Még egy alma?

Volt egy programunk, ami egy közösségi program volt hátrányos helyzetű fiataloknak, egy tábor, és itt az egyik programpont a lovaglás volt, és ott lakik egy csacsi is, ami lehet, hogy egy ló, és azt látjuk, amint ezt a lovat, vagy csacsit valaki almával eteti. Talán annyit jegyeznék meg, hogy ebben a helyzetben, bár tudom, hogy az állatok hamar végeznek és elmennek, mégis egy pillanattal korábban fényképezve az alma nagyobb szerepet kaphatott volna, és András keze is kevésbé lenne csonkolva, az ujjai vége, de azért ez egy nagyon kedves megfigyelés, hibái ellenére is van benne személyes érintettség. (hegyi)
értékelés:

Szeretem az őszi levelek színeit

Az ötlet, amit Anita kigondolt és meglátott, az nagyon szép lenne ősz leckére, de a megvalósításnál néhány főleg fénnyel kapcsolatos kérdést meg kellene oldani. A két főszereplő a levél, tehát ezekre kell elsősorban koncentrálnunk, de a világítás az egyik levél térbeliségét - hiszen a fonnyadó formáknak is van térbelisége - csökkenti, a másik kisebb levél esetében pedig kevés már a fény ahhoz, hogy ez a térbeliség érzékelhető legyen, miközben a kép bal alsó részén a fal fényértékében lényegesen erősebb, mint az indokolt és kompozícióban szükséges lenne. Ezek azok a kérdések, amikre az idő a megoldás, megvárni, amíg a fények azt mutatják, ami a kompozíciót kiemeli, erősíti, emellett bele lehet nyúlni a képbe, lehet igazítani a formákat exponálás előtt. Anita, azt kérnénk, hogy ha érdekelnek a levelek, akkor ugyanazzal a megközelítéssel kell dolgoznod itt is, ahogy azt a pajtában a csuhészárakon készített önportrédnál, vagy aktodnál tetted, hiszen attól, hogy ez nem egy emberi forma, a kifejezés szempontjából épp olyan figyelem és összeszedettség, határozottság szükséges, mint azoknál a személyes képeidnél, amikre meg is volt a három malac. Tehát idő, elmélyülés, ismétlés. (szőke-hegyi)

Dörögdi ősz

Ez a kép a Mogyorók házában készült a kertben, nézegettük is, mit lehetne ennyi almával kezdeni, nem nagyon finom alma, savanyú... cefrében nem vagyunk túl erősek. Ha a fotót figyeljük, jól látható egy hármas tagozódás, az előtér almáival, ami a kép alsó harmadában látszik, a középtér kerítésével és a felső részen megjelenő fa formákkal, levelekkel. A lecke az ősz, tehát ha ebből az aspektusból nézzük, akkor a segítségünk az értelmezésben a földre lehullott almákban keresendő, nem a kerítésben és nem is a fában magában, hiszen azon még zöldellnek javarészt a levelek. Ha ezt el tudjuk fogadni, akkor máris megszűnhet az a bizonytalanság, ami most a képet uralja, hogy milyen döntést hoz az alkotó, hiszen a főszereplők az almák. Ehhez le kell guggolni, ha ezt a kompozíciós és viszony rendet akarjuk tartani, és akkor az almák nagyobbak és közelebbiek lesznek, máris helyrebillen minden. Ha nem is a Mogyorókban, de visszaadnánk ismétlésre a leckét. (szőke-hegyi)

Ugye ismerjük Pulikát, akik voltunk már ott Andrásnál, ő a házőrző a Mogyorók Házában, és András mindig szokta mondani, hogy olyan értelmes szeme van, mintha egy szőrkabát lenne ráhúzva egy emberre, és ezt az Anita nagyon jól tolmácsolja felénk. Picit szűkre vágta talán a Pulika fejét, és mindenütt még egy kicsit hagytam volna rá, kivéve a jobboldalt, ami így jó. (hegyi)
értékelés:

Álló formátumú kép, amiben megvan az előtér-középtér, háttér, háttér alatt értve a naplementét, formailag izgalmas ez a sziluettes hangulat, mégis azt mondom, hogy ennek a szólótáncosa, a primadonnája, a magányos kukoricaszár megérdemelte volna, hogy kapjon egy kis színpadi főfényt, ahol elénekelheti azt a bizonyos dalt, és ezáltal minden sziluettessé válik, pedig lennek itt részletek; és én ezt el is fogadnám, ha ez egy fény-árnyék ellentétpárra épülő történet lenne, de ehhez ez a háttér, az ég, a lemenő nap fényei túlzottan is realisztikussá teszik ezt a világot, és vágyunk arra, hogy a mi kis primadonnánkat, azt a kis magányos hőst láthassuk, hogy közelebb kerüljön hozzánk, és ne olvadjon bele abba az utolsó őszi jelzésbe, hanem megkapja a maga kis primadonnaszerepét, tehát itt azt mondom, hogy meg kell figyelni a jelenségeket, meg kell figyelni a fényeket, tisztázni a gondolatokat, tisztázni az üzeneteket, jó az irány, pontosabban, precízebben megfogalmazni, hogy: ki a kukoricaszár, mit mesél, hogy táncol, mennyire jó lenne ha mi lennénk a kukoricaszár, ha figyelnénk ránk. Ő egy sztár. Ezen a képen nem. (szőke)
értékelés:

Ugye van barátom leckénk és van házi kedvenc leckénk. A barátom lecke szerintem azért ennél több személyességet kíván meg. Hol van ezen a képen az Anita és a barátja kapcsolata? Ez a kapcsolat megjelenhet a kis állat szemében, megjelenhet a szerzővel való közös foglalatosságban, de jelen pillanatban ez a macska nem a kamerába néz, kifelé, valami teljesen más történetre figyel. Ugyanakkor tudjuk, hogy a macska jelleméből adódóan tökéletesen tudja, hogy az Anita ott van tőle 20 centire a fényképezőgépével, azaz kapcsolatban van a fotóssal, hiszen ez egy nagyon közeli kép, de az igaz, hogy valamilyen módon az alkotónak kellene megjelennie ebben a képben, hiszen a házikedvenc, mind a barátom kategóriáknál ott van a különbség, hogy az elsőnél bemutathatjuk önálló cselekvés közben azt az állatot, de a barátomnál kell a kapcsolat. Ha pedig áttesszük a házikedvenc kategóriába, akkor viszont az önálló cselekvésnél kérdés az, hogy miért van vágva a macska lába, feneke, azazhogy ő-e a főszereplője ennek a képnek. A tevékenységnél meg érdekelne az, hogy mit néz a macska, mit csinál, hova irányul. El tudom fogadni azt, hogy az Anita a bujkálást, ami a macskák egy jellemző tevékenysége, akarja bemutatni, de akkor meg lehet, hogy nem ez a pozíció az, ami ezt a legjobban mutatná. Tehát itt én több témát is érzek, hogy igazából nincsenek eldöntve. Itt is azt mondanám az Anitának, hogy azok a képei erősek, jók, ahol többszöri nekifutásra átgyúrja magában a témát, értelmezi, megvan a dramaturgiája, megvan az üzenete. Sarkallja magát arra az Anita, hogy a gondolati egysége az sokszorosan kiérlelt legyen, mielőtt az exponálás megtörténik. (szőke)
értékelés:

Sokkal jobb lett a kép, amit Anita alkotott és véleményünk szerint megérte változtatni, a kép alsó sarkán a felkar felülete egy picit a képet billenti, mivel túl sok rajta arányaiban a fény. Ezen többféleképpen lehet változtatni, részben az exponálásnál, mondjuk a fény útjába betakarni, nem túl közel a vállhoz, hogy ne legyen éles az árnyék határvonala, vagy utólag laborban, photoshoppal, de ez már nüansznyi világítási kérdés, a photoshopban pedig a többiek akár tudnak neked segíteni, hogy kell ezt megoldani. Ettől még ez a kép egy három disznós kép, és nagyon örülünk annak, hogy Anita foglalkozik ezzel a kérdéssel, hogy ha egy képénél valami észrevételt teszünk, akkor kipróbálja, megnézi magának, mi lenne, ha másképp közelítene egy megoldáshoz. (szőke-hegyi)
értékelés: