Munkák | Page 4 | Látszótér

Szűrés

Tetszik ez a sorozat, jó ritmusokat láttál meg, néhol lehetne finomítani még, de az ötlet fontos, mert akár ablakain keresztül is megismerhető egy kultúra, ráadásul nagyon izgalmas tud lenni, ahogy a belvilágok kitüremkednek az ablakon, ahogy az emberek élete az összezárt nagyvárosi világban keresi a maga pirinyó tereit egy-egy ablakmélyedésben vagy balkonon. Az első kép tetején talán egy hajszálnyit a korlátig lehetne vágni, hogy feszesebb legyen, a második kép fenn és oldalt nem letisztázott képhatárokat mutat, ott is egy pici vágás segíthet, harmadik, negyedik rendben, az ötödiket jó lett volna negyed órával korábban elkapni, hogy az épület árnyéka kevéssé legyen erős, a hatodik is szuper, bár nem tudom, miért nem léptél balra még egyet, hogy ne legyen ekkora oldaldőlés, de ezek apróságok, ezek közül egyedül a második az, amit mindenképpen javítanék, mert ott a fenti és jobb felső sarok árnyékai nem kellenek. Várnám a Camillás városképeket még, hogy a lecke is meglegyen. (hegyi)
értékelés:

Golf

Kifejezetten jó sport ábrázolás ez a kép attól, hogy nem akar tárgyszerű lenni, és mondjuk egy gurítást mutatni, hanem a néző számára jól felismerhető sporteszköz szerepeltetését úgy oldja meg, hogy mindez hordoz egyfajta voyeur attitűdöt is, megleshetünk valamit, amit így, ebben a formában csak akkor láthatnánk, ha mi is odamehetnénk a pályára, testközelbe, sportközvetítéseknél ezzel a képpel nem nagyon találkozunk. Humoros is, hiszen ennyi ütőt egyszerre tartani vicces, miközben lehet, hogy ha nincs golfkocsi vagy táska, akkor valóban így történik, de mégis, a humor fűszerezi az átlag néző számára a történetet. Mindemellett jó tónusokkal dolgozik Camilla, ezt a képet akár egy sportot reklámozó képként is el tudnám képzelni. Megvan a leckemegoldás, de azt kérem az alkotótól, hogy erre a leckére más sportágakról is küldjön képet, hogy alá lehessen támasztani ezt a megelőlegezett leckemegoldást. (hegyi)
értékelés:

Tetszik az ötlet, jó, hogy nem a szokványos megoldást kapjuk a kicsomagolt csokival, így megmarad a vágyból is valami, hogy kicsit elérhetetlen, de azért nem is nagyon távoli, kívánatos, de nem túl tárgyias a megoldás. Egyetlen dolog, hogy egyrészt oldal irányba picit szűknek érzem a teret, másrészt talán a tónusokat összébb húztam volna, vagyis a csúcsfényeknél az arany hogy ne lukadjon ki, a mélységben pedig hogy több részlet maradjon. Camilla, ha érdekel ez a téma, szívesen vennék ismétlést is, akkor az élességet is lehetne pontosítani. (hegyi)
értékelés:

I Am You

Az én angolom kicsit hiányos a cím megfejtéséhez, de a lényeg az, hogy ez egy jó képi ötlet. Megint egy ismétlős játékot látunk, mint amit már az előzőekben is láthattunk. Ez azért tetszik jobban, mint az előző megoldásod, mert a döntés meghozódott, hogy mi a fontos, és itt tulajdonképpen valamihez képest, mint csak díszítés szerepel a másik két ismétlődő álarc, mert ebben van egy maszk jelleg: a szemüveg is véd, a kéz is véd, az ismétlés is, a fényképezőgép is, van itt egy jó adag védekezés. Azt nem teljesen értem, hogy miért raktad ezt gyászkeretbe, hogy van-e ennek valami külön jelentése, hogy gyászolunk valamit, de maga az üzenet jó. A Kill Bill c. film jutott eszembe, tetszik, egy jó jellemzés önmagunkról. Köszönöm, ha lehet, ne használj keretet. (hegyi)
értékelés:

Atlantic

Érdekes ez a kép, tele van feszültséggel attól, hogy látjuk egy viszonylag nyugalmasabb részét a víznek, ez a kékeslilaszerű, egészen tintaszínű részt, aztán látjuk az egészen türkizes habot, és aztán a hullámot, ami jön a part felé, de abban az állapotban sikerült lefényképezni, amikor nem lehet tudni, hogy mekkorát fog ez itt csobbanni a parton. Ráadásul látjuk magát a nyugalmas partot, mit sem sejtünk, és jön ez a hullám, és a fene tudja, hogy mi fog történni, talán kis mini cunami. Szóval nekem tetszik. Mindazzal együtt, amit mondok, lehet, hogy egy tizedmásodperccel később exponálva már ez a forma az elején lehet, hogy többet tud mutatni, most olyan, hogy ide ki vagyunk hegyezve erre a púpra. Lehet, hogy annyi a trükkje, hogy ha egy ujjnyit elmozdul a kamera fölfelé, akkor már megoldódik az én problémám, hogy ott is az az előtér, lehet látni azt, hogy ez egy part, a feszültség megmarad, de talán többet kapok a háttérből, a vízfelszínből. Mintha egy ilyen kis bizonytalanság lenne bennem a képet nézve, de tetszik, megvan rá a három csillag, ez egy jó Víz lecke megoldás, de azért várok ide beküldést tőled. (hegyi)
értékelés:

Szivárvány gyermek

Nagyon jó ötlet, jó a megvalósítás is és a megfigyelés, a kompozíció is jól sikerült - egyetlen dolog, amit nem tudok, hogy ez a fénylő nyalóka vagy játékpálca vagy nem tudom mi, mekkora. Ugyanis ha hosszabb a világítós része, akkor én kihagynám a jobb oldali szemet takaró műanyag készülékrészt, helyette ha kézzel megfogja ezt a kütyüt Mese, akkor maga a kéz lehet az, ami takarja a szemet, tehát a titokzatosság megmarad, viszont egyrészt ez a műanyag cucc nem rontja a csodaélményt, másrészt a kéznek is lehet szerepe, mintha egy fénykard lenne, ami szerintem passzolna is a gesztussal. Mindettől függetlenül nekem ez 3 csillag, mert nagyon erős az üzenet, bátor, sőt, rizikós színhasználat mellett sem esünk bele a giccsbe, mert a száj és a szem olyan konkrét, olyan erős jelenlét, hogy mindent helyrebillent. (hegyi)
értékelés:

Mátrix

Kétféle érzést indít el bennem a kép. Ha figyelembe veszem a keretezést és a hálót, akkor mintha katedrálüveg ajtón át nézném, ahogy a nőalak lesüllyed. Egyébként a tévén volt régen ilyen, hogy elkezdett lefelé-felfelé futni a kép, és akkor volt ilyen, hogy a bemondó fejének alja került felülre, a szemei lentre, és mókás volt nézni, hogy micsoda szürreális kép jön létre mondjuk Takács Marikából. Én ezt mellesleg inkább az első leckéhez sorolnám, hiszen az áttétel, a töredezettség, a részletek ismétlése az önkeresés olyan útja, ami nem a konkrét szembesítés, nem a pillanat megörökítése, hanem inkább az áttételes üzeneté, ami egyben filmes megközelítés is, hiszen nem csak az előző tévés hasonlat miatt, de a mozgalmasság miatt is közelebb áll a filmes gondolatisághoz. Van ebben dráma és rémület is, elfogyunk, lefolyunk, megcsúszunk és szétmázolódunk, erős üzenet, erős közlés. Még akkor is, ha a technikai kivitelezésben a számítógépes effekt tetten érhető, ezen kéne finomítani, vagy ha ezt akarom mint képelem, akkor rájátszani, még erősíteni rajta. Még valami: szoktam mondani, hogy a portrénál érdekes játék letakarni a szemet és figyelni, mit mesél a száj, és utána fordítva, a szájat takarva figyelni a szem történetét. Most itt ez még erősebben érződik, hogy a belső feszültséget mi módon mutatja a szem és a száj ellentéte. Köszönöm, várjuk a többi képet is, ne rohanj tovább ezekből a leckékből, izgalmas lenne még látni Camilla bemutatkozásokat, öntükörképeket. Ezt átteszem ha nem haragszol az első leckébe. (hegyi)
értékelés:

deep inside of me / dejavue

Érdekes ez a képi játék, olyan, mintha egy víztükörben való vízrezdüléseknek a harmóniáját kapnánk, de olyan is, mintha egy mozdony lenne, egy nagy dinamikus robbanás, miközben a háttérben mintha egy tűz lángjai, vagy textil lenne, de mindenképpen egy líraibb megközelítés. Ezt Camilla nagyon erős gesztussal, nagyon erősen áthúzva robbantja szét, mint formát. Nyilván itt van valami technikai trükk, ezt lehet még finomítani, de maga az a képi világ, az a színvilág, nagyon is határozottan üzen most nekünk kompozícióban, térelhelyezésben, a tér feldolgozásában és szemléletében egy nagyon erős üzenetet kapunk. Az absztrakt irány az, ami nekem inkább erősebb, mint az idő, de el tudom fogadni az Idő leckére is. Jó megoldás, és örülök annak, hogy Camilla újból itt van köztünk. Én erre most megadom a három csillagot azért, mert egy nagyon speciális élményanyag az, amivel Camilla dolgozik, sokrétegű, idő kell ahhoz, hogy az ember megfejtse. (hegyi)
értékelés:

you can change

A mozgássor tökéletesen rendben van, a körítéssel vannak kérdéseim. Ha változik a képkivágás, akkor az egész olyan bizonytalanná válik, hogy biztos ezt akartam-e, miközben nyilván egy instruált helyzetet látunk. Induljunk ki a legutolsó képből: ez tökéletesen rendben van, jók a gesztusok, jó ez az őrületes kék ruha, jól ellenpontozza a zöld mezőt, tehát minden teljesen oké, az élesség is jól van megoldva, mélységélesség is rendben. Ez az utolsó kép számomra hibátlan. A második kép gesztusa is tökéletesen rendben van, ugye visszafelé megyünk az időben, egy folyamatból egy nyitás történik, de még a gesztus nem ért véget. Kérdés: miért kell ennek sárgának lennie? Miért nem lehetett meghagyni azt a teljes képkockát, ami az alsó képnél megvan? Az első kép megint egy kérdés: miért vagyunk fekete-fehérben, miért nem lehetett ugyanazt a képkivágást használni? Ahogy látom, ez nem is ugyanott készült. Ha már végigviszek egy játékot a mozgással, akkor azt ott kellene megcsinálni, ezen a farönkön. Ez egy deszkalap, zavaró az a függőleges oszlop. Még egyszer mondom: a modellel való instruálás száz százalékosan rendben van, a várakozás, az, ahogy elindul az érzelem, a gondolat, a tánc, akár a Hair-ből az Aquariust is vehetném, hogy elindul a zene, és kezd a kis szereplőnk feloldódni, és a harmadik kép is tökéletesen rendben van ebből a szempontból, de az első két képnél ezzel problémám van. Én értem, hogy a fehér-feketéből elindulunk, és a színes felé jutunk, de itt bicsaklik nekem közben az, hogy kapunk egy szépiát, mert a szépia nem a színesedésnek az iránya, hanem egy teljesen más irány, egy szépelgő, archaizáló valami. Ha próbálom is elfogadni, hogy a feketéből indulunk a színes felé, a középső lépés akkor sem a szépia. Ugyanígy problematikus a képkivágás is, hogy miért nem lehetett ezt egyben megfogni. Camilla, ezt nem lehetne ezt megismételni? Szerintem jót tenne, ha ez egy újból átgondolt valami lenne. Fussunk neki ennek még egyszer, ha lehet kérni, ismétlést kérek. (hegyi)

"Rajta vagyok az utamon."

Nagyon örülök, hogy filmben is gondolkodik Camilla. Eddig nem sok filmet kaptunk tőle, de azt mondom, hogy foglalkozzon ezzel, mert jó irány. Tetszik az, hogy gyorsított felvételt látunk, az is, hogy fekete-fehérben van tartva. Jó a ritmus, én lehet, hogy a babakocsi-kereket kevesebbszer használtam volna, mert nekem kilóg a sorból egy kicsit. Ettől egy kicsit olyan üldözéses jelenetes lett az dolog, hogy megy a történet, és akkor babakocsival üldözzük a gyereket, aki fut a tájban előlünk. Lehet, hogy ez a valóság, de most ez kicsit fura nekem. Még egyetlen dolog, amit hozzáfűznék: a film végén a forgótányéros futófelület ábrázolás tökéletesen rendben van, az is jó, hogy látunk még egy elhaladó lábat, de utána nekem hiányzik még valami, akár az, hogy leugrik a szereplőnk, és látunk egy ugrási jelenetet, vagy ilyesmi befejezés kellene oda még. (hegyi) értékelés:

19:12 (akkor újból)

Nagyon köszönöm, hogy megtörtént a javítása ennek a képnek, nagyon örülök annak, hogy Camilla elküldte ezt, és kikerült ebből a képből a felirat, mert sokkal nyugodtabb, sokkal letisztultabb lett így a kép. Tessék összehasonlítani a kettőt, hogy mennyire más. Rögtön elkezd élni a főszereplő, rögtön értelmezhető lesz a helyzet az óra duplázással, a modell arcának a duplázásával. Ahogy az előző képnél is elmondtam, ez egyébként egy teljesen rendben lévő kép, és megkapta a három csillagot akkor, köszönöm, hogy megtörtént ez a javítás. (hegyi)

19:12

Három csillagos kép, megvan a lecke teljesítése. Ha találkozunk, Camilla, nyakon foglak harapni ezért a Lacamillaphoto beleírásért. Semmi nem indokolja ezeket a képbeírásokat. Erről beszélgettünk az egyik Estiskola találkozón, elmondtam ott is: attól még a képedet simán ellopják, hogy te egy ilyet beleraksz. Semmit nem véd, de azt létrehozod vele, hogy idegen. Mit keres az ott? Mit akarunk ezzel mondani? Ez most valami reklám akar lenni? Most reklám képet látunk? Hát akkor köszönöm, nem kérem, mert nekem nem kell, hogy ilyen randa direkt módon reklámozd magad, majd reklámoznak a munkáid. Magyarán: ha szignálni akarod a képed, akkor szignáld. Fogsz egy filctollat, kinyomtatod ezt az egész képet, és a filctollal szépen ráírod a neved, te a kezeddel. Ez az egyetlen érvényes verzió, semmi más. Ezek a fajta tipográfiai dolgok, a digitális amatőröknek a találmányai, és amatőr is marad. Ez a betűtípus is az, és a képbe beleírni, főleg szignóként, csak egyetlen forma elfogadható, az a te kézírásod. Nem használunk ilyet, amatőr dolog vízjelezni a képet ilyen módon. Ezen túllépve, ami a kép üzenete, egy nagyon jó üzenet az órával, az óra ismétlődésével, a szereplővel, a szereplő ismétlődésével, mindez bekeretezve, és még a természetet is belecsempéztük ezzel a fával, tehát az egész teljesen rendben van. És most egy meghökkentő dolgot fogok mondani: ritka eset, és ilyen talán egy évben egyszer fordul elő, hogy azt mondom, hogy ehhez a képhez ez a tónusrend is elfogadható. Határon mozog, tehát ez nem jelenti azt, hogy fekete-fehérben ez a kép ne lenne jó, de ebben a formában most ez is elfogadható. Azért, mert abban a fényviszonyban, amikor ez a kép készült, nem testidegen ez a színvilág. Az a fényviszony, ami ezt a képet létrehozta, hordoz ilyen színvilágot. Ebből kifolyólag működhet ez a dolog. De én remélem, hogy Camilla nem indul el a szépiázás útján, mert az nem lenne szerencsés. Én Camillát a színei miatt szeretem, amikor színesben fotóz, azok a pezsgő, vad színek tetszenek az ő munkáiban - ha fekete-fehérben dolgozik, akkor pedig azok a konkrét kompozíciós játékok, amiket fekete-fehérben létre tud hozni. Ezt tessék erősíteni. De ez egy teljesen rendben lévő három csillagos kép, és megvan a lecke teljesítése is, letérdelek eléd, Camilla, ne irkálj bele a képbe. (hegyi)
értékelés:

Meg-hal

A súlyos Csönd...

Azért érdekes ez a kép, mert a csend úgymond színházi csend a képen. Valószínű, hogy ha ott lettünk volna, akkor éppen halljuk, ahogy az úriemberek ezeket a halakat boncolgatják, még megbeszélik a sporthíreket, vagy éppen készülnek elő a következő fogáshoz, és zörögnek az edények. Mégis ezek a tárgyak ebben a környezetben, ebben a képkivágásban jól tudják érzékeltetni azt a csendet, ami egy befejezett folyamatnak a végén érzékelhető csend. Arra szeretném felhívni Camillának a figyelmét, és ezért egy csillagot levonnék, hogy a képnek a fölső részénél a vágás most elég slendrián. Adja magát az a dolog, hogy hol van a hal, hogy hol van a vágódeszka a késekkel, és a vágódeszka végénél ez a történet véget ér. Ami ott utána van, nem is tudom értelmezni, hogy micsoda, valószínű, hogy ott még volt valami az asztalon, de arra nincsen szükség. Miközben egy kicsit szűknek érzem a képet, főleg a jobb oldalát, mert ott megint van valami, egy forma elindul a képhatárnál, és az nincs befejezve. Ha azt is levágom, akkor túl szűk, meg kellett volna találni azt a megoldást, hogy ez a képkivágás így lezárt formákat eredményezzen. Ennyit tudok csak hozzátenni, egyébként a kép tetszik, és az ötlet is nagyon jó, ezért kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

Balaton-érzés

Én nem vagyok egy vízi ember. Amit most látunk, értem én, hogy ezek evező lapátok. Azt nem teljesen értem, hogy ezek a számok mik. Akik ebben a sportban részt vesznek, majd segítenek a megfejtésben. Tetszik a kép, és az is tetszik, hogy erre a természeti formára jól válaszol az, ami a fő motívum. A színvilága, a tónusrend is finom és érzékletes. Minden egyben van ahhoz, hogy ez a 37-es leckébe jól tudjon működni. (hegyi)
értékelés:

Árvíz

Kedvelem ezt a képet, mert egy nagyon érdekes helyzetet, és egy nagyon jó beállítást talált magának Camilla. Az, hogy miért éppen a Mozgás leckébe került ez besorolásra, nem teljesen értem, erre várnék valamiféle magyarázatot. Viszont a kép nagy részében rendben van. Egy pici hozzáfűznivalóm van: ha én csinálom ezt a képet, akkor a fiúnak a cipőjéből hagyok még, másrészt, egy kicsit ha lejjebb helyezkedik el Camilla, akkor kevésbé a feneke lesz a központban a nekünk háttal álló figurának. Szóval ezek már nüanszok, de ilyenekre érdemes odafigyelni. Én a képre magára tudok adni - mivel a kép meglátása jó - kettő csillagot. A leckebesorolást nem teljesen értem, úgyhogy ezért is a kettő csillag, mert a Mozgás leckét én nem látom megoldottnak. (hegyi)
értékelés: