Ki ez mögöttem? Mit akar? Mit vár tőlem?!

Van ennek a képnek egy címe, és már felmerült, hogy mennyire fontos a kép címekről is beszélni, és talán ez itt hatványozottan igaz, mert úgy sejtem, hogy az alkotó nem csak egy csettintéssel választott címet ennek a képnek, és ha nem tudjuk, mi a cím, egy egészen más rendszerbe is ültethetnénk, amit itt látunk, de a kép címétől ez súlypontozódik, sőt sokkol, sőt szemtelenül határozottan és őszintén állít valamit. Méghozzá úgy, hogy ha nem tudnánk a képcímet, mi akár még szerethetnénk is ezt a látványt. Akár gondolhatnánk Salgótarjánban ez a kislány a lakótelepi lakás kijáratánál mit gondolhatott vajon, hogy az anyukája ott áll a háta mögött, de attól, hogy a kép egy ilyen címet kapott, a gyerek, akit gyűlölök, ettől kétszeresen is pontosítódik a lecke kapcsán a helyzetjelentés, amit mindig mondunk nektek, hogy nem egy lírai és esszenciával átszűrt üzenetet kapunk, hanem egy nagyon is konkrét kijelentést, ami fontos, mert nagyon elkezdi ütni-vágni a nézőt, hogy dolgozzon, gondolkozzon, hogy a kislányt miért gyűlölöm, és ő miért gyűlöl engem? Ki ez? Miért gyűlölöm azt, aki hasonlíthat magamra, ki vagyok én, és ki a kislány? Ezért jó döntés a címválasztás, mert ettől lesz pőrére vetkőztetve, és jól értelmezhető a folyamat, ami benned játszódik. Nagyon fontosak a híradásaid, de ne gyűlöld azt a kislányt, nem azt, aki a képen van, az a kislány már nagylány. (szőke)
értékelés:

Egy kis magyarázat: a képet alapvetően egy absztrakt kompozíciónak szánom, a fényekkel és a színekkel.
   Valós tartalma a harminc éve becsomagolt ruha és fátyol, amit viselője életében először és egyetlen alkalommal egy hét múlva visel, és ezzel vége annak az időszaknak, amit tavasznak neveznek egy ember életében. A ruha erre vár. Ez utóbbi tartalmat nem szánom közlésre, csak a lecke és a cím magyarázata.

Ezzel nagyon nehezen tudunk mit kezdeni, beszéljünk róla, mert absztrakt ide vagy oda, egy nejlonzacskóra rámegy a fény, ott van még valami, de csak a magyarázatból tudunk elindulni, és elhinni neki, hogy az ott van a képen, de ha megvertek minket, akkor se látjuk a ruhát, a fátylat, sőt semmi konkrétat, csak sötétben zavaros formákat. Az is jó lenne, ha csak formák lennének, mondjuk akkor ne zavarjuk össze a nézőt, hogy mint egy feladványt, keresse meg hol rejtette el a fotós a ruhát, mert a ruha nem látszik. Az is szép lenne, ha mondjuk a nejlonba csomagolt ruhát láthatnánk, hiszen ez szép struktúrákat adhatna, de nem látjuk. Az a probléma, hogy nem a szövegmagyarázatoknak kell értelmeznie a képet és a magyarázatok nélkül is meg kell állnia a képnek a talpán. Kompozíciós rendjében pedig ez a kép, még ha elvont, absztrakt is, nem áll össze, a formák nem kapcsolódnak, a súlypontok nem érezhetőek. Hogy mindebbe hol kapcsolódik bele a tavasz, az még nagyobb rejtély, és kérnénk segítséget! (szőke)

Anyu magassarkú cipője, menyasszonyi ruhája rám való!

Felső gépállást látunk, de ettől függetlenül azt mondanám, hogy ezeket is érdemes lenne komponálni. Elfogadom a két kar szimmetrikus formáját, elfogadom a ruha íveit, és hogy ez mind létrehoz egy ritmust, de ennek ki kellene emelkednie a műanyag padló formából, és most ez nem történik meg. Ha a gombsor lenne a főszereplő, akkor egy sokkal erősebb üzenet lenne. Ha egy más rongyot leterítve arra áll rá a szereplő, akkor jóllehet ez a probléma is megoldódik. A ruha melltömése vagy nem tudom, mi, nem értek hozzá, zavaró. Ettől még az ötlet jó és a vágy is érthető, de ebben a szövegnek is szerepe van. (szőke)
értékelés:

Nem akad meg a torkodon?

Egy tükröződést látunk, sokszor utaltunk André Kertészre, nagyon jó kompozíciónak tartom és nagyon fontos, hogy megjelenik az élesség is. Jó a ritmusa, a játékossága, hogy a kéz tartja a kanalat, a gesztus, ami egyben ördögi és nekünk játszó gesztus is, ez három disznó. (szőke)
értékelés:

A nők testén, mint a zöld üvegen, titkok sejlenek át. Ha szeretnék keresztülnézni rajta, csak a saját puha formája látszik, ha a formáját vizsgálnám, csak azt látom, amit fejre állít: csillapíthatatlan szomj gyötör, de a titkok felvérzik a torkomat és elolvadnak.

Kiegészítés a Füst c. kép kritikája alapján.

Nagyon izgalmasak a formák, azért a képek kapcsán jegyezzük meg, hogy megint csak egy olyan dologgal találkozunk, ami az estiskolán többször szóba került, ez pedig az ellenfény. Az ellenfény fogalma úgy valósul meg, hogy az fotómasina optikája és a vele szemben elhelyezkedő fényforrás között helyezkedik el valamilyen módon, sziluettben vagy skurcban a modell. Itt is egy ilyen képet látunk, ahol a főfény az ablakon keresztül érkezik hozzánk olyan erősen, hogy a kép ki is ég az ablakon túli látvány tekintetében, ami jót is tesz neki, a függöny, ami az ablak előtt félig el van húzva és a köztünk és az ablak között látható emberi alakokra valamennyit ráreflektál a falakról a fény és nem csak sziluettes, hanem picit surlófényes testrészleteket is látunk. Elsődleges értéke ennek a fajta technikának az, hogy ha megnézzük, a XIX. század divatos technikáját vesszük észre a női alak arc és nyak íveinél, amikor is gyorsportrékat úgy készítettek festőművészek megrendelésre, hogy kartonból ollóval sziluettszerűen kivágták a modellek formáját és ezeket keretezték be. Nagyon sok híres emberről van ilyen sziluett karakter kép. Itt amitől ez a kép nagyon is jól működik, hogy látunk részleteket a konyhabelsőből, ahol a modellek mozognak, ugyanakkor az a sötét fekete tónus, ami az ellenfény miatt létrejön, kiemeli a nyakívet, a haj összefogott formáját és a két modellnek éppen hogy nem a részleteit, hogy milyen ing, ruha jelenik meg színekben, nem ez válik a fotós számára fontossá, hanem ez a kicsit Gelléri Andor Endre hangulatait idéző összefoglaló üzenet a nőiségről, a női karakterről. A pedellus megjegyzése: ez a kép olyan történet, mint egy próba. Amikor a lányok még fiatalok, próbálják az életet és ilyenkor még kisegítik egymást és nincs birtoklás, csak közös tevékenységek, örömök. És amint megjelenik a férfi, a vonzás, amint tétje lesz, ezek mind megszűnnek, és belép a képbe az érdek. Ez nagyon jól érezhető, ez a furcsa angyali testetlenség. Annyit fűznénk hozzá, hogy a bal oldalnál a függöny sötétjénél kellene vágni a képet, hogy ne fusson ki a ritmus azáltal, ami most a bal oldalon rendezetlenül jelentkezik. (szőke)
értékelés:

Itt van, lent.

A modell nagyon hiteles, tulajdonképpen egy filmes szituációt láthatunk kutyára átírva, hiszen látjuk, hogy a kutyus az alkotóra néz ki és nem a kamerára, a gondolat megjelenik a szemvillanásban, hogy megint ide kellett állnom, megint azt mondták nekem, hogy nézzek szomorúan. Ez teljes egészében jól látható a képen, talán a kép jobb fölső sarkán a kardigán körüli folthatások elviszik a figyelmet a főszereplőről, akinek éppen mozgásban van a farka. Sok olyan apró motívum van a képen, hogy ha én szeretem a szereplőmet, akkor még foglalkoznék vele úgy, hogy a többi forma ne vigye el az üzenetet, hanem ezt a fantasztikus sztárt, ezt a franciás ízű színészt, őt tudjuk csak látni. Most sok olyan apróság van, ami bár izgalmas, de elvon a kutyustól. (szőke)
értékelés:

Úgy tekereg a nők ölében az idő, ahogy a szőlő kacsai a kerítés körül, vagy ahogy a füst csavarogva ereszkedik felfelé.

Itt egy hosszabb beszélgetést folytattunk a pedellussal a képről, ami azonban nem publikus, mondjuk úgy, a szexről is szó volt, de a lényeget azért elmondjuk nektek is: erős szexuális töltete van a képnek. Egyrészt talán egy picit a lány háta mögött lehetne szűkebbre vágni, de a lényeg inkább az, hogy a kép tetejéből lehet vágni, viszont amit ott levágunk, azt alul hozzá kéne adni - magyarán a kamerát lejjebb kellett volna mozdítani, hogy a test, a hát, a csípő ívei is a képhatáron belülre kerüljenek. Minden szép, minden jó, csak a test íveit kell folytatni, a hast, a csípőt. (szőke)
értékelés: