Juhász Dánielnek sok szeretettel!

Egy utcaképet látunk, ahol a késő barokk kapubejárója átalakítódott és egy belső térbe látunk be, vagy egy étterem, vagy egy szobabelsőbe ahova, nyilván az alkotó, aki elkészíti ezt a fotót a címből is erősítve vágyik. Ettől függetlenül ezt én egy jó képnek tartom, azt gondolom, hogy ez az épített környezetre tartozó házi feladat, oda szeretném kérni, hogy tegyük át, 5-ös lecke vágy kategóriájába pedig nem fogadom el. Azért nem, mert Babos Anita mélyebb értelmű képeket tud készíteni a vágyról. Magyarul itt most elmismásolja a vágy házi feladatot. A vágy házi feladatra kérnék szépen új leckét beküldeni, ezt pedig az épített környezetbe tegyük át. Ott viszont fontos a képszélek meghatározása, fontos a perspektíva, a dőlés, a képkivágás, ezért nincs 3 malac. (szőke)
értékelés:

Mostanában volt már a perspektíváról szó, Mantegna Krisztus képéről is, és nagyon érdekes, hogy itt tulajdonképpen egy Krisztus-adaptációt látunk. Ha valami, akkor ez a kép egy igazán alázatos történet és itt egy nagyon, nagyon szokatlan módon látjuk ezt megvalósulni, hiszen itt a faragott, mészkőből faragott formánál a két kovácsoltvas szög formája is a talpak fölött látható. Egészen meglepő, de elfogadható megközelítése egy keresztény formának. Még talán azt mondhatjuk, hogy a színek is, a háttérszínek is aránylag jól eltaláltad. Én azt kérném az Anitától, hogy ezt a fajta mélységet és ezt a fajta szintet az összes többi házi feladatnál próbálja magában megkeresni, és próbálja ezt a bátorságot is tartani, és azt kérném, hogy Anita, ha tudod, ha van időd rá, egyszer nézd végig azt az indulást amikor ideérkeztél az Estiskolára és elkezdted készíteni a képeidet, és nézd végig ezeket a folyamatában, a munkáidat, és nézd meg, hogy hova sikerült eljutnod, miközben semmi más nem történt, csak egyszerűen, én azt gondolom, hogy kezded elfogadni magad és kezdesz az Anita módján beszélni és nem valaminek megfelelve, és ennek úgy gondolom itt van az eredménye, amikor nem kell versekkel támogatni, nem kell magyarázkodni, ez is egy fontos eredmény és állomás, az Összenőttünk című kép. A talp házi feladatra szerintem ez egy nagyon is átgondolt és nagyon pontos és nagyon szép munka. Ez három disznó. (szőke)
értékelés:

Tessék kérem örülni!

Hát egy eléggé szürreális és igazából az amerikai kultúrát idéző hangulatot küldött az Anita. Azért azt meg kell jegyeznem, hogy ennél összetettebb, sűrítettebb anyagai is jöttek már. Én úgy gondolom, hogyha, ugye ami az alapvető értéke, vagy izgalma a képnek, amit a fotós megkeresett az az, hogy ez az egészen abszurd nylon Télapó és ez a kis emberke, aki a jövőképe miatt van ennyire szerintem megdöbbenve ezen a furcsa piros ruhás emberen, szóval meg kéne annyira tisztelnünk a kis modellt is, hogy a koponyáját, amelynek nagyon szép az íve, a háttérben lévő sötétítőfüggöny fehérje és szürkéjei miatt, abba a koponyába nem vágunk bele. Mert az hogy a Télapónak a plüss kapucnijának a szélét elvágjuk, azt még azt mondom, hogy rendben van, mert annyira utálom ezt a Télapót, de a kisgyermeknek a koponyaívét, azt jó lett volna meghagyni. Hát én most sok időt evvel a képpel nem vesztegetnék, én visszaadnám Anitának ezt a házi feladatot, hogy esetleg mélyedjen el ebben a fogalmi rendszerben, és azt mondom, hogy ezt a képet viszont szorgalmira áttenném. Az Anita tud ennél jobbat. (szőke)

Előtér-háttérel dolgozik az alkotó, és mivel már voltak nagyon erős munkái, így megkockáztatom, hogy kicsit határozottabb leszek a képpel. Az üresség természetesen arra utal, hogy a télre, a téli időszakra egy szép szobrot az önkormányzat becsomagol, vigyáz rá, hogy ne legyen baja a szobornak, és ettől tulajdonképpen egy avantgarde képzőművészeti alkotás lesz akaratlanul is. Nyilván ez egészalakosban lenne igazán érdekes, hogy a parkosított klasszicista épületkörnyezetben egy nejlonfóliával, cukorspárgával és leukoplaszttal összeragasztgatott avantgarde szobrot látnánk, ami alatt lehet, hogy egy történelmi személyiség lapul. A Zsolt itt közben említett egy világhírű performert, Christo a neve, akinek ez a mániája, és van is hozzá pénze és kapcsolatrendszer, hogy olyan helyen csomagol be a világ számára jól ismert épületeket, formákat, véleményem szerint eléggé értelmetlenül, a neoavantgarde egy híres művészéről beszélünk. A probléma ezzel a képpel az, hogy ha ezt az abszurditást keressük, ha azt keressük, hogy a szobor identitása, eleve a szobor egy abszurd dolog szokott lenni, hogy ennek a különlegessége most, eben a környezetben egy becsomagoltság, egy szürreális információ, ez egyrészt akkor él, ha a térből kiderül, hogy ez hol abszurd, és ez most nem teljesen érzékelhető, másrészt az abszurditás az anyagok különbözőségből is adódik, tehát abból, hogy az átlátszó cellux, a spárga, a fólia gyűrődései mind egy nem élő, hanem egy manipulált környezetet mutatnak. Ezek tónusokat, foltokat, ritmusokat is jelentenek. Hogyan keresgélünk itt mi az estiskolán, és ezt direkt mondom megint az Anitának, hogy miközben nagyon jók a meglátásai, az ötletei, a fénnyel tessék dolgozni! Ha ideviszek megint egy olyan fényvisszaverő anyagot vagy táblát, amit a képen kívül elhelyezve a kép jobb alsó részén reflexként használok, akkor kaphat egy olyan megvilágítást ez a szobor forma, amitől még jobban elválik a szobor a környezetétől, még szürreálisabb, még absztraktabb lesz. Tehát világítással, fénnyel, esetleg más napszakot választva létre tudom hozni, hogy ez a forma még extrémebb legyen abban a környezetben, ahol Anita most észrevette. Mert nagyon jól csodálkozik rá, veszi észre, a külvilág abszurditását, de amikor ezt le akarja képezni, akkor elmaradnak az érzékeléshez tartozó pici kis morzsák, amitől ez a képen is érthető lesz. Tehát túl gyorsan hozza létre a képet, kevesebb eszközzel, kevesebb olyan tartalékjelzéssel, mint amit ő a valóságban lát, és emiatt mi ezt már nem úgy érzékeljük. (szőke-hegyi)
értékelés: