Az almák, a tiltott gyümölcsök és a gyertyaformák az asztalon elhelyezve és talán ott valamilyen elszáradt levelek, ilyen kis katonás sorba, oszlopsorba vannak rendezve, és szépen jelennek meg rajtuk a fények. Ezek mindig hálás játékok. Akár akarjuk, akár nem – pedig nem teljesen így van elrendezve a történet - az első, a bal oldali részen lévő alma a főszereplő. Valamiért ő helyet követel és ebből az is következik, hogy nagyon jó lenne az összetett gömb formára pici reflex játék: fehér fátyollal, alufóliával, játékosabb fényt elhelyezni azért, hogy amit most a tudásanyagukban tudunk - hogy a gömb, mitől gömb szerkezetű - az itt ebben a festői fényhatásban ne egy tömör, sötét foltként jelenjen csak meg ritmikailag, hogy egyensúlyban tartsa a képet, hiszen a háttér van annyira színgazdag, hogy nem hagyja ezt az előtérben történő színházszerű jelenetet főszereplővé válni. Ha valamilyen módon fényjátékokkal nagyobb szerepet kaphat az alma a közelben, akkor a szoba szociográfia így finomabbá válik és megmaradhat teljes egészében, mert most a faragott szék, a háttérben látható asztal mögötti fehér fényfoltok vagy az absztrakt kép, az most azért eléggé bekavar és eléggé sokfelé mozdítja ezt a rendszert. Tehát két út van véleményem szerint. A hátteret, tehát szék, absztrakt festmény és a háttérben lévő nagyon jó színű okker, ezt az egészet egy mélyebb, árnyékosabb tónusra váltani kevesebb részlettel, vagy az előtérben lévő almának valamilyen fényjátékkal nagyobb feladatkört adni. Így ez a kép kettő disznó. (szőke)
értékelés:

A címből ítélve - talán egészen messze, ott életlenben a háttérben - egy női arc mosolyoghat és ő lehet Nóri, ezt nem lehet megítélni, hiszen csak szinte egy ilyen vízjelszerűen van ott a háttérben, és az előtérben egy közeli alkohol, vagy színes ital kiöntése látható. Ez uralja a képet: a poharak ragyogása, a patakszerűen vagy vízesés-szerűen lecsorduló folyadékfolyam, és ezek nagyon szépek. Nagyon szép az, hogy egy egységes rendszerben látható ez a ragyogás. Ebből az is következik, hogy a közvetlen előtérben látható szerkezetek, ezeknek a csillogásai, ezek a főszereplői a képnek, és talán itt a pohár szempontjából valamilyen módon több munkát lehetett volna a csillogásra fektetni, még jobban ügyelni, mert ez egy hálás feladat, s most egy picit a poharak kompozícióiban, helyzeteiben is pontatlanul vannak szerkesztve a képen. Nagyon jó az ötlet, nagyon izgalmas ez a megfigyelés, csak valahogyan vagy a gépet mozgatva, vagy ezeket az üveg tárgyakat valamivel még picit építve, megcsillantva kellene dolgozni ezzel az egésszel, mert most, ebben a pillanatban egy picit adhoc jellegűnek tűnik a kamerához közeli helyzetek megfigyelése. Úgyhogy én erre egy disznót adnék, és esetlegesen a továbbiakban is várnám Camillától az ünnepre további változatokat. (szőke)
értékelés:

A Barátunk

A kép tulajdonképpen egy kétszereplős kapcsolati helyzet, ugyanakkor nagyon érdekes, hogy ha ez dokumentumfotóként, ellesett fotóként értelmezendő, tehát fontos arról is beszélni, hogy mit akar az alkotó dokumentálni, feltétlenül ebből a pozícióból, ebből a helyzetből nem feltétlenül száz százalékosan nyitott ez a helyzet. Részben igen, a kislány szempontjából ez egy erős ragaszkodás, amíg a felnőtt modell, a másik szereplő kihajlik ebből a fajta kapcsolódásból. Tulajdonképpen egy olyan fajta teatralitást látunk, ahol mind a két szereplő valakinek kifelé dolgozik, míg a kamera egy negyedik szereplőként mindezt megfigyeli. Azt mondom, hogy ha a komponáltságát keressük, akkor egy picit vagy bővebbre, vagy éppen hogy szűkebbre kellett volna vágni mindezt, mert amit az előbb elmondtam, az igazi üzenet a kislány átkarolása, a felnőtt ember magához húzása, a kislány felnőtt nőként való jelenléte az arany ragyogó fürdőruhában, ennek a kettőssége az érdekes üzenete ennek a képnek, és erre kellene szűkítenie magának a kamerának is, és erre kellene állítani az élességet. Érdekes módon nem a férfi szereplő a kulcsa ennek a történetnek, hanem a kislány. Márpedig az élesség nem a kislányra van elhelyezve. Úgyhogy én szeretem ezt a képet, de egy disznót adnék rá a pontatlanságai miatt, viszont az üzenettel továbbra is foglalkoznék, és mondanám a Camillának, hogy hajrá, gyerünk tovább, mert jó az az irány, ami benned dolgozik, csak tessék ezeket pontosan megfogalmazni. (szőke)
értékelés:

Camillának egy picit hamarabb érkezett egy érdekes virág képe, és most ugyanerre a házi feladatra készített egy másik megközelítést. Mondjuk akár olyat, amelyre már akik Camilla rajongók, vagy akik figyelik a munkáit, akkor azt mondhatják, hogy „Camillásat” küldött be. Szűkre komponált az egész kép, a viszonyra koncentrál, arra, hogy a modell és a fagyi, a vágykeltő eszköz, a kettő kapcsolata érthető legyen, jól látható legyen. Én egy picit szabadabban kezeltem volna ezt, hagytam volna, hogy a szép haj, a fejformák jelen lehessenek ezen a képen. Így most nagyon szűkített és nagyon nagy főszerepet kap a fagyi, pedig a fagyi abban a viszonylatban, a nyár történetében, abban a viszonylatban érdekes, ahogyan itt a kis modell nézi, ahogyan vágyik erre az édességre. Gyerekkoromban emlékszem, hogy ez nagyon nagy dolog volt, hogy mondjuk egy kis kocsma mellé el lehetett menni és akkor ott a fagylaltos néni, vagy bácsi ilyen fémkanalakkal, hogyha nekünk volt egy kis aprópénzünk, odaadta nekünk azt az egy, vagy két gombócot és nagyon boldogok voltunk. Tehát ha most visszagondolok, akkor most is ennek az élménye, a vágyakozás, vagy az öröm, ahogy megkapja az ember a fagyit, ez volt a nagyon fontos eleme. És szerintem ebben a helyzetben ez valamilyen szinten jelen lehetett. Ehhez egy picit tágabban kellett volna kezelni ezt az egész élményt. És az is kérdéses nekem, hogy az egész képre egy zöldes-barnás színvilág jellemző. Szinte monokróm a kép és emiatt én úgy érzem, hogy ez az öröm egy picit elveszik erről a képről és valami más fád tónust hoz az üzenetnek is. Nem találok rajta olyan képi okot, ami ezt indokolná. Ezeket kérném, hogy esetleg az alkotó elgondolkozzon ezen. Kettő disznó. (szőke)
értékelés:

Egy fekvő formátumú képen majdnem hogy azt mondhatjuk makró felvételt látunk. Ez a makró felvétel teszi azt lehetővé, hogy a kamera felé behajló, kinyíló virágsor szép lila szirmai élesek és közel vannak hozzánk, és a hosszú hengerfelületen lévő további kis virágbimbók azok már életlenek és egészen távolinak tűnnek a virágszáron lévő többi virágformák. És ez aztán az egész kertre, és a kertben lévő más kis fehérszirmú, sárgaközepű virágocskákra is érvényes. Ebből az következik, hogy egy erős előtér és egy háttérfelület egy életlenben tartott háttérfelület, amely foltjaiban, folthatásaiban él meg, színfoltjaiban, mint egy expresszionista festményfelület adja a hátteret, mint egy szőnyeg háttér, amelyre mostani érzet szerint szinte ráapplikálódik ez a két virágsziromforma. Így az mondható, hogy a háttereknek a kis körformái, pici festékritmusai nagyon jó, vidám hangulatot kölcsönöznek a képnek. És ez azért is nagyon fontos a Camilla munkáinál, mert ő elsősorban az elmélyülést, az elgondolkodást, ezen belül sokszor a drámát fogalmazza meg. És ez a képe az, amely annak ellenére, hogy nem vállal nagyot, nem különleges a kompozíciós rendje, mégis egy fellélegző, egy kitárulkozó színképlet. És én úgy gondolom, hogy ilyen értelemben a 18-as lecke nyár házi feladatra ez egy nagyon kellemes kis kép. És különösképp azért tartom fontosnak, mert Camillától érkezett egy ilyen nyitott üzenet. Kettő disznó. (szőke)
értékelés:

Nagyon szép az a ritmusképlet, amely éppen annyira használja a valóság formavilágát, amennyire el tudjuk fogadni, hogy felhőket és a felhők mögül érkező fényeket látjuk, de valójában egy nagyon jó ritmusú folt és formajáték az, amit itt láthatunk. Én ezt a képet el tudom fogadni, az én véleményem szerint ez egy háromdisznós kép. Ugyanakkor Camilla rutinját, játékosságát, különlegességét, ahogy ő mindig mindent egy picit mindent meg tud bolondítani, arra próbálnám rávenni, hogy itt valamit azért be lehetett volna lógatni. Egy lufit, egy kis kalapot, vagy bármit, valamit, ami ebből a földi világunkból, ebből az őrületből, erkölcsökből, elfojtásokból táplálkozó világunkból valami innen, ebből a földi bugyorból belekukucskál az isteni csodába. Én valami ilyesmit elhelyeztem volna. (szőke)
értékelés:

Nagyon szeretem ezt a képet és nagyon sír a szívem, hogy ez a gyönyörűséges pillanat, még hogyha fájdalommal is teli, ez nem látható egészen jól. Nagyon sajnálom, hogy ez az acélrúd, vagy valamilyen kapaszkodó, ez kitakarja a kislány arcát, bal szemét. Nagyon jó lenne, vagy jó lett volna, hogyha ez egy kevéssel jobbra húzódik és akkor ez egy tökéletes kép, de az egy disznó megvan. (szőke)
értékelés: