakig. Kerekparok kosarakkal, amikor meg vasarolni jartunk, ugyi Iren, emlekszel. Evek ota elado. Kell a gyereknek az iskolara. "Korben Dallas, vilagjegy". Ismerje meg a vilagot a kanapejarol. Ahogy a XIX. szazadi amerikai polgar a tavoli tajak fenykepeit, ugy isszuk a vilag tavoli es kozelebbi csodait es mindennapjait bemutato kepeket. A kimozdulas vagya vagy lehetosege nelkul fogyasztjuk az elore megfogalmazott velemenyeket kerdes nelkul. Szuk lakasok egyetlen multifunkcionalis szobaval, talan ez a szep uj szo a szobakonyhara, szocializacio az erkelyen at. Gyerekkent pontosan kiskocsival jartuk a falut papir- es vasgyujteskor. Talan meg mindig ilyennel jarjak. Nem csak gyerekek. Leirhatnam, hogy mitol komor, hogy mennyi tortenetet mesel, hogy milyen jo, hogy nem muelesitett, hogy milyen hatasos a szerkezete, hogy technikailag is pontos, mert ez mind nagyon is igaz, de inkabb azt irom, hogy mennyi gondolatot ebreszt, mert ez talan fontosabb. (bobák)

Bevándorló blues

Bevándorló blues

Pista, sok mindent nem tudok mondani. A 365-be is betettél ebből, itt is van, szociónak ez nem szoció, fotónak valamennyire fotó lenne, ha technikailag ez egyben lenne. Ez most nincs egyben, mert a fickóról nem sokat tudok meg a kép által, és az a bajom, hogy te mész a magad feje után, holott, lehet, hogy érdemes lenne odafigyelni arra, hogy mit mond valaki, legalábbis mivel nem adsz visszajelzést, ezért nem tudom, hogy egyáltalán átmennek-e a mondataim, eljutnak-e hozzád. Senkivel nem kommunikálsz. Én elhiszem, hogy sok a meló, meg fáradt vagy, de a saját magad melója megérne ennyit. Ez olyan, hogy faragsz valami szépen, vagy igazat, akkor annak az igazságához nem csak az tartozik hozzá, hogy jól álljon a kezedben a fafaragó eszköz, meg hogy az nagyjából legyen megcsinálva, hanem valószínűleg vagy annyira igényes a saját munkáddal kapcsolatban, hogy az az utolsó simításig rendben legyen, olyan legyen, amilyet akarsz. Persze ez nem azt jelenti, hogy le kell csiszolni gömbölyűre, hanem hogyha szálka maradt a szélén, akkor azt nem hagyod ott, hacsak nem tartozik hozzá a tárgy mondanivalójához. A fotó nem másabb ügy, nagyon ugyanolyan, mint bármelyik más kézműves szakma. (hegyi)

Nővérhívó

Nővérhívó

Majdnem megnyomtam

Minimalista és realista kép egyszerre, és színeiben is erős. A fény a csempén olvastam, hogy kérdést vet fel, engem annyira nem zavar, de azt ki lehet ilyenkor próbálni, hogy ha van segítő, akit megkérjünk, akkor az ablakhoz állítjuk, és akkor valamiféle sziluettszerű elmosással a fény útjába kerülve csökkenne ez a hatás, de ez nem mondom, hogy egyszerűen kivitelezhető, és adna egy másik ízt is, ki tudja, jó lenne-e, akár igen, de nem kötelező, hiszen akkor a minimalizmus veszne oda. (hegyi)

Reggeli magány

Reggeli magány

El Jara real Spanyolország 2014

Jók a színek, a fényjátékok, tulajdonképpen a férfi arca is karakteres, van jelenléte, de az a problémám, hogy nem tudom felvenni a történet szálát, nem tudom mihez kötni, mert nem tudom, mi történik, hol, miért. Ahhoz, hogy ez egy formai és megvilágítási ügy legyen, túl szoció, túl erős a jelenlét, viszont ahhoz, hogy ez a jelenlét tényleg közöljön valamit, bár megvan a kellő mennyiségű tér, de az azon túl, hogy egy rács mögötti ablak, nem tudom, mit üzen. Szeretetotthon, vagy menza, vagy egy lakás, vagy iroda, nem tudom, és így a férfival se tudok azon túl azonosulni, hogy keresem a sorsát az arcán, na de ahhoz, hogy portré legyen, túl sok a képelem, túl tágas, fényes és játékos. Egyszerűbben, ez így egy ellentmondásos kép, de ezt az ellentmondást, ami nem lenne baj, nem oldja fel semmi. Ilyenkor szokott az jönni, hogy ez egy elkapott pillanat, ami gyakorlatban nem baj és nem érdem, csak egy probléma, amit meg kell oldani, vagy azzal, hogy közelebb megyek (avagy más objektívet választok), vagy hogy úgy komponálok, hogy érthetőbb legyen a helyzet. (hegyi)

Évi - az övé a jövő

Évi - az övé a jövő

Magyarország alaptörvénye XV. cikk
(1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes.
(2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.
(3) A nők és a férfiak egyenjogúak.
(4) Magyarország az esélyegyenlőség és a társadalmi felzárkózás megvalósulását külön intézkedésekkel segíti.
(5) Magyarország külön intézkedésekkel védi a családokat, a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket.

Mielőtt kitettem volna, kérdeztem Gábort, hogy ezt biztos, hogy így akarja közölni, ennyire utómunka nélkül? Azt válaszolta, hogy igen, tegyem így ki, és ha gondolom, csináljam meg a javított változatot is. Az elemzés végén ott lesz, az se jó, csak próbáltam ebből kihozni, amit lehet. Ugyanakkor azt azért el kell mondjam, hogy bármennyire jó is a helyszín mondjuk, azt nekünk kell berendezni, olyan szociofotó márpedig nincs, ami úgy jó, ahogy megtalálták, ha mást nem, de a kamera nézőpontját, az objektívet, a fényeket a fotós előtte rendezi, mielőtt kattint, és az nem mentség a pocsék kivitelezésre, hogy ha azzal védekezünk, hogy de hát nem akartuk az alanyokat felismerhetővé tenni. Ha nem akartuk, akkor tegyük el a gépet, ugyanis álságos az, ha az ember azt gondolja, hogy akarok is egy problémával foglalkozni, de jajj a szereplőkkel mi lesz. Semmi. Ha nem akarnak szerepelni, nem készül kép, ha akarnak, akkor viszont úgy kell ábrázolni, hogy az a legjobban visszaadja a helyzetet, márpedig ehhez itt most kell az arc, mert megszemélyesítesz egy problémát, tehát azt nem lehet az alakok negatív foltjával megúszni. A másik, hogy oké, neked kellett a lámpa, mert a bura nélküli vakuló fény az erős üzenet. Rendben, de akkor menj lentebb a géppel, keresd meg azt a pozíciót, ahonnan az alanyaid "felnőnek" a térbe és nem lesz ekkora üres semmi fenn, miközben lenn meg esetleges vágással nyiszabolod a lábat. Összhatásában olyan, még javítva is, hogy elmentél egy rádióriportra, de ha már ott voltál, kattintottál véletlenül egyet. Gábor, a dolog sokkal fontosabb annál, hogy ne legyen benned annyi alázat, hogy jól csináld meg, úgyhogy kérlek, ismételd a képet. Mindegy, hogy ez hol van, menj vissza és csináld meg újra. (hegyi)

Évi - az övé a jövő

Emberi

Emberi

Örülök, mert már közelebb jutunk a modellhez, de úgy gondolom, hogy még több idő kell, még több türelem, hogy kinyíljon a modell, mert most nem eldönthető, hogy a zárkózottság mennyiben szól a helyzetének, amit megélt a modell az utcán, vagy mennyire a kamerának, és ezen keresztül nekünk, nézőknek is. Fránya dolog a testbeszéd, és ebben a képkivágatban ez most nem egyértelmű. Azt gondolom, hogy ha ez egy álló kép ahol látni a figurát és a holmijait vagy környezetét, talán (csak tipp) oldódna valamennyit ez a dolog, avagy ha még közelebb kerülnénk, valódi portréhelyzetbe, akkor már a tekintet balanszírozhatna. (hegyi)

cím nélkül

cím nélkül

Ha nem csal a szemem, ez egy teleobjektívvel távolról készült kép, amit én az emberábrázolás szociografikus megközelítése esetében nem tartok jónak, mert szerintem fontos, hogy valami közünk legyen ahhoz, akit bemutatunk, távolról nincs kapcsolat még akkor sem, ha kivárjuk, amíg a gyanútlan alany belepillant a kamerába és akkorra időzítjük az exponálást. Ha közel mégy, érdeklődő vagy és befogadó, akkor egy hajléktalan is el fog fogadni idővel, ha érzi, hogy nem eszköz, hanem alany, hogy tényleg érdekel a sorsa, akkor meg fog nyílni előtted. Nem véletlen, hogy Capa vagy Bresson hitvallásában nagy szerepe van a távolságnak a fényképész és a modell között, és ennek az a szerepe, hogy te mint fotós a közlés csatornája vagy, tehát a néző általad kerül bele a szituációba. A street photography, vagy utcafotó nem könnyű kenyér még akkor sem, ha általa a szociográfiának is egyfajta reneszánsza van, de ehhez türelem és idő kell, máshogy nem megy. Henri Cartier-Bresson Leica gépén 50-es objektív volt, és én is azt javasolnám, hogy ha utcát mégy fotózni, ilyet használj (ez a filmes méret, DX-ben ez kb 35 mm-es objektívet jelent), ennek van a legtermészetesebben ható atmoszférája, és nem utolsó sorban ahhoz, hogy embert is tudj vele, közel kell menni! Megvan hozzá az érzékenységed, és a gyakorlat a rutint, bátorságot is meg fogja hozni és a te rezonálásod erre szerintem alkalmassá tesz, csak kérlek, menj közel! (hegyi)

Istanbul - nők

Istanbul - nők

A párhuzam, amit észrevettél, az jó, ezt értékelem. Ugyanakkor itt is a kompozícióval és koncentrációval van problémám. Mindenféle fű-fa-bogár még benne van azon kívül, hogy ezt a két nőt a véletlen egymás mellé sodorta. Ettől nem tudja kifutni magát az üzenet. Ettől nem tudok vele azonosulni. Megint magasról van ez az egész fényképezve, ettől a galamboknak nincsen szerepük, inkább zavaróak, holott ez fontos lenne, mert az a nő galambokat etet, de akkor ezt helyezzük szituációba. A másik nő ezzel a mobiltelefonos sétálással abszolút jellemzi ezt a háziasszonyi attitűdöt, de most ez mint kép nem tud működni. (hegyi)

Istanbul - család

Istanbul - család

Én most azt mondom Ildikó, hogy menjünk vissza a kályhához. Az első három, és az utána következő leckék kellenének, mert azok nem csak bemutatkozások, de alapoznak is a továbbiakra. Nagyon előreszaladtál a leckékben, de itt félbedarabolt emberek vannak, meg fél karok, tehát kompozícióban ez nem egy jól elkészített kép, ugyanakkor én értem, és érzem azt, hogy neked ez miért fontos. Valamit láttál, amit szeretnél nekünk megmutatni. Egy olyan szituációt, ami talán túlmutat azon, hogy az ember turistaként mit lát, vagy mit vesz észre. Itt a valóságot látjuk, azt a valóságot, amit a képeslapok nem mutatnak, ugyanakkor ezt meg kell tudni úgy mutatni, hogy ennek fénytani és a kép elrendezése szempontjából is meg legyen az az összetartó ereje, amitől esztétikailag is megoldottá válik. Nem mentél le az ő szintjükre, nem guggoltál oda hozzájuk fentről lefelé fotózol, ennek mindig olyan üzenet van, ami tulajdonképpen egy szorongató, vagy lenéző, lekezelő helyzet. Ha te érzelmeket akarsz kiváltani, vagy ennél még jobban felülre kell menni, és az ő elesettségükre helyezni a hangsúlyt, vagy oda kell hozzájuk kucorodni, és belekerülni az ő aurájukba. Ez most nem történik meg. (hegyi)

Utca

Utca

Pillanatkép. Budapesti kisutcában találtam 2014 júliusában.

Örülök annak, hogy Ágnes ebben az irányban is elkezd működni és érdekli azon a környezet ami őt körülveszi, de ehhez egy picivel több türelem kell, ki kell várni a pillanatot, és a legfontosabb talán, hogy nem szabad figyelmen kívül hagynod, hogy a néző számára csak az létezik, ami képhatáron belül megtörténik, tehát ami nem szerepel a képen érzelmileg vagy formai szempontból az csak neked létezik, a néző számára nem érzékelhető. Ezért van kiemelkedő szerepe a kompozíciónak, mert a kompozíció az, ami egyedivé és megismételhetetlenné tesz egy pillanatot, érvényessé teszi azt, máskülönben csak egy kép marad, amit elkattintottunk. Ez, amit látunk egy jó megfigyelés, de talán ha kicsit vársz még, akkor olyan szereplők is kerülhetnek a képre, akik hangsúlyosabbá tehetik az üzeneted. Jók a falak, főképp ezek a lemosódó koszok. Jó lenne, ha nekiállnál utcát fotózni, hogy kiderülhessen, mi az, amivel még foglalkoznunk kell. (hegyi)
értékelés:

Érvelő

Érvelő

Kedves Tamás, örülök neki, hogy elővetted a fényképezőgépedet, mert ideje volt. Tulajdonképpen ez a ritmus szinte tökéletesen rendben van. Talán a kép felső részéből egy fél ujjnyit levágnék, ha már ennyire feszesre van komponálva ez az egész. Valamennyit onnan biztos, hogy leszednék, hogy kevésbé csússzon ki ez a képkeretből. A gondolatot értem, a helyzet rendben van, a színészi munka is rendben van. Érdekes, hogy bár van ennek feszültsége, de ez az ing nekem ellene dolgozik ennek. Furcsa azt megfigyelni, hogy hol bukik le egy kép, hogy az agresszió ellen dolgozik maga ez a nagyon szépen kitalált ing, mert a kopaszok kevésbé szoktak ennyire rendezettek lenni, szóval, ez egy furcsa dolog. Technikailag egy dologra szeretném felhívni a figyelmedet, hogy vigyázzunk a csúcsfényekre, mert ha azok kiégnek, akkor ott már elveszítünk valamit, és ott a formából fogunk veszíteni. Itt a csúcsfényeknél eléggé kiégtünk, de ha ez raw-ban készült, akkor utómunkában ez helyrehozható. Még valami: azért azt valljuk be, hogy ez a kép azért készülhetett el, mert valakinek belemásztál az aurájába úgy, hogy ő azt ahogy látom, nem akarta, magyarán te akartál képet készíteni úgy, hogy modell ezt nem akarta. Azért ez nem mondható tökéletesen helyes hozzáállásnak, mert a legfontosabb talán az, hogy a fotós és az alanya között legyen együttműködés, ha ez megszakad, akkor az a kép már nem érvényes. Ha ez egy beállított póz, elnézést kérek, de az érzet inkább az, hogy nem vetted rá a modelled, hogy alanya legyen ennek a játéknak. (hegyi)
értékelés:

ŐrségHegyi Zsolt-2013.06.27. 21:37Hegyi Zsolt-2013.06.27. 21:37

Őrség
Őrség
Őrség

Három képből ez nehezen feldolgozható, ráadásul azt kell, hogy mondjam, hogy a három képből az első, mint fekete-fehér megközelítés elindít egy gondolatiságot, aztán az egészet felülírod azzal, hogy színesben folytatod, és nem értem, hogy miért, mert most vagy fekete-fehérben dolgozunk, vagy színesben. Ne váltogassuk a technikát, én nem tartom ezt indokoltnak. Nyilván van ennek valami oka, de a képekből ez nem derül ki. Hogyha eltekintek a technikától, akkor meg azt mondom, hogy elindul egy sztori ezzel a két traktorral, utána váltunk. Látunk egy még nem egészen elkészült házat bepucolatlanul, teregetést, lomokat, de nem annyira jellegzetes, tehát azt mondom, hogy ilyet bármelyik falu határában lehet találni. Mitől egyedi ez most, hogy csak itt történhetett meg? Hol van ebben a szociográfiai korrajz? És aztán van egy harmadik kép, hogy valaki, talán egy idős nő keres valamit a földön, hogy neki most a csizmája beleragadt a sárba, és azt próbálja kihúzni, vagy elvesztett valamit, és azt keresi, vagy valami gyógynövényt szed, hát, ez, ebből nem derül ki. Mindegyikkel van még egy plusz problémám, mégpedig az, hogy szociográfiát nem lehet lesből csinálni, mert az nem szociográfia. Lehet egy-egy kép nagytotálban, hogy magát a befoglaló környezetet is megmutassa, de amikor személyeket ábrázolunk, akkor azért ebből nagyon is hiányzik most az, amit Robert Capa mondott a közel állásról, hogy „ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel”, és ez itt is igaz. Visszaadnám továbbgondolásra. Mivel nem ott vagy most, ezért nehéz lenne ismétlésre adni, de mindenféleképpen el kellene azon gondolkodni, hogy biztos, hogy lehet-e ezzel az objektívvel ilyen távolságból szociográfiát fotózni. Szerintem nem. (hegyi)