Egy olyan udvarbelsőt látunk, sejthetően téli időszakban, ahol nagyon kevés hó is érzékelhető a kertben, régi, omladozó téglafalaknál, falra akasztott különböző virágtartókkal, egy régi kanapéval, gömbölyödő cicával. Egy enteriőr a megközelítés, amely nyilván archaizál, archaizálna feladata szerint. A XIX. századi festészet, és elsősorban a polgári kultúrához tartozó festészet előszeretettel historizál, előszeretettel használja ezt az eszközvilágot, és ennek nagyon nagy a lexikális háttere. Érdemes talán az Estiklopédiában a historikus festészet kapcsán egy kicsit körbenézni. Rég elfeledett házak talicskákkal, tehenekkel, szerszámokkal, stb, stb. Tehát az egésznek van egy romantikája, ennek a stílusnak. Az a kérdés, hogy ez a kép mesterségbelileg tartalmazza-e ezt a szakmai eszközt. Alapvetően véleményem szerint az eszköztár jelen van a képen. A cica a vörös kis szőrzetével, a bolyhosodó farokrésszel, a régi pad, az omladozó falak, az elpusztult virág, tehát minden jelen van, csak éppen valami miatt ez a fajta archaizálás és historizálás nem áll össze. Ennek pedig az az oka, mert szerintem az alkotó nem kereste meg a megfelelő képkivágást, nyilván más olyan privát tárgyak is lehetnek ebben a belső udvarsarokban, amelyek már nem hozzák ezt a rítust, és ezek miatt keresett egy olyan beállítást, ahol nincsenek zavaró tárgyi motívumok. De így innen viszont ez a belső tér, a falak perspektívája, ebbe a belső udvarba való belátás, az pedig teljes egészében elveszik, és így ezek a sötét margaréták és egyéb ilyen foltfelületek nem tartják össze a ritmust a háttérben látható fehér pad és cica kapcsolatával, hanem valójában egy kicsit összezavarosodik ez a kép. Egy albumkép maradékának tűnik ez az egész, miközben a szándék és a megfigyelés egy nagyon jó irány. Nem baj historizálni, és nem baj romantikát keresni, csak természetesen szakmailag ezt úgy is kell megvalósítani. Én visszaadnám ismétlésre ezt a házi feladatot. (szőke)