Tapolcai tavasbarlang
Tapolcai tavasbarlang
Tapolcai tavasbarlang
Tapolcai tavasbarlang

...a kő marad, a kő marad...

Az egész egy kísérteties helyzet, nagyon izgalmas, nincs befejezve, de a befejezetlenségével is hordoz feszültséget. Minden egyéb esetben azt mondanám, hogy de hát ez hiba, és mégis ennél a képsornál érdekes az az ív, amit bejárunk, érdekes az a törés, ahogy ez véget ér a közeli képpel, és az, hogy a „kő marad, a kő marad”, és nem tudjuk, hogy mi történt, hogy kijutottak-e élve ebből a barlangból, hogy mindenki száraz lábbal megúszta-e, voltak-e ott találkozások, milyen helyzet jött létre. Ha megfigyeljük, ebben a ritmusban is halad Anita: van egy tárgyias megközelítés abban, hogy ez egy tavas barlang, tehát látjuk, hogy ez tó is, meg barlang is. Aztán látjuk a vízfelületet, ami akár egy medence is lehetne, nagyon érdekes, de a fény és a szín játéka az, ami visszautal arra, hogy hol járunk. A harmadik képnél elindul egy történet, ami nagyon személyes. Az ember belefeledkezne ebbe, várná a folytatást, majd kapunk egy közelit erről a kőről, és itt vége. Érdemes ezen elgondolkodni, én ezt az ívet most abszolút el tudom fogadni, ezzel a töröttséggel együtt, hogy ha ez így volt szándékolt, és nem a fényképezőgépből fogyott ki az elem. Érdekes kirándulás lehetett, az biztos. (hegyi)
értékelés:

 Húsvéti üdvözlet Ajka-Padragkútról!

Anita kézműves szakköréből látunk egy üzenetet, ami egy nagyon jó üzenet. Ráadásul tényleg még én is meg tudom csinálni, úgyhogy valószínű, hogy ennek alapján más is el tudja készíteni ezeket a nyuszikat. Tehát mint illusztráció is jól működik, és maga a bemutatkozás is rendben van Kittivel és az édesanyjával. Ha az én anyám tett volna a vállára egy ilyen nyuszit, akkor valószínű, hogy engem nehezen állított volna a kamera elé, mert azt mondtam volna, hogy ezt oldd meg egyedül - vagyis az ott nekem már erős, sok. Nagy köszönet Kittinek, hogy elnézi az anyja elmebaját, úgyhogy ennyit tudok hozzáfűzni. (hegyi) értékelés:

Devecseri tavasz
Devecseri tavasz
Devecseri tavasz

Három képből álló képsort látunk. A képsornak a sorrendjével nem vagyok teljesen kibékülve, mert ha én a tavaszra akarok utalni, akkor a harmadik kép valahol a sorozat elején szerepelhet, ahonnan elindulok, hogy van egy drámai helyzet, ez a vörös víz, de utána arra fókuszálok, hogy a természet mégis túlél, és újból kizöldülnek a fák. A másik két kép ezt viszonylag jól ábrázolja, nekem a sorrend egy kicsit gond. Másrészt az első kép egy nagytotál, jól vezeti föl a helyzetet, de amikor ráközelítünk, és ezeket a mikro –megfigyeléseket és rezdüléseket figyeljük, akkor ahhoz nem optimális az, amit a kettes képen látunk. Maga ez a fatörzs ebben a nedves állapotban ő önmagában is már eleve szenved abban, hogy egy árok partján, egy beton környezetben kellett neki kihajtania. Ha ezt még le is öntötték ezzel a vörös iszappal, és ő még egyszer neki kell futnia, kevésbé jön le a képről, mert maga ez a forma, a vékony kis törzsecske a vörös színnel nem nagyon esztétikus. Abban a drámában, ami történt, ha én a tavaszt akarom elmondani, akkor meg kell találnom azt az esztétikát és esztétikai élményt, ami által az ember el tud vonatkoztatni attól, amit lát, és a vörös és a zöld kapcsolatát kell keresnem. Arányaiban is úgy kell megvalósítani, hogy ezt ne vigye el a dráma irányába a vörös, mert a drámának akkor kell lecsengenie a nézőben, amikor tudatosítja magában azt, hogy ja, ez Devecser, és a vörösiszap. Ennek nem szabad egyből lebuknia. De ha ezzel indítok, hogy elmagyarázom a néző számára, hogy mit is fog látni a következőkben, akkor utána kell tudnom ezt visszahúzni, és fölemelni arra a szintre, ami a túlélés és ennek boldogsága és öröme. Ezt most nem annyira látom. Visszaadom ismétlésre úgy, hogy tessék ezen elgondolkodni, hogy hogyan lehetne ebből egy frappáns sorozatot létrehozni, mert szerintem meg tudod csinálni. Ismétlés. (hegyi)

Geri

Látjuk itt ezt az ipari alpinistát, aki ráhegeszti a tortára a gyertyát, zseniális a cucc, ráadásul ezek a fekete virágok őrületesek. Van ebben valami kis fricska. Elképzelem, ahogy Geri kedvet kap, és utána az egész giccses kis Boldog születésnapot feliratot is összehegeszti, ha nem figyelünk oda, és jót röhögünk az egészen. Én erre tudnám őt sarkallni, hogy igen, Geri, nyugodtan barmold össze, ha az neked nem tetszik, néha ellent lehet szegülni azoknak az esztétizálásoknak, amivel az embert bombázzák, mondjuk a szülők. Ez a része az üzenetnek Gerinek szól. Ami a képben tetszik az a személyesség, és az, hogy Anita megfigyeli ezt a helyzetet, hogy a fia tulajdonképpen túlmozgásosan a születésnapi gyertyát nem egy gyufával gyújtja meg, hanem egy lánghegesztő aparáttal. Izgalmas, és a gesztus is abszolút rendben van. Jókor és jól készült el a kép, minden oké. Az, hogy ez a Család leckébe van beletéve, azzal nem nagyon tudok egyetérteni, mert a családról itt nem nagyon van szó, hanem csak Geriről és az ő ünnepéről. Inkább az Ünnep leckébe lett volna szerencsés betenni. Várnám azt, hogy ez most miért is a családról szól, hol van a családra erre utalás. Nem nagyon látom ezt. Miközben egyébként minden rendben van, egy csillagot tudok csak erre adni, erre tessék odafigyelni. (hegyi)
értékelés:

Készítsünk együtt gyékényhóvirágot!

A szélesebb levélből 3 db egyenként 6 cm hosszú darabot vágok, egyik végét csúcsosan.
Készítsünk együtt gyékényhóvirágot!

A keskeny gyékényszálat kettéhasítom, egyik végét átkötöm.
Készítsünk együtt gyékényhóvirágot!

Elkezdem a pödrést. A felső ágat sodrom.
Készítsünk együtt gyékényhóvirágot!

A sodort szálat a másik elé teszem úgy, hogy a jobb kezem két ujja között sodrom még tovább. A bal kezemmel fogom a kész munkát.
Készítsünk együtt gyékényhóvirágot!

A sodrás befejeződött. Helyet cserélt a két szál. Most tovább pödrünk a már ismert módon.
Készítsünk együtt gyékényhóvirágot!

Kb 12 cm-es sodrat végét raffiával átkötöm.
Készítsünk együtt gyékényhóvirágot!

Az első szirom fonákjára a sodratot ráteszem.
Készítsünk együtt gyékényhóvirágot!

A második sziromlevelet így fogom hozzá.
Készítsünk együtt gyékényhóvirágot!

A harmadik sziromlevelet is hozzáfogom. Vigyázzunk, hogy szét ne csússzon. :)
Készítsünk együtt gyékényhóvirágot!

Így néz ki a virágfej.
Készítsünk együtt gyékényhóvirágot!

A szárat két vékony gyékénylevélből készítem. A sodrat másik végét a két szál közé fogatom. Raffiával átkötöm.
Készítsünk együtt gyékényhóvirágot!

Szélesebb levélből egyik végét ferdén vágom. Ezután ezt levélként kötöm a szárra.
Készítsünk együtt gyékényhóvirágot!

Készítsük el együtt a tavasz hírnökét! A banita69@gmail.com címre gyorsan küldjétek el lakcímeteket, és én hóvirág készítő csomagot küldök nektek. Március 8-án este fél 8-tól pedig hallgasd a sulirádiót, ahol még hasznos tanácsokat adok az elkészítéshez, és az adás alatt együtt is elkészíthetjük a virágot. A pedellus kérése, hogy a hóvirágról, ugyanúgy mint az angyalnál készítsetek képet és küldjétek el! Hegyiék már biztos, hogy beszállnak a tavaszba :-)

úgy tusakodtam a keserű NEM-mel

Nagyon érdekes ez a megfogalmazás, olyan, mint egy vers. Ha jól sejtem, ez valami lánc, vagy valami olyan tárgy, amire befolyt a víz, és erre ráfagyott. Mindenféleképpen nekem láncszemeket mutat ez a kép, és a fémnek, a jégnek a színei, ezzel a zölddel, amiben szintén van egy nagy adag hidegség, ezzel együtt nekem tökéletesen hozza azt az élményt, amit a cím, mint idézet jelez. A keserű Nem, és a tusakodás, az elutasítás és az elutasítottság, egy helyzet befagyottsága, a szerepek befagyottsága. Nagyon sok mindenre lehet asszociálni. Nekem nagyon jól elindította a gondolatomat. Én ezt az időhöz is jó megoldásnak tartom, mert az idő egy állandó változás, és egy állandó szabott ritmusú történés, miközben sokszor van az embernek olyan élménye, hogy mintha ólomlábakon járna az idő, és olykor mintha meg is fagyna. Ezt abszolút érvényesnek tartom, megvan rá a három csillag, köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:    

Mi ez a miez?

Anitától már kaptunk erről a kis modellről egy fotót, és most ugyanazt mondom: az nagyon jó, hogy ő elfoglalja magát ezzel a tűvel meg cérnával, vagy talán raffia darabbal, de arra tessék odafigyelni, hogy fentről lefele fotózva gyereket egy alávetettség érzetet is kelt a nézőben. Ez egy megszokott dolog, hogy a gyerek ül a földön, és játszik, de ha én ezt ábrázolni szeretném, akkor menjek le arra a szintre, ahol ő van. Egyrészt engem most az érdekelne, hogy ő ott mivel foglalkozik, és ez kevés szerepet kap a képen, miközben a világítás mindent megtesz annak érdekében, hogy a fókusz ide kerüljön. A másik az, hogy tessék megnézni az arányokat: a kisgyereknek a feje lényegesen nagyobb, mint a testnek bármelyik része, ettől egy kicsit olyan manga hatást kelt, és ez nem attól van, hogy minden kisgyereknek nagy a feje, mert ez igaz, de itt ez túl van hangsúlyozva. Ezekre is jó odafigyelni. Úgyhogy, Anita, fiatalok vagyunk, ügyesek, és szépek, tessék leguggolni, vagy lehasalni a gyerekhez, és úgy készíteni a portrét róla. Egyébként én Anita gyerekkorára vagyok kíváncsi, itt ez a kapcsolódás Anita gyerekkorához nem annyira erősen van jelen. Ismétlés. (hegyi)

Keresztünk

Nagyon dinamikus kép az, amit láthatunk. A vörös és az arany, és a barnáknak a sötétbe hajló árnyalatai színdinamikában erős üzenetet közvetítenek. Az ötlet is nagyon jó. Én ezt a vörös házfalat máskor is használnám Anita helyében, mert nagyon izgalmas. Ami a képet illeti, első leckére kicsit bizonytalan vagyok, hogy mennyire teljesíti a lecke feladatát, mert ugye az a kérdés, hogy hol van ezen Anita? Persze, aki ismeri Anitát, tudja, hogy ő ezekkel a csuhé babákkal foglalkozik szabadidejében, és így már érthetőbbé válik az üzenet. De azért annyit hozzátennék, hogy szeretném, ha Anita, ha még megvan ez a kis figura, akkor elkészítene ebből egy olyan verziót is, amiben látható valamennyire ő is. Megfogja ez a keresztet, vagy valamilyen módon nem ártana ezen szerepelni. Mert az első lecke erről is szól, nem csak egy tárgyfotóról. A csuhébabában van egy nagy adag szürrealitás, egy hölgyet feszítünk keresztre, ez már eleve kérdéseket vet föl, aztán az egy másik kérdés, hogy miközben valaki keresztre feszül biztos, hogy ilyen kis tüchtig virágocskák vannak mellette. Nekem ez picit furcsa, de a kérdés nem az volt, hogy a csuhébaba kompozícióról mit gondolok - mint bemutatkozás tehát rendben van, két csillag és ismétlés (hegyi)
értékelés:

Zsolt

Nehéz helyzetben vagyok, mert hát tárgya is vagyok ennek a fotónak, nem csak az elemzője, vagy a nézője. Saját magammal kell szembesülnöm, és ez nem olyan nagyon könnyű. Igaz, hogy azóta, amióta ez a kép készült, sikerült leadnom 10-15 kilót, de azért korántsem vagyok az út végén, szóval fájdalmas szembesülnöm saját magammal. Ez egy olyan pillanat, amit Anita meglesett, és ádáz módon, ahelyett, hogy segített volna megfogni azt a kábelt, hogy ne bohóckodjak annyit ott, a fényképezőgépével volt elfoglalva. Visszatérve a képre: én ezt egy viszonylag jó helyzetábrázolásnak tartom. Nyilvánvaló, hogy a barátság abban is megnyilvánul, hogy ilyen képet az ember vadidegenről nem biztos, hogy elkészít, mert az aztán lejön a tetőről egyszer, és akkor abból bármilyen konfliktushelyzet is adódhat, és hát aki tudja, tudja, hogy hol készült, ez is érdekes. Komolyabbra váltva, dinamikusak a vonalak, ez a megroggyant háztető, a kábelek, a mozdulat, mind-mind dinamikus, és ez nem rossz. Talán az egy szerencsés pillanat lett volna, ha a modell kinyitja a szemét. Itt biztos attól félt, hogy kiveri a saját szemét a saját hülyeségével és a dróttal, de azért csak eljött az a pillanat, amikor picit oda is figyelt arra, hogy mit csinál, és lehet, hogy az szerencsésebb lett volna. Anita, ez maximum kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

Akarsz velem angyalt készíteni?

Alapanyagok, csuhét langyos vízbe beáztatom.

Akarsz velem angyalt készíteni?

Fejkészítés: vattagömböt beletekerem a csuhélevélbe, majd az egyik végét raffiával átkötöm.

Akarsz velem angyalt készíteni?

Fejkészítés: a megkötött végen a levelet ráfordítom a fejre, és alul a nyaknál elkötöm.

Akarsz velem angyalt készíteni?

Szárnykészítés: két csuhélevelet külön-külön félbehajtok, de a hajtást nem "élezem" le. Egymással szembe fordítom, kicsit alácsúsztatom, majd középen átkötve ekészül a szárny.

Akarsz velem angyalt készíteni?

Test: a nyak alá beillesztem a szárnyat.

Akarsz velem angyalt készíteni?

Test: derekánál átkötöm.

Akarsz velem angyalt készíteni?

Szoknya: az 1. levelet a test elé teszem, a 2. levelet a test mögé. Majd a 3. levelet egyik oldalra, a 4. levelet a másik oldalra teszem.

Akarsz velem angyalt készíteni?

Szoknya: derekán összekötöm.

Akarsz velem angyalt készíteni?

Angyal: lehajtom a szoknyarészt, amit egy raffiával lazán át is köthetek. Így megszáradáskor a szoknyarészek rögzítve ottmaradnak, az ideiglenesen átkötött raffiát pedig levágom. Száradás után a kész mű.

Akarsz velem angyalt készíteni?
Akarsz velem angyalt készíteni?

Ha kedvet kaptatok az angyalkészítéshez, készítsük el együtt! A banita69@gmail.com címre gyorsan küldjétek el lakcímeteket, és én angyalkészítő csomagot küldök nektek. December 21-én este fél 8-tól pedig hallgasd a sulirádiót, ahol még hasznos tanácsokat adok a figura elkészítésében, és az adás alatt együtt is elkészíthetjük a karácsonyi angyalt. A pedellus kérése, hogy az angyalokról készítsetek képet és küldjétek el, Hegyiék már biztos, hogy beszállnak az angyalgyárba.

Korlát

Jó ez az egész, de egy picit azzal van problémám, hogy érzek egy bizonytalanságot a kép bal oldalán. Ugye lehetett volna ott meghozni egy döntést, hogy még a fényes résznél vágok, ott, ahol fény éri a havat, és akkor ez egy jó kis nonfiguratív valaminek tűnik. Vagy azt mondom, hogy oké, akkor legyen ott benne ez a kékes szín, de az arányoknál legalább az aranymetszés felé valamilyen szinten el kellene mozdulni. Most ez nem történik meg, esetlegesnek tűnik a kép bal oldala. A gondolattal abszolút egyetértek, talán nem használtam volna ekkora perspektíva-dőlést, hogy a kamera ilyen szögben legyen a kép fő motívumának síkjával. Kicsit talán a merőlegeshez közelebbi meglátást kellett volna adni, a térbelisége akkor is meglenne. Annyit még, hogy ez így háttér, és a történet kellene még hozzá. Ismétlés, lehet? (hegyi)

Eszti

Ha már újból felvettük a fonalat, és elkezdtünk dolgozni, akkor adnék egy tanácsot Anitának ezzel a képpel kapcsolatban: nem baj, ha egy modellnek látjuk a szemét. Az alvó kisgyerek mindig nehéz téma, hogy egyértelmű legyen, és ne lehessen félreérteni azt, hogy mit lát a néző. Ez akkor történik meg, ha az arcon lévő gesztusok, amik alvás közben is megjelennek, erősítik ezt az élményt, azt, hogy itt nem egy babáról van szó, hanem egy élő emberről, aki most éppen alszik. A másik problémám a csonkolt végtagok. Valaki ezt a kisgyereket tartja az ölében, látok is két felnőtt kar-darabot, de ezek a darabok furcsák. Valamilyen forma most keretezi ezt az egészet, de nem biztos, hogy ez optimális. Fentről nem fényképezzük a kisgyereket, mert ettől a koponya rész, a fejtető lényegesen hangsúlyossá válik, mint az arc, vagy az áll helyzete. Egy picit így groteszk hatást kelt. Ezekre érdemes odafigyelni. Ismétlés. (hegyi)

Mulasztás
Mulasztás
Mulasztás
Mulasztás
Mulasztás
Mulasztás
Mulasztás
Mulasztás

Egy drámai képsorozatot látunk Anitától, és mégis mértéktartó képeket. A drámaiságot nem bulvár szemléletből közelíti meg, hanem pont azzal, ami nincs a képen, azokkal, amiket az ember a saját fantáziájából tud pluszban hozzátenni. Nem csak a direkt közlés közlés. Ez egy fontos dolog, ezt érdemes megfigyelni. Én nagyon örülök annak, hogy Anita vette a bátorságot, hogy erről a helyről tudósítson nekünk. Ez azért fontos, mert azt tudjuk, hogy Anita ezen a területen él. Tehát van egy sajátos viszonya a történésekhez, és azt tartom kifejezetten jónak, hogy nem a saját szubjektív megközelítését mutatja, nem drámázik, hanem tényszerűen közöl dolgokat, miközben valószínűsítem, hogy a saját érzelmeinek a feldolgozásában ez a munka segített neki. Amivel nem tökéletesen tudok mit kezdeni, az a fordított sorrend. Mert én az első képet tettem volna ennek a sorozatnak a végére. Azért, mert a történet onnan indul, hogy elkezdődik egy katasztrófa. Ugye erről elég sokat hallottunk, sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet, és ma már nem mindennapos hír, pedig gondolom, hogy a helyzet nem oldódott meg. Valahol én a hidas képnél, ahol hömpölyög a víz, ott kezdtem volna, azzal kezdtem volna talán. És utána már megint egy szubjektív dolog, hogy melyik képeket milyen sorrendben rakjuk egymás után, de valószínű, hogy az utolsó kép után tettem volna a Mementót, magát az emlékművet. Vagy az utolsó kép és az emlékmű közé talán még befért volna valami, de mondom, ez egy teljesen szubjektív dolog. A kezdés nekem egy kicsit furcsa, mert azzal le is zárjuk a helyzetet, hogy oké, történt valami, és már ott az emlékmű hozzá. Ha az egyes képeket végigveszem, a negyedik kép az, amiben nem vagyok teljesen biztos, hogy mindenben teljesíti azt, amit Anita mondani akar. Ugyanis ebből a képből kevesebb is elég, és talán kevesebbel többre mentünk volna, ha nem a teljes ajtót, és a teljes képkivágást használjuk. Ugyanis azok a fröccsenések, amik a vakolaton látszanak, magukért kiáltanak, önmagukért beszélnek. A paprikafüzér az ajtón is magáért beszél. Így nekem megrendezettnek tűnik a dolog. A többi képpel kapcsolatban semmilyen kifogásom nincs. Talán az utolsó képnél az ablakból egy picit még belevettem volna, hogy látszódjon, hogy ez a kép valamilyen járműről készült, valószínűsítem, hogy ez valamilyen busz, de lehet, hogy személyautó, a lényeg, hogy látszik a kép sarkánál az a törlésnyom. Ezt azért komponáltam volna jobban bele, mert ez keretez egy helyzetet. Valahogy úgy megkeresni a kamerának azt a helyét, ahonnan ez összébb rántotta volna a kompozíciót, és a naturális megközelítésből, hogy ez egy vasúti átjáró, és le van zárva a falu, ebből talán egy picit elvontabb megközelítést is engedett volna nekünk. Azt nem tudom, hogy utána ez a jármű merre haladt, hogy ment tovább egyenesen, mert ha igen, akkor jó lett volna azt a buszt megvárni, míg valamennyire kijjebb halad a képből. Mert így most kicsit jelentéktelenné válik az a rendőrautó, és az a helyzet, ami maga az útzár. Ennyi hozzáfűzivalóm van, ezek is inkább a technikai megközelítések. Az egész önmagában tökéletesen helyénvaló, és jól működő sorozat. Nagyon köszönöm Anitának, hogy tudósított. Ha úgy érzi, hogy van még olyan helyzet, amivel érdemes lenne foglalkozni, akkor én szívesen veszem, azért mert azt gondolom, hogy ez maga a riport, és ez érzelmileg biztos, hogy vetett hullámokat benne. Ugyanis a következő lépcső az, amikor úgy áll össze egy képriport, hogy az egyedi képek is mind működnek külön is, és mégis az összesség ad ki egy új minőséget. (hegyi)
értékelés:

Színjáték

Ahogy a Mártinál elragadtattam magam, és örültem annak, hogy Mártit újra látjuk, mondhatom, hogy ugyanez az érzés van jelen abban, hogy Anita visszatért közénk, és ráadásul egy olyan képpel, ami ott veszi föl az elejtett fonalat, ahol abbahagyta a munkát nálunk, és onnan folytatja ugyanazon a szinten, ugyanabból a gondolati válogatásból merít. Én nagyon jónak tartom azt a meglátást, amit Anita ezzel az egyetlen egy darab levéllel, és a fűszálak rá rajzolt árnyékával megmutat. Teljesen jó a címadás, én ezt abszolút jól értelmezhető képnek tartom, nekem megvan rá a három csillag. (hegyi)
értékelés:

Kézmű

Egy fekvő formátumú képet látunk balról érkező fényekkel, főfénnyel, tulajdonképpen ez az egyetlen egy fényforrás érzékelhető, ahogy az alkotói kezeket látjuk és azt a kézműves tárgyat, amelyet az alkotó készít. Nagyon koncentrált és szép, ahogyan a mozdulat rögzítve van. Nem csak a kézfej szimmetriája, hanem mind a két kézfejen az ujjakon látható két gyűrű, amelyen nagyon szépen jelennek meg a fények. Tulajdonképp azt lehet mondani, hogy festői kép az, ami itt most megjelenik. Azon túl, hogy az első lecke, önportré arc nélkül házi feladat ismétlése és ennek a feladatnak a megoldása a kép egyik erénye az, hogy önmagában is – attól függetlenül, hogy egy feladat megoldásra érkezik – több ennél. Az a probléma a képpel, hogy miközben a kép középpontjában, a középponti üzenetrendszerben a két kéz, az alkotói kéz és a munka látszik, amelyben szimbolikusan nagyon is ott van ez a bemutatkozás jelleg, a kép bal oldalán a fonás alatt látható tárgy: szatyor, kosár, a hozzá tartozó még befejezés alatt álló gyékény felületek ezek borítják egy kicsit a képnek a bal oldalát. Talán meg kellene próbálni kompozícióban változtatni ezen. Ha feltételezhető, hogy az alkotó ezeket a munkamódszereket folyamatosan használja, tehát műhely, ezek a fények, a tárgy reprodukálható, akkor érdemes lenne egy olyan kompozíciót létrehozni ennek alapján, amely a kézmozdulatra koncentrál. Most az a baj, hogy a bal oldali felületen lévő, ugyan nagyon izgalmas formák, azok bezavarnak és ettől sűrítve több minden jelenik meg, és így nem tudunk csak a kéz nagyon szép fény útjaira koncentrálni. Tehát én abban az esetben adom meg a három disznót, hogyha egy ismétlésben tudatosítva, hogy az a mozdulat fontos, elkészül egy másik változat. Ha önmagában csak ez a képet nézzük és azt mondjuk, hogy ez most erre egy válasz, amin nem történik változás, akkor ez egy kettő disznós kép. (szőke)
értékelés: