Akiben nem fejlődött ki a túlélés ösztöne, az semmit sem értett meg az Anya szavaiból.

Ennél a képnél ugye, aki itt volt az Ősök Háza Fesztiválon, az az utolsó előtti osztályfőnöki órán, az a szocializmus tárgyi emlékeinek, mementóinak a bemutatásával telt, és ezen az órán András körbeadta a két kedvenc gyermekkori figuráját, a macit és innen tudjuk azt is, hogy ezt a macit az édesanyja készítette neki, és még olyan személyes információt is megosztott velünk, hogy ez a maci egy mosás következtében lett ilyen színű, mert valamivel össze lett mosva. Sok mindent tudhat erről a maciról az, aki ott volt, és ebből Anita meg is próbál sokat átadni, mégpedig magát a szereplőt, és azt a hátteret, a mélységélesség jó megválasztásával életlenben hagyva, és azt is látjuk, hogy ez a maci kívülkerült ezen a történeten, a nézők már nem ezt nézik, háttal vannak nekünk és a macinak is, aki ezzel úgymond önálló szereplői életre kelt. Amit talán egy picit hiányolok, és ebben a bemutatóban még erősíthető lett volna, az az, hogy ennek a kis állatkának azért van térbeli kiterjedése, nem azt mondom ezzel, hogy egészalakos képet kellett volna adni, de az, hogy teljesen félprofilból van fényképezve a feje, az nehezíti a felismerést. Igaz, hogy ez egy extrém maci, de kellett volna találni egy olyan fordulatot, ahol ez a maci úgy tud megmutatkozni, hogy aki nem volt ott, az is tudjon érzékelni belőle valamivel többet. Úgyhogy a szorgalmira megvan az egy disznó, de erre nem ártana figyelni, és hát a kép felső részéből a fejek fölött van egy olyan térrész, ami most nem hasznos, és azzal, hogy a maci feje egy vonalban van befejezve a nézők fejének a vonalával, ezzel egy viszonyrendszer nincs eldöntve, lehetett volna a nézőket kissé megemelve, alul mintegy beúsztatni ezt a macit, vagy a maci a kép tetejéig érjen, és többet takarjon a nézőkből, és a kettő között ez most nem tűnik eldöntöttnek. (hegyi)
értékelés:

Régi énvilágomból kilépve újra gyúrom önmagam.

Különösen örülök, hogy a fotós árnyéka hosszan elnyúlva a kép jobb oldalán megjelenik, és ugyanezekkel a formákkal a baloldalon is dolgozik, belehelyezve a szemüvegét ide, ebbe a fatörzsbe, így a képnek egy erőteljesebb bal olvasata, és egy hosszanti jobb olvasata is van, és nagyon jól aránylik ez az 1/3-2/3 arány egymáshoz is. Igazából a portré kategóriában az alkotó jól hozza létre a mondanivalót, és jár a három disznó rá. Az elemzésen túl csak annyit szeretnék megjegyezi, hogy ha már foglalkozunk az árnyékokkal, folthatásokkal, ha megnézzük itt a képen, a női alak árnyékát, és ha már álmodozunk, fogjuk a képzeletbeli tollunkat, és az árnyékalak körülötti fényfoltban egy másik alakot is észrevehetünk, aminek itt, ebben a fényfoltban van a karja, és a fotós felett megjelenik egy arc; ez az arc eléggé szomorú, de egy női arc, két szem és egy száj, valójában a bokrok tónusai, de eléggé misztikusan belesejtetnek – ezt hívják a kép önálló működésének – a természet játékossága, humora, az néha odafigyel az alkotóra, és beletesz még üzeneteket a képbe. (szőke)
értékelés:

"Már értelek. Mit érsz vele? A mult
tüntető menete elvonult,
a lomb lehullt
s a fájdalom ágai benned,
mint mindenkiben, elkövesednek
az aláomló évek, évszázadok,
rétegek, szintek és tagok
óriási nyomása alatt."
(József Attila)

Ebből a képből így arra lehet következtetni, hogy Vera talán maga ez a fa? Vagy a Vera egy nagymama lehet, aki ültette ezt a fát? Igazából nem lehet tudni, mert a kép több segítséget nem nyújt. Egy alsó gépállásból egy halott fa látható, de igazából a tájkép nincs annyira elemelve, hogy azt véleményezzem, hogy a barátom kategóriába egy szimbolikus üzenetet látunk, hanem továbbra is megmarad a tájkép, az utazási-nyaralási kép szintjén a kép, ezt én nem tudom elfogadni a barátom leckére, ez itt csak egy nyári tájkép egy halott fáról, és még a hozzá leírt hosszú verssel együtt sem tudom elfogadni. (szőke)

Erőt adtál
Pedig volt még bennem.

Hitet adtál,
Pedig nem vagy Isten.

Szépnek láttattál,
Pedig szép sem vagyok.

Ifjúnak hitettél,
Pedig fiatal hitem azt hittem rég halott.

Köszönöm!

Egy többszörösen vicces képi geg látható, ugye látszik ez a csuhéból készített virágforma, amin átlátunk és mögötte egy férfialak néz át a lyukakon, és mosolyog, így a virágforma közepén mint egy furcsa vicsorforma jelenik meg ez a pár fog, amitől az egész képnek azért nem 100 %-osan vidám, hanem egy kicsit meglepő formája is van; játékként, gegként érdekes az üzenet, lehetséges, hogy ha a barátom kategóriát akarom megérteni, a cím ellenére, én az élességet mégiscsak áthelyezném a háttérben lévő modellre, hiszen mégiscsak ő a barátom; míg ha azt fogadom el, amit a képen látok, hogy ez a csuhévirág van élesben tartva, az azt mondja, hogy talán mégiscsak nem a barátom a legfontosabb. Azaz egy ilyen apró döntés, hogy hova helyezem az élességet, az teljesen megváltoztathat egy képi üzenetet. Most, attól, hogy az élesség itt elől van, maga a virágmotívum is úgy működik, mintha egy grafikai beavatkozás lenne. (szőke)
értékelés:

Levetettem, így tényleg jobb lett.

Azt tudom itt mondani, hogy itt egy kísérletsorozatról van szó, mi beszéltünk erről személyesen, üzenetrendszerekről, testről, és azt hiszem, ezt a képsort már elemeztük, a pöttyös ruhással kezdve, és én azt hiszem, hogy az ismétlés kategóriában ő elindult egy úton, és ezt a folyamatot nagyon jól oldja meg, dolgozik ezzel a történettel, azaz az ismétlés nagyon is megérte. És ennek van egy folytatása is, amit együtt elemeznék ezzel, ezen a kar gesztusa nagyon jelentős, védekező, védi a testet, hiszen ezek a babák a fedetlen női testet nem takarnák ki teljesen. És van egy szerepjáték is a babákkal, ami egy külön történet, ami a testkódokhoz képest egy teljesen külön történet. Meg itt van ez a tengely, a csuhé-fiúbaba balra dől, és ugyanúgy a takaró bal kar az ugyanúgy ebben a tengelyben halad, és az árnyékával erősíti ezt a balra dőlést. És ez a kéz nincsen kapcsolatban a babákkal, nem fogja, nem öleli őket, hanem a teste elé teszi a kezét és ez fizikailag is létrehoz egy távolságot a két történet között. Itt a test csak egy háttérként jelenik meg.
   A következő képnél itt méretben is és perspektívájában is egy teljesen más helyzet van létrehozva, mivel a testhez egészen közel kerültnek ezek a csuhéfigurák, és a vágásból, a közelségből adódóan is, bár a figurák ugyanazok, de a babák történetét is megváltoztatta. Az előző képen egyértelműen egy párkapcsolati helyzet indulása volt a babák között, míg ez akár egy tánc, vagy baráti ölelés lett, de kigyengült, és elvesztette azt a direkt történeti vonalat, és saját magát is közelebb hozta hozzájuk. Akár azt is mondhatnám, mint egy anya-gyermek kapcsolat vagy ilyen családi helyzet, amikor a kisbabákat magához öleli. Azaz egy teljesen másfajta helyzet jött létre, ő pedig kapcsolatba került a babákkal. Én a két képre adnám meg a három disznót, mint ismétlési folyamatra. (szőke)
értékelés:

Szeretettel meghívom az Estiskolás csapatot Nagyvázsonyba (régi iskola épülete), július 29-én 18 órakor kezdődő kiállításmegnyitónkra. Ajkai kézműves művészeti egyesület tart itt kiállítást. 14 -18 óráig csuhébemutatót tartok ugyanitt.

Szőke: Ez már fogyás után vagy te, ugye?
Hegyi: Te meg hízás előtt, nem?
El kell, hogy mondjuk a többieknek, hogy Anita ott volt az Ősök Házában, és elhozta nekünk ezt a csuhébaba-párt, és ez a pár ott volt végig velünk, kitettük az ajtófélfához, hogy mindenki láthassa. Mi ezt nagyon köszönjük, nagyon kedves és nagyon szerethető jóleső dolog volt, és nem azért, mert minket akarna bemutatni, hanem egy olyan helyzetet akar ábrázolni, ami az Anita meglátása szerint egy olyan baráti helyzet, amit ő látott, és ami nagyon jóleső, és nagyon köszönjük. Ami a kép többi részét illeti, hogy a számítógépet is belekomponálta a webkamerával és magát a kezével, ez megint egy fontos történet, mivel kontextusba helyezi ezt a két bábut, hogy aki először jön erre, az is érthesse akár, hogy mit is akar ő ábrázolni ezzel a két figurával. Erre annyit jegyeznék csak meg, hogy ha a kamera nézőpontján egy picit változtat, akkor nem pont e fejünknél csillan be a monitor, és akkor ez a párhuzam még erősebb. De az egy disznó a szorgalmira megvan. (szőke-hegyi)
értékelés:

Déligyümölcsfigurák: Citromdisznó, Mandarincsiga

Ha jól nézem, szorgalmira érkezett a kép, tehát nem háziállatként kell értékelnünk. :-) A Szőke-féle citromdisznó-vonalat kívánja erősíteni, és az ötlet jó, de a citromdisznónak van egy nagy előnye ezzel szemben, hogy tartósabb. Ha felteszem szekrény tetejére, nem fog megrohadni, ellentétben ezzel, ami hosszútávon azt hiszem nem fog megmaradni, de mint ötlet egy kedves és aranyos kézműves játék. Én megjegyezném még, hogy ha visszaemlékszünk, hogy aranymetszés, Fibonacci-szám, én elindítanék valahol egy rovatot ahol a geometriával foglalkozunk, akár a fraktálokkal kapcsolatban is, különböző geometrikus formákkal kapcsolatban, amit a természetből megfigyeltek az alkotók. Itt is egy, a természetből végzett megfigyelést látunk, a narancs belső struktúráját, a gerezdek formáját, de ha ez a fontos, akkor a kamera helyzetét kellett volna úgy megválasztani, hogy ez jobban kijöjjön. Jó a háttér, jó a kompozíció, fénytani problémái viszont vannak. Ez ugyanis egy cikkelyekből álló gömbforma, amire ráhengeredik, leválik ez a bőrfelület, de most a fény ahonnan esik, úgy esik. Ez valójában most a baloldali és felső keretezés felől, tehát valahonnan a képcím felől érkezhet, és egy szórt fény, ami nem segíti ennek a gömbformának az erősödését. Márpedig ha ezzel a természetbeli geometrikus formával akarunk foglalkozni, akkor olyasmi szabályok érvényesek itt, mint egy csendéletnél vagy egy arcportrénál. Tehát nagyon jó ez a kézműves ötlet, és a képzőművészeti, fénytani része nincs megoldva. Ha ez egy világított kép lenne, akkor a kéz struktúrái is kapnának egy más tónust, és így az egészből nem keveredne össze a tenyér és a gömbforma tónusértéke. Lehetne ezt világítani akár reflexpapírokkal vagy tükrökkel, vagy műteremben a megfelelő lámpákkal, hogy a gömbre koncentráljuk a fényeket, és ezzel a képet. Én ha jól látom, ez a mandarinhéj nem is ennek a mandarinnak a része, csak rátetted a megpucolt gyümölcsöt, és talán ha az a része lenne, akkor jobban szervülne egymáshoz az a kettő. Ez apróság, de erre ügyeljünk. (szőke)
értékelés: