A szereplők, akik a képen szerepelnek, adottak, és ez egy jó irány. A leltár jó. Jó a háttérben álló nagyobbik lány, jó a kisgyerek a cipővel, jó az úszómedence, és jó a háttér is. Egy kicsit ez is dől, nem értem miért van ez. Ha nem sikerül ezeket az exponálás pillanatában jól látni (de vannak fényképezőgépek, amiken bekapcsolható a segédrács, akkor tessék bekapcsolni a segédrácsot), és nincs a fényképezőgépen ilyen segédrács, akkor a fotószerkesztő programban tessék bekapcsolni a segédrácsot. Valamit ezzel kell kezdeni, hogy ne dőljön minden kép, ami nem indokolt, hogy dől. Visszatérve a képelemzéshez: minden egyes alkotóelem adott, és teljesen rendben van, mégis az elhelyezésük nincs. Egymásra torlódik most két fő elem: a háttérben álló lány és a kisgyerek. Ehhez a két tömeghez képest túlságosan kikerült a képből az úszógumi. Nagyon egyszerűen lehetett volna ezt megoldani: ha Camilla elmozdul egy kicsit jobbra, és onnan exponál, akkor a medence jobban bejön a képbe, a háttérben álló lány a kép széle felé mozdul el, és nagyjából maradhat a kisgyerek ott, ahol most van. Nagyjából ennyi lett volna, mert most a képnek a jobb oldalán túl sok a hely, a két középső forma egymásra van csúszva, és tömegében az úszómedencéből többet kéne adni ahhoz, hogy kiegyensúlyozza azt a függőleges tömeget, amit ez a két alak képvisel. Mondanivalóban értem, hogy mit akar Camilla mondani, hogy mindennel lehet játszani, csak most hasonló okokból kifolyólag, mint amit a kompozíciónál mondtam, tartalmilag is zavaros a dolog, mert nem nagyon jól látszik, hogy ő ezt a papucsot honnan csente. Szóval a viszonyrendszer, és az egymáshoz való elhelyezés az, ami meg tudná ezt mutatni, hogy mi a slusszpoén. Ez most nem annyira jön le. Egy csillagot tudok erre adni, az irány nem rossz, csak a kompozíció nagyon sok mindent megoldana. (hegyi)
értékelés:

A monokróm tónusok, a kopottas kis hajó, a bádogkasztni, a pad, minden rendben van, mai szóval "ott van". Hogy csend vagy magány? Fene tudja, nekem inkább magány. A csendhez túl sok minden van egyszerre jelen a képen. Ha áttehetem a Magány leckébe, akkor három csillag. (hegyi)
értékelés:

Sok fényképezőgépes önarcképet láttam már, ennél a beállításnál egy kis trükköt javasolnék: Az objektívet tartó kéz, és a kép beállító tárcsái most takarják a jobb szemed. Holott ez a szem kommunikál a nézővel. Azt a kis csalást nem fogjuk észrevenni, hogy ha pár millimétert elmozdítod a kamerát, magyarán nem a keresőbe nézel bele a másik szemeddel. Azt a szemedet, amelyik a nézővel kommunikál, sértetlenül, érintetlenül kellene hagyni. Kérnék egy ismétlést a képről, mert szeretem ezt a rendezést, csak ez a bibi nagyon zavar. (hegyi)

Ez egy nagyon érdekes tárgyfotó, amit Camilla küld. Teljesen le van vetköztetve ez a cipő, és meg van fosztva minden olyan jellegétől és használati formájától, ami jellemzően a cipőkre utalna, és tényleg olyan, mint hogyha egy horror-történetből ugrana ez itt most elő. Nem ez teljesen a legfontosabb számomra, hanem az, hogy ha jól látom, akkor ez valamilyen pókhálós környezetben helyzekedik el, ha jól érzékelem a képnek a bal oldalán lévő foltokat. Az egésznek a mélységélesség kiválasztásával, a fényviszonyok megválasztásával, és azzal a roncsolódó háttérhelyzettel, amit látunk, erős drámai hatása van. A feszültséget az adja, hogy miközben ez egy nyugalmasnak tűnő kompozíció lehet, hiszen centrális a kompozíció, hiszen a fény és árnyék határvonalak egy talpán nyugvó háromszöget mutatnak, mégis pontosan attól, hogy nem tökéletesen tengelybe van helyezve a cipő, a mélységélességtől, attól, hogy a cipő orra már életlenben van, mindettől a térélményünk is megnő. Az, hogy nem tökéletesen középpontra van helyezve szemben velünk a cipő, egy folyamatos billegést ad a képnek, és ebben van igazán az a feszültség, ami ebben a képben erős. (hegyi)
értékelés:

Kérem szépen, itt van egy megfejtés és ezt a megfejtést én nagyon szeretem. Azt kell mondjam, hogy ahogy az előző képnél, a család képnél azt mondtam Camillának, hogy nem tudom mit akar ezzel mondani a saját életéből vagy a saját helyzetéből, úgy ez a kép egy tökéletes megfejtése a Csend leckére. Azt kell mondanom nektek, hogy amikor egy-egy lecke feladásra kerül, akkor az emberben van egy elképzelés arról, hogy azt miért is adja fel, amit aztán nagyon nehéz átadni, hogy mindenki értse. Ez most egy olyan megoldás a Csend leckére, aminél nem kell sokat magyaráznom. Ez a kép kész van. Még azzal együtt is, hogy mintha a horizont nem lenne tökéletesen vízszintes, de ez nem baj, mert képtömegében egy nagyon érdekes billegés van ebben az egészben. Szóval nekem nagyon tetszik ez az egész, nagyon érdekes története van. Kicsit mintha a Nagyítás című film egyik díszletét látnánk. Én nagyon szeretem azt, hogy Camilla egyszer csak azt mondja, hogy leteszi úgymond azokat az eszközöket, amivel egyébként dolgozik és készít egy nagyon egyszerű megoldást, és az egyszerűségében van benne az a plusz erő, amitől ez a kép nem megunható, amitől én ezt a képet holnap is meg holnap után is szívesen fogok nézegetni. (hegyi)
értékelés:

A lecke besorolással nem értek egyet, akkor sem, hogyha értem, hogy miért gondolja azt Camilla, hogy ez a tökéletesség leckébe való. Én ezt egy picit szájbarágósnak érzem, hogy a parasztgazda növényei jobbak, mint a boltiak – ebben egyáltalán nem vagyok egyébként 100%-ig biztos – másrészt pedig azt gondolom, ha mégis ez a fő csapásvonal, akkor nem biztos, hogy ez a beállítás alkalmas arra, hogy ezt megmutassuk. Most egy olyan rövidülésben vannak ezek a tárgyak megfotózva, amiben benne van a tisztelet, nem nyúlok hozzá, nem bántom a bácsi kukoricáját, paprikáját, holott lehet, hogy nem haragudott volna, ha megkérdezem „Bácsi, ezt leakaszthatom innen?”. És ha leakasztom, akkor keresek neki egy helyet, ahol ez szebben meg tud mutatkozni. Ugyanis most az a baj, hogy azok a szép struktúrák, amiket a paprikával létre lehet hozni, azok most a háttérbe teljesen beleolvadnak. Ezt vagy világítással ott a helyszínen meg lehet oldani, hogyha az ember erre rákészül, de én azt mondom, hogy lehet keresni egy olyan formát vagy egy olyan helyzetet, amikor ezek is egyenrangúan tudnak élni, mert most a hangsúly a kukoricacsumán van. Szóval nem tudom, hagyom most már itt a tökéletesség leckében, de a tökéletesség lecke másról szól. Picit azért ennél elvontabb megfogalmazásokat várnánk ide. Tessék megnézni, hogy miről szól. Most ezt nem tudom máshová áthelyezni. Jelen pillanatban egy csillagot tudok rá adni, és a leckét mindenképpen várnám, hogy ismételje meg Camilla. (hegyi)
értékelés:

Erre a leckére sok-sok képet kaptunk már, és ezek általában városi környezetben készült képek, és nagyon örülök annak, hogy Camilla egy más irányt mutat nekünk és egy olyan képet küld, ami őseink lakhelyéül szolgáló jurtát mutat. Magyar Attila barátom az, aki egyébként ilyenekkel foglalkozik, épít is, készít is ilyen jurtákat és ezekhez kapcsolódóan élő történelem órákat is szokott tartani. Ezt azért jegyzem meg, merthogy ismerem nagyjából ezt az építményt és azt is, hogy ez hogy néz ki, miképp építik, miképp rakják ezt össze, tehát ez nagyon nagy munka, ha valaki egy ilyet szeretne készíteni. Ezt azért fűzöm itt hozzá az elejéhez, merthogy maga az építmény és az erről készült fotó nagyon korrekt. Színvilágában nekem egy picit a ’70-es éveket idézi, akkor voltak ilyen nyomatok, amik egy kicsit elmentek ebbe a türkiz kékes irányba, de amit egy picit hiányolok az az, hogy ennek az építménynek nagyon is funkcionális szerepe van. Kívülről is szép, de igazándiból azok az izgalmas helyzetek, ami ebben belül van, az ami igazán különleges. Nem azt mondom, hogy belsőt kellett volna készíteni, mert én el tudom fogadni ezt a külső felvételt is, hiszen nagyon fontos, hogy ezt is megmutassuk, viszont azért nem ártott volna, ha valamilyen szinten funkcióba van hozva ez az építmény, amikor látjuk, hogy ez él és működik és nem csak egy műtárgy. Ennél segített volna az, hogy akár valaki kijön vagy bemegy az ajtónyíláson, vagy esetleg magát az ajtónyílást félre hajtva valamennyit a belső térből is látunk, és egy kicsit talán a környezetéből többet. Bár ahogy látom, ez valami olyasmi lehetett, mint valami kiállítás, hogy megmutatjuk, hogy ilyen is van, mert ott mellette minthogyha lenne egy normál nylon sátor is. De nagyon örülök ennek a képnek. Azt nem tudom, hogy mennyire szándékos ez a fajta színvilág, nem tudom, hogy mennyire szándékolt ez a fajta beállítás, tehát én azt mondom, hogy ez most 2 csillag. A jövőre nézve is mondom, hogy azért egy picit ezeknél a leckéknél ez a jelleg, hogy lefényképezünk egy ilyen tárgyat vagy építményt, ez tulajdonképpen dokumentálás. A dokumentálás is nagyon fontos, de ennél jobb, hogyha tovább is lépünk, valamilyen viszonyrendszert ábrázolunk ezeknél a képeknél. Ez a viszonyrendszer most hiányzik. El tudom fogadni, de túl sok közöm nem tud lenni magához az építményhez, mert a fotós sem mutatta meg nekünk azt, hogy neki milyen köze van ehhez, így nehéz hozzá viszonyulni. (hegyi)
értékelés: