Nem tudom, hogy a Józsi elküldte-e annó a második leckét, vagy ismétel-e, de az biztos, hogy a címben jelzett időpont egy nagyon fontos lépcsőt is jelez, hiszen május 10.-én mi a táborban voltunk. És a táborban nagyon sok minden történt, beszélgetések, helyzetek, és nagyon sok minden nem táródott fel, mert rettentően kevés időt tölthettünk egymással. Nagyon sok kérdésre érkezett válasz és sokra viszont nem fogalmaztuk meg a választ. Egymás előtt. De úgy sejtem, hogy itt óriási küzdelmek zajlottak le a függöny mögött - akár emögött a függöny mögött is, amit itt látunk, mert úgy tűnik, hogy az az elmosódott forma valamilyen vásznat szimbolizál, lehet, hogy az volt a vetítővásznunk, amire vetítettük éjszakánként a fotókat, filmeket, a színpadi terünk, ahol megelevenedtek esténként a különböző produkciók. És ez elé a színpadi tér elé ült le Józsi, ahol nyilvánvalóan nem csak önmaga számára, hanem a nézők, az internet előtt, a mi kis képtáruk elé leülő idegenek számára is egy jelentést szeretett volna küldeni. És ez a jelentés nem véletlen, hogy a címben május 10-ét jelöli, ahol az emberi történetekkel kapcsolatban a fényképeken keresztül nagyon sok minden elhangzott. Az egy most egy nagy segítség volt, amit a Hegyi Zsolt nemrég megjegyzett, hogy ez a kép a Kepes József jelenlegi, eddigi látott mérnöki precíz, pontos rendszereiben, ami még akár a Macsek című képnél is megjelenik, szóval abban az átgondolt, rendes rendszerben, nem objektumokat, nem formákat, nem utcákat, fényjátékokat jelez, hanem saját magát használja felületként, és azt az állapotot jelzi, amiben most van, amiben az elmosódottság, nem csak egy technikai trükk, hanem mindazt az illékonyságot is ami a Józsiban jelen van, de nagyon nehezen megközelíthető, mert benne van egy csomó lágyság, finomság, ami ezzel az elmosódott, elmozdult hosszú expozícióval egy sokkal összefogottabb üzenetet küld, mert nem akar pontosabb lenni, vagy éles. Nagyon jó helyzetjelentés ez, lehetne ez is a címe a képnek. Nagyon jó helyzetjelentés arról, hogy az embernek vannak az életében dátumok, amiket így feljegyez, hogy ekkor volt a születésnapom, ekkor a házassági évfordulóm, és ezeket így dátumra tudja, hogy ez ekkor volt. És nagyon pontosan fogalmaz, és nem csak a címmel. Igen, ott, május 10-én ami a kép tanúsága szerint, és a képen nagyon jól látszik a változás, és itt nagyon fontos, hogy összehasonlítsuk vagy megnézzük, hogy milyen képek, milyen megfogalmazási rendszerek jöttek eddig, és ehhez képest ő elindult egy úton, vagy kinyitott egy ajtót. Nem látunk még bele ebbe az útba, ő maga sem látja, most nyitja ki ezt az ajtót, és ebben ez az ajtónyitás, ez az útkeresés, pontosabban az útkeresésen már túl vagyunk, és ekkor jött egy döntés vagy elhatározás, hogy lesz, ami lesz, én ezt az ajtót kinyitom, találom amit találok mögötte, de én ezen az ajtón át fogok menni. Ennek a lenyomatát látjuk. (szőke)
értékelés:

a madarak sem, a vakondok sem kedvelik, én nem értem ;)

Egy nagyon érdekes képet látunk egy háziállatról, ahol a mélységélességgel és az optika torzításával dolgozik az alkotó. Két dolgot emel ki, az egyik maga a macska arca, ami jól mutatja, hogy az állat mosolyogva álomba szenderült, a másik fontos rész az pedig ez az óriásira nőtt mancs, ami bár életlenben van tartva, de mégis ezzel uralja a képet és ketté is osztja azt, és a szemünk folyamatosan eközött a két képi jel között ugrál és az ellentmodást figyeli a boldog arc és a félelmetes mancs között, ami egy nagyon jó megfigyelés, hiszen tudjuk, hogy a macska a legédesebb álmából is a másodperc tört része alatt harci állapotba tudja magát hozni és levadászni a legyet, amit gyorsan megeszik, majd alszik tovább, ez tehát egy jó megfigyelés és a humora is megvan. (szőke)
értékelés:

Ez a munka nagyon harátozottan és pontosan az amerikai, főleg a New York-i fotók világát idézi és egyben korkritika is, a hatvanas években készülnek ilyen felvételek, hisz ott találhatóak ilyen monumentális épületek és ezt a kép nagyon jól hozza ezt a hangulatot, miközben azért van kapcsolat a jelennel is. Jó, hogy Jóska elengedi ezeket a színritmusokat és a formákkal és a tónusokkal foglalkozik, ezek absztrakciójával, akár Kandinszkij képeit is megemlíthetjük előképként. A bal olda ívei pedig ezekkel az ornamentikával hoznak egy furcsa keleti hangulatot és ez a kettő így olyan, mintha egy lágyabb, nőiséghez tartozó lírai, táncos történet jelenne meg és a kiszámított, pontos, férfi jobb oldal sötéten, és ez a kettősség nagyon jól van ritmizálva és az a fontos, hogy nem egyszerűen egy absztrakt képet látunk, hanem annyit hagy a laborálásnál információban, hogy nem csak a tömegelhelyezés válik fontossá, hanem hagy valamit a realitásból is. (szőke)
értékelés:

Ez az úgynevezett fényfestés, hosszú expozícióval. Annyit hozzáfűzésként, hogy Pollock akciófestő és jazz zenére festett, egy új stílust indított el, nyilván erre utal a cím és ez egy jó gesztusfotó. Jók az aranyak, azt nem tudjuk megítélni, hogy vajon ő lobogtatta ezt a tüzet vagy mást kért meg rá, de ha még szeretne ezzel a kérdéssel foglalkozni, azt tudjuk javasolni, hogy a ritmusokban, a mozgásokban, a sebességben és a távolságban játszva lehet a vonalak vastagságát, tempóját variálni, ezáltal a színüket is, mert most egy picit, ha zenei hasonlatot hozhatunk, minden hang fortissimoban szól, azonos ütemben. (szőke)
értékelés: