Munkák | Page 7 | Látszótér

Szűrés

hermanito

Fontos ezen a képen a gesztus, az arc, fontos az a belső szobai környezet, ahol nagyon jellemző a számomra ismeretlen személy kéztartása is. Jó a megfigyelés ilyen értelemben és szeretem ezt a képet. Bár itt is a háttérben a hajkorona fölött megjelenik egy kép, de nem a kép lényeges ebben, hiszen nem lehet teljesen azonosítani, hanem a kép fényértéke, ami kicsit most olyan, minthogyha a hajnak vagy a fejformának lenne egy fénytani meghosszabbítása. Tehát egy nagyon picit az egészen távol lévő falfelületet sötétebbre lehetne hagyni vagy esetleg az a képet – vagy ha volt ebből egy sorozatkép – akkor azt esetleg le lehetne venni vagy olyan beállítást is megnézni, ahol ez nem közvetlenül a fej mögött látszik. Bár akkor viszont elveszítenénk ezt az egész élményt, a felénk tekintő személy bemutatkozását. Ugyanakkor a fekete ing, vagy sötét ruha az stabilizálja az egész képet, egy nagyon-nagyon parányi részletgazdagságot örömmel vennék, merthogy ha a textíliák részleteit láthatnánk, az emberi test, a vállak, a kar, a kar kapcsolódása fölerősödhetne, és nem lenne ilyen kivágásszerű az összedörzsölt vagy esetleg imára utaló kéz. Tehát egy pici részletet én a sötét ruhába megpróbálnék belevinni, ha lehetne ismételni ezt a képet, de nagyon szeretem. (szőke)
értékelés:

Minden Egy

Az almák, a tiltott gyümölcsök és a gyertyaformák az asztalon elhelyezve és talán ott valamilyen elszáradt levelek, ilyen kis katonás sorba, oszlopsorba vannak rendezve, és szépen jelennek meg rajtuk a fények. Ezek mindig hálás játékok. Akár akarjuk, akár nem – pedig nem teljesen így van elrendezve a történet - az első, a bal oldali részen lévő alma a főszereplő. Valamiért ő helyet követel és ebből az is következik, hogy nagyon jó lenne az összetett gömb formára pici reflex játék: fehér fátyollal, alufóliával, játékosabb fényt elhelyezni azért, hogy amit most a tudásanyagukban tudunk - hogy a gömb, mitől gömb szerkezetű - az itt ebben a festői fényhatásban ne egy tömör, sötét foltként jelenjen csak meg ritmikailag, hogy egyensúlyban tartsa a képet, hiszen a háttér van annyira színgazdag, hogy nem hagyja ezt az előtérben történő színházszerű jelenetet főszereplővé válni. Ha valamilyen módon fényjátékokkal nagyobb szerepet kaphat az alma a közelben, akkor a szoba szociográfia így finomabbá válik és megmaradhat teljes egészében, mert most a faragott szék, a háttérben látható asztal mögötti fehér fényfoltok vagy az absztrakt kép, az most azért eléggé bekavar és eléggé sokfelé mozdítja ezt a rendszert. Tehát két út van véleményem szerint. A hátteret, tehát szék, absztrakt festmény és a háttérben lévő nagyon jó színű okker, ezt az egészet egy mélyebb, árnyékosabb tónusra váltani kevesebb részlettel, vagy az előtérben lévő almának valamilyen fényjátékkal nagyobb feladatkört adni. Így ez a kép kettő disznó. (szőke)
értékelés:

Az otthonom felett

Azok a fajta dokumentumfotók, dokumentum élmények – ilyen például az itt látható repülőgépen való közlekedés – ahol az embert ráébreszti a természetben, a világban mondjuk egy különleges szituációból látható vizualitáson keresztül arra, hogy a világ mennyire élőlényszerű, azok mindig csodálatosak. Tehát nehéz helyzet van itt, mert egyrészt ugye egy város fölötti látképet láthatunk, ahol mint egy érrendszer, mint egy ilyen véredény hálózat mutatja ennek az elő városnak a pulzálását, lüktetését valódi élőlényként, amit ott lent a mélyben a házak között, a beszélgetéseknél, az italoknál, a bevásárlásnál, a szatyroknál, a taxival közlekedésnél ezt nem láthatjuk. Ezek mindig erős élmények: a természet segítségével, amikor valamit összefoglalva érzékelhetünk. Nagyon nehéz ilyenkor ez a helyzet, mert a dokumentumfotó kategóriájában ezekben a helyzetekben annyit lehet rögzíteni, amennyit egy ilyen parányi ablakon kitekintve úti képként az ember meg tud figyelni. Tehát egyrészt azt mondom, hogy maga a megfigyelés iránya az jó, ugyanakkor önmagában a kép tulajdonképpen egy anzix, de az adott helyzetből valószínűleg nem lehetett többet kicsavarni. Én ezért mondanám azt, hogy meg van az egy disznó, de ott van a lehetőség is, mert a gondolkodás iránya, ahogy a Camilla gondolkodik most – amiket ugye jó ideig nem lehetett az ő alkotásaiban látni – az irány az nagyon jó. Én azt mondanám, hogy van időnk, nem kell rohanni a 13-as lecke, Épített környezettel ugyanebben a gondolati mélységben lehet foglalkozni és egészen biztos vagyok benne, hogy a Camilla tud még jobb képeket küldeni erre a házi feladatra. (szőke)
értékelés:

Nórival koccintottunk

A címből ítélve - talán egészen messze, ott életlenben a háttérben - egy női arc mosolyoghat és ő lehet Nóri, ezt nem lehet megítélni, hiszen csak szinte egy ilyen vízjelszerűen van ott a háttérben, és az előtérben egy közeli alkohol, vagy színes ital kiöntése látható. Ez uralja a képet: a poharak ragyogása, a patakszerűen vagy vízesés-szerűen lecsorduló folyadékfolyam, és ezek nagyon szépek. Nagyon szép az, hogy egy egységes rendszerben látható ez a ragyogás. Ebből az is következik, hogy a közvetlen előtérben látható szerkezetek, ezeknek a csillogásai, ezek a főszereplői a képnek, és talán itt a pohár szempontjából valamilyen módon több munkát lehetett volna a csillogásra fektetni, még jobban ügyelni, mert ez egy hálás feladat, s most egy picit a poharak kompozícióiban, helyzeteiben is pontatlanul vannak szerkesztve a képen. Nagyon jó az ötlet, nagyon izgalmas ez a megfigyelés, csak valahogyan vagy a gépet mozgatva, vagy ezeket az üveg tárgyakat valamivel még picit építve, megcsillantva kellene dolgozni ezzel az egésszel, mert most, ebben a pillanatban egy picit adhoc jellegűnek tűnik a kamerához közeli helyzetek megfigyelése. Úgyhogy én erre egy disznót adnék, és esetlegesen a továbbiakban is várnám Camillától az ünnepre további változatokat. (szőke)
értékelés:

bemutatkozás

MIniSTER of Rock and Roll

A Barátunk

A kép tulajdonképpen egy kétszereplős kapcsolati helyzet, ugyanakkor nagyon érdekes, hogy ha ez dokumentumfotóként, ellesett fotóként értelmezendő, tehát fontos arról is beszélni, hogy mit akar az alkotó dokumentálni, feltétlenül ebből a pozícióból, ebből a helyzetből nem feltétlenül száz százalékosan nyitott ez a helyzet. Részben igen, a kislány szempontjából ez egy erős ragaszkodás, amíg a felnőtt modell, a másik szereplő kihajlik ebből a fajta kapcsolódásból. Tulajdonképpen egy olyan fajta teatralitást látunk, ahol mind a két szereplő valakinek kifelé dolgozik, míg a kamera egy negyedik szereplőként mindezt megfigyeli. Azt mondom, hogy ha a komponáltságát keressük, akkor egy picit vagy bővebbre, vagy éppen hogy szűkebbre kellett volna vágni mindezt, mert amit az előbb elmondtam, az igazi üzenet a kislány átkarolása, a felnőtt ember magához húzása, a kislány felnőtt nőként való jelenléte az arany ragyogó fürdőruhában, ennek a kettőssége az érdekes üzenete ennek a képnek, és erre kellene szűkítenie magának a kamerának is, és erre kellene állítani az élességet. Érdekes módon nem a férfi szereplő a kulcsa ennek a történetnek, hanem a kislány. Márpedig az élesség nem a kislányra van elhelyezve. Úgyhogy én szeretem ezt a képet, de egy disznót adnék rá a pontatlanságai miatt, viszont az üzenettel továbbra is foglalkoznék, és mondanám a Camillának, hogy hajrá, gyerünk tovább, mert jó az az irány, ami benned dolgozik, csak tessék ezeket pontosan megfogalmazni. (szőke)
értékelés:

A bringa

Itt egy ügyes fintorral egy szójátékot látunk, mert a 60-as, 70-es években, meg talán még a 80-as években is, ugye pont a budapesti "jassz” nyelvben a bringa nem csak effektíve a kerékpárt jelezte, vagy jelentette, hanem sokszor a bringát emberi szimbólumokban is használták a városi nyelvekben. Az jó, hogy a háttérben tényleg valójában ott van egy camping bicikli és nekem tetszik ez az archaikus színvilág. Sőt nekem az is nagyon tetszik, ahogy a modell beállítása látható itt a képen. Csak egy picikét hagytam volna levegőt a jobboldalon, mert hiszen az egész test, a test beállításai jobbra hordoznak egy üzenetet. Tehát egy nagyon kicsit tágabbra komponáltam volna ezt. Adott esetben, hogyha ugye az a gond, hogy a háttérben az a bicikli akkor viszont vajon jó helyen van-e, akkor nyilván megtehető lett volna, hogy egy kicsit arrébb guggol az ember, de a kettő disznó úgy érzem, hogy megvan erre a képre. (szőke)
értékelés:

Fagyi

Camillának egy picit hamarabb érkezett egy érdekes virág képe, és most ugyanerre a házi feladatra készített egy másik megközelítést. Mondjuk akár olyat, amelyre már akik Camilla rajongók, vagy akik figyelik a munkáit, akkor azt mondhatják, hogy „Camillásat” küldött be. Szűkre komponált az egész kép, a viszonyra koncentrál, arra, hogy a modell és a fagyi, a vágykeltő eszköz, a kettő kapcsolata érthető legyen, jól látható legyen. Én egy picit szabadabban kezeltem volna ezt, hagytam volna, hogy a szép haj, a fejformák jelen lehessenek ezen a képen. Így most nagyon szűkített és nagyon nagy főszerepet kap a fagyi, pedig a fagyi abban a viszonylatban, a nyár történetében, abban a viszonylatban érdekes, ahogyan itt a kis modell nézi, ahogyan vágyik erre az édességre. Gyerekkoromban emlékszem, hogy ez nagyon nagy dolog volt, hogy mondjuk egy kis kocsma mellé el lehetett menni és akkor ott a fagylaltos néni, vagy bácsi ilyen fémkanalakkal, hogyha nekünk volt egy kis aprópénzünk, odaadta nekünk azt az egy, vagy két gombócot és nagyon boldogok voltunk. Tehát ha most visszagondolok, akkor most is ennek az élménye, a vágyakozás, vagy az öröm, ahogy megkapja az ember a fagyit, ez volt a nagyon fontos eleme. És szerintem ebben a helyzetben ez valamilyen szinten jelen lehetett. Ehhez egy picit tágabban kellett volna kezelni ezt az egész élményt. És az is kérdéses nekem, hogy az egész képre egy zöldes-barnás színvilág jellemző. Szinte monokróm a kép és emiatt én úgy érzem, hogy ez az öröm egy picit elveszik erről a képről és valami más fád tónust hoz az üzenetnek is. Nem találok rajta olyan képi okot, ami ezt indokolná. Ezeket kérném, hogy esetleg az alkotó elgondolkozzon ezen. Kettő disznó. (szőke)
értékelés:

TündérMese

Színes

Egy fekvő formátumú képen majdnem hogy azt mondhatjuk makró felvételt látunk. Ez a makró felvétel teszi azt lehetővé, hogy a kamera felé behajló, kinyíló virágsor szép lila szirmai élesek és közel vannak hozzánk, és a hosszú hengerfelületen lévő további kis virágbimbók azok már életlenek és egészen távolinak tűnnek a virágszáron lévő többi virágformák. És ez aztán az egész kertre, és a kertben lévő más kis fehérszirmú, sárgaközepű virágocskákra is érvényes. Ebből az következik, hogy egy erős előtér és egy háttérfelület egy életlenben tartott háttérfelület, amely foltjaiban, folthatásaiban él meg, színfoltjaiban, mint egy expresszionista festményfelület adja a hátteret, mint egy szőnyeg háttér, amelyre mostani érzet szerint szinte ráapplikálódik ez a két virágsziromforma. Így az mondható, hogy a háttereknek a kis körformái, pici festékritmusai nagyon jó, vidám hangulatot kölcsönöznek a képnek. És ez azért is nagyon fontos a Camilla munkáinál, mert ő elsősorban az elmélyülést, az elgondolkodást, ezen belül sokszor a drámát fogalmazza meg. És ez a képe az, amely annak ellenére, hogy nem vállal nagyot, nem különleges a kompozíciós rendje, mégis egy fellélegző, egy kitárulkozó színképlet. És én úgy gondolom, hogy ilyen értelemben a 18-as lecke nyár házi feladatra ez egy nagyon kellemes kis kép. És különösképp azért tartom fontosnak, mert Camillától érkezett egy ilyen nyitott üzenet. Kettő disznó. (szőke)
értékelés:

Fuser

Emlékek, töredékek, kollázsok, minden, ami a múltból, a megélt popkultúrából maradékként meglelhetőek, az emberek számára, azok számára az alkotó, befogadó típusú emberek számára, melyek sokat éltek meg életkoruk ellenére a világból és sokfelé mozogtak, sok társadalmi eseménnyel találkoztak. Nyilvánvalóan időnként egy-egy olyan pillanatban, amelyben a magány segíthet, összegzésekre van szükség. Itt, ezen a képen is pici, finom, szemérmes szimbólumokkal Che Guevara portréjával, sapkáján elhelyezett szimbólummal, Camilla arcával és egy összekent, összemaszatolt régi felülettel, talán egy szobasarokban, ahova éppen csak belelóg egy selyemsál rojtjainak széle egy kollázst látunk itt, és mint egy ilyet, igazából el kell tudni fogadni. Egyetlenegy kérdésem van, hogy a négyes lecke barátom kategóriájában ugyanakkor itt a pozícionálás maga Camilla arca és nem Che Guevara. Tehát, ha ilyen értelemben akarom a képet befogadni, akkor valójában ennek a képnek az lehet az üzenete, hogy Camillának Camilla a barátja? Egy múltbeli arc, egy múltbeli történés, és valójában most ez 2009-ben azért kérdés, mert ez a múltbeli történet, vagy barátság ez most szétszakítódott? Sok mindent elindít ez, de nem tudom, hogy ugyanakkor a kép kapcsán, a kép elkészülte kapcsán tudatos volt e az ilyesfajta pozícionálás, de megvan a kettő disznó. (szőke)
értékelés:

Odafenn

Nagyon szép az a ritmusképlet, amely éppen annyira használja a valóság formavilágát, amennyire el tudjuk fogadni, hogy felhőket és a felhők mögül érkező fényeket látjuk, de valójában egy nagyon jó ritmusú folt és formajáték az, amit itt láthatunk. Én ezt a képet el tudom fogadni, az én véleményem szerint ez egy háromdisznós kép. Ugyanakkor Camilla rutinját, játékosságát, különlegességét, ahogy ő mindig mindent egy picit mindent meg tud bolondítani, arra próbálnám rávenni, hogy itt valamit azért be lehetett volna lógatni. Egy lufit, egy kis kalapot, vagy bármit, valamit, ami ebből a földi világunkból, ebből az őrületből, erkölcsökből, elfojtásokból táplálkozó világunkból valami innen, ebből a földi bugyorból belekukucskál az isteni csodába. Én valami ilyesmit elhelyeztem volna. (szőke)
értékelés:

Az Élet NEM Habostorta!

Szüleim...

Camilla óriási kritikus, óriási megfigyelő. Ezt eddig is lehetett tudni. Nagyon ért ahhoz, hogy hogyan kell felzaklatni. Eddig a történetek nagy része egy olyan belső és személyes világban játszódott, főleg saját maga és a gyermeke történetében, amely egy egészen szuper-közeli mikrovilágot mutatott. És természetesen erre a képre is ez érvényes, viszont attól nagyon fontos mindaz, amit itt ő létrehoz, hogy kilép és már, mint valódi fotós elkezd belefigyelni a világ összefüggéseibe magán átszűrve. Sejthetően valamilyen családi rendezvény van, talán rokonokat is látunk a háttérben, de annak a sűrítése, történeti sűrítése, ami az ilyen családi rendezvényeken a köszöntés, beszélgetések, rég nem látott személyek egymásra találása, nagy veszekedések, nagy nevetések, nagy viták és természetesen a gasztronómia, és természetesen azokban a rituálékban a végső kicsengés, a torta. Attól sűrít, mert az egésznek van egy, a cseh filmművészetben, a cseh világlátásban nagyon is ismert szatirikus éle. Fogja magát, és ő az élességet a tortára helyezi el és mindaz, ami nagyon, nagyon fontos lenne, hogy Szabó néni, Szabó bácsi ott vannak a háttérben és ezt mi rögzítettük, ez másodlagossá válik. És az elsődleges, nagyon is kritikus hangvétel, hogy minden a tortán keresztül, minden a meggyes tortán keresztül látható. Én ezt egy nagyon fontos döntésnek tartom. Tehát az, hogy itt ennél a képnél, hogy mért ide kerül az élesség a kép elejére, azt az üzenet bizonyítja. Erről már sokszor más-más képek kapcsán beszéltem, hogy ez a látszólag könnyű döntés eldöntheti a képnek a sorsát. Abban az esetben véleményem szerint, hogyha a hátul lévő személyeken lenne az élesség, akkor ez egy korrekt, úgymond meglesett kép lenne, ahol nyilván időnként vitatkoznunk kellene, hogy mi legyen az előtérbe, mert az számomra nem lenne éles, nem lenne jól appercipiálható, de az biztos, hogy a háttérben lévő látványt, azt meg félig-meddig kitakarná. Ebben a helyzetben viszont nem erről van szó. Ebben a helyzetben pont egy fordított döntést látunk és ez a döntés helyrebillenti, és mintegy díszlet hátérré változtatja a családi történetet. Talán annyi, nyilvánvalóan ilyenfajta játékos megfigyeléseknél nehezen lehet beavatkozni a képekbe, hogyha itt valahol egy pici kis zseblámpa ezt a tortát oldalirányból megvilágította volna, akkor a torta sérülései, a torta érzelmi világa, ami itt végigharcolta ezt a délutánt, ezt a családi eseményt, ez még erőteljesebb, még szarkasztikusabb lett volna. De véleményem szerint így is megvan a három disznó. (szőke)
értékelés:

Anya, félek!

Nagyon szeretem ezt a képet és nagyon sír a szívem, hogy ez a gyönyörűséges pillanat, még hogyha fájdalommal is teli, ez nem látható egészen jól. Nagyon sajnálom, hogy ez az acélrúd, vagy valamilyen kapaszkodó, ez kitakarja a kislány arcát, bal szemét. Nagyon jó lenne, vagy jó lett volna, hogyha ez egy kevéssel jobbra húzódik és akkor ez egy tökéletes kép, de az egy disznó megvan. (szőke)
értékelés: