Egyrészt, mivel egy időben érkezett ez az alkotás a 13-as lecke feladásával, így ezt engedelmetekkel oda átsoroljuk. Nagyon szeretitek ezt a problémát a tükröződéssel, ez egy moziterem, aminek a plafonja van felhasználva, és érdekes ez a kettős megjelenés, az alsó gépállás és a tükörképben, mintegy tettenérve az alkotó munkamechanizmusa az exponálással. Annyi megjegyzésünk lenne, hogy talán érdemes lett volna annyit még mocorogni, hogy a Jóska arcmezőjében a haj mellett a plafonba ágyazott lámpát a fej mögé komponálni, hogy ne égjen ki és ettől ne legyen furcsa a forma. (szőke)
értékelés:

Nagyon jó érzéseim vannak ezzel a képpel, nagyon jó ez a sötét háttér, az ablak fénye a víztükröződéssel, nagyon érdekes, hogy a tulipán szirmaiban ugyanazok a színfoltok vannak, ami az almákban, ugyanakkor azok a felületek, amik az újság fehér felületén és az asztalterítőn a ritmusokat adják és ezeknek a határoknak a találkozásai, tehát ahogy a két hasonló tónusú szürkésfehér felület találkozik, ezek esetlegesnek tűnnek, márminthogy a varrottas felület hullámritmusai és a Szolnok megyei néplap kapcsolódásai picit véletlenszerűek. Valahogy azt érzem, hogy szeretettel és jó ízléssel van megkeresve egy csendélet, de mint üzenet, azon túl, hogy van egy örömteli aspektusa, mi a mondanivalója, elmúlás, a nagymama, régmúlt, mert ez a tárgyakból színekből érződik, nincs a történetisége, dramaturgiai egysége logikailag összefűzve, ebben a formavilág rendezettsége segítene. Például, hogy a horgolt felületek motívumai idézik-e az előző korokat, vagy sem. És ki kellene vasalni a terítőt, mert a hajtás zavaró. Ugyanezekkel a tárgyakkal meg lehetne ezt ismételni úgy, hogy az újság és a terítő kapcsolatba kerüljön és általuk az almák és a váza is. (szőke)
értékelés:

Nagyon szép kép és az is az erénye ennek a képnek, hogy amíg sok alkotásnál látjuk azt, hogy minden ellen lázadunk, itt annak ellenére a kép nem kevesebbet és nem többet, hanem annyit szeretne vállalni, hogy a növényi formák és az azokon meglévő fények, az ívek létrehozzanak egy ritmusjátékot, és érzékelni lehessen a valódi növények jelenlétét, egy konzekvens virágportrét látunk, jól a ritmusai. Azért fogadjuk el tavasz leckének - ami nem jelenti, hogy bezárt és nem kell vele még foglalkozni - mert bár azt mondtuk, hogy a tavaszt nem a virággal kérjük ábrázolni, de itt van egy olyan transzpozíció a feketékkel és a formákkal, ami miatt a virág több, mint virág, szimbólummá lesz. (a fekete keretet soknak értékeljük, de elfogadjuk, hogy a szerzőnek így tetszik.) Talán, ha kötözködhetünk annyit, hogy a virágszirom és a szár, levél közti tónuskülönbség picit sok, a szirom ki is ég, nem biztos, hogy ez szükséges. (szőke)
értékelés:

Nem mentegetőzésképpen, de mint az elsőt, ezt is később máshogy is szeretném megcsinálni.

Nagyon szeretem ezt a képet. Elsősorban azért, és nem a technikát keresem rajta, szóval azért, mert anélkül, hogy tudnék valamit az alkotóról, nagyon is feltáró jellegű a kép és hosszú és fontos üzeneteket is meg lehet tudni a kép kapcsán, róla, történeteiről és a kapcsolódó történetekről. Mik ezek a képi kódok, ami alapján lehet tájékozódni? Feltételezhetően a bal oldali résznél, ahol a cseresznye lóg az alkotó fölött, magát az alkotót lehet látni, egy ilyen nedvzöld színű pulcsiban, kezében a géppel, jobb oldalon mint egy látomást, vagy palackból kiszálló szellemet, de sokkal nagyobb méretben a címben is említett társat, aki körül folyamatosan szétrobbannak az aranyeső minták. Nagyon érdekesen jelen van mindenfajta üzenet, ami az alkotót ábrázolhatja. (szőke)
értékelés: