...a kő marad, a kő marad...
Az egész egy kísérteties helyzet, nagyon izgalmas, nincs befejezve, de a befejezetlenségével is hordoz feszültséget. Minden egyéb esetben azt mondanám, hogy de hát ez hiba, és mégis ennél a képsornál érdekes az az ív, amit bejárunk, érdekes az a törés, ahogy ez véget ér a közeli képpel, és az, hogy a „kő marad, a kő marad”, és nem tudjuk, hogy mi történt, hogy kijutottak-e élve ebből a barlangból, hogy mindenki száraz lábbal megúszta-e, voltak-e ott találkozások, milyen helyzet jött létre. Ha megfigyeljük, ebben a ritmusban is halad Anita: van egy tárgyias megközelítés abban, hogy ez egy tavas barlang, tehát látjuk, hogy ez tó is, meg barlang is. Aztán látjuk a vízfelületet, ami akár egy medence is lehetne, nagyon érdekes, de a fény és a szín játéka az, ami visszautal arra, hogy hol járunk. A harmadik képnél elindul egy történet, ami nagyon személyes. Az ember belefeledkezne ebbe, várná a folytatást, majd kapunk egy közelit erről a kőről, és itt vége. Érdemes ezen elgondolkodni, én ezt az ívet most abszolút el tudom fogadni, ezzel a töröttséggel együtt, hogy ha ez így volt szándékolt, és nem a fényképezőgépből fogyott ki az elem. Érdekes kirándulás lehetett, az biztos. (hegyi)
értékelés:
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…