Vörös agy
vörös álomban z agy va ló

Továbbra is a figuralitás és a geometria, akár az op-art, akár a pop-art kategóriájában, és egészen merész képkivágással érkeznek ezek a munkák Camillától, engem nagyon meglep és felzaklat az, ahogyan kíméletlenül szarkasztikusan tekint magára, és ilyen erőteljes vággyal próbálja megértetni, megmutatni saját magát. Ezt a képet akár nonfiguratív alkotásként is felfoghatjuk, mindazt, amit itt látunk mert csak közvetett módon utal az anatómiára, az emberi testre bizonyos foltok, és inkább a tapasztalatok, a megszokás vezetnek minket arra, hogy sejthetően hajkoronát, arcélt, járomcsontokat, és egy nagyon erősen kifestett, vádlón ránk tekintő szemet látunk itt, amelyek ugyanakkor olyan finomsággal, fűszerezéssel vannak elhelyezve a kompozícióban, ami nagyon erősen beszél. Én nagyon jónak tartom ezt az alkotást, továbbra is az lenne a kérdésem, hogy ha a szem ennyire határozottan jelen van, akkor ez még az első lecke kategóriája-e... de ezt már inkább el tudom fogadni, mert itt már inkább feloldja a testet, a test naturalizmusát ezzel a grafikai megközelítéssel, és így jó az első leckére. (szőke)
értékelés:

Vámpirné
arc nélkül...:-)

A kép sejtésem szerint szolarizált vagy színezett változat, ami nyilván az expresszív, impulzív hatást kommunikálja felénk, másrészt pedig ez az egész szolarizációs technika a részletgazdagság felől a taktikus, egyszerűen kimondott ritmikák felé mozdítja el az állóképet. Egy női portrét látunk, és alapvetően nagyon sok szabályt próbál egyszerre felrúgni ez a kép, pl azt, hogy a klasszikus arányrendszerekben egy ilyen portrénál jobbra nézhető levegővel fényképezhető képet ő balra nyitja a leomló hajzuhatag felé, ezáltal erőteljesen jobbra rendezi a fehér foltokat és a sötét hátteret, amitől a kép jobbra kezd bukni. Ennek az ellentételezése vagy ellenpólusa a női portré kamerába tekintő, erőteljes nézése, üzenete; azt sejtem, hogy ha még jobban a profil felé azaz jobbra mozdulna el a női arc, ebből következve a szemgolyó még jobban a kamera felé irányítódna, és az arc finom elcsavarásával talán ez a jobbra rendezettség visszabillenthetné a kompozíciós rendet. Most én úgy érzem, hogy ebben a vágási szisztémában a keret szempontjából picit sok a póló türkizkékje, világosai, és a sötétek nagyon erősen, zaklatottan nyomják lefelé a képet, miközben az alsó régió könnyedebb ezektől a világoskékektől, és ettől az egész kép folyamatosan pulzál, de nem vagyok benne 100 %-ig biztos, hogy jó irányban, hanem billeg. Ez nem azt jelenti, hogy ezzel a munkával, az alkotással bármiféle gond lenne, csak arra próbálom sarkallni az alkotót, hogy ezekkel a kísérletekkel próbáljon meg tovább is dolgozni. Kettő disznó, és ezt azért áttennénk a második leckére, hiszen ez portré. (szőke)
értékelés: