Munkák | Page 5 | Látszótér

Szűrés

Elindulunk - javítás

még mindig Szeretettel Helgának

Ezt a képet visszaadtam ismétlésre azzal, hogy két alapvető problémám volt a képpel: a tárgy elhelyezése, feltérképezése, és erre, mint válasz, a megoldás már izgalmasabb. A táskának a formáját és jellegét most jól tudjuk érzékelni. Ami miatt még mindig nincs kész a kép, és ami miatt még mindig jó lenne ismételni, az az, hogy ez még csak a feladatnak az első része, hogy megtalálni egy formai pontot, azt a nézőpontot, ahonnan ez a táska, mint főszereplő, jól tud működni. Már ott van a kezünk közelében a megoldás: ezek a kis virágkezdemények, amikkel én általános iskolában a tornatanáromtól tanultam, hogy hogyan lehet távolba lőni, nagyon játékosak, akár kottafejeknek is felfoghatók kis lények, akik körbenézegetnek. Most már, hogy így ez a táska megtalálta azt a formai helyzetét, szinte adja magától azt is, hogy honnan és hogyan kéne ezt fotózni: lényegesen közelebbről, úgy, hogy ezek a kis fejecskék is értelmezhető méretben részei legyenek a képnek. Nyugodtan olyan közel lehet menni, amilyen közel csak enged ez a táska, úgy, hogy a részletei megmaradjanak, hogy minél kevésbé torzítson, tehát olyan objektívet választani, ami ezt a torzítást csökkenti, és még közelebb, még kisebb képkivágással dolgozva behívni ebbe a mesébe ezeket a fűszálakat. Mert arra nem kapunk most magyarázatot, hogy miért pont itt a fűben áll ez a táska. Ha nem akar szereplőt még pluszban bevonni Camilla, akkor az adott helyzetből kell kihozni a maximumot, tehát itt a táska és a kis virágok. Ezeket kell valahogy egy kompozícióba szervezni. Nem biztos, hogy úgy a legjobb, ahogy most letette, lehet, hogy máshogy talál még izgalmasabban mutató nyílhegy fejeket, úgyhogy azt javaslom, hogy keresse ezt a helyet is, ahol ez jól tud mutatni, ahol elindul ez a mese. Most elfordítottuk ezt a táskát, ez már egy jó irány, hajrá tovább! (hegyi)

Minden játék

A szereplők, akik a képen szerepelnek, adottak, és ez egy jó irány. A leltár jó. Jó a háttérben álló nagyobbik lány, jó a kisgyerek a cipővel, jó az úszómedence, és jó a háttér is. Egy kicsit ez is dől, nem értem miért van ez. Ha nem sikerül ezeket az exponálás pillanatában jól látni (de vannak fényképezőgépek, amiken bekapcsolható a segédrács, akkor tessék bekapcsolni a segédrácsot), és nincs a fényképezőgépen ilyen segédrács, akkor a fotószerkesztő programban tessék bekapcsolni a segédrácsot. Valamit ezzel kell kezdeni, hogy ne dőljön minden kép, ami nem indokolt, hogy dől. Visszatérve a képelemzéshez: minden egyes alkotóelem adott, és teljesen rendben van, mégis az elhelyezésük nincs. Egymásra torlódik most két fő elem: a háttérben álló lány és a kisgyerek. Ehhez a két tömeghez képest túlságosan kikerült a képből az úszógumi. Nagyon egyszerűen lehetett volna ezt megoldani: ha Camilla elmozdul egy kicsit jobbra, és onnan exponál, akkor a medence jobban bejön a képbe, a háttérben álló lány a kép széle felé mozdul el, és nagyjából maradhat a kisgyerek ott, ahol most van. Nagyjából ennyi lett volna, mert most a képnek a jobb oldalán túl sok a hely, a két középső forma egymásra van csúszva, és tömegében az úszómedencéből többet kéne adni ahhoz, hogy kiegyensúlyozza azt a függőleges tömeget, amit ez a két alak képvisel. Mondanivalóban értem, hogy mit akar Camilla mondani, hogy mindennel lehet játszani, csak most hasonló okokból kifolyólag, mint amit a kompozíciónál mondtam, tartalmilag is zavaros a dolog, mert nem nagyon jól látszik, hogy ő ezt a papucsot honnan csente. Szóval a viszonyrendszer, és az egymáshoz való elhelyezés az, ami meg tudná ezt mutatni, hogy mi a slusszpoén. Ez most nem annyira jön le. Egy csillagot tudok erre adni, az irány nem rossz, csak a kompozíció nagyon sok mindent megoldana. (hegyi)
értékelés:

Elindulunk

Szeretettel Helgának.

A képnek két nagy erőssége van: az egyik a tónus, amivel Camilla dolgozik, és amit már néhány képén láthattunk, amit nagyon szépen megtalál és nagyon szépen használ is. Ez a kicsit barnás-sárgás tónusvilág nagyon jót tesz a képnek. A másik, a mélységélesség megválasztása, az, hogy ebben a környezetben viszonylag kis élességet használva kerül térbe, és válik térbelivé az a formai játék, amit Camilla megmutat. Ugyanakkor azt mondom, hogy ezzel pontosan ellenirányba dolgozik az, ahogy a táska be van állítva. Próbálja a mélységélesség kilökni a térbe ezt a táskát, de ez úgy van forgatva, hogy a lehető legkevésbé legyen prespektívikus, térbeli. Ellene hat az elhelyezés annak amit a mélységélességgel létrehozunk. Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ennek a táskának ez az oldalsó nézőpontja az, ami a legelőnyösebb. Nem nagyon értem, hogy miért innen lett ez a táska lefotózva, fényben akár ez magyarázható is lenne, dehát akkor odamegyek, és picit forgatok ezen a táskán, hogy fülét fülnek foghassam föl, a zsebeit zsebnek, hogy a táska méretét tudjam azonosítani. Ezzel valamit kellene kezdeni, most ebben a beállításban nekem saját magának a belső ritmusaival mond ellent, és úgy nem nagyon tudok ettől a problémától szabadulni. A másik, ami még kérdés, hogy az, hogy egy mezőben le van téve egy táska, az lehet egy jó felütés, ezzel elkezdődhet egy történet a képen belül, de ezzel a történet most jelen pillanatban ennyiben is marad, hogy a mezőn el van helyezve egy táska. A cím: Elindulunk, valamennyit mond, az, hogy "Szeretettel Helgának", megint egy fajta utalás, egy információmorzsa, de ez a képen kellene, hogy dolgozzon, ez most nem történik meg. Visszaadnám ismétlésre. (hegyi)

Eső után

A monokróm tónusok, a kopottas kis hajó, a bádogkasztni, a pad, minden rendben van, mai szóval "ott van". Hogy csend vagy magány? Fene tudja, nekem inkább magány. A csendhez túl sok minden van egyszerre jelen a képen. Ha áttehetem a Magány leckébe, akkor három csillag. (hegyi)
értékelés:

Rajta az úton

Zavarba hoz Camilla a leckebesorolással. Ugyanis egészen addig minden világos volt, minden rendben volt, hallottam a Kill Bill zenéjét, vagy akár a Sugarlandi hajtóvadászatét, amíg észre nem vettem, hogy Camilla a Gyermekkor leckére küldte munkáját. Na jó, mondom magamban, akkor keresek valami kapcsolódást a gyermekkorhoz. Jött is elő a mese a világgá ment fiúról, Jancsiról, de az a gumicsizma megállított. Aztán elkezdtem a kettőt összegyúrni, hogy Juliska elmegy Piroskához a lakkcsizmában, csak stoppolás közben meglövik, szegény már alig húzza a lábát. Bocsánat, nem viccelődni akarok, csak ez a kép ebben a leckében ezekkel a tárgyakkal és ezzel a beállítással ezt hozta elő belőlem. A hiba biztos bennem van, mivel a képet szeretem. Azt is bevallom, hogy hozzám a Kill Bill-es megoldás áll érzelmileg közelebb, mivel, ha ez egy világgá ment gyerek, akkor ez a csizma, magát a világgá menést teszi zárójelbe. Camilla, kérlek segíts. (hegyi)

Látni

Sok fényképezőgépes önarcképet láttam már, ennél a beállításnál egy kis trükköt javasolnék: Az objektívet tartó kéz, és a kép beállító tárcsái most takarják a jobb szemed. Holott ez a szem kommunikál a nézővel. Azt a kis csalást nem fogjuk észrevenni, hogy ha pár millimétert elmozdítod a kamerát, magyarán nem a keresőbe nézel bele a másik szemeddel. Azt a szemedet, amelyik a nézővel kommunikál, sértetlenül, érintetlenül kellene hagyni. Kérnék egy ismétlést a képről, mert szeretem ezt a rendezést, csak ez a bibi nagyon zavar. (hegyi)

Magány

Sokat gondolkodtam ezen a képen, és sokat hezitáltam, mert amikor megláttam, az első élményem az volt, hogy dehát ferde, ugye Hegyi mindig szokott ezért szólni, az egész perspektívája egy kicsit torz, dől, és mégis minél többet nézem ezt a képet, annál inkább kezdem ezt a döntést elfogadni. Ugyanis nagyjából az a melltartó-bugyi-pohár-cipő együttes, ami ezt a kompozíciót uralja, helyrebillenti azt a tömegelhelyezést, amit egyébként a mérleg másik serpenyőjében az üresen hagyott szék képvisel. A kettő közötti játékot ez jól helyrebillenti azzal, hogy közben ferde a tér, és egy kicsit billeg az egész jobb felé. Annyit esetleg elviselhetett volna ez a kép, hogy a képnek a jobb oldalából én még lehet, hogy egy nagyon hajszálnyit vágtam volna, hogy méginkább ez a fajta billegés vagy súlyeltolódás-játék szembeötlő legyen. Talán ha egy picit onnan még vág Camilla, akkor még dinamikusabb lesz ez a játék, és méginkább igazolja azt a döntést, hogy miért nem egyenes, miért nem párhuzamosak a vonalak. Mint magány lecke is tökéletesen értem és elfogadom. Nem csak az üres szék az, ami a magányt képviseli, hanem a tárgyak is, amiket a másik széken otthagytak. Mind a két szempont érvényes lehet. Tulajdonképpen egy képen ott van két vélelmezhető főszereplőnek a magánya. Zárójeles megjegyzés, Camilla: a képekre, akár még ilyen pici jelzésértékkel is ráírni, szerintem nem ildomos. Ott van az a szerző a képnél. Tudom, hogy az interneten valahogy óvni, vigyázni kell a saját munkánkat, de szerintem ezt ne ezen a módon tegyük. Ha már egyszer a nevünk alatt valami megjelenik, akkor ha azt eltulajdonítja valaki, akkor kvázi ez a dolog végigvihető enélkül is. Ettől, hogy beleírunk a képbe, nem nehezítünk meg semmit, főképp egy ilyen helyzetben, hogy ha nagyon akarom, akkor lemaszkolom onnan, és már nincs ott a felirat. (hegyi)
értékelés:

A kígyó hálójában

Ez egy nagyon érdekes tárgyfotó, amit Camilla küld. Teljesen le van vetköztetve ez a cipő, és meg van fosztva minden olyan jellegétől és használati formájától, ami jellemzően a cipőkre utalna, és tényleg olyan, mint hogyha egy horror-történetből ugrana ez itt most elő. Nem ez teljesen a legfontosabb számomra, hanem az, hogy ha jól látom, akkor ez valamilyen pókhálós környezetben helyzekedik el, ha jól érzékelem a képnek a bal oldalán lévő foltokat. Az egésznek a mélységélesség kiválasztásával, a fényviszonyok megválasztásával, és azzal a roncsolódó háttérhelyzettel, amit látunk, erős drámai hatása van. A feszültséget az adja, hogy miközben ez egy nyugalmasnak tűnő kompozíció lehet, hiszen centrális a kompozíció, hiszen a fény és árnyék határvonalak egy talpán nyugvó háromszöget mutatnak, mégis pontosan attól, hogy nem tökéletesen tengelybe van helyezve a cipő, a mélységélességtől, attól, hogy a cipő orra már életlenben van, mindettől a térélményünk is megnő. Az, hogy nem tökéletesen középpontra van helyezve szemben velünk a cipő, egy folyamatos billegést ad a képnek, és ebben van igazán az a feszültség, ami ebben a képben erős. (hegyi)
értékelés:

Túl sokat nem fogok erről a képről mondani, azért mert a kép magáról beszél. Az, ami miatt ez a kép fontos, hogy egy olyan átértelmezése a leckének, ami szinte mondhatóan az összes leckénk feladásánál úgymond a háttérben, mint egy kis ördög megbújt bennünk, hogy de jó lenne, hogyha nem csak didaktikus megoldások születnének. Ugyanis itt egy dupla transzpozíció van. A mozgást eleve az autó is érzékeltethetné, ez az autó valamilyen benzinkútnál állhat. Ez megint egy adalék a mozgáshoz, hogy az autó megszomjazik, és meg kell tankolni. Ugyanakkor ez csak egy ilyen vivőhullám, mint a rádióadás-sugárzásnál, ezen a vivőhullámon van rajta, ül rá az információ maga, ami az ajtón visszatükröződő kislány képe, aki valószínű, amíg a sofőr tankol, elfoglalta magát, és játszik, vagy futkározik. Pontosan az a jó, hogy nem konkrétan felismerhető, hogy mi a cselekvés, de az biztos, hogy egy mozgásban lévő helyzetet látunk. És ez a mozgalmasság az, amire az autó karosszériája, mint tükröződő felület, ráerősít, ugyanis nem egy sima tükröződést látunk, hanem a karosszéria hajlásai ezt az egészet egészen szürreális formában módosítják. (hegyi)
értékelés:

A pálya és én

Kérem szépen, itt van egy megfejtés és ezt a megfejtést én nagyon szeretem. Azt kell mondjam, hogy ahogy az előző képnél, a család képnél azt mondtam Camillának, hogy nem tudom mit akar ezzel mondani a saját életéből vagy a saját helyzetéből, úgy ez a kép egy tökéletes megfejtése a Csend leckére. Azt kell mondanom nektek, hogy amikor egy-egy lecke feladásra kerül, akkor az emberben van egy elképzelés arról, hogy azt miért is adja fel, amit aztán nagyon nehéz átadni, hogy mindenki értse. Ez most egy olyan megoldás a Csend leckére, aminél nem kell sokat magyaráznom. Ez a kép kész van. Még azzal együtt is, hogy mintha a horizont nem lenne tökéletesen vízszintes, de ez nem baj, mert képtömegében egy nagyon érdekes billegés van ebben az egészben. Szóval nekem nagyon tetszik ez az egész, nagyon érdekes története van. Kicsit mintha a Nagyítás című film egyik díszletét látnánk. Én nagyon szeretem azt, hogy Camilla egyszer csak azt mondja, hogy leteszi úgymond azokat az eszközöket, amivel egyébként dolgozik és készít egy nagyon egyszerű megoldást, és az egyszerűségében van benne az a plusz erő, amitől ez a kép nem megunható, amitől én ezt a képet holnap is meg holnap után is szívesen fogok nézegetni. (hegyi)
értékelés:

Család

Megint azt mondom, hogy a feladat megkerülését látjuk, a család lecke az rólatok szól. Én értem, hogy kell néha a szentimentális irányt is mutatni, és ez egy nagyon kedves kis kép a szívecske vízfröccsel a közepén, a gyűrűkkel, amik összefogják ezt a kis családot, és tényleg biztos, hogy ez egy család: nagynéni, nagybácsi, az unokahúgok és mindenki rajta van, csak nem vagyok benne biztos, hogy én innen ülve meg tudom fejteni, hogy Camillának ehhez a képhez mi a köze. Biztos van, csak jelen pillanatban ez nincs rajta a képen. Én azt mondom, hogy ezek a képek is fontosak, lehet majd erről beszélgetnünk, hogy a szorgalmikkal mi legyen és ott is egy beszélgetést elindítani, ha nem is ilyen elemzést, de a kép kommentárokban – ha gondoljátok – elmondhatom a gondolataimat, és akkor ezek bekerülhetnek szorgalmiba. Én azt mondom, hogy a leckét elsősorban abból a tekintetből kéne megoldani, ami az alap kérdése, és hogyha azon túl vagyunk, akkor el lehet kezdeni már játszani azzal, hogy milyen áttételes információkat tudok hozni. Azért mondom ezt, mert ha ezen túl van az ember és után kezd el másik szinten gondolkodni, hogy na akkor ezt hogy tudom megfogalmazni, akkor máris egy rangsor fel fog állni és máris a néző számára is egyértelmű lesz, hogy ez mitől Camilla képe és miért van rajta Camilla. Attól esz rajta Camilla, hogy az előző képeknél kimond dolgokat a saját helyzetével kapcsolatban. (Ez nem csak Camillára igaz természetesen, hanem mindenki másra.) És onnantól kezdve majd hogyha egy vadkacsa családot fotóz, az is megfogja mutatni azt, hogy ez a Camilla családfelfogás. Úgyhogy én ezt visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Parasztgazda növényei

A lecke besorolással nem értek egyet, akkor sem, hogyha értem, hogy miért gondolja azt Camilla, hogy ez a tökéletesség leckébe való. Én ezt egy picit szájbarágósnak érzem, hogy a parasztgazda növényei jobbak, mint a boltiak – ebben egyáltalán nem vagyok egyébként 100%-ig biztos – másrészt pedig azt gondolom, ha mégis ez a fő csapásvonal, akkor nem biztos, hogy ez a beállítás alkalmas arra, hogy ezt megmutassuk. Most egy olyan rövidülésben vannak ezek a tárgyak megfotózva, amiben benne van a tisztelet, nem nyúlok hozzá, nem bántom a bácsi kukoricáját, paprikáját, holott lehet, hogy nem haragudott volna, ha megkérdezem „Bácsi, ezt leakaszthatom innen?”. És ha leakasztom, akkor keresek neki egy helyet, ahol ez szebben meg tud mutatkozni. Ugyanis most az a baj, hogy azok a szép struktúrák, amiket a paprikával létre lehet hozni, azok most a háttérbe teljesen beleolvadnak. Ezt vagy világítással ott a helyszínen meg lehet oldani, hogyha az ember erre rákészül, de én azt mondom, hogy lehet keresni egy olyan formát vagy egy olyan helyzetet, amikor ezek is egyenrangúan tudnak élni, mert most a hangsúly a kukoricacsumán van. Szóval nem tudom, hagyom most már itt a tökéletesség leckében, de a tökéletesség lecke másról szól. Picit azért ennél elvontabb megfogalmazásokat várnánk ide. Tessék megnézni, hogy miről szól. Most ezt nem tudom máshová áthelyezni. Jelen pillanatban egy csillagot tudok rá adni, és a leckét mindenképpen várnám, hogy ismételje meg Camilla. (hegyi)
értékelés:

meleg

Itt most egy olyan képet látunk, aminél sejthető, hogy valamilyen külső környezetben készült a kép - azért mondom, hogy sejthető, mert ennél most ez csak az ember korábbi információiból összerakott sejtés. Legalábbis az én monitoromon nagyon sok minden nem látszik a környezetből. Látszik valamilyen farakás és az, hogy ez meg van gyújtva és ég. Az sem látszik, hogy vannak-e körülötte emberek vagy nincsenek, az se látszik, hogy hol történt ez az esemény. Meleg van, az tény. Számomra az sem derül ki, hogy tél van. Szóval én értem ezt, csak megint azt mondom, hogy jó lenne, hogyha a nézőt nem próbálnánk bevinni valamilyen erdőbe. Ha nagyon konkrét akarok lenni, akkor ennél a képnél az információ 3 rétegből áll. 1. Van egy kép információ, amin látunk egy tüzet. 2. Van egy szövegi információ, ami leírja, hogy ez meleg. 3. Van egy másik szövegi információ, ami leírja, hogy ez a 29-es lecke, Tél. És ezekből én elhiszem, hogy ez télen készült és meleg van és biztos vannak ott emberek is, de – nem tudom mennyire vagyok világos – ez a képről nem derül ki. Ennek a képről kellene kiderülnie, a többi csak díszítés, főleg az, hogy 29-es lecke, Tél. Lehet, hogy én vagyok most kevésbé nyitott, de nem látom, hogy hol van ebben a tél, úgyhogy én ezt most visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Őslak

Erre a leckére sok-sok képet kaptunk már, és ezek általában városi környezetben készült képek, és nagyon örülök annak, hogy Camilla egy más irányt mutat nekünk és egy olyan képet küld, ami őseink lakhelyéül szolgáló jurtát mutat. Magyar Attila barátom az, aki egyébként ilyenekkel foglalkozik, épít is, készít is ilyen jurtákat és ezekhez kapcsolódóan élő történelem órákat is szokott tartani. Ezt azért jegyzem meg, merthogy ismerem nagyjából ezt az építményt és azt is, hogy ez hogy néz ki, miképp építik, miképp rakják ezt össze, tehát ez nagyon nagy munka, ha valaki egy ilyet szeretne készíteni. Ezt azért fűzöm itt hozzá az elejéhez, merthogy maga az építmény és az erről készült fotó nagyon korrekt. Színvilágában nekem egy picit a ’70-es éveket idézi, akkor voltak ilyen nyomatok, amik egy kicsit elmentek ebbe a türkiz kékes irányba, de amit egy picit hiányolok az az, hogy ennek az építménynek nagyon is funkcionális szerepe van. Kívülről is szép, de igazándiból azok az izgalmas helyzetek, ami ebben belül van, az ami igazán különleges. Nem azt mondom, hogy belsőt kellett volna készíteni, mert én el tudom fogadni ezt a külső felvételt is, hiszen nagyon fontos, hogy ezt is megmutassuk, viszont azért nem ártott volna, ha valamilyen szinten funkcióba van hozva ez az építmény, amikor látjuk, hogy ez él és működik és nem csak egy műtárgy. Ennél segített volna az, hogy akár valaki kijön vagy bemegy az ajtónyíláson, vagy esetleg magát az ajtónyílást félre hajtva valamennyit a belső térből is látunk, és egy kicsit talán a környezetéből többet. Bár ahogy látom, ez valami olyasmi lehetett, mint valami kiállítás, hogy megmutatjuk, hogy ilyen is van, mert ott mellette minthogyha lenne egy normál nylon sátor is. De nagyon örülök ennek a képnek. Azt nem tudom, hogy mennyire szándékos ez a fajta színvilág, nem tudom, hogy mennyire szándékolt ez a fajta beállítás, tehát én azt mondom, hogy ez most 2 csillag. A jövőre nézve is mondom, hogy azért egy picit ezeknél a leckéknél ez a jelleg, hogy lefényképezünk egy ilyen tárgyat vagy építményt, ez tulajdonképpen dokumentálás. A dokumentálás is nagyon fontos, de ennél jobb, hogyha tovább is lépünk, valamilyen viszonyrendszert ábrázolunk ezeknél a képeknél. Ez a viszonyrendszer most hiányzik. El tudom fogadni, de túl sok közöm nem tud lenni magához az építményhez, mert a fotós sem mutatta meg nekünk azt, hogy neki milyen köze van ehhez, így nehéz hozzá viszonyulni. (hegyi)
értékelés:

December

Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy tudom, hogy mit látok, pontosabban nyilvánvalóan valami ünneppel kapcsolatos kis angyalt, de hogy ez most egy üvegfelületen van vagy egy asztalra van ráfújva az biztos valami kézműveskedés folytán jött létre, nem tudom, érdekes. Lehet, hogy ez egyébként valami karácsonyfadísznek az oldala és abban látunk visszatükröződni valamit. Olyan a képkivágás, hogy bármelyik úton el tudok indulni. Annak szívből örülök, hogy nem egy szokványos karácsonyi üdvözlő lapot látunk, ahova még akár oda van írva az is, hogy „Sok szerencsét a jövő évre” vagy nem tudom, hanem egy Camillásan értelmezett ünnep leckét. Van ebben egy pici szentimentalizmus, de pont ettől, hogy nem tartozik sehová, pont ettől, hogy a "–tól", hogy honnan indulunk és az "–ig", hogy hova tartunk, az ebből a képből nem derül ki. Tehát pont ez a fajta lebegés és kötöttség nélküliség az, ami miatt ennek a képnek azért van egy drámai szála is. Ha megfigyeljük, ezen a képen nincsenek szereplők, tehát az ünnepre utaló jel ott van, de a háttér viszonylag sötét. Igen, mondhatjuk, hogy nyit az alkotó, hiszen a kép jobb oldalán a fény megjelenik. Én meg azt mondom, hogy az alja a képnek és a bal oldal nagyon sötétben van tartva. Mondhatjuk azt, hogy ezek mondvacsinált megfigyelések, én pedig azt gondolom, hogy ezek egyre inkább tudatosan fognak létrejönni, én ebben reménykedem ennél a képnél, hogy ezek tudatos döntések. Márpedig hogyha az, akkor ezekre igenis fel kell figyelni és ahogy az alkotó is hangsúlyt adott neki, úgy azt a nézőnek is meg kell próbálnia ebben az arányrendszerben befogadni. (hegyi)
értékelés: