A nők testén, mint a zöld üvegen, titkok sejlenek át. Ha szeretnék keresztülnézni rajta, csak a saját puha formája látszik, ha a formáját vizsgálnám, csak azt látom, amit fejre állít: csillapíthatatlan szomj gyötör, de a titkok felvérzik a torkomat és elolvadnak.

Kiegészítés a Füst c. kép kritikája alapján.

Nagyon izgalmasak a formák, azért a képek kapcsán jegyezzük meg, hogy megint csak egy olyan dologgal találkozunk, ami az estiskolán többször szóba került, ez pedig az ellenfény. Az ellenfény fogalma úgy valósul meg, hogy az fotómasina optikája és a vele szemben elhelyezkedő fényforrás között helyezkedik el valamilyen módon, sziluettben vagy skurcban a modell. Itt is egy ilyen képet látunk, ahol a főfény az ablakon keresztül érkezik hozzánk olyan erősen, hogy a kép ki is ég az ablakon túli látvány tekintetében, ami jót is tesz neki, a függöny, ami az ablak előtt félig el van húzva és a köztünk és az ablak között látható emberi alakokra valamennyit ráreflektál a falakról a fény és nem csak sziluettes, hanem picit surlófényes testrészleteket is látunk. Elsődleges értéke ennek a fajta technikának az, hogy ha megnézzük, a XIX. század divatos technikáját vesszük észre a női alak arc és nyak íveinél, amikor is gyorsportrékat úgy készítettek festőművészek megrendelésre, hogy kartonból ollóval sziluettszerűen kivágták a modellek formáját és ezeket keretezték be. Nagyon sok híres emberről van ilyen sziluett karakter kép. Itt amitől ez a kép nagyon is jól működik, hogy látunk részleteket a konyhabelsőből, ahol a modellek mozognak, ugyanakkor az a sötét fekete tónus, ami az ellenfény miatt létrejön, kiemeli a nyakívet, a haj összefogott formáját és a két modellnek éppen hogy nem a részleteit, hogy milyen ing, ruha jelenik meg színekben, nem ez válik a fotós számára fontossá, hanem ez a kicsit Gelléri Andor Endre hangulatait idéző összefoglaló üzenet a nőiségről, a női karakterről. A pedellus megjegyzése: ez a kép olyan történet, mint egy próba. Amikor a lányok még fiatalok, próbálják az életet és ilyenkor még kisegítik egymást és nincs birtoklás, csak közös tevékenységek, örömök. És amint megjelenik a férfi, a vonzás, amint tétje lesz, ezek mind megszűnnek, és belép a képbe az érdek. Ez nagyon jól érezhető, ez a furcsa angyali testetlenség. Annyit fűznénk hozzá, hogy a bal oldalnál a függöny sötétjénél kellene vágni a képet, hogy ne fusson ki a ritmus azáltal, ami most a bal oldalon rendezetlenül jelentkezik. (szőke)
értékelés:

Itt van, lent.

A modell nagyon hiteles, tulajdonképpen egy filmes szituációt láthatunk kutyára átírva, hiszen látjuk, hogy a kutyus az alkotóra néz ki és nem a kamerára, a gondolat megjelenik a szemvillanásban, hogy megint ide kellett állnom, megint azt mondták nekem, hogy nézzek szomorúan. Ez teljes egészében jól látható a képen, talán a kép jobb fölső sarkán a kardigán körüli folthatások elviszik a figyelmet a főszereplőről, akinek éppen mozgásban van a farka. Sok olyan apró motívum van a képen, hogy ha én szeretem a szereplőmet, akkor még foglalkoznék vele úgy, hogy a többi forma ne vigye el az üzenetet, hanem ezt a fantasztikus sztárt, ezt a franciás ízű színészt, őt tudjuk csak látni. Most sok olyan apróság van, ami bár izgalmas, de elvon a kutyustól. (szőke)
értékelés:

Úgy tekereg a nők ölében az idő, ahogy a szőlő kacsai a kerítés körül, vagy ahogy a füst csavarogva ereszkedik felfelé.

Itt egy hosszabb beszélgetést folytattunk a pedellussal a képről, ami azonban nem publikus, mondjuk úgy, a szexről is szó volt, de a lényeget azért elmondjuk nektek is: erős szexuális töltete van a képnek. Egyrészt talán egy picit a lány háta mögött lehetne szűkebbre vágni, de a lényeg inkább az, hogy a kép tetejéből lehet vágni, viszont amit ott levágunk, azt alul hozzá kéne adni - magyarán a kamerát lejjebb kellett volna mozdítani, hogy a test, a hát, a csípő ívei is a képhatáron belülre kerüljenek. Minden szép, minden jó, csak a test íveit kell folytatni, a hast, a csípőt. (szőke)
értékelés:

Nagyon szép öreg cipőt találtál, ami ha a használati tárgy mivoltából kiemeled, egy szépen világítható tárgyat eredményez, de ezen a képen most azáltal, hogy benne hagyod a talált környezetben és fényekkel sem rendezed át úgymond a kompozíciót, nincsenek személyes hangsúlyok, csak a rácsodálkozás. Amint azt már írtuk, egy tárgy ritkán találódik úgy meg, hogy az egyből fotóképes legyen, a fotográfusnak az a dolga, hogy a személyes érzéseit, a viszonyát is megmutassa azzal, amit kiemel. A háttér most kusza, értelmezhetetlen. Ha megvan még a cipő, akkor tedd meg, hogy eljátszol vele újra. (szőke)
értékelés:

Le kell szállni.

Itt egy dokumentum közegben látunk egy képet és a dokumentumfotózásról jó lenne beszélnünk, mert itt vannak billenések ebben a képben. Nem mindegy, hogy mit hogy állítunk be, hogy mennyire engedjük megjelenni a hátteret. Ebben az esetben ez nem eldöntött, hogy a kép akar valamit kezdeni azzal, ami a háttérben történik, vagy az csak egy utalás, egy sejtés, és a lényeg a modellen van. Most ez a két irány egyforma erővel van jelen, a választás nem történt meg. Ha portré, akkor érthető a bemozdulás, de az élesség és a fények nem erősítik ezt a jelleget, zavaró az idegen kéz jelenléte. Ha dokumentum, akkor probléma az életlenség, bemozdulás, mert a dokumentum jellegbe ez nem fér bele. (szőke)
értékelés:

Szia!

Egy három osztatú képet látunk, amin az egyik ablak tükröződésben egy árnyfigura egy gesztussal megjelenik a képen. Trükkös kompozíciót látunk, első ránézésre azt mondhatnánk, hogy ez egy szimmetrikus kép, látszólag ez egy normál szerkesztésű egyszerű kompozíció és nincs benne semmi titok. Ha vesszük a bátorságot, vagy nem tesszük föl a szemüvegünket, vagy hunyorítunk, egy pillanat alatt elveszítjük a képnek azt az információs részét, amit könnyű szavakkal összefoglalni: ablakkeret, ablakkilincs, függöny ésatöbbi, ésatöbbi. Ebben a pillanatban megjelenik egy ritmusvilág, ezek a sötét ablakkeretek kapcsolódásaiból, a szürkés tónusú függönyfoltból, ami akkor már nem függöny, hanem szürkék különböző ritmusú minősége és képen belüli két szélső értéket is megtaláljuk, az egészen sötét feketét és a vakító fehéret. Ha ezeket a kapcsolódásokat összeállítjuk egy képletté, akkor azt látjuk, hogy az alkotó jó arányérzékkel, szinte zenei ritmusokkal dolgozik, a szinkópától kezdve szinte mindent meg lehet találni, rögtön átláthatóvá válik, hogy a kép nem is szimmetrikus, hanem a két vakító foltocska és az emberi alak foltja, valamint a két fehér alatti árnyék mint egy elnyújtott T betű, valamint az ablakkeret foltrimtusa nagyon jó ütemben bemozgatják a képet és így a felület egy belső dinamikát hoz létre ezekkel a foltokkal és így tart velünk folyamatosan kapcsolatot a kép. Ebből csak az emberi alak árnyformája tér el a maga játékos gesztusával. Érdemes utalni az estiklopédiára és a festészetet hívni segítségül, akár Kandinszkijt is, a kódok megfejtéséért. (szőke)
értékelés:

Kedd hajnalban

A nagy szovjet rónaság című képet látjuk, egy nagyon szép fotót, de igazából nem igaz, mert nem az orosz festészethez tartozik, hanem inkább az akvarell kategóriájához. Nagy viták zajlanak az Estiskolán arról, hogy a fotó a valóságot tükrözze-e vagy sem, egyre több képnél azt látom, hogy szükség lesz arról beszélni majd egy együttlét keretében, hogy az általatok készített fotók mennyiben kapcsolódnak a nagy elődhöz, a festészethez, vagy a grafikához. Még ha ösztönösen is, folyamatosan vannak merítések a festészetből, hogy ez jelen esetben tudatos-e, azt nem tudom, de nagyon jó irány, és ennek az előképe az akvarell. (szőke)
értékelés: